Kelet-Magyarország, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

XLII. évfolyam, 194. siátn ÁRA: 2,29 FORINT 1985. augusztus 18., vasárnap Sorsunk szimbóluma r Ü j kenyér — maradt még ennek a két szó­nak sugárzása? Egy mai fiatal, aki már abba a világba született be­le, ahol a két-három napos vekniket az élelmiszerboltok­ból nagy teherkocsikon egye­nesen a disznóhizlaldába szállítják, ahol a háztartá­sok naponta vagonszám do­bálják a maradék kenyeret a kukába, ahol virgonc diá­kok sonkás zsemlével futbal­loznak óraközi szünetben, de ahol még tanár is kerül, aki szemétbe parancsolja az el nem fogyasztott tízórait — az a mai fiatal vajon mit éri ezen a szón: kenyér? Érzi egyáltalán, hogy ennek a szónak szótári értelmén túl is van jelentése? Mert az én korosztályom fogalmi világában ez a szó: kenyér — kifejezhetetlenül többet jelent, mint az ugyanilyen nevű tápanyag, melyet kalóriaértéke, szén­hidráttartalma, élvezhetősé- ge meghatároz. Én is olyan környezetben nőttem föl, ahol a búza termésének ez volt a neve: élet. „Vágják az életet”, „hordják az életet ' — magát az élet szót több­ször hallottam aratás táján így, mint eredeti jelentésé­ben. Eddigi életem négyötöd ré­szét töltöttem városban, fa­lura csak látogatóban járok. Az aratásról már olvasmá­nyaim jutnak eszembe elő­ször: igen, némely szakíró szerint a kézi aratás a leg­nehezebb fizikai munka, na­pi öt-hatezer kalóriát fo­gyaszt; sem fehérje, sem szélihidrát nem pótolhat ennyit, csak az aránytalanul zsírbő étrend: zsír, zsír, zsír, a kánikulai forróságban is. Ügy kell hozzákeresnem az olvasottakhoz a földerengó emlékképeket: a szentistváni Ináncsi Sándor bácsiról, az első kaszásról, akinek víz­hatlanná zsírosodon inge de­rekában félliternyi izzadtság gyűlt össze, s ütemesen lö­työgött minden kaszasuhin­tásra. Egy Holló nevű ka­szásról, aki még ebédszünet­ben sem pihent, újságpapír- fecnikre vadászott, mindet elolvasta. Tőle hallottam elő­ször a Szovjetunióról, tízéves korom táján. „Akárhogyan van, jobb ott a szegény nép­nek” — mondta valamilyen újsághírre konokul. S az utolsó kaszás ugyan­ebből a bandából. Csontjára száradt, középkorú ember volt; ebédszünetben, míg a többiek főzték az öhönt, félrehúzódott lapos tarisz­nyájával. Vízbe áztatta a kővé száradt kenyeret, ve­reshagymát rágcsált hozzá, hetekig. Kíszikkadt sovány emberke volt, mondom, min­den zsírtartalék nélkül kez­dett az aratáshoz. Nem tud­tam még akkor, mi a kalória. Tudósok, orvosok, biológu­sok magyarázzátok meg, ho­gyan telt ki napi ötezer ka­lória — kenyérből és veres­hagymából! Persze másképpen esik az aratás a kombájn nyergében, tudom én. Valamennyire még a mai kaszásoknak is másképpen esik; hihetetle­nül messze kerültünk orszá­gos átlagban a vízben ázta­tott kenyértől és a veres hagymától — még az átlagot rontó nehéz esetekben is el­jutottunk legalább a kenyér- szalornáíg. És ma már a kenyér sem olyan egyetlen szimbóluma az életnek, mint annak idején, amikor min­den morzsáját meg kellett becsülni. Mi hetenként sütöttünk kenyeret, csütörtökön. A hét nagyobik felében tehát szá­razabb kenyeret ettünk an­nál, amit ma kiselejtez és a disznóhizlaldáknak szállít a kereskedelem. Eredeti fo­galmaim szerint a kenyér legalább hét napja kisült, nemiképp már megszikkadt ennivalót jelentett, minthogy a