Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-26 / 199. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. augusztus 26. Nyakunkon az új tanév Roham — iskola előtt Nyakunkon az új tanév. Megkezdődött a füzetek és az iskolaszerek iránti roham. A vásárlók mire számíthatnak? Elsőként a nyíregyházi Bethlen Gábor utcai írószerboltban néztünk szét. A forgalom óriási. Naponta 3 ezer vevő is megfordul itt. Az átlagos napi 40 ezer forint értékű áruval szemben mostanában napi 110 ezer forint értékűt adunk el — közli a boltvezető. —- Kevés a füzet, a grafitceruza, a zsírkréta, a hurkapálcika és a színes ceruza. Az iskolatáskák mennyisége elegendő, de kicsi a választék. Olykor egyes tanároknak á szemléltető eszközökkel szembeni igényei is nehéz helyzet elé állítják a bolt dolgozóit. Hatalmas a forgalom a PIÉRT Nagykereskedelmi Vállalat nyíregyházi lerakatánál is. Az év eddig eltelt részében mintegy 20 százalékkal több áru fogyott el, mint 1984 hasonló időszakában. Kazsik Miklós lerakatvezető is arról számolt be, hogy ha az ipar bírná, akkor főleg füzetből fogyna több. Elegendő grafitceruza van, de a keménységi fokozatok szerinti választék nem megfelelő. Import zsírkrétaszállítmány érkezett a napokban — ebből az ellátás javulni fog. Hasonló mondható el a grafitceruzák esetében is. Az idén a tavalyihoz képest 5 ezer dobozza] több szíKöpenyvásár a Kelet Áruházban. nes ceruza kelt el, de a boltok jelzései szerint több kellene. A golyóstollak esetében választékhiánnyal küzdenek. Iskolai címke (vignetta) van elegendő. Kevés viszont a színespapírkészlet. Rajztáblák, vonalzók kaphatók, csakúgy mint füzet- és könyvborítók. A PIÉRT által forgalmazott körülbelül 1200 féle árucikk 40 százaléka iskolaszer — a kereslet-kínálat viszonylagos egyensúlya szeptember elején alakul ki. A füzetellátásról még néhány szó. A PIÉRT lerakat- vezetőjének adatai szerint az idén a megyében 83 ezer általános és közel 40 ezer középiskolással számolnak. Az ő iskolai indulásukhoz szükséges (előírás szerinti), sőt vagy 10 százalékkal több füzetmennyiséget az ipartól megkapták, s azt a boltoknak továbbították. Akkor miért nincs elegendő? Azért, mert sokan többet vesznek, mint amennyire pillanatnyilag szükségük van, és az áru területi eloszlása sem tökéletes. Így történhet meg az, hogy amiből az egyik üzletben esetleg felesleg van, abból a másikban hiánnyal küzdenek. A jobb együttműködés ezen segíthetne. Cselényi György A tárgyalóteremből fl csavargó Kossuth Bár jellemben is örökölt volna valamicskét patinás neve mellé a nagy magyar politikustól az ötvenöt esztendős, máriapócsi bejelentett lakhellyel bíró Kossuth Lajos. Igen furcsán fest e név mellett az a hosszú lajstrom, ami a mi Kossuthunk életének egyes dicstelen állomásait jelzi .. . Több mint két évtizede ítélték el először, akkor becsületsértés, magánlaksértés volt a vád ellene, ami nem olyan súlyos bűn, hogy ne lehetne elfelejteni. Tíz esztendeig nem is történt semmi, akkor azonban tartási kötelezettség elmulasztása, lopás és okirattal visszaélés miatt ültették le. Talán nem tévedünk nagyot, ha ezt egy új életforma kezdetének tekintjük Kossuth Lajos életében. Bár újabb tetteiről közel tíz évig megint nem szól a bírósági akta, 1981-től kezdődően csak úgy sorjáznak egymás után az intézkedések vele szemben. Lássuk a leltárt! Közveszélyes munkakerülés — 30 nap elzárás. Rendőri felügyelet szabályainak megsértése — 20 nap. Ugyancsak refes szabályok be nem tartása miatt előbb hatvan, aztán harminc, majd ismét hatvan, s megint harminc nap elzárás. Ezzel azonban még nincsen vége a dolognak. Még ötször hatvan, egy- szer-egyszer harminc, negyven illetve ötven nap zár alatt. Kossuth — s ez világosan jelzi életmódját — munkát adott a budapesti, a debreceni, a hatvani, a nyírbátori és a miskolci rendőr- kapitányságnak is. (1982 