Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-04 / 129. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. június 4. Feliér éjszaka Hellaszban Hétfőre virradóra „fehér éjszaka” volt Görögországban. Vasárnap vagy harmincfokos melegben voksoltak Hellasz polgárai, majd utána az éji világosságot nem természetes, hanem mesterséges fény okozta: az ország városaiban és falvaiban az eredményeket lesték, és amikor éjfél után nyilvánvalóvá vált a jelenlegi kormánypárt győzelme, a feszültség örömmámorba, táncba és dudakoncertbe váltott át. A politikai porond ősi törvénye, hogy az ellenzéknek — „a kíbicnek semmi sem drága” alapon — könnyebb dolga van: a hatalom sáncait ostromolva, kívülről sokkal egyszerűbb ígérgetni és vádaskodni, mint belülről, kormányzati felelősséggel vállalni a gondokat is. Olyan időszakban, amikor a világ nagy része még távolról sem % lábalt ki a válságból, a politikának ez az ősi szabálya még kockázatosabbá tette Andreasz Papandreu Pánhel- lén Szocialista Mozgalom (PASZOK) nevű pártja számára a nagy erőpróbát. A történtek azonban bebizonyították, hogy igaza volt Pa- pandreunák, amikor elfogadta a győzelmében szinte biztos jobboldali “ellenzék, az új demokrácia kihívását, s előbbre hozta a voksolást. Bár a háromszáz tagú új nemzetgyűlésben az arányok a régihez képest valamelyest megváltoztak, a lényeg mégiscsak az, hogy Papandreu pártja és kormánya továbbra is biztos többség birtokában irányíthatja négy teljes esztendeig Hellasz ügyeit. Mindez azt jelenti, hogy a görög nép impozáns politikai érettségről tett tanúságot, mert megértette, hogy a nehézségek ellenére a kormánypárt sokat tett mind a nemzeti méltóság és függetlenség, mind a gazdasági hullámvölgyből való kilábalás biztosításáért, ráadásul kedvezőtlen hazai és nemzetközi környezetben. A görög tömegek számára az eredmény további, megalapozott reményt jelent, és nem utolsósorban olyan alkotmánymódosítást, ami a korábbinál kevesebb akadályt gördít a kormányzat elé programja megvalósítása során. A kabinet a munkanélküliség és az infláció csökkentését ígé- ^ri, és a választók többsége ‘ bízik Papandreuék jó szándékában, képességeiben. A döntés nemzetközi kihatásai is nyilvánvalóak: a PASZOK győzelmével a NATO sokat emlegetett déli szárnyán egy olyan, Washingtonban „politikai fenegyereknek” minősített politikus kapott bizalmat népétől, aki síkraszáll az amerikai bázisok felszámolásáért és azért, hogy — mint többször mondotta a kampány során is — „Hellasz és a NATO kapcsolataiban jobban érvényesüljenek a görög nemzeti érdekek”. Harmat Endre TODOR ZSIVKOV MONGÓLIÁBAN Tódor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkára, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnöke, aki párt- és kormányküldöttség élén a nap folyamán érkezett hivatalos, baráti látogatásra Ulánbátorba, a két ország együttműködéséről és más kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről tárgyalt Dzsambin Batmönhbel, a Mongol' Népi Forradalmi Párt KB főtitkárával, a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnökségének elnökével. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság 40 éves (Folytatás az 1. oldalról) Művelődési Társaságira. Szólt arról is: a jubileumi ünnepségekkel az MSZBT-nek az a célja, hogy bemutassa a tömegmozgalomnak hazánk politikai életében betöltött szerepét és fejlődési útját; a magyar—szovjet barátságot gazdagító, az országaink és népeink, megyéink és városaink közötti kapcsolatot, a gazdasági, a tudományos és a művészeti életben folytatott közös tevékenységet, a két ország együttműködésének sokrétűségét és eredményességét. A több mint 1800 tagcsoportot számláló társaság megalakulásának 40. évfordulójára delegáció érkezik a Szovjetunióból. A jubileum alkalmából országszerte kiállítások nyílnak, album és minikönyv jelenik meg képet adva a négy évtized fontosabb állomásairól. Nemcsak a múlt felidézése a cél, hanem az események alkalmát nyújtanak arra is, hogy a szovjet—magyar barátságot ápolók a jövőbe tekintsenek, megvitathassák, milyen lehetőségek rejlenek a következő időszakban a kapcsolatok szélesítésére. Az ünnepséggel kapcsolatos programok egyik színhelye lesz a Budapesten