Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-30 / 177. szám
1985. július 30. Kelet-Magyaromig 3 Minden percben A szombat éjszakai, vasárnap hajnali vihar ártott ugyan az aratóknak, a gabonaátvevőknek, de az élet egy percre sem ál'l meg a Gabonaforgalmi Vállalat mátészalkai körzeteinek telepein. Reggel fél hatkor érkeztek az első, már előző este megrakott gépkocsik, vonatok és este tízig, ha kell tizenegyig dolgoztak az emberek. Popovics Ferenc körzetvezető mondja: — Jó a csapat, egyikünk se most csinálja ezt először. Minden év hoz persze új ita- pasztalatokat, de idén is találkoztunk még aratás előtt a hozzánk szállító 27 gazdaság vezetőivel. Megbeszéltük a feladatokat, az átvétel ütemezését és azt mondhatom, hogy július 16. óta, — akkor kezdtünk — egy óránál még nem kellett többet várnia a szállítóknak. — Az eddigi tapasztalaitok? — Még a felénél járunk az idénynek. Gyengén kezdődött, de ahogy előrébb haladtunk az időben, úgy lett egyre jobb a minőség. Sajnos, ez a mostani eső ártott. Most csak az érkezik, amit tegnap már levágtak. Persze dél körül már sok helyen újra elindulnak a kombájnok, de a fél nap is közel száz vagon kiesést jelent a telepeken. Ezt pedig be kell majd hozni! — Van-e valamilyen különösebb gondjuk? — Minden betakarítás egyforma, de azért mindegyik más is. Az eddig behozott búza 90—95 százalékát szárítani kellett. Mátészalka környékén ez könnyebb, itt a 17 gazdaság közül 13-nak van szárítója, de Beregban ez az arány rosszabb. A másik gond, hogy egyszerre érkezik már a rozs és a búza. Ilyen az idő, ehhez kell alkalmazkodni, hiszen mi i,tt most egyévi munkánkat alapozzuk meg és ezt minden emberünk tudja. Nem azt mondom, hogy nem leszünk fáradtak, de azért remélem: ahogyan eddig nem volt semmiféle vitánk, bajunk, úgy ezután se lesz. Aztán, majd ha letelik az a két hét, ami visszavan, akkor majd pihenünk. Ügy jövünk el hazulról és olyan időben megyünk haza, ahogyan más emberek... (bartha) NDK szakmunkástanulók a Taurusban Carola nemcsak világot lát... Thüringiában, Walters- hausenben található az NDK egyik legnagyobb gumigyára. Főleg ipari, élelmiszer-ipari, tűzoltótömlőket, nehézgép- abroncsokat, műszaki gumilemezeket, kerékpártömlőket és abroncsokat gyártanak. Ezzel a nagy üzemmel immár tizedik éve minden nyáron három hétre szakmunkástanulókat cserél a Taurus nyíregyházi gyára. Fontos ez mindkét vállalatnak, hiszen csak hasznukra válhat, ha dolgozóik más technológiákat is megismernek. A munka mellett nem elhanyagolható az sem, hogy ezek a tanulók világot látnak, megismerkednek egymás népeinek kultúrájával. Idén 23 nyíregyházi tanuló ment az NDK-ba, s 35 waltershauseni érkezett, — Eberhard Hessennek, az ottani szakoktatás vezetőjének irányításával. Ezúttal három német fiatalt kértünk, beszéljenek itteni tapasztalataikról: Jörg Hübschmann, 18 éves elektroműszerész: — Az újrafutózóban dolgozom. Nincs kötött munkám: mindig azt kell csinálni, ami éppen adódik. Nem unatkozhatok. Magyarországon most járok először, kellemes meglepetésemre az emberek nagyon barátságosak és segítőkészek. Munka közben is szívesen kisegítik egymást. Ügy érzem, pár igazi barátot szereztem. Ja, és még valami! Nagyon finom gyümölcsök teremnek itt. A kollégák sokszor megkínálnak. Jens Büdmer, aki 18 éves, karbantartó lakatos szakmát tanul. Tavaly már dolgozott itt: — Akkor is kempingmatracokat csomagoltam. S még egy közös vonás a tavalyival: olyan matracokat, amelyeket nekünk, az NDK-nak exportálnak! Először nem akartam elhinni, hogy ismét jöhetek. Nagyon örültem, hogy sikerült, de végül is úgy érzem, megérdemeltem, mert ismét jó lett a tanulmányi eredményem. Az külön öröm számomra, hogy sok osztálytársam is velem jöhetett. A városközpontot már jól Carola Langhammer ismerem, s nagyon tetszik. Feltűnt, hogy a modern központból kifelé haladva egyre több csinos kis családi házat építenek. Carola Langhammer, 19 éves, s lány létére karbantartó lakatos: — Engem a PNEU-tömlc üzembe osztottak be. A késztermékeket csomagoljuk. Mondhatom, nem könnyű munka. Csodálom magyar kolléganőimet, milyen keményen tudnak dolgozni. A városi és a városkörnyéki séta során különösen Sóstó tetszett. Szívesen eljönnék máskor is. Jövőre még tanulok, ha a bizonyítványom is jól sikerül (elsősorban ennek alapján választanak ki bennünket), talán ismét eljöhetek. Gaál Béla Tizennyolcmillióval többet fog érni hamarosan Csenger — ennyi lesz a szennyvíz- csatorna megépítésének költsége. A nagyközségben az Ady úton már elkészültek a vezeték szerelésével, most a Kossuth, a Rákóczi és a Béke utca van soron. CsaládonJörg Hübschmann ként 28 ezer forint a hozzájárulás összege. Várhatóan szeptember végére fejezik be a munkát, melynek végeztével 115 lakás kerül magasabb komfortfokozatba, azaz 115 család élete lesz korszerűbb, higiénikusabb. Csatorna Csengernek A giganton B ehemót jószág — foglalja össze magában a benyomását a laikus, ha egy kombájnt lát. Tényleg, semmi közös nincs benne egy kecses gépkocsival. Ormótlanok a kerekei, az áramvonal pedig eszébe sem jutott a tervezőnek, amikor körvonalait a papírra vetette. Még a neve is ... Bison Gigant. A bison az bivalyt jelent, a gigant meg óriást, öt ilyen monstrum kerülgeti egymást a búji határban, az Űj Élet Termelő- szövetkezet Nemesek-for- dulója elnevezésű tábláján és ellentétben a bevezető sorokkal, nagyon is fürge a mozgásuk. Ügy engedelmeskednek a benne ülő vezetőnek, minden mozdulatának, hogy szinte erőfeszítésébe sem kerül. Bodnár János masinájának éppen megtelt a magtartálya, a mellette lévő szállítójármű pótkocsijára hordja ki a csiga a kicsépelt szemet. Száll a por, repül a pelyva, rátapad a verejté- kes homlokra, poros patakok csörgedeznek a svájcisapka alól. — Zöld a rend, látja? Gazos nagyon a búza. Ez a tábla is rét volt valamikor, mint a többi nagy része, a nedves időben felverte a gyom. Megfogja a vágóasztalt. A motollát meg lent járatjuk, így nehezebb haladni. Az idegen percek alatt képet kap a szakszerűen magyarázó kombájnostól a dolgok állásáról. Látszik, hogy nem ma ült aratógépre Bodnár János, áttekintése van valamennyiük munkájáról. Közben mögénk kerül a többi Gigant, lassan összegyűlnek a többiek is egy kis pihenőre, Bodnár János egy régi történetbe feledkezik. — Én kérem, 14 éves koromban már segédkombáj- nos voltam, az pedig nagyon régen volt, mert most . harminckettő vagyok. Ak- ~l©ííí^to=-régi SZK—4-es eken még csak egy' kis vászonernyő volt, csak azt nem tudtuk, minek, mert körbejárt az árnyéka, ahogy forogtunk a táblán. Ahhoz képest a mai olyan, mint egy iroda. Mégis jó pénzt kerestünk rajta, emlékszem, hogy hetvenben, a legnehezebb aratásban is megvolt a hét- - nyolcezer forint havonta. Most sem sokkal több. Megjártam én azóta szinte valamennyi létező géptípust, és megértem azt is, hogy elvesztett valamit a romantikájából és a becsületéből a kombájnossors. Mondja ezt annak ellenére Bodnár János, hogy a kombájnos ma is dupla ebédet kap, és tulajdonképpen ő a betakarítás kulcsembere, és ő is tudja, hogy az öt Bison Gigant egymás után olyan, mint egy felfejlődő harckocsi arcvonal. Lehet, hogy éppen a fokozott betakarítási biztonság tette hétköznapivá a valamikori ünnepet? — A nap hossza maradt meg a réginek — emlékezik tovább. — Mindig is ötkor keltünk, és kilencnél előbb nem nagyon kerültünk ágyba. Elfáradni már régen elfelejtettünk, vagy csak nem akarunk tudni róla, az idegeskedés ..., az megmarad. Hogyan lehetne még többre menni aznap? De valami mindig megakaszt. Még szerencse, hogy így az elején a neheze mindig lemegy, és a jobban fizető táblák következnek. Sejtheti ezt a sorba állt Gigantok raja, mert egyre türelmetlenebbül bömbölnek a motorok. Ismét nekivágnak a rozsdásodó üstökű kalászok szárának. Elindul Bodnár János Gigantja is. Aratási romantika ide, kom- bájnosnimbusz oda, ma is levágja, ami kiméretett. Igyekszik kevés veszteséggel jó minőségű terményt a fedél alá juttatni, mert tudja: így többet keres, és így lesz biztos kenyere családjának, három gyermekének. Évközben, szerelőként a műhelyben mégsem tehet szert akkora jövedelemre, mint most. Ésik Sándor Elsikkasztott tehenek HAZÁNKBAN EGYRE ELTERJEDTEBB a bérhizlalás. Ezen azt kell érteni, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek — különböző megfontolásból — állataik egy részét magánszemélyeknél helyezik el, akik vállalják a gondozást, a szaporulat fölnevelését. E forma elterjedését gyorsította a szakemberhiány és a költségek hirtelen növekedése. A tágas falusi porták egyikén-másikán viszont jut hely az így elvállalt állatoknak. Amelyik termelőszövetkezetben élnek ezzel a megoldással, ott nincs szükség új telep építésére, ami — köztudottan — nagyon sokba kerül, és hosszú idő múlva térül csak meg. Az ötlet tehát jó, támogatásra érdemes Ám van egy szépséghibája: visszaélésre ad alkalmat A vállalkozók elleni büntetőeljárások kisebb hányadát azok az ügyek jelentik, amikor az állattartók jóhiszeműen, a magas jövedelem reményében vállalják a többletmunkát, anélkül, hogy kellően felmérnék saját képességüket. Sokan egyszerűen megfeledkeznek arról, hogy az állattartáshoz szakismeretek is kellenek. Mire a naiv vállalkozók erre rájönnek, többnyire baj van: hullanak az állatok, tetemes a kár. Az erejüket rosszul felmérők mellett sokkal veszélyesebbek a gyors meggazdagodásra törő spekulánsok : manipulációikat egyértelműen a szándékosság jellemzi. Ök a kihelyezett állatállományt sajátjuknak tekintik, a takarmány, illetve a készpénz- előleg megszerzése érdekében olykor több szerződést is kötnek. Ám