Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-27 / 200. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. augusztus 27. Kommentár ■y A ugusztus huszonhete- dikén. Az ország még ezernyi sebből vérzett. Az új hatalom a - levitézlett úri rend hagya- s tékaként az elmaradottság l mellett felrobbantott hida- I kát, kifosztott vasúti par- | kot és kiégett romokat örö- ! költ. Régi igazság, hogy min- í den kezdet nehéz, de ez a | majdnem nulláról indulás l szinte heroikus erőfeszítése- ! két követelt. És nagy segí- 3 tőkészséget. Történelmi sze- ■ rencsénkre a készség erre I bőségesen megvolt annál a I hatalomnál, amelynek ka- I tonái elhozták a magyar I nép számára a szabadságot: I a Szovjetuniónál. Abban. ■ hogy a mélypontról elindul- I hátiunk felfelé a lejtőn, na- ■ gyón jelentős része volt a I szovjet támogatásnak. Ennek a támogatásnak | egyik jogilag is formába —- I cikkelyekbe és paragrafu- I sokba — foglalt dokumen- I túrna volt a most negyven | esztendeje megkötött első Szép szülelésiap magyar—szovjet külkeres­kedelmi megállapodás. En­nek lényege akkor az volt, hogy nyersanyagokban még békés időkben sem bővel­kedő hazánk — a kezdet kezdeteként — megkapta a legszükségesebbeket ahhoz, hogy a magyar nép újjáépí­tő akarata tettekben, konk­rét eredményekben is kife­jezésre juthasson. A születésnapokon némi meghatottsággal azt is meg­állapíthatjuk, hogy ez a nap nemcsak magyar—szovjet viszonylatban emlékezetes dátum, hanem voltaképpen az új Magyarország külke­reskedelmének születés­napja is. Az, ami akkor a szó min­den értelmében újdonság volt, ma mindennapjaink szerves része: a magyar— szovjet gazdasági együtt­működés. Elég egy pillantást vet­nünk bármelyik magyar — vagy szovjet — városra ah­hoz, hogy - felmérjük, mek­kora utat tettünk meg. Lada személygépkocsik és ZIL teherautók tömege a ma­gyar utakon, Ikarus-buszok Moszkva, Leningrád, Minszk és Kijev utcáin, szovjet tu­risták a Halászbástyán és a Balatonnál, magyar szó a világszép Enmitázs termei­ben, Medicor-műszerek a szovjet egészségügyi intéz- i menyekben és gigászi szov- j jet berendezéseik az első ma- e gyár atomerőműben. Akkoriban rendhagyónak { számított az az első megái- J lapodás, méghozzá több szempontból is. Egy kicsiny, kivérzebt, a háborúban vesz­tes országgal kötött, a tel­jes egyenrangúságon és a kölcsönös előnyökön ala­puló szerződést egy győztes nagyhatalom. Ma már ez természetesnek tűnik; ha­zánk lakosságának egy tel­jes nemzedéke nőtt fel úgy, hogy megszokta: a két né­pet az eszmék és célok alapvető közössége fűzi össze. A negyven esztendeje el­vetett mag gazdag gyümöl­csöket termő fává terebé­lyesedett. Samantha Smith halála R epülőgép-szerencsetlen- ség következtében va­sárnap életét vesztette az Egyesült Államokban Sa­mantha Smith 13 éves ame­rikai kislány, aki két éve szovjet társadalmi szerveze­tek meghívására szülei tár­saságában a Szovjetunióba látogatott, hogy személyesen győződjék meg a szovjet em­berek békevágyáról, és ta­lálkozzék szovjet gyerekek­kel. A látogatás világszerte ismertté vált előzménye az volt, hogy Samantha levelet int Jurij Andropovnak, az SZKP KB akkori főtitkárá­nak, szovjet államfőnek. A levélben az atomháború lehe­tősége miatti aggodalmáról vallott. Űtja után könyvet írt szovjetunióbeli élményei­ről. Samantha vasárnap édes­apjával — akivel Londonból volt úton hazafelé — Bos­tonban a Maine állambeli Augusta felé tartó járatra szállt föl. A kis méretű, két- motoros gépen nyolcán tar­tózkodtak. A gépet eddig is­meretlen okokból Lewiston repülőtere felé irányították, ahol kényszerleszállást kísé­relt meg, de eközben felrob­bant. A gép utasai és a sze­mélyzet tagjai életüket vesz­tették. Képünkön középen Samantha Smith. Phomvihane Moszkvában Baráti munkalátogatásra sőbb Tanács elnöksége és a hétfőn Moszkvába érkezett Szovjetunió