működő Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, amely több mint tíz éve várja az érdeklődőket. Csao Ce-jang kínai miniszterelnök Londonban tárgyal. A képen Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszterrel látható megérkezésekor a repülőtéren. (Telefoto — AP—MTI—KS) Kevesebb energiával... (Folytatás az 1. oldalról) megavatt mennyiséget, gőzenergiából 94 ezer tonnát vásároltak, szénből 8200 tonnát, míg vízből megközelítően 930 ezer köbmétert használtak fel a termeléshez. (Ezenkívül saját termelésű vizük 457 ezer köbméter volt.) Ezek felhasználásával sikerült elérniük, hogy egytized százalékkal növekedjen a gyár termelése, miközben 6 százalékkal csökkent az energiafelhasználása, amely közel 2 milliós megtakarítást eredményezett. Jelentős szerepe van e megtakarításban a megvalósult energiaracionalizálási beruházásoknak. Építettek két energiatakarékos alagút pasztörizáló berendezést és egy OHS-típusú sterilizálót. Ezek lehetővé tették, hogy a korábbi sok energiát fogyasztó berendezéseiket leszereljék. Tavaly további 22 tonnával csökkent a tüzelőolajfelhasználás a vajai gyáregységben is, mivel korszerűsítették a fűtést. A Nyíregyházi Konzervgyár példája azt is bizonyítja, hogy a korszerűsítéssel energiamegtakarítás is párosul. Példázza ezt a modern aszeptikus és ivóléüzemek üzembe állítása, amelyekbe energiatakarékos berendezéseket szereltek. Ezekre is építve így 1985- ben 4 százalékos energiamegtakarítást terveztek. Ha sikerül, úgy összesen 1 millió 400 ezer forint megtakarítást ér el a konzervgyár az idén. (farkas) A békéért, népijük boldoiulásáért Kádár János beszédeinek és cikkeinek újabb gyűjteményes kötete Az ünnepi könyvhétre jelent meg — a Kossuth Könyvkiadó gondozásában — Kádár János 1981 júliusa és 1985 áprilisa között elhangzott beszédeinek, az ebben az időszakban megjelent cikkeinek, és a vele folytatott interjúknak új gyűjteményes kötete A békéért, népünk boldogulásáért címmel. A mostani válogatásban Kádár János nyilvános fellépéseiből azokat adták közre, amelyekben az elmúlt csaknem négy esztendő jelentős hazai és külpolitikai eseményeivel kapcsolatban foglel állást, kifejtve következtetéseit, javaslatait a párt, a szocializmust építő társadalmunk előtt álló legfontosabb feladatokról. Immár csaknem három, történelmileg rendkívül mozgalmas évtized következetes marxista-leninista politikájának markáns vonásait tükrözi ez a legújabb kötet is, meggyőzően érzékeltetve, bizonyítva elmélet és gyakorlat egységét. S egyben annak dokumentumaként is, hogy előbbre jutni, a tömegekkel szót érteni csak a marxiz- mus-leninizmus szüntelenül fejlődő és differenciált alkalmazása révén lehet. Kádár János egy alkalommal a tudósok plénuma előtt mutatott rá annak szükségességére, _ hogy a különböző szintű vezetésben mennyi mindent lehetne rugalmasabban, ésszerűbben csinálni, r hogy a döntési folyamatoknak mindenütt meg kell gyorsulnak. Tudjuk, hogy ezen a téren az elmúlt években nem kevés történt; ám azt is, hogy nem elegendő. Még mindig áll az, amit pártunk főtitkára frappán- 5^1} Így fogalmazott meg. „Hiba nálunk, hogy a jó is megél és a rossz is; az ts, aki dolgozik, és az is, aki csak státusban van. Ezen változtatni kellene, a szobán forgó terület és valamennyi ott dolgozó ember, az egész közösség érdekében." Meggyőző és önkritikus érvek következtek e beszédben is; nem csupán szocializmus és kapitalizmus mai teljesítményének egybevetése, hanem a szó- cializmusban rejlő nagy lehetőségek, tartalékok felmutatása is. Valahogy úgy kellene fejlődnünk — mondta többek között —, hogy az öntudat, a felelősség növelésében is legyen érdekeltség. Példaként említette, hogy a költségvetésben rendelkezésre álló összegeket nemcsak szétszórni, hanem értelmes célokra fordítani . is lehet. Vagyis „olyan érdekeltségi rendszer kell, amely arra késztet, hogy értelmes célokra fordítsák.” Majd így összegezi a legfontosabb következtetéseket: „A szocialista erkölcsi követelmények között én az első .helyre teszem: ha vállalkozol egy munkára, azt végezd is el tisztességgel! Ezt mindenkitől meg kell követelni, a tudóstól kezdve a szakképzetlen segédmunkásig! Mindent egybevetve: szocialista rendszerünk politikailag szilárd, gazdaságilag megalapozott. A