az elhullott állatokért általában nem vállalják a felelősséget, mondván, rajtuk kívülálló okok miatt történt mindez. Mivel ezek az emberek gyakran nem rendelkeznek jelentős ingó és ingatlan vagyonnal, a szerződésszegés miatti követeléseket is nehéz behajtani rajtuk. AZ ÁLLATKIHELYEZÉS elsősorban azért csábítja az ügyeskedőket, mert ma még számos kibúvóra van lehetőség — a szerződéskészítés gyakorlatában, a kihelyezett állatok tartásának ellenőrzésében. A szerződő felek a kölcsönös jogok és kötelességek meghatározásánál nem mindig tisztázzák kellő nyomatékkai a tulajdonjogi kérdéseket. A szerződéskötést — ha a szövetkezet helyesen jár el — környezettanulmány előzi meg, amely kiterjed a tartási körülményekre, valamint a vállalkozók anyagi-erkölcsi megbízhatóságának vizsgálatára. Különösen fontos ez a kívülállók, a nem mezőgazdasági dolgozók esetében. így megelőzhető, hogy büntetett előéletű, több mező- gazdasági nagyüzemmel perben álló, kötelezettségeit nem teljesítő személlyel kössenek a nagyüzemek szerződést. Sok esetben — érthetetlen okból — a szerződések nem tartalmazzák a kihelyezett állatok értékét, a takarmánybiztosítás kötelező voltát, az átadott ele- ség értékesítésének tilalmát. Számos szerződésben nincsenek rögzítve a biztosítékok — jelzálog, kezesség — sem. Az egyedi jelölés hiánya, a kihelyezett állatok nehéz azonosíthatósága is sok gondot okoz, főként az ellenőrzéseknél és az elhullásoknál. BECSLÉSEK SZERINT jelenleg 70 ezer szarvas- marha, 350 ezer sertés, és mintegy 80 ezer juh van hizlalásra kihelyezve a vállalkozóknál. Az eredmények azt Igazolják, hogy ez az integrációs forma hosz- szabb távon is hasznos kiegészítője lehet a nagyüzemi állattartásnak. A vállalkozók döntő többsége tisztességesen, becsületesen dolgozik, teljesíti vállalt kötelezettségeit. Nagyrészt az üzemekben és az illetékes hatóságokon múlik, hogy az itt-ott előforduló visszaélések száma a jövőben csökkenjen. Ezért mihamarabb rendezni kell a szabályozás és a gyakorlat hiányosságait, hogy az alkalom senkit se csábítson sem sikkasztásra, sem ügyeskedésre. Cs. J. Elhatároztam, hogy utánajárok. összetalálkoztam Ivanovval. — Remélem, átadtad ...? — kérdeztem tőle. — Mit? — nézett rám értetlenül. — Mit, mit...! — mérgelődtem. — Ne tettesd magad, jól tudod te azt. Amit én kaptam Petrovtól, átadtam neked, hogy átadd Sarkotnakl — Ja, persze! — mondta Ivanov, bár látszólag semmit sem értett. Néhány nap múlva találkoztam Sarfcovval. — Köszönöm, barátom! — kiáltott örömmel. — Megkaptam Ivanovtól... nagy jót tettél nekem. Add át az üdvözletemet Petrov- nak! Három éjszaka nem aludtam: gyötört a kérdés, mit kaptam, és mit adtam át? Fordította: Antalfy István GEORGI SZPASZOV: Rejtély összetalálkoztam Pet- rovval. Üdvözöltük egymást, aztán megkérdezte: — Átadtad Ivanovnak? — Mit? — kérdeztem vissza. — Nagyon jól tudod, ne játszd meg magad. Amit Sarkov részére kellett átadnia . .. — Ja, igen... — bólintottam, bár semmit sem értettem, de reméltem, hogy minden megvilágosodik. Ám semmi nem világosodott meg. Pedig sokat töprengtem rajta. Sehogysem tudtam visz- szaemlékezni, mit adott át nekem Petrov, és mit kellett átadnom Ivanovnak.
