Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-24 / 198. szám
1985. augusztus 24. Q neghívást, köszönőlevelé- ülön is kitért arra, hogy yire örül a közös est laténak, mert — úgy- — „Czóbel Minka ... t igen nagyra becsükis ennek az őszinte ;csülésnek félreérthetel- ileként fogható föl Czó- linka népszerűsítése is. dent egybevetve: az si magányából Nyíregy- i érkező költőnőt irodal- ngját túlértékelő fogad- an részesítették a sza- fővárosban. Vietórisz nek, „ . . . az Irodalmi sztály elnökének határo- ivaslatára ... A Sza- ármegyei Bessenyei Kör ülése Czóbel Minka köl- ., aki sokoldalú és gaz- rzelemvilágát művészi- őadott maradandó hatá- okban örökítette meg, a anul termékeny költé- el egész nemzetünket gyönyörűségben része- nagyrabecsülésének és itének jeléül az egyesü- zteletbeli tagjának vál”. hónná nem akaró tömjé- az irodalmi ünnepség sa után is úgy értékel- hírmagyarázó, hogy az feledhetetlen megnyilat- . volt a Szabolcs földjén át gyarapító lelkes akaírói intimitásokat meleg lenséggel megvalló, a lények Czóbel Minka-i laténak visszatértét ígé- tőnő ezúttal is csatát Megnyerte magának a léget. A nagy műgond- szeállított írói visszaem- s, a Kelet-Magyarország vei ezelőtti számainak ben már idézett „Az el- t doboz”, a szülőföld cs-Szatmári Szemlében zébetl ősmondája, a szer- elolvasásában el'hang- Anartes vára”, a fényes égek, a propaganda, az mi Szakosztály elisme- iz elhangzott költemé- valamint a Czóbel Min- tői pályáját Vietórisz fölolvasásában bemuta- ■ay Anna-tanulmány ki- a a kívánt hatást. Ek- tt csak igazán a szülő- oszorús költője Czóbel . A Czóbel ^kultusz részét élte. Vagy talán m?! vetkezik az augusztus ámban: Utóhang. A sors ye.) a az ajtót. Táskájából is készüléket kapott elő, jezetékeket varázsolt elő innan, sietős mozdula- munkához láttak. Az y a hátsó ajtó felé in- olna, de az egyik isme- rárivallt: laradjon, ahol van! Nem ki innen, amíg nem ünk. ő rémülten hebegett. l lányaim ... lol vannak? — csattant és... tt a lakásban, a bolt t... agasabb férfi a lakásaj- lépett, félrerántotta a yt. Két riadt leányarc •.ált ki mogulé — az első Ás óta ott lapulhattak, 'an még valaki a házenki... óra telhetett el néma >en, csak a két férfi válónként valami ismeretielven pár szót. A fúr- rmájú készülék alá ke- kerültek, valami hosszú U ágaskodott a tetején, imó kerek nyílás látszott ik oldalán. lo, megvolnánk ... — A itől dermedt családhoz tak. tost pedig nagyon fi- tek rám. Ezt a készülé- i most itt hagyjuk ... :an egy óra múlva ebvárosban kő kövön narad: ez egy rendkívül s, a maguk számára is- en fegyver, pontosabban lószerkezet. Ha nem is n jószántukból, de maArany János balladája jutott eszembe, mikor a tisza- vasvári Aranykert nevű határrész nevének eredetét és értelmét kutattam. Csak itt nem ama bizonyos vén Márkusnak kellett előállni és esküdni az égre, hanem Paulus Juhász alias Soltész jobbágynak 1752-ben. Az Aranykert Tiszavasvári— Tiszalök közti műút bal oldalán a Szorgalmatos nevű településsel szemben lévő 20 holdas határrész, mely ránézésre éppen olyan szántóföld, mint a körülötte lévők. Belseje sem rejtegetett soha és ma sem rejteget aranybányát, de földje olyan jó, hogy aranyat ér. Amikor a Királyi Kamara elkobozta Rákóczi birtokait — így Büdöt is — majd 1729-ben Sennyey báróval máramarosi telepesekkel betelepítették ezt az ősi, 1680-bam elpusztult községet, az Arányikért még szentmihályi határ volt, de ahogy a telepesek megmelegedtek és kezdték megismerni Bűd múltját, rájöttek, hogy ez az Aranykert nevű plága (határrész) valamikor nem szentmihályi, hanem büdi határ volt. 1711. után Bűdön a földesúr szerepét a Kamara látta el, így kegyes jótevőjük éppen