tavaszán a pócsi csavargót kitiltották Budapest és Pest megye területéről.) Április 4-én szabadult legutóbb Kossuth Lajos, de nem mondhatni, hogy a javulás útjára lépett volna. Meg sem próbálkozott a munkába állással, ehelyett Miskolcon és Nyíregyházán csavargóit; várótermek, kapualjak szolgáltak számára szállásul. Alkalmi munkára sem volt kapható, szinte megmagyarázhatatlan, hogy mégis mindig volt módja rá, hogy szinte mindennap leré- szegedjen. Ezek után került a Nyírbátori Városi Bíróság elé Kossuth Lajos, ahol dr. Jenéi Zoltán tanácsa tárgyalta ügyét. A vádlottat közveszélyes munkakerülés vétségében marasztalta el a bíróság, s ezért másfél év szigorított javító-nevelő munkára ítélte. Az ítélet jogerős. Október végétől Nyíregyházán Városközpont buszok léikül A tervezett változásokról a Szabolcs Volán osztályvezetőjétől, Huba Pétertől kértünk tájékoztatást. A leglényegesebb változások a 7/A, 8, 8/A és 12-es járatok útvonalán lesznek. A vasútállomás felől a buszok a Bethlen Gábor utcáról az Egyház utcába fordulnak, ennek a közepe táján lesz a „nagy”, a görög templom előtt megszokott megálló. Innen a 8-as a Kossuth utcán megy tovább, a buszmegállók helye változatlan lesz. A 7/A-snak a Vay Ádám körúton is lesz egy megállója, míg a 12-es legközelebb a piacnál áll meg. Megálló a színháznál Visszafelé ezeknél a járatoknál a Kelet Áruház Síp utcai oldalán lesz a megálló, majd a 7/A-s és 8-as járatoknak a Bessenyei téren, nem sokkal a színház előtt is kialakítanak egy megállót. Nyíregyházán október végétől új forgalmi rend lép életbe a városközpontban. Az Október 31. tér kialakításával, valamint a Rákóczi utca új burkolatának megépítésével egyidejűleg a helyi járatú autóbuszok útvonalán is módosítások lesznek. Ekkor az új csomóponthoz az egyirányú Egyház, illetve Síp utcán lehet eljutni, illetve bekapcsolódik a forgalomba a Vay Ádám körút. Az 5-ös járat október végétől a Dózsa György utcáról a Bocskai utcára fordul, Jósaváros felől a Dózsa György utca elején is kialakítanak egy megállót. Az autóbuszállomástól induló járatoknál a 14-es végig a Dózsa György utcán halad, míg az 1-es, 9-es és 17-es a Vay Ádám körúton haladva éri el következő, Búza téri megállóját. Egyébként a helyi járatok menetrendjében közölt térkép már az új útvonalakat és megállókat ábrázolja. Több gyaloglás A vidéki járatoknál — az új autóbusz-pályaudvar felAdomány Tiszadobnak Hazajöttek a képek... Az adomány túl ridegen, hivatalosan hangzik ebben az esetben. Réti Mátyás festőművész valójában ritka és szép ajándékot hozott magával szülőfalujába. Az érzelmeket kavaró tényt így tömörítették híradássá a napilapok: „Képtárat adományozott Réti Mátyá- képzőművész szülőfalujának, a Szabolcs-Szat- már megyei Tiszadobnak. A nyolcvannyolc alkotást — 36 olajfestményt, 12 ak- varellt és 40 rézkarcot — az augusztus 19-én megnyílt kiállításon vették át a község vezetői.” építéséig — nagyobb változás nincs, egyedül a Nyírpa- zony felé indulóknak változik az útvonala, amennyiben a Vay Ádám körúton át (ahol meg is állnak) fordulnak a Dózsa György utcába, illetve visszafelé a Kelet Áruház előtt állnak meg. A változások sok, a városközpontba tartó utast kedvezőtlenül érintenek, hiszen valamivel többet kell gyalogolni a hivatalokig, üzletekig. Ezért megszívlelendő az a javaslat, amit az Egyház utcai megállóval kapcsolatban tettek (itt az utca keskenysége miatt nem lehetett visszább tenni a megállót) : jó lenne, ha megteremtenék innen a Tanács- köztársaság térre a gyalogos átjárás feltételeit a megyei tanács épülete mögött. Ehhez jóformán szanálás sem szükséges. Megértéssel A Volán arra számít, hogy az utazók is megértéssel fogadják azokat a változásokat, amelyek — nemzetközi jelenség — arra szolgálnak, hogy a városközpontokból a gépkocsiforgalmat kiiktassák, sétáló, bevásárló negyedeket alakítsanak