Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-04 / 129. szám
1985. június 4. Kelct-Magyarorizág s Tartalékok a gazdálkodásban iÉlra tiyiiliis A MEZŐGAZí» iSÁGI SZÖVETKEZETEKBEN a gazdasági együttműködés a kezdettől nagy szerepet játszott. A szövetkezeti gazdálkodás önmagában is együttműködés: kisgazdaságok fogtak össze, hogy növeljék erejüket, kapacitásukat. Most nem erről szólnék, még nem is az erősek és gyengék mozgalmáról, vagy a mikrokörze- ti összefogásról, a szomszédok százféle segítségnyújtásáról, hanem a legelterjedtebbekről, a különböző termelési rendszerekről. Bábolna és Nádudvar volt a kezdeményező, ma több tízre tehető a szántóföldi növénytermesztést, kertészetet, állattenyésztést a fejlett technikával, technológiával segítő rendszerek száma. Megyénkben tíz növény- termesztési, két gyümölcs- termesztési, kilenc állattenyésztési rendszernek tagjai a szövetkezetek. Működik »három alacsonyabb fokú megyei társulás is, ezek a gyepgazdálkodást, a burgonya-, illetve napraforgótermesztést mozdítják elő. A 122 termelőszövetkezetből mindössze három nem tagja egy rendszernek sem. Vannak gazdaságok, amelyek négy—öt rendszerrel is kapcsolatban állnak. A számokból láthatjuk, igen elterjedt és sokféle az együttműködés. Közelmúltban a területi szövetség tanácskozásra ''ívta meg a Szabolcs-Szat- márban érdekelt rendszereket. Itt hangzott el: a középtávú terv idején mintegy huszonöt százalékkal növelték hozamaikat a rendszerben gazdálkodók. Jelentős a szerepük a munkamegosztás, a szakosodás fejlesztésében, a korszerű technika, technológia elterjesztésében, a holt- és élőmunka termelékenységének növelésében. Nem elhanyagolható a rendszernek kisugárzó hatása a környezetre. Megyénkben nagy szerepe van a fejlesztésben, a két gyümölcstermelési és dohánytermesztési rendszereknek, az állattenyésztésben az ipari sertéstenyésztő vállalatnak. A HOZAMOK NÖVEKEDÉSE MELLETT gondok is vannak. A rendszerek az értékesítésben kevés segítséget tudnak nyújtani. Ma, amikor a minőség, a jövedelmezőség került előtérbe, a rendszerek és a tagszövetkezetek érdeke nem mindig esik egybe. A rendszerek többsége áltálában a mennyiség növelésében érdekelt: a többlet után részesednek. a gazdaságokban pedig a jövedelem vált meghatározóvá. Az egységes séma szerinti szolgáltatás sem egyformán segíti, az erősebb és gyengébb szövetkezeteket. A termelő- szövetkezetekben ott van pozitív hatása a rendszerben gazdálkodásnak, ahol megfelelő szakembergárda dolgozik. A tanácskozáson a feladatok meghatározásában figyelembe vették á megyei pártbizottság múlt évi határozatát. Az együttműködésben nagyobb szerepet kapjanak a minőségi mutatók, a hatékonyság. Az alkalmazott technika, technológia összhangban legyen az energiatakarékossággal. A szolgáltatások díja arányos legyen az eredményekkel. A rendszerek differenciált technológiát vigyenek a szövetkezetekbe, dolgozzák ki a kedvezőtlen termőhelyi adottságú szövetkezetekkel való együttműködés módját, eszközellátását. A rendszergazdák, ahogy mondani szokták, vették a lapot. Az állattenyésztő rendszerek képviselői szinte valamennyien segítséget kívánnak nyújtani a takarmányozás minőségi javításához, a béltartalom-vizsgálattal, a gyepgazdálkodás korszerűsítésével. Részt vesznek az energiatakarékos technológiák kidolgozásában. A növénytermesztők is hasonlóan nyilatkoztak. Egyesek eddig nem termelt, vagy elhanyagolt növények termelésével kívánnak segítséget nyújtani, mint például a fehérjegazdag lóbabtermesztés. Többen az irányítás, az elszámolás megkönnyítésére a személyi számítógépek elterjesztését, alkalmazását kívánják segíteni. Javaslatok hangzottak el az értékesítésben való részvételre is. a tanácskozás rámutatott AZOKRA A TARTALÉKOKRA, amelyek kiaknázásával^ a nehezebb helyzetben Is jövedelmező lehet az együttműködés. Javasolták a résztvevők, a jövőben is hívják össze a különböző rendszerek képviselőit, mert egymás módszereiből hasznos tapasztalatokat meríthetnek. Csikós Balázs A MÄV záhonyi Gépesített Rakodási Főnökség TMK-mü- helyében javítják a körzet átrakásához szükséges gépeit és kézi szerszámait. Képünkön: Visovszki József kotrógépmotorját szereli. (GB) A VOR vásárosnaményi gyára termékeinek zömét exportra készítik. Jelentős mennyiségű öltönyt szállítanak szovjet exportra. A képen: utolsó simítások szállítás előtt (jl) Elöljáróság: remény és várakozás Képviselet a társnak Ki kapja a dotációt? Rehabilitáció — támogatás nélkül Két éve jelent meg egy egészségügyi és pénzügyminiszteri együttes rendelet a megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató üzemek támogatásáról. Az itt foglalkoztatottak béréhez 40 százalékos támogatást ad az állam. Ez év január 1-től még ennél is magasabb dotációban részesülhetnek a rehabilitációs üzemben dolgozók. A rendelkezés vonatkozik a mezőgazdasági szövetkezetekre is. A rendelet megjelenése óta több hír látott napvilágot: előkészületek vannak Napkoron, Máriapócson, Ra- mocsaházán, a nyíregyházi Ságvári Tsz-ben rehabilitációs üzem létrehozására. Eddig egy sem valósult meg. Napkoron érdeklődtünk mi a helyzet. A rehabilitációs felelős a következő mondattal summázta helyzetüket: „A gyerek hamarabb jött, mint a bölcső.’’ A mezőgazdasági szövetkezetek nincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy saját erőből üzemet, üzemrészt hozzanak létre. Ilyen célra hitelt igen nehezen és magas kamatra kapnának. Mivel nincs külön üzem, nincs dotáció sem. Kínlódnak. A különböző munkahelyeken igen alacsony bérért foglalkoztatják a csökkent munkaképességűeket. Napkoron 19 olyan dolgozó van, akiket nappali őr, kapus, csillárüzemi dolgozó és egyéb beosztásokban foglalkoztatnak. Azon is fáradoznak, hogy egy körzeti foglalkoztató üzemet hoznának létre, több szövetkezettel együtt. Jelenleg ez sem megy, nincs olyan ipari partner, aki megfelelő könnyű munkát ajánlana és anyagiakkal az üzem létrehozásában is részt venne. A szabolcsi mezőgazdasági szövetkezetek, így nem élvezhetik az állam támogatását, pedig ha valahol, itt igen nagy szükség lenne rá. A módosított tanácstörvény intézkedik egy új jog- intézmény. az elöljáróság létesítéséről, amely a június 8-i választások után szerveződik. Az elöljáróság képviseli majd a közös tanácsban a társközségben élők érdekeit. Az intézkedés jótékony, pezsdítő hatása máris érződik a társközségek közéletében. Milyen remények fogalmazódtak meg, mit várnak az elöljáróságtól az emberek? — ennek jártunk utána két egymástól viszonylag távol fekvő településen. Szabolcsban és Teremen. A földváráról ismert kisközség, Szabolcs hétköznapjai csendesek. Különösen a d'élelőttök hallgatagok, de ezen nincs mit csodálkozni. Délután és estefelé azután megélénkülnek az udvarok. A műszak végén tér haza a Rakamazi Fa- és Fémipari Szövetkezetből Bodnár László autóvillamosság-szerelő és Takács József hegesztő. Bodnár László úgy véli, szülőfalujában is a korábbinál nagyobb érdeklődés örvezte az országgyűlési képviselő- és tanácstagi választás előkészületeit. Bár a fiatszáz lelkes települést sok idős ember lakja, de az ő körükben is nagyobb a várakozás. Miért neheztelnek? — Az elöljáróság híre is érzelmeket keltett. Bármilyen körültekintően is járták el a tanácsi összevonáskor, tüske maradt az emberekben. A kisgyermekes szülők neheztelnek azért, mert az alsó tagozatosoknak is át kell járni a timári iskolába, pedig lenne épület Szabolcsban is. Az elöljáróság hátha újat hoz ebben is. Az idősek elsősorban annak örülnek, hogy egy- egy igazolásért nem kell majd buszra ülni, hanem helyben a végére járhatnak ügyes-bajos dolgaiknak — részletezi az elöljárósággal táplált reményeket Bodnár László. — Távol járnánk az igazságtól, ha elhallgatnánk, hogy társközségként is fejlődtünk — kapcsolódik az iménti gondolatokhoz Takács József . — Élelmiszerbolt, bisztró épült a községben. Társadalmi munkában rendben tartottuk a műemlékeink környékét, járdát építettünk. Javítani kellene az ellátást, különösen húsból, töltelékáruból szegényes a kínálat. Egy héten kétszer rendel az orvos. Mivel sok az idős ember, esetleg a rendelések számát is szükséges lenne növelni. Bajosabb, hogy gyógyszerért Rakamazig vagy Tokajig utazunk. Az elöljáróság az ilyen gondjainkat is közvetlenebbül képviseli majd, legalábbis reméljük. Összefogással — Féltjük-e mi, tímárnak jogainkat? — kérdez vissza Bakos Endréné, a rakamazi fémipari szövetkezet gumisütője. — Azt hiszen, nem. Az elöljáróság megalakítása nem ad lovat az elszakadási, önállósodási törekvések alá. Eddig is fejlődött, gyarapodott mind a két település, ezután is így lesz. A szomszédok vetélkedése haragot szülhet, amire nincs semmi szükség, összefogással juthatunk csak előbbre. A Terem mellett utazónak az idei nyáron legelőször a tető nélkül égre tárulkozó élelmiszerbolt szúr szemet. Az üzlet felújításánál, megfiatalodásánál talán csak egy gázcseretelepnek örülnének jobban a teremiek. A bátor- ligeti Búzakalász Termelőszövetkezet Kossuth-telepén, a gépjavító üzemben azt is megtudtam Antal Lajostól es Sztojka Jánostól, hogy többször felajánlották társadalmi munkájukalt a cseretelep építéséhez. Mint ahogyan a posta előtti járda elkészítéséhez sem sajnálnák a fáradságot. Az elöljáróság talán az ilyen településszépítő akarást jobban felkarolja. A gyarapodás tényét sem hallgatják el a teremiek. Az utóbbi években több új családi ház épült, jó dolog a település csatornázásáról hallani. Néhány hét 'és megalakul a vízműtársulat. Dedikálás könyv nélkül? P éntek délután, könyvheti megnyitó a Zrínyi Ilona utcán. Vendégek, íróvendégek. Ez utóbbiak várják olvasóikat élesre hegyezett „tolláikkal”. S persze van olyan olvasó, aki már hóna alatt szorongatja az otthonról hozott köteteket, mások beugranak a közeli könyvesboltokba. Mert ugye nem mindennap találkozik az olvasó az íróval, ilyenkor nem mulasztják el a kedvező alkalmat. Igen ám, de mit dedikáljon az az író, akinek egyetlen kötetét sem lehet éppen megvásárolni? Ilyen kínos helyzet állt elő Kunszabó Ferenc esetében, akinek sem a Kossuth téri Bessenyei könyvesboltban, sem a többiben nem kapható kötete. Zsoldos Péter legutóbb megjelent művéből sikerült néhányat beszereznie a kereskedelemnek, de azok is tiszavirág életűek voltak. Egyfelől kínos helyzet. Ül az író, s nem akad dedikálásra jelentkező. Másfelől roppant kellemes is, hiszen ez azt jelenti, hogy nem porosodik a könyv a boltokban, a raktárakban, olvassák az emberek. Ezért az az olvasó járt jól, aki dedikáltatni akart, magával hozta otthonról könyveit. így nem érhette meglepetés (az írót sem). (sípos) egészséges vezetékes ivóvizet kap Terem. Kevés a burkolt úit, a Kossuth utcán lakók ezért évente többször is feltöltik, járhatóvá teszik a ká- tyús fökiutat. Jótékony hatás Végül még egy vélemény. Rabné Kubinyi Julianna, a Bátorligeti Közös Tanács vb- titíkára mondta: — Az elöljáróságokkal javulhat az ügyintézés. Gyorsabbá válhat azáltal, hogy az állampolgárok munkaidő után is megtalálhatják helyben az illetékeseket. A közérdekű bejelentéseknek nagyobb Lehet a súlya, a társadalmi munkafelajónlásokat az elöljáróságon rangsorolt problémák megoldáséra használhatják. Remélhetően ügyelnek majd a póttanács- tagok közéleti bevonására is, és még sorolhatnám. Itt is elkerülhetetlen azonban a tanulóidő. Az elöljárósága tagokat szívesen eligazítjuk a tanácsi munka belső rendjében. A felajánlott segítség nem gyámkodás. Közös haszon, ha az elöljáróság minél hamarabb betölti szerepét. Reszler Gábor Gondolatok a macskaság körül H a van lélekvándorlás — amiben nem hiszek, de miért ne játszhatnék el a gondolattal? — halálom után macska szeretnék lenni. Vagy tiszta fekete, vagy feketefehér tarka, legfeljebb pedig iromba, ami nem egyenlő a naggyal és otrombával, ahogy ezt a szót manapság tudatlanul használják, csupán szürke alapon fekete csíkosat jelent (vadmacska irha) a népi szóhasználat szerint. Macska szeretnék lenni tehát, minden elkövetkező életemben. Természetesen nem akárhol, hanem nálam. Az én macskám szeretnék lenni. (Gondolom, itt kéne abbahagyni az írást, mert ez az a pont, ahol szamárfület mutat a logika. Hogy lehet valaki a saját macskája? Másfelől pedig miért ne írnám tovább? Játszunk vagy nem játszunk?) Olyan macska semmiképp sem szeretnék lenni, akit kivernek a hideg téli éjszakába, és olyan se, akit a nyaka bőrénél fogva dobnak ki a konyha ajtaján, míg ott bent csodálatos illatokkal párállik a májpörkölt, vagy a hentestől frissen hozott debreceni páros. Az ilyesmire gondolni is rossz. Arra is, ha papucsot vágnak az emberhez (illetve macskához), hogy a nagyobb és keményebb tárgyakat ne is említsem. Olyan helyen sem szeretnék macska lenni, ahol kutya lakik. Hogyne! Majd nem győzök ötpercenként a fa tetejére menekülni, ami az én koromban már nem akármilyen mutatvány lenne. Itt tehát, nem máshol, nálam, ebben a szobában szeretnék macska lenni. (Tiszta fekete, vagy fekete- fehér tarka, legfeljebb pedig iromba.) Itt lustálkod-' nék önfeledten az íróasztalomon, kinyújtott hátsó lábaimat felraknám az írógépre, semmi gond, semmi szerkesztőségi stressz, csak az a boldog, nagy heveré szés, bele ebbe az egyébként tökéletesen elviselhető világba. Fülemet billenfe- ném néha, azt is csak mellesleg, jelezve mintegy, hogy: köszönöm, jól vagyok. A gond csak az lenne, hogy én nem tudnék írni miattam. Mert fenn van a lábom az írógépen, és rajta fekszem a kézirat papírokon is. Azt kéne mondanom, hogy sicc. De hogy zavarjam el magam, ha már a saját macskám vagyok? Mester Attila
