Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
1985. július 27. O € htőségű zaiyzat nylő tábornok mellé be- rtt egy hadbírót. Regulamentumhoz szoro- kapcsolódik az Edict um •ersale, vagyis az első nai bűn tét ők ön yv ünk, y 12 címre (titulusra) ladik. : I. cím „A cégéres vétől, a büntetésekről és né- l hadi successiókról” ír. tartoznak az élet, a tes- xség és az egészség elleni ettek. Itt kaptak helyet ilajdoiri elleni bűncselek- yek, a vallásszabadság sértése, közokirat hamisí- stb. Érdekességként a cselekmények elkövetői- az ittasság nem enyhítő ilmény. A II. cím „Minőié vitézlő rendeknek ok alkalmaztatásáról”, is a katonai fegyelem- a foglyokról, a zsákmány, ztásáról, a menlevél tisz- ben tartásáról intézkedik. I. címben az őrszolgálatolvashatunk, a IV. cím- pediig „A tábor megin- sának módgyárul”: dob■ trombitaszóra mindenki en egységéhez. Egészsé- ember engedély nélkül rozás közben nem ülhet iggyász szekérre. : V. címben „A zászlói- elhagyókrul, szökőrül, zus nélkül járókrul” in- edik. A szökés büntetése 1, mert „a nemzet igaz mellett mindenki élete tótig köteles hadakozni.,, szól a szimulánsokról is: *c alatt vagy előtte mamagyar O R SZ A G I CONFOEDERAETT NEMES STATUSOK ES RENDEK Rífzirtl fzabott HADI REGULÁK, ARTICULUSOK, EDICT UMOK, ES T Ö R V É NY E K. A szabályzat címlapja gát betegnek mondó érdeme szerint lakói.” A VI. cím „Az erősségek feladásárul, megegyezésérül, ellenséggel való összemenésrül, correspondenti- árul, beszélgetésrül, árulta- tásrul, kémrül” szól, -s ahogy írja: „a kémet, tikos üzenetvivőket a hóhér nyársalja fel.” A VII. cím a kvártélyról, a VIII. cím a gyújtogatásról, a IX. a fegyverek és hadi eszközök karbantartásáról szól, a X. cím a mustrát, a XI. cím pedig a hadbírák jogait és kötelezettségeit szabályozza. A XII. cím tartalmazza a hadbírósági eljárást. Ez azért fontos része az Edic- turnnak, mert itt találjuk a magyar hadi törvényszék és katonai büntető perrendtartás első, nyomtatásban megjelent összefoglalását. Figyelemre méltó a törvénykönyv gördülékeny stílusa, ízes magyarsága. (Cs. K.) mndprift Száz éve szü,e#e,t i lilehlel C André Maurois beli, a konkrét valóságot kt módon feldolgozó — ául történeti — művekoris hatását még egy tantolásból minősíthetjük incselőn ék: nevezetesén >1, hogy a francia iroda- legjobb moralistája és li- lis hagyományainak foly- a és szószólója. Ma már csak tudatában vagyunk ik, hogy az értékes pol- bagyományok -beleépítik a mi szocialista búinkba, hanem egyre in- > alkalmazzuk a gyakorin is átvételük, megtanult módját — például az alomban, többek közt ép- André Maurois jóvoltá- afei most száz éve, 1885. is 26-ám született, s eb- az alkalomból emléke- c rá. Az irodalomba harmincöt- negyvenéves fejjel belépő Maurois eleinte humoros-társasági regényeket, lélekelemző történeteket írt Anatole Fran- ce-ra emlékeztető szellemességgel, s a maga polgári világának figuráit keltette életre. Leginkább maradandók azonban a nagy XIX—XX. századi angol és francia írók életéről írott, többé-kevésbé regényes ' feldolgozásai: a magyar közönség is nagy haszonnal forgatja Shelley, Byron, Disraeli, Victor Hugo, a három Dumas, Honoré de Balzac, Marcel Proust és sok más híres ember életének lapjait. Élete vége felé sem csökkent alkotó kedve: Ara- gonnal együtt megírta a Szovjetunió és az Egyesült Államok párhuzamos történetét. __ - ; — A fejedelem egy napja Szentmiliályon Lapok Tiszavasyári történetéből Tiszavasvári (Szentmihály) történetében van egy jeles nap, 1707. május 8-a, mely megérdemli, hogy II. Rákóczi Ferenc halálának 1 250. évfordulóján felidézzük. 