úgy, mint nem is olyan kegyes árendaszedőjük a Kincstár volt. Kihez forduljanak hát igazságért, ha nem a császárnőhöz. Mária Terézia el is rendelte bíróságának a határper megindítását, mely 1752— 1763-ig tartott. Mi volt a per alapja? guk is segédkeztek az összeállításában, és ezért adok egy jó tanácsot, mint ahogyan már mondtam. Ebben a percben kapják össze a legszükségesebbeket és egyetlen szó nélkül induljanak útnak. Mindegy merre mennek, a lényeg, hogy minél távolabbra kerüljenek a várostól, öt kilométernél mindenképpen távolabbra, azt ajánlom ... Űjra a készülék fölé hajolt, társa pedig szúrós tekintettel intett: induljanak a szobába, pakolni. Tíz percet sem adott nekik, meglehetősen durván nógatta őket. Az asszony kétségbeesetten kapkodott. Lányai falfehéren futkostak, csak a férj állt mereven. Oda a boltocska, a ház... — forgott a fejében a rémisztő gondolat. Ez nem lehet igaz! Mi lesz velük egy szál ruhában, ha ezek tényleg igazat mondanak? Márpedig annak tűnik, nem pedig valami idétlen tréfának .. Szinte kilökték őket a hátsó bejáraton a hívatlan vendégek. A kerten át osontak ki az utcára, nyomukban a két férfi, fenyegető arccal. Tíz-húsz lépés távolságban követték őket a közeli városszélig, aztán megálltak. A magasabbik utánuk kiáltott: — Még valamit! Innen fussanak, ahogyan csak bírnak, el a várostól! És nagyon komolyan mondom: nehogy hátranézzenek, bármi is történjen! Értik? Induljanak! Pánik rántotta görcsbe a gyomrukat, kapkodva, bukdámikor valahonnan idekerült idegen meglátogatta a Fehér- szik partján táborozó Bogdán vezért, akinek igen fontos híreket mondhatott, mert Bogdán egy zacskó aranyat nyomott a markába. A becsületes szentmihályi ember ezt nem nézhette jó szemmel, követte az idegent és mikor az megpihent az Aranykert melletti part fája alatt és aranyait számolgatta, bizony úgy leütötte, hogy menten meghalt. Ám a judáspénzt nem vette magához, hanem elásta abba a homokpartba ahol most az MHSZ lőtere van. A török járőr megtalálta a holttestet és. hogy valami megtérüljön a kémnek adott aranyakból, Bogdán elrendelte, hogy akié az a föld ahol a halottat megtalálták, fizessen negyven forintot tulajdon kezeihez. A bü- diek féltek is a mérges Bogdántól, meg pénzük sem volt, így úgy döntöttek, letagadják az Aranykertet, azt állítva, az soha nem is volt büdi határ. Bezzek a szentmihályiak azonnal lefizették a pénzt és mivel ők adták a vérdíjat, övék lett a föld is. Az elásott aranyat soha nem találták meg, vagy aki kiásta, nem nagyon beszélt róla. Így lett a büdi föld szentmihályi határ. Mert a pert az akkor már grófi címet kapott Dezsőfi Sámuel nyerte meg, mint Szentmihály földesúra. aki kedvesebb volt Mária Terézia előtt, mint a büdiek. Az Aranykert tulajdonjoga így szállt Sámuel grófra és utódaira. Az utolsó magyar országbíró Dessewffy Aurél (ő már így írta nevét) 1920-ban úgy döntött, hogy az Arany- kert legyen újra a büdieké. Egyik kedves emberének — Reznek Istvánnak — adományozta, aki addig használta is, míg be nem vitte a tsz-be. Ma is a büdi részen gazdálkodó Vasvári Pál tsz. földje, de Aranykert neve máig megmaradt. Kerekes Béla csolva rohantak a széles úton, fölfelé tartott az út, a közeli hegyre. Az asszony lihegve megtorpant egy fél óra múlva, zihálva szedte a levegőt. Mielőtt azonban megfordult volna, a férfi elkapta a karját, s továbbvonszolta. Pár perc múlva iszonyú robbanás rázta meg körülöttük a levegőt. Az asszony hirtelen megállt és hátrafordult. Egy lépéssel a férje mögött haladt, az csak a hang elültével állt meg. Maga elé dermedt, szinte nem is látta a két lány hátát. Hirtelen kifújta a levegőt és megfordult. A felesége mereven állt mögötte. Hozzáugrott. ... Amikor levették a kocsiról az asszony testét, nem engedett többé senkit a közelébe. Maga vitte be a sógora a házába, és letette az ágyra. A nő merev teste legalább hatvan kilóit nyomott a karjában. Dühös mosollyal nézte a fehér arcot, s már nem kínozták a bizonytalan jövő rémképei. Minden megoldódott, újra lesz boltocska. Megnyalta az ujját, ízlelgette a sós szemcséket. ★ K lépett a raktárból, és csak akkor vette észre, hogy véletlenül a kezében maradt a kalapács is, aminek pedig az ágy mellett a helye. Legyintett, aztán gondosan lemérte a már türelmetlenül várakozó vevőnek az egy kiló sót, amit kihozott. Tarnavölgyi György Volt Szentmihálynak egy Tyukodi nevű nótáriusa, aki borozgatás közben, mert a nó- táriusságból elzavarták, el- ■ árulta ennek a Juhász Pálnak, hogy a török idők előtt az Aranykertet nem hívták még Aranykertnek és nem is szentmihályi határ volt az. De mikor a török lett az úr, hódoltságának ezen az északkeleti csücskén, egy becsületes szentmihályi ember megleste, A kiállítás részlete A ibud'ai Vámban, az egyikori Erdődy-palotában megnyílt az MTA Zenetörténeti Múzeuma. Először Bartók fogalmazta meg a zenetörténeti múzeum fontosságát. Bartók is, Kodály is hangsúlyozta, hogy a zenei alkotómunka és a zenetudomány művelésével azonos fontosságú feladat a zene népszerűsítése, a zenei ismeretek terjesztése. Az újonnan átadott múzeum első eseménye egy állandó és egy időszakos tárlat megrendezése. Az ünnepélyes megnyitón Kertész Lajos szólaltatott meg Liszt-műveket egy Bereg- szászy-zongorán. Ki volt Be- regszászy Lajos? Aki e nevet sosem hallotta, az is átfogó képet nyerhet személyéről, jelentőségéről e tárlaton. Az 1817-ben Békésen született Be- regszászy a zongorakészítést Temesváron, Pesten, Hamburgban, Londonban és Bécsben tanulta: sokoldalú tevékenységet fejtett ki a magyarországi hangszergyártás fejlődése érdekében. A tárlaton olajportréja látható, s egykorú újságcikkek. A Zenészeti Lapok 1867 február 24-i címlapjának cikke Beregszászy párizsi világkiállításon aratott sikeréről számol be. 1846—79-ig tartó pesti működése idején három nagyjelentőségű találmánya volt; egyik szabadalmát „System Beregszászy”-ként megvásárolta a világhírű Bö- sendorfer cég is. A Beregszászy készítette zongorát, a hangszergyártó és fejlesztő életének; tevékenységének mozzanatait, s a másik, nem kevésbé döntő munkásságú hangszergyártó, Schunda Vencel József ténykedését is láthatjuk a tárlaton. Múzeum körút — Magyar utca sarkán levő egykori gyárát láthatjuk metszeten, egy árjegyzéket a gyárából, sajátkezű eladási levelét, s egyéb dokumentumokat. A múzeum állandó tárlatának címe: A zeneélet és a hangszeres kultúra emlékei Magyarországon. Látni az állandó kiállításon korabeli hangszereket, különlegesen ar- tisztikus, nemes darabokat; közismert és nagyközönség által most először megtekinthető festményeket, színes metszeteket, amelyek zenélő alakokat, a muzsikálás szokásainak alakulását örökítették meg. Egy tárlóban osztrák—magyar katonakarmester öltözéke tetőtől talpig, eredetiben. Különteremben a magyar népi hangszerek. Jó részük ismerős. A magyar zenetörténet-kutatás napjainkban 130 teljes zenei kódexet, 800 hangjegyes töredéket, és 65 kottás bejegyzést ismer. Az időszakos kiállítás a magyar középkorból származó hetven eredeti kot- takódex-töredéket tesz közszemlére. Lenyűgöző és gyönyörűséges a szerzetesek- leírta, kvadrátformájú kottajelzés, a magyarországi hangjegyírás kezdeteitől (a XII. század elejétől) a XV. századig használatos rögzítési mód. Egy Beregszászy zongora Lapok Tiszavasvári történetéből Kié volt az Arany kert? Ilii 9 J1 I if I ' I I | r#| § i| | ■ tatása (3.)