frissen sütöttnek lágyke­nyér volt a közhasználatú neve. Rendben van: ma lágyke- nyeret eszik az ország. Hely- lyel-közzel már a reggeli sü­tést sem szívesen viszik a délutáni vásárlók. Az is rendben van. hogy csökkent a kenyérfogyasztásunk. Sta­tisztikusok az életszínvonal mércéjének tekintik a ke­nyérfogyasztás alakulását: egy határig nő — amíg ma­ga a jóllakás a gond —, azon túl pedig csökken. Az anya­gi jólét, a magasabb színvo­nalú. sokoldalú, egészsége­sebb táplálkozást a kenyer- fejadag csökkenése is jelzi. A — viszonylagos — bőség kosaiéból tehát ki-ki a fris­sebb kenyeret választja, s az elkerülhetetlen maradék majd ömlesztett rakomány lesz a hizlaldákba induló te­herautókon. De. Vajon a gyerekeink isme­rik-e azt a furcsa szorongást, amely minket elfog, ha a szemetes kübliben félbe vá­gott kenyeret látunk? Belé­jük neveltük mi ezt az ér­zést. melyet egy egész életre belénk nevel a szülői ház? Ismerik egyáltalán a pocsé­kolás főbenjáró bűnét, ezt az évszázadok során ösztönné vált bántudatot? Vagy a szocializmusban ezt már végleg nélkülözhetjük? No igen, ezekben a kérdé­sekben a kenyér ugyanaz a szimbólum, ami volt; az ösz- szetartozók életének, közös sorsának nagy szimbóluma. Ami azok szemében volt, akik még ma is, ha leejte­nek egy darabot, óvatosan és bocsánatkérően lefújják ró­la a port. Fekete Gyula Kedden gazdag, színes programokkal JUkotaáayiapi országos iionepség Nyíregyháza-Sóstón Á nagygyűlés szónoka: Németh Károly Az alkotmánynapi orszá­gos ünnepségsorozat kiemelt eseményének színhelye lesz Nyíregyháza augusztus 20- án, kedden. A sóstói ifjúsági parkban már reggel 9 órától fogadják a megyeszékhelyről és a vá­ros vonzáskörzetéből érkező vendégeket, a város lakossá­gát. Fél 10-től a nyíregyházi Ifjú Gárda zenekar ad mű­sort, majd 10 órakor kezde­tét veszi az alkotmány ünne­pét köszöntő naggyűlés. Ün- napi beszédet Németh Ká­roly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkár-helyet­tese mond. A nagygyűlés után impo­záns kultúrműsort láthatnak a résztvevők: fellép a Sza­bolcs-Volán népitánc-együt- tes, a tarpai férfi népdalkor. A sóstói ifjúsági park sza­badtéri színpadán a déli óráktól egymást váltják a művészeti és sportbemuta­tók. Lesz cselgáncs és karate látványosság, fellép a nyír­egyházi formációs tánccso­port, a nyírpazonyi népdal­kor, a vajdabokori „Tirpák” népdalkor. Itt mutatja be félórás műsorát Berki Antal színművész „Fő a diszkréció” címmel. Sor kerül művészi torna bemutatóra, fellép az írsavai (Szovjetunió) kerüle­ti művelődési ház ének- és táncegyüttese, délután 3 órá­tól pedig a „Rulett”, a „Don­gó” és a „Vekker" együttes szórakoztatja a fiatalokat. Sóstó más pontjain is nagy érdeklődésre számot tartó szórakoztató programok pe­regnek a déli óráktól. Az if­júsági park fedett csarnoká­ban a Vojtina bábegyüttes lép fel és négy helyszínen várják a gyerekeket bábké­szítésre, léggömbfestésre, gyöngyfűzésre és játékkészí­tés tanulására. Az ifjúsági park játéktermében 13 órá­tól számítástechnikai bemu­tató lesz, a sóstói tavon pe­dig 14 órától látható a hajó­modellezők és a kajak-kenu­sok parádéja. A tóparton mozgásbazár és ügyességi vetélkedő várja az érdeklő­dőket. Egész nap nyitva tart a Sóstói -Falumúzeum, az ái- latkert és a vidámpark is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom