Kelet-Magyarország, 1985. július (42. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
1985. július 1. Kelet-Magyarország 3 Q KÉRDÉSEIRE FT^TTTTTl a vámparancsnok, Meszlényi Sándor őrnagy Faragó János egy háromnapos IBUSZ-útról egy utánfutót szeretne hozni Kárpát-Ukrajnából. Kérdezi: szabad-e a Szovjetunióból kihozni, kell-e vámot fizetni érte és mennyit? — Tudomásom szerint a szovjet vámrendelkezések alapján a Szovjetunióból kiutazó külföldi turisták és látogatók utánfutó kivitelére nem jogosultak. Utánfutót csak az ott dolgozó külföldi állampolgárok hozhatnak ki végleges hazatérésükkor. Kiviteli vámot a szovjet vámszervek egyébként nem szednek. Kovácsné Székely Judit kér- dezi: Kanadában élő húga időnként használt ruhákat küld, s míg Budapestre küldte édesanyjának, nem kellett vámot fizetni, amióta Nyíregyházára érkeznek a csomagok, itt megvámolják. (Legutóbb két alkalommal, kb. 700 forintot fizetett.) Kell-e egyáltalán vámot fizetni, és ha igen, mennyit? — A jelenleg hatályos jogszabály úgy rendelkezik, hogy amennyiben a beérkezett vámáru értéke nem haladja meg a 2 ezer forintot, a küldemény vámmentes. Nyilvánvaló, arról van szó, hogy a korábban Pestre küldött csomagok értéke kisebb volt, a Nyíregyházára küldött csomagé pedig nagyobb. Bulgáriába az újabb — sajtóban is megjelent — tájékoztató szerint élelmet nem szabad bevinni. Miért? — kérdezi Kökény István Nyíregyházáról. — A bolgár vámigazgatás tájékoztatása szerint —amit az újságok helyesen közöltek — nem beviteli tilalomról, hanem korlátozásról van szó. Tehát csak az utazás időtartamára szükséges élelmiszer-mennyiséget lehet bevinni. Egy család a bolgár határtól az utat a Napospartig egy nap alatt teszi meg, tehát egy napra elegendő élelmiszert lehet bevinni, természetesen az utasok számának megfelelő mennyiségben. Kiss Árpád vonattal szeretne Bulgáriába utazni, s azt szeretné tudni, hogy turistagázpalackot vihet-e magával? — A jogszabály rendelkezései szerint a turistagázpalack, mint útiholmi, kivihető, vonaton szállítani azonban — tűz- és robbanásveszélyessége miatt — tilos. Ormay László nyíregyházi olvasónk arra szeretne választ kapni, hogy a Romániából áttelepülő rokonától a magyar vámhatóság elfogadja-e a román hatóságoknak benyújtott leltárt, s azt is tudni szeretné: ebben az esetben hogyan zajlik a vámeljárás? — A leltárt a magyar vámszervek is elfogadják, kérhetik azonban annak magyar nyelvű fordítását. A vámkezeléshez a Belügyminisztérium illetékes szerve által kiállított tartózkodási engedélyt kell bemutatni. A letelepedési engedély kiadásakor azt a vámkezelést végző vámszerveknél be kell mutatni. A vámkezeléshez benyújtott leltáron nyilatkozni kell, hogy a behozott vámáru a beköltözés előtt is az övé volt. A vizsgálat egyébként a letelepedő lakásán történik. Egy 73 éves Idős ember tette szóvá, hogy két félliteres pálinkát és két kiló rizst (ez utóbbit kapta) akart behozni Romániából, ezt azonban csak akkor engedték volna, ha 200 forint kihozatali illetéket fizet. Miért? — Tudomásunk szerint a román vámszervek kiviteli illetéket szednek, amit az utasoknak valutában kell fizetni. Az égetett szeszes ital után ezért kell fizetni. Tiszadadáról kérdezi özvegy Molnár Gyuláné, hogy az NDK- ba végleg kitelepedett menye és unokája néhány személyes holmiját — dunna, párna, ruhaneműk, fényképek — utánik viheti-e? — A dunna és párna kivitelére csak a Magyar Nemzeti Bank engedélye alapjár van lehetőség, a ruhaneműk és fényképek kivitelét — mint útiholmit — a vámszervek a banktól kapott hatáskörükben engedélyezheDR. MESZLÉNYI SÁNDOR, a vAm- és pénzügyőrség HAJDÜ ÉS SZABOLCS MEGYEI PARANCSNOKA. tik. Az úgynevezett kivándorló ingóságok vámkezelése a Nemzeti Bank által kiadott láttamozott engedély és leltár alapján történik. A kérdésben szereplő áruk ilyen engedély alapján vihetők ki. Bélteczki Jánosné nyíregyházi olvasónk azt szeretné tudni, hogy két-három napra mennyi pénzt válthatnak be, ha Romániába utaznak, mennyi értéket vihetnek, mennyit hozhatnak be, vihetnek-e ajándékot a rokonoknak, s mit lehet külföldön eladni? — A Román Szocialista Köztársaságba utazók — érr vényes ez a többi szocialista országra is — évente 15 ezer forint értékű külföldi fizetőeszközt válthatnak be, aki kocsival, vagy motorral utazik, az üzemanyagköltség címén is vásárolhat valutát. Kivinni ezer forint értékű árut lehet a Nemzeti Bank engedélye nélkül. Ezek között is vannak tiltott cikkek, ezért érdemes elindulás előtt részletesebb információt beszerezni az utazási irodákban. Tudni kell még, hogy belföldiek külföldön az engedély nélkül kivitt tárgyakat, valamint útiholmijaikat nem adhatják el. Ezt a devizajogszabály tiltja. Az útiholmit külföldön elajándékozni is tilos, hazautazáskor a kivitt útiholmit változatlanul vissza kell hozni. B. J. A szünet most sem volt hosszabb, mint máskor, az országgyűlés tavaszi és nyári ülésszaka között, mégis, amikor megszólalt a csengő, meggyul- ' ladtak a csillárok, ontani kezdték fényüket a televízió jupiterlámpái, hamarabb megtelitek a padsorok, hamarabb csendesedett el az ülésterem, élénkebb volt a figyelem, feszültebb a várakozás, s ez arról árulkodott, hogy a képviselők jelentős része most lesz először aktív alakítója, formálója az ország sorsának. Rövid idő múlva már számok is igazolták ezt. A man- dótumvizsgáló bizottság elnöke bejelentette: a 386 képviselő közül 244 új. És ez az arány Szalbolcs-Szat- mérra is igaz: .húsz képviselőnk közül az elmúlt ciklusban mindössze négyen tekinthették közéleti tevékenységük egyik színterének a Parlamentet. Volt is feladatuk az ülésszak kezdete előtt és a szünetekben is, ők kalauzolták új társaikat az ország házában. A korábban csak televízióból látott ülésterem, a kongresszusi terem, a delegációs terem, a vadászterem, a gobelinterem, a folyosók Szabtlcsiakkal a Parlamentben mind megannyi látnivalót kínáltak. „Lenyűgöző!” Talán ezt a szót mondták legtöbben, amikor a folyosókat jártuk, még azok is, akik valamikor — nem képviselőként ■*-, de jártak már a Parlamentben. Moldvai István, a 9-es választókerület képviselője például még úttörő- korában volt egy kirándulás alkalmával a kupolacsarnokban, így most neki is volt néznivalója. És nemcsak a freskók, a felbecsülhetetlen értékű műalkotások voltak érdekesek, a ma még ismeretlen társaik is. Aztán kiderült, hogy nem is mindenki ismeretlen.. Amint dr. Técsy Lászlóval, a 19-es választókerület képviselőjével járták a folyosókat, felfedezték, hogy van itt még egy harmadik társuk is, akivel csoporttársak voltak az agráregyetemen. A mindent látni akarók kíváncsiságával járta a Parlament lépcsőit Bánfalvi András a 4-es, Tölgyes István a 10-es, Konczos István a 13-as, Szűcs Gyula a 16- os, dr. Mezei Károly a 18-as választókerület képviselője, hiszen korábban valameny- nyien szerettek volna eljutni ide, s akkor még álmodni sem merték, hogy egyszer majd nem mint Látogatót engedik be a kapun, hanem még a konmányőr is tiszteleg, amikor átlépik a küszöböt. Gulyás Gyula, a 17-es választókerület képviselője sem röstelli, hogy igencsak keresi a szavakat, ha el akarja mondani, amit az ülésteremben érzett, s rá is •— miként a többiekre — nagy hatással volt, amikor az ország vezetői velük, mindenkivel együtt .töltötték a szünetet. Még nem kezdődött el az ülésszak, amikor az egyik kis szabolcsi csoporthoz odalépett Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, s mint régi ismerősök, olyan természetességgel folyt a közvetlen beszélgetés. Természetesen nem csak a szünetekben voltak élénkek, mindenre kíváncsiak a szabolcs-szatmári képviselők, hiszen az ülésteremben nagyon fontos dolgok történtek. Az államélet vezetőit kellett megválasztani, s amellett azoknak a bizottságoknak is bizalmat szavaztak a képviselők, amelyekre nagy munka vár a törvények előkészítésében. A 20 szabolcsi képviselő közül — mint szombati la- púnkban már közöltük — tizenhármán kaptak itt is öt évre szóló feladatot. Az országgyűlés alakuló ülése a választás záróakkordja volt, ám egyben a képviselők munkájának a nyitánya is, hiszen közéleti munkájúik most kezdődött, s ezt — az előlegezett bizalomért — csak jól lehet végezni. Balogh József „Nem szeretek piacolni...“ Jövedelem a hobbikertből Szombat, 15 óra 15 perc. A kistermelők autókon, kerékpáron, kézikocsikon hozzák a meggyet és a ribizlit a Nyíregyházi Konzervgyár Bethlen Gábor utcai portájához. Itt a Nyíregyházi ÁFÉSZ 19. sz. felvásárló telepe. Mindenki siet. Rakják a ládákat, megtörténik a mérlegelés, majd irány a pénztár. Egy ősz hajú, szemüveges férfi éppen távozóban. Kerékpárja csomagtartóján két üres láda. — Piros ribizlit hoztam — mondja Nagy Lajos. — Harmincnégy kiló volt. A meny- nyiséggel elégedett vagyok, de a felvásárlási árral nem. Tizenegy forintot adnak kilójáért. Nem érdemes termeszteni. — Kell a pénz, kevés a nyugdíj. Annak idején jól kitoltak velem. Több mint 29 évet szolgáltam a vasútnál, de a nyugdíjnál csak 11 évet vettek alapul. Pedig a vasút az vasút volt 45 előtt is. Elmúltam 79 éves, és most kapok 3200 forintot. Az árut nem hordom a piacra. Tíz fillérért nem remegek és nem bírom, ha alkudoznak. Egyszerűen nem szeretek piacolni. Itt egy tételben leadom és kész. Csak az a gond, az én ládáim önsúlya kisebb mint itt számítják. Egy idősebb és egy fiatalabb férfi egy kézikocsit tol, rajta 9 üres láda. Ök is ribizlit adtak el. — Most szedtük le délelőtt — közli Oláh András. — Elhoztuk. — Jó, hogy a felvásárlóhely 15 órától 19-ig szombaton és vasárnap is nyitva van — teszi hozzá az idősebb EMBERE Fábián Lajos — A megyei tanács nyugalmazott vb-titkára ma milyen titulusokat tudhat magáénak? — Számos egyesület társadalmi vezetésében részt veszek, közöttük a legmegtisz- telőbb a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság társelnöksége, de nem kisebb megbízatás a megyei szervezet elnöksége sem. — Akkor a héten megrendezendő nyári akadémián egyszerre vendég és házigazda... — Ne válasszuk szét így a kérdést. Tény, hogy már tizenkettedik alkalommal nyílik allkkalmunk bebizonyítani, hogy a mi vidékiünk is lehet bölcsője előrevivő gondolatoknak. Jómagam pedig — hogy stílusos maradjak, ott bábáskodhattam immár tizenöt éve a társaság országos szervezetének „világra- jötténél”. Ma is megoszlanak Dr. Fábián Lajos, az SZVT megyei elnöke — nagyjából egyenlő arányban — itthoni és más tájhoz kötődő feladataim. — Mi az a „szükség", ami a mozgalom létalapja? — Az a felismerés, hogy nem lehet spontán módon vállalatot, intézményt vezetni. Ha ez nem lenne így, akkor nem nyilvánulna meg akkora érdeklődés sem a munkánk, sem az akadémia iránit. Erről elég annyi, hogy 15 ezer tagunk van és ebből 500 szaboles-szatmár megyei, 12 alapszeirvezetben. — Az akadémia népszerűsége nyilvánvalóan siker és az is tagadhatatlan, hogy Fábián Lajos oroszlánrészt tudhat magáénak belőle létrejöttében. Az eseményről a héten tudósítunk majd, most inkább folytassuk azzal, mi foglalkoztatja ezenkívül leginkább? — A kérdés első részére is válaszolok: belefektetett munka mennyisége mérhető, így azt eltúlozni kár lenne, lekicsinyíteni meg . . . Szóval így Is úgy is ez a kevesebb, mert az egészet maga a probléma tartja életben, a szervezés és a vezetés megújításának igénye. Azt pedig közösen oldjuk meg. Ezen kívül . . . ? Azt lehetne hinni, hogy nemigen jut idő másra. De azért büszke vagyok a megyei könyvtárban megvalósítótt vezetési, szervezési dokumentációs központra, sajnos még nem ismeri eléggé a megye műszaki és tudományos értelmisége, pedig nyugodtan mondhatom, hogy ablak a világra. Azonkívül örülök a szervezési és vezetési filmnapoknak, amely Nyíregyházán számos országos hírű szervezési, vezetési tényfeltárást végzett a maga eszközeivel. — Lehet, hogy nem is bosszantja semmi? — Dehogynem! Különben miért „szervezkednénk?” Az iparnak már közel 60 százaléka kiköltözött Pestről, az információs és tudományos 'kutatóbázis meg nem. Ezen kell mielőbb segíteni. Pontosabban ezen is. Majd most egy hétig összeszedjük a többi problémát is. Esik Sándor férfi, Czernyinyák János. — Elégedettek vagyunk. Mi a piacon nem szeretünk álldogálni. Három mázsa ribizli termett, s ennyit félkilón- ként nehéz lenne eladni, meg rá is fizetnénk. — A piacon egy mázsa ribizliért 90 kilónak megfelelő árat kapnánk — veszi át a szót Oláh András. — Azért, mert az ember a mérlegre egy kicsivel mindig többet tesz, a vevő nehogy azt higy- gye: becsapjuk. így apránként ráfizetünk. Minden évben a meggyet, illetve a cseresznyét is ide hozzuk. A konzervgyár korrekt partner. — Akkor megéri. — Az nem éri meg, ha az ember nem csinál semmit — mondják. Markos András azt kifogásolja, hogy a korábbi évben a meggyért többet fizettek, de elégedett az itteni felvásárlással. Kovács Imréné, a Nyíregyházi ÁFÉSZ telepvezetője, valamint Mészáros Gáspár- né átvevő éppen mérlegelnek. — Most a meggyet, a fekete, továbbá a piros ribizlit hozzák — tájékoztat Kovács Imréné. — Ma, szombaton 50 mázsa meggyet és 20 mázsa ribizlit várunk. Megemlítem a ládasúllyal kapcsolatos véleményt. — A ládának hivatalosan megállapított tárasúlya van. — feleli Kovácsné. — A gyár is annyit számol, amikor átveszi tőlünk az árut. Az egyik láda lehet, hogy köny- nyebb mint az előírt, de a másik már talán nehezebb. Egy kis házikóban Szántó Gézáné és Kovács Gusztáv- né pénztárosok adminisztrálnak, fizetnek. Ügy látom, elég sok a papírmunka, de azért a kistermelők egy-kettőre megkapják a pénzüket. Naponta 100—150 ügyféllel van dolguk. Sokan a megye- székhelytől meglehetősen távolról is idehozzák árujukat. — Egyszer egy kistermelőnek kétszáz forinttal többet fizettem mint kellett volna — mondja Kovács Gusztáv- né. — Rossz volt egy szorzás. Erre este jöttem rá. írtam egy levelet és a kistermelő becsületes volt, visszahozta a pénzt. Az úton autók sora, tele kirándulókkal. De a hét végét sokan a kertjükben gyümölcsszüreteléssel töltötték, s pénz kaptak fáradozásaikért. (cselényi) SZERKESZTŐI oooooooo « mkirándulások idöszaJá kát éljük mostanában, annak minden szépségével és bosz- szúságával. Ezúttal nem a kellemes élményekről, mégcsak nem is a csomagból történő étkezésekről akarok írni, hanem egy újkeletű gondról, a kirándulókat szállító autóbuszok állapotáról. Lapunkban nemrégiben foglalkoztunk a nyíregyházi mazsorettek budapesti útjával: a bérelt autóbusznak minden kereke tönkrement egyetlen utazás alkalmával. Máshonnan is kaptunk kisebb panaszokat, járműhiba miatt órákat késő csoportoktól, főként szülőktől, akik éjszakában „szobroztak” á mégadott helyen, előbb jókedvűen, később bosszankodva, végül félelemmel — nem történt-e baleset. Már-már feledésbe merültek az első ügyek, amikor a múlt héten megint hasonló esetről kaptunk hírt: szakmunkás- tanulók csoportja érkezett haza kirándulásról éjfél körül — ezúttal vállalati autóbusszal. Természetesen defekt, „természetesen" használhatatlan pótkerék stb. Ha nap mint nap hallja az ember az ilyen bosszantó híreket — ilyesmiről ír kollégám a lap 5. oldalán is — hajlamos az egyedi esetekből általánosítani, s felhívni a figyelmet azoknak a felelősségére, akik kiengedik a rossz állapotban lévő járműveket a vállalatok kapuján. A panaszokat hallgatva az is eszembe jutott, magam is milyen régen láttam , útközben autóbuszt igazoltató autófelügyeletes járőrt, vagy közlekedés- rendészeti kocsit. Pedig közös érdek lenne, hogy fogják egy kicsit szigorúbbra. Ne a véletlenen múljék, hogy az esténként csemetéiket izgulva váró szülők végül is megnyugodva térhetnek-e haza, mert defekt volt „csupán” a késés oka . .. M. S. v