1707. április 5. az erdélyi fejedelemségbe való beiktatás után, május 6-án érkezett Rákóczi Böszörménybe, hogy fogadja a hajdúkapitány és a megye rendjeinek köszöntését. Innen 8-án érkezett Szentmihályra, ahol nemes Dobi Mátyás hadnagy és Rimaszombati Márton nótárius fogadták. A Fejedelem ezt a napot Szentmihályoin töltötte és csak másnap indult Önodra, az emlékezetes körömi mezőn tartott országgyűlésbe. Éjfél is elmúlt már, mikor a földesúr kis kastélyában a Fejedelem nyugovóra térhetett, mert addig leginkább Rimaszombati nótárius uram javaslatát kellett megvitatni és döntést hozni felőle. A nótárius azt indítványozta a Fejedelemnek, hogy a puskapor gyártásához akkor nélkülözhetetlen salétrom ebben a helységben oly mennyiségben megtalálható, hogy azzal az egész sereg szükséglete kielégíthető lenne. — Nagyságos Uram! Van a mi határunkban egy Fe- jér-Szik-nek nevezett tó, mely ha kiszárad, medrében úgy kivirágzik a föld, hogy seperni lehet a salétromot. Engedélyezze Nagy- , ságod egy Zóda-Fabrika felállítását, hadköteles fér- fiaiink felét mentesítse a hadviselés alól és mi elkészítjük a kifőzött, száraz salétromot. — Hány hajdút kötelesek kentek Esze Tamás ezredébe küldeni? — 188-at Nagyságos Uram — felelte a hadnagy. És a Fejedelemmel együtt érkezett Szunyogh István megyei daputánsmak már diktálta is a „Szentmihályi pátenset”, melyben meg van írva: „Vármegyének komoly figyelmeztetést adunk, hogy az említett salétromfőzöket hadainknak számára kíván- tató termelvényeknek szolgáltatásával és semmi egyéb hozzájárulással, tovább való rendelkezésünkig ne terhellye, hogy annyival is inkább azon salétrom szaporábban készítethessék.” Május 29-én Jósa — a Nagyságos Fejedelem generáladjutánsa és Szunyogh István Kisvárdán kelt iratukban a megye valamennyi salétromfőző helyeit kimutatják és elrendelik az ott meghagyott katonakötelesek háborítatlanságát, hogy eleget tehessenek a Fejedelem parancsának. 1 Így épült fel még abban az évben a Fejér-Szik partján a Zóda-Fabrika és így maradt otthon 91 katonaköteles „otthon lakos külön kenyeres” (e fogalomnak ma családfenntartó felel meg) ember, akik a salétrom ösz- szegyűjtése és főzése érdekében kapták felmentésüket. A szentmihályi Zóda- Fabrikában még 1711-ben is főzték Rákóczi hűséges hajdúi a Fejér-Szik kivirágzott medrében összesepert salétromot, pedig ekkor már a nagymajtényi síkon letörött a zászló, de a szent- mihályiak még sokáig várták a visszatérő Fejedelmet. Ma nyoma sincs a Zóda- Fabrikának, de a Fejér- Szik sem száradt ki már évtizedek óta. Természetvédelmi terület, ahol átvonuló, vagy fészkelő vlzimada- rak élik háborítatlanul életüket. Kerekes Béla fárok kegyelmedektül...“ 3ott szerelmesek dik össze, mégis a hatása len bizonnyal más lett’ a, ha Bartha Lászlót nem idesura védi, történetesen >r legnagyobb jogi kopo- a, Ibrányi Ferenc. Te- élyét mi sem jellemzi >an, mint hogy annak ideát kérték fel Báthori Ist- Erdélye fejedelem és Be- Gáspár vitájában döntő- nak. Nem rajta múlt, r döntését nem fogadták A nyírkarászi beszéde érdemli a teljes nyilvá- ágot, nemcsak vaslogiká- s a tartalma miatt, ha- jogtörtóneti dokumen- is és érdekésen példázza, 7 a mai jogásznyelv sok eges eleme mennyire a ■pkori skolasztikára megy za. \ védőbeszéd m értem, mit fele az aktfelperes), hogy ezek az lélyek gonoszul és nem jól, paráznául éltének volna, sőt ugyanez az én jobbágyom, Bartha László Vajáról ez asz- szonnyal elszökött volna, kit én tagadok, mert ez az én jobbágyom sem Vajáról ez aszonyt el nem vitte, azmint az aktor feleletek tartja, hanem ha ment, más emberrel ment el úgy, mint atyafiai közé Vay István akaratából. És hogy az aktor azt mondja, hogy az személyeket az véren (vérbűnön) avagy gonoszságon megfogták volna, azt is tagadom, mert ez az én jobbágyom ezt az asszonyembert az Vay halála utána vette