ki. L. B. Búcsú E lköszönöben van a nyár. Ez az utolsó iskola nélküli hétvége. Jólesik még egy kortynyi a nagy-nagy szabadságból. Az apa, később, hagy bemutatkozunk, már tudom, Szalkay Árpád mérnök, ötütonek három menüt kér. A húsokait igazságosan elosztják, csak a 'nagyfiúinak jut valamivel több . . . — Pestről vagyunk. Évek óta mindig lejövök a gyerekeimmel, de csak Nyírbátorig. A zenei napokra. Általában jni'ndig Nyíregyházán szátlunk meg, de ha már a nevem Szalkay, akkor illett végre eljutni Mátészalkára Is. Egy napra terveztük, három lett belőle, azért is nézzük , meg olyian gondosan, hogy I mit eszünk. Az az igazság, hogy legalább egy napba kerül egy szatmári út. egy másikba Bereg ... és akkor az ember még nem is látott sem- mit. — Kocsival vannak . .. — Igen. most teszek szemrehányást magamnak, hogy évekig itt jártam a környéken, de osak most fedeztem fel ezt a tájat. Hogy is hívják, Túr, Túr . . . ? — Istvándi? — Igen. A malom. Meg hát maga az a víz. És a Tisza. Én Szolnoknál ismerem, de ez itt egészen más. Felséges, gyönyörű. Egyszóval nekünk nem adhatott volna nagyabb ajándékot ez a nyár, mint ez a nem is tervezett kirándulás. Nem is értem, hogy miért vagyunk ilyen kevesen idegenek . .. — A három menü? — Ez benne a kaland. Majd novemberben, ha nagyon rossz idő lesz, ezen nevetünk. És jövőre visszajövünk. A nagyfi'am érettségizik, a legkisebb most lesz ötödikes. Amit láttak, azt ők már nem felejtik el és hétvégén ugyebár tanévnyitó . . . (bartha) Hazajöttek a képek, mint ahogy alkotójukat is mindig meleg otthon várja szülőhelyén. Nem a kötődés divatos és látványos kifejezése diktálta a mostani lépést. Tartalmas, igaz emberi kapcsolat révén kaptak új lakhelyet a képek. A nagyközségi könyvtárral összenyíló két szobában azóta nagy a vendégjárás. Ismerősök, barátok, utcabeliek és rokonok adják egymásnak a kilincset. Beszélgetnek a festővel a képekről, az elmúlt évekről. Felidézik a közös emlékeket, a gyerekkor vidám epizódjait. Meghívások tesznek pontot a röpke párbeszédek végére, a beszélgetések közeli folytatását ígérve. — Az ötperces utat nővé- remék házától, ahol megszálltam, ide a könyvtárig órásra nyújtják a találkozások — meséli Réti Mátyás. — Megmegállítanak, kérdezik, hogy vagyok, meddig maradok, min dolgozom. Engem itt mindenki ismer. Fővárosi barátaim, művésztársaim irigyelnek is emiatt. A gyökereket, a szoros kötődést soha nem kellett mesterkél- nem. Témával, útravalóval is gazdagon ellátott fiatalságom színhelye. Aki a most 63 éves alkotó eddigi pályáját át akarja tekinteni, kíváncsi annak állomásaira, az ezentúl Tiszado- bot nem kerülheti el. Gyerekkori rajzokat, főiskolán készült tanulmányokat, a legutóbbi műveket együtt találja az érdeklődő. Földrajzilag is nagy ívet mutatnak a képek: Tiszadob, Budapest Csepel, Róma, Costa—Brava többek között a festmények keletkezési helye. A háború, hadifogság után 1948-ban került Réti Mátyás a képzőművészeti főiskolára. Kmetty Jánost, Domanovsz- ky Endrét mondhatja többek Réti Mátyás az adományozott képek között. között tanítómesterének Rajztanárként Csepelre hívták, ahol több mint húsz esztendőn át tanított és alkotott. A kiállításairól írt kritikák, méltatások világosaknak és érthetőknek, nemes természetesség hordozójának nevezik festményeit, akva- relljeit, metszeteit. Nagy szeretettel örökítette meg vásznain a tiszadobi utcákat, a Tisza-táj at, az öreg házak idős lakóit. Első tiszadobi kiállítását 1974-ben nyitották meg. Jó tíz évvel később állandó tárlat hívogatja a községbelieket. S a hívó szó meghallgatásra talált. Akadtak, akik a kiállítás hírére először lépték át a könyvtár küszöbét, és rögtön olvasónak is beiratkoztak, kölcsönzött könyvvel távoztak. Tervezik, hogy ősztől — a korábbi könyvtári irodalmi órák mintájára — rajz- és történelemfogialko- zásokat is tartanak Réti Mátyás képeinek társaságában A vázlatok, előtanulmányok és a kész alkotás minden magyarázatnál jobban megvilágítja majd a tiszadobi gyerekek előtt, hogyan dolgozik a képzőművész. — Nem túlzók, amikor azt mondom, szinte a világ min den pontján találhatók munkáimból. A szívemnek legkedvesebbek Tiszadobon, most jó kezekbe kerültek. 