minisztertanácsa Kaysone Phomvihane, a La- hívta meg. őszi Népi Forradalmi Párt A vendéget a repülőtéren kb főtitkára, miniszterelnök. Gejdar Alijev, az SZKP KB Phomvihanét az SZKP köz- PB tagja, első miniszterel- ponti bizottsága, a Legfel- nök-helyettes fogadta. A francia titkosszolgálat nem felelős a merényletért A francia kormányt és a titkosszolgálatot nem terheli felelősség a Greenpeace- mozgalom Rainbow Warrior nevű hajójának elsüllyeszté­séért — állapítja meg az ügy kivizsgálásával megbízott Bemard Tricot államtaná­csos jelentése, melyet hétfőn délben hoztak nyilvánosság­ra. A jelentés ugyan elisme­ri, hogy a francia titkosszol­gálat ügynököket küldött Üj-Zélandra, de azt állítja, hogy feladatuk csupán hír­szerzés volt, a hajó elleni merénylet elkövetésére sem­miféle utasítást nem kaptak. Áradások Indiában Több mint nyolcszáz tele­pülést öntött el az árvíz az elmúlt napokban India észa­ki részén. Utar Prades állam­ban kilépet medréből a Gan- gesz és a Gagra folyó, és el­öntötte a környező falvakat. Ennek következtében Uttar Pradesben heten életüket vesztették. Észak-India töb­bi államában a napok óta tartó árvíznek eddig leg­alább kétszáz halálos áldoza­ta van. A New York-i polgármester választási kampány során Ed­ward I. Koch polgármester (balról) kezet fog a világ leg­magasabb emberével, a pakisztáni Muhammed Álam Chan- naval. ‘ . (Folytatás az 1. oldalról) jet szállításoknak pedig 20 százaléka ma már termelési együttműködési megállapo­dások révén realizálódik. A gépipari termékek forgalmá­ban ez az arány még jelen­tősebb: 70 százalék körül mozog. A magyar—szovjet keres­kedelmi kapcsolatok jövőbe­ni fejlődéséről szólva Viktor Ocseretin elmondta: már most biztosra vehető, hogy a jelenlegi ötéves tervben a tervezettet mintegy 16 száza­lékkal meghaladó — össze­sen. 40 milliárd rubel értékű —’ lesz a két ország közötti árucsere-forgalom. Eközben már zajlanak az 1986—90. év­re vonatkozó kétoldalú álla­mi tervegyeztetési munkák, s az új ötéves tervben a köl­csönös árucsere várhatóan több mint 20 százalékkal fog növekedni. Különösen jelen­tős lesz a gépipari és gépjár­mű-árucsere bővülése. A kapcsolatok további elmélyí­tését, hatékonyságának nö­velését szolgálja a Moszkvá­ban idén tavasszal aláírt, 2000-ig szóló kétoldalú hosz- szú távú gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködési program. AZ ARANYMEZŐK RABSZOLGÁI (1.) Feketék — rendőrgyűrűben. Második képünkön: Botha el­nök, a fajüldöző rezsim feje. A Dél-afrikai Köztársaság­ban a fajüldöző rezsim csak a terror, az elnyomás foko­zásával tudja fenntartani ha­talmát. Botha elnök július végén rendkívüli állapotot rendelt el az ország 36 vá­rosában és körzetében. Ezzel a még oly csekély számú és soha tiszteletben nem tartott szabadságjogokat is felfüg­gesztették, s a rendőrség és a katonaság korlátlan hatal­mat kapott az afrikai ősla­kossággal szemben. Egyre nő a letartóztatottak száma, mind többen halnak meg, se­besülnek meg a rendőri ön­kény és brutalitás következ­tében. Városi kerületeknek neve­zik, valójában kényszertele­pülések, ahol a feketéknek joguk van lakniok a Dél-af­rikai Köztársaságban. Per­sze nem jogról van szó, még kevésbé kegyről, előjogról. Már a repülőgépről jól fel­ismerhetők a gettók. Ezek­ben él a 22 milliós fekete la­kosság többsége. Innen merí­tik a bányatársaságok és az ipari vállalatok a gyalázato­sán alacsony bérért foglal­koztatott munkaerőt. Vannak egész kicsi gettók, alig néhány száz lakóval. Má­sok szinte a végtelenbe vesz­nek el. A legnagyobb a Jo­hannesburgtól nyugatra fek­vő Spweto. Lakosainak szá­ma hivatalosan 800 ezer, a valóságban jó egymillióval több. Területe mindössze 85 négyzetkilométer, a házak túlnyomó többsége földszin­tes. A nyomorúságos kuny- nók általában hepehupás Utak mellett sorakoznak: szá­raz időben por-, esők idején