feleségöl, hittel hozzá és maga házához vivé az én jobbágyom, az én jószágomban lakott vele és szabadságom ellen fogták meg ott. Az vér(bűn)ről elment és úgy fogták meg az én házamnál. Sőt penig azt is megbizonyítom, hogy Vay András uram ugyan (bizony) azt is mondta annak előtte, hogy elmenjen ez az asszonyállat onnan, az beste kurva Vajáról az ő házátul, mert mind szeretőstül, ha ott találja, levágja. Azért én is törvényt várok kegyelmedektül.” Ibrányi Ferenc tehát tagadja a vád megalapozottságát, kihangsúlyozza, amit Vay András elhallgatott, hogy fenyegetéssel kényszerítette az asszonyt az elmenésre, továbbá, hogy a férj halála után Bartha László feleségül vette az özvegyet. Az az észrevétele pedig, 'hogy a vádlottak elfogása az ő jogai megsértésével történt, „az Űr (ecsedi Báthory István) címére szólt, de akár nem is mondta volna, senki sem hallotta meg. A frappáns védőbeszédinek azért mégis volt égy hibája, Ibrányi Ferenc nem tudta, hogy Vay András hozott egy tanút, kinek vallomása más irányba terelte a per menetét. A szobalány vallomása Pap Borbála Vay Istvánná szobalánya volt, míg Kolozsvárott nyilván szűkösebb körülményei miatt el nem bocsátotta május 10-én. Pap Borbála azt vallotta, „hogy még minekelőtte Vajáról elszöktek is, látta egy ágyon fekvén Lászlót az asszonnyal vagy háromszor ura életében.” Útközben is Székélyhí- don, Kolozsvárott „mind(ig) együtt háltak. Ha ki kérdte, feleségének mondta lenni.” Egy másik tanú, egy asszony, a károlyi sokadalomban (vásárban) hallotta egy kolozsvári kalmártól, hogy Kolozsvárott paráznaságért egy ré- nes forintra meg is büntették őket, s azt is hallotta, hogy akkor esküdtek össze, „minekután egy ecsedi lakatos hírt vitt volna nekik, hogy meghalt Vay István.” A férfi tanúk közül az Ib- rányi-jobbágyok, valószínű előre megbeszélték, csak any- nyií mondtak, „hogy mihelyen az asszony elment, Bartha László az időtől fogva Vaján nem volt.” A szobalány vallomásának egy pontja azt engedi gyanítani, hogy talán maga Ibrá- nyi Ferenc is tudott a szerelmesek szökéséről, s talán ő adta a tanácsot, hogyan szervezzék meg. Mikor az asszony két gyerekével s a szobalányával Vajáról elindult, az egész közelben lévő Őrig a szobalány hajtotta a lovakat. Ott már várta őket egy őri jobbágy, név szerint Kardos Miklós nyilván kíséret céljából s attól kezdve ő hajtotta a lovakat. Majd azt a látszatot keltve, hogy Mátészalkára- mennek, Jármiból Paposon át Madara „csavarodták el”. Bartha László egy másik kísérővel ott csatlakozott hozzájuk s óvatosságból Mezőpartig a kocsi mellett gyalog jöttek. Csak Mezőpet- riig ültek fel a kocsira, s úgy mentek Kolozsvárra. Ez a stratégia be is vált volna, ha a szobalány később nem fecseg. Felemás ítélet A vármegye törvényszékének ítélete, tekintetbe véve az összes körülményeket, miközben megrója Nagy Katát, hogy titkon akár helyben lévő Vay Péter alispánnak saza szólva, magát „valami nőtlen pajkosokkal" kísértetve távozott, a két szerelmest bűnösnek mondja ki és félszemét az Úrra függesztve azt a szigorú ítéletet hozta, hogy Vay András a hetedik napon a vétkeseknek fejüket vétetheti, ha... És itt észre kell venni a vármegyei ítélethozás irómikus jellegét. Vay András 13 tanút sorakoztatott fel. Köztük egy volt nemes, az is azt vallotta, hogy semmit sem tud. Vagyis visszavonta előzetesen tett közlését, hasonlóan viselkedett egy jobbágy is. Mármost a megye ahhoz a feltételhez kötötte a vétkesek fővételét, hogy Vay András egy héten belül szerez hat nemes és hét jobbágy tanút kik meg esküszn ek az aszony illetve a jobbágy bűnösségére. Ez pedig az előzmények után elképzelhetetlennek látszott. A kor vad és kegyetlen volt ugyan, de voltak azért Szabolcsban is bírák. Koroknay Gyula