1945-ben, a Győr melletti fogolytáborban nagyon elkeserített, hogy nincs velem egyetlen föídim sem. Papírra vetettem a falunk jellegzetes alakjának arcvonásait, és a barakkom számát ráírva kitűztem az egyik fára. Rövid időn belül három tiszadobi talált rám, a rajz segített. Hasonlóan szép küldetés vár a frissen adományozott képtárra. R. G. Szegényes ismétlés ^ tszáz magyar tudós és fl I szakember negyvenéves Vf munkájával jelentették meg 21 kötetben a Révai Nagy Lexikont. Máig: is hasznos mű, s hogy mennyire, az a döntés indokolja, amely szerint a Szépirodalmi Kiadó gondozásában 1986-tól megjelenik a lexikon hasonmáskiadványa — adja hírül a Vasárnapi Hírek. Akár örvendezhetnék is, hogy egyenként 380 forintos áron egy könyvészeti és művelődéstörténeti kuriózumot megvásárolhatok, s évente négy kötetet kézhez kapok belőle — mert az élelmes könyvesboltok már előjegyzést is felvesznek. Azonban egy kicsit gondolkodom is: az 1911 és 1935 között megjelent kötetekből mintha hiányozna valami. Nem több, mint a hatvan-hetven éves fejlődés a tudományban, a művelődési és más ismeretekben. így az újra kiadott lexikon reklámja egy kissé szegénységi bizonyítvány is: „pótolja” a régóta ígérgetett negyvenkötetes új magyar lexikon megjelentetését. (lányi) Á mi otthonunk S zemesnek áll a világ — az amúgy is örök érvényű igiazsá-got csak megerősítette legutóbbi tapasztalatom. Az isteni szikra (sajnos) nőm az én fejemből pattant ki. Történt pedig, hogy feltűnt a faluban két ifjú ember. Autóval hajlottjaik végig a főutcán. Dologidő volt. ráadásul tikkasztó hőség, a falusiak tehát ügyet se vetettek az autósokra. De egy hónap se telt beLe, ismét megjelent a községben a fiatalember és kísérője. Ezúttal minden házba bekopogtak, s felkínálták — a házról készült fényképet. Nem árultak zsák- bannaoskát, mindjárt mutatták Is a kemény kartonra ragasztott, arany cirádával övezett, felirattal (,,A mi otthonunk”) díszített fotót. Mit mondjak — alig akadt, aki ellen tudott állni a kísértésnek. Most tehát a legtöbb család tulajdonosa egy, az otthonát ábrázoló fotónak. Potom 130 forintért. Fekete-fehérben. Nem vagyok ugyan szakember, de szerintem az egész nem kerülhetett többe (mármint készítőinek) harminc forintnál!. A többi — tiszta haszon. Bárcsak nagyobb vállalkozásaink lennének iiyen jövedei- mezőek. Szögesdrót?! N em tudok rá jobb szót — — megható az az igyekezet, amivel a városiak óvják a házuk előtti-melletti lepedőnyi zöldet. Egyesek lánccal, mások színes, sodrott piűanyag szalagokkal igyekeznek elejét venni az ártó szándéknak. Egyébről, mint jelzésről szó sem lehet, hiszen senki nem gondolhatja komolyan, hogy ez a „kerítés” megvédheti a természet eme parányi foltját az esetleges vandáloktól vagy a pusztán óvatlanoktól. Az ugyancsak ezzel a szándékkal kifeszített szögesdrótot pedig végképp nem tartom alkalmasnak az egyébként jámbor óhaj jelzésére. Nemcsak azért, mert a drótnak ez a speciális fajtája nyomasztó emlékeket idéz az emberekben (ámbár ez önmagában is elég lenne). Mindenekelőtt a balesetveszély miatt kellene sürgősen lebontani ezeket a kis „kerítéseket”. Gondoljuk csak el, milyen következményekkel járhat, ha egy labdáért, karikáért szaladó gyerek megbotlik és rázuhan a szögesdrótra! Nem lehet kérdéses, a gyereket véd- jük-e inkább, vagy a füvet... Ráadásul van olyan megoldás is, amely mindkét kívánalomnak, sőt, az esztétika követelményeinek is megfelel: a sűrű bokorsorra, sövényre gondolok. Jelzésnek az is megteszi. (gönczi)