sártenger borítja a vidéket. Koncentrációs táborokat idé­ző világ, lehangoló, megrá­zó. Sowetót tiltott városnak is nevezik, és nem alap nél­kül. Drótkerítés övezi. Nyolc bejárata fölött tábla hirdeti: Magánút. Nem bantuk csak útlevéllel léphetnek be. A nem Sowetóban lakók csupán hatósági engedéllyel látogat­hatják meg itt élő rokonai­kat, barátaikat. Az utcák piszkosak, he­lyenként pocsolyák bűzle­nek. Asszonyok turkálnak a hulladékokban, rongyokat vagy konzervdobozokat ke­resnek. Egy keskeny ajtónyi­táson belépünk egy kunyhó belsejébe. Kis helyiség, pa­rányi ablakkal. A padló be­tonozott. Papírlemezen kis­gyermek alszik. A falak fe­keték a kályhafüsttől. A házi­asszony egy másik-aprócska helyiségbe vezet, amelyet egy vaságy teljesen kitölt. A leg­több kunyhóban nincs vil­lany: petróleumlámpával vi­lágítanak. Víz sincs. Kint az ajtó mellett van a vízcsap. A W. C. ugyancsak a házon kí­vül van. A kunyhóban nyol­cán laknak, s még elégedet­tek lehetnek, mert Sowetó­ban többnyire tizenketten laknak egy-egy házban. A házak általában 40 négyzet- méter alapterületűek. Még rosszabbak az úgyne­vezett szállodák, amelyekben hálótermeket találunk, 16— 16 személy részére. Az ágyak között éppencsak két kis szekrény fér el: az egyik a ruházat, a másik az élelmi­szer számára; középen kály­ha, amelyen főzni lehet. A kályha két oldalán fémasz­talok és fémpadok. Piszok és lárma. Szegényes ruhák és törülközők lógnak a szege­ken, vagy száradnak spárgá­kon. A lakbér ezekben a „szállókban” személyenként 5 rand (körülbelül három és fél dollár) havonta. Egy át­lag 5—10 személyes háztartás Űrinek csak egy kényelmes cipőre van szüksége, a többit bízza a A BUDAPEST TOURIST KÜLFÖLDI UTAZÁSI AJÁNLATAIBÓL; Moszkva—Novgorod—Leningrád (8 napi Utazas: repülővel, busszal Elhelyezés: szállodában. Ellátás: teljes Irányár: 8500,— Ft Időpont: okt. 1—8. Leningrád—Riga—Moszkva (8 nap) Utazás: repülővel és vonattal Elhelyezés: szállodában. Ellátás: teljes Irányár: 8900,— Ft Időpont: okt. 7—’14. Leningrád—Tallin—Moszkva (9 nap) Utazás: repülővel és vonattal Elhelyezés: szállodában. Ellátás: teljes Irányár: 9500,—.Ft Időpont: okt. 2—10. Moszkva—Tbiliszi—Jereván—Baku—Moszkva (12 nap) Utazás : repülővel és busszal Elhelyezés: szállodában. Ellátás: teljes Irányár: 13 500,— Ft Időpont: ssept. 22—okt. 2. Kijev (6 nap) Utazás: vonattal Elhelyezés: szállodában. Ellátás: teljes Irányár: 3800,— Ft Időpont: okt. 8—13. Moszkva—Leningrád (7 nap) Utazás: repülővel és vonattal Elhelyezés: szállodában. Ellátás: teljes Irányár: 7950,— Ft Időpont: szept. 11—17. Felvilágosítás és jelentkezés a Budapest Tourist iro­dákban, valamint a városi-megyei Idegenforgalmi Hivataloknál. összbevétele alig éri el a 200 randot. A fajüldöző rezsim ugyan­akkor azzal kérkedik, hogy mi mindent nyújt e nyomor- negyedeknek. Elmondják, hogy Sowetóban három sta­dion, négy tánclokál, két mozi, három bank, mintegy 300 templom, és ugyaneny- nyi iskola van. Elfelejtik azonban hozzátenni, hogy a több mint 200 ezer iskolakö­teles számára csupán 3000 tanterem áll rendelkezésre: egy-egy osztály tanulólétszá­ma tehát mintegy 70 fő. Az elviselhetetlen életfel­tételek ellenére egyre több fekete áramlik a gettókba, sokszor illegálisan. Nincs más választásuk, mert kü­lönben száműzik őket szülő­földjükről, és nem találnak megélhetést. . . Ilyen körülmények között érthető, hogy elszabadulnak az indulatok. Ez vezetett fel­keléshez 1960-ban Sharpe- ville-ben, 1976-ban Sowetó­ban, és napjaink ugyancsak véres összecsapásaihoz. A mai harcokban, akárcsak ko­rábban, kövekkel és benzi­nespalackokkal védekeznek a rendőrség és katonaság tá­madásai ellen. Üj jelenség, hogy míg régebben általában a fiatalok, most az idősebb munkások is részt vesznek a megmozdulásokban. (Következik: 2. A rettegés földje.) Gáti István

Next

/
Oldalképek
Tartalom