fő követelmény az, hogy jobban, hatékonyabban kell dolgozni. Az irányító munkát is, kezdve a Központi Bizottságtól, a kormánytól egészen a művezetőkig, jobban kell végezni, mint eddig. Az ország adottságain senki sem tud változtam; csak a nehezebb feltételekhez való gyorsabb és rugalmasabb alkalmazkodással, az igényesebb munkával javíthatjuk tovább a gazdasági egyensúlyt, és tarthatjuk fenn az elért életszínvonalat.” „A legmegbecsültebb és legtapasztaltabb európai államférfiak közé tartozik” — állapítja meg róla az egyik, tőle interjút kérő nyugati sajtóorgánum szerkesztője; majd feltette neki a kérdést: Hogyan látja az európai enyhülés jövőjét? Vajon földrészünk új hidegháborúra van-e ítélve most, amikor konzervatív erők vannak hatalmon a legtöbb vezető nyugati országban? S íme néhány mondat a válaszból: „A veszélyek ellenére is adottak a feltételek a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. Meggyőződésem, hogy azok az erők vannak többségben, amelyek érdekeltek a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokban, a minden népet gazdagító tudományos és kulturális együttműködésben, az emberi kapcsolatok bővítésében. Nem vagyok jós, de én, mint minden józan, a valóságos tényezőkkel és a történelem tapasztalataival számot vető ember, mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a békés egymás mellett élés eszméi élnek, a helsinki értekezleteken egyetértésben elfogadott ajánlások a nehézségek ellenére is érvényesülni fognak, annál is inkább, mert Európa népei, a világ népei számára más, előrevezető, az életet, a fejlődést biztosító út nincs.” Az idő itt is a két évvel ezelőtti válaszadót látszik igazolni, s az ő érvrendszerét: „Földrészünk és a világ sorsa attól függ, hogy a szemben álló államok felelősei készek-e a józan ész szavára hallgatva cselekedni. A Szovjetunió, a szocialista közösség országainak javaslatai, kezdeményezései az egész emberiség érdekeit szolgálják." Csaknem három évtizede áll pártunk élén Kádár János. Ennyi idő az ország történetében is jelentékeny, nem hogy egy ember életében. Róla bízvást elmondhatjuk: kora ifjúságától a marxizmus-leni- nizmus forradalmi eszméinek, népünk boldogulásának áldozta életét. Több mint fél évszázados — megpróbáltatásokban és sikerekben egyaránt bővelkedő — életútjának értelmét és célját, a beszédei, cikkei most megjelent kötetének címében is kifejezett nagy programját fogalmazta meg tulajdonképpen a XIII. pártkongresz- szuson elmondott emlékezetes vitaösszefoglalójában: „A marxizmus-leniniz- mus számunkra is iránytű, amelytől soha nem térhetünk, és nem is térünk el. Azért dolgozunk, hogy a munkásember, minden dolgozó boldoguljon, az eddiginél jobban éljen, és egy szebb jövő felé tekinthessen. Azért dolgozunk, hogy szocialista hazánk tovább virágozzék. Nem közömbös nekünk az sem, hogyan vélekednek más népek a magyar népről, hogyan ítéli meg a világ közvéleménye a Magyar Népköztársaságot. Ezt semmiféle udvarlással nem lehet formálni, ezért dolgozni kell. Ha munkánk eredményes, akkor tisztelet és elismerés övezi népünket. Pártunk — ez világnézetéből is következik — optimista, bízik a jövőben. Olyan világért harcolunk, amelyben az emberi szellem és munka eredményei az életet, a szilárd és tartós békét szolgálják. Ebben bízunk, ez a mi programunk.” U. L. A TORNÁDÓ ÁLDOZATAI Tizennégy ember életét követelte Kanadában az ország Ontario tartományának középső részén pénteken végigsöprő tornádó. Az anyagi kár több millió dollárra tehető. A hivatalos közlemény szerint a szélvihar a Torontótól száz kilométerre északra fekvő Barrie városában szedte a legtöbb áldozatot, ahol tíz ember, köztük négy gyermek vesztette életét. Ugyanez a tornádó pusztított a hét végén az Egyesült Államok északkeleti vidékein; itt a halálos áldozatok száma elérte a hetvenötöt. Latin-Amerika legfiatalabb elnöke Alan Garcia Pérez, Peru mindössze 36 éves elnöke Latin-Amerika történetének legfiatalabb államfőiéként kísérli meg a következő öt évben a rendteremtést a kontinens egyik legzűrzavarosabb országában. Az új elnökről el lehet mondani, hogy valósággal beleszületett a politikába. Családja az Amerikai Népi Forradalmi Szövetség (AP- RA) híve volt, apja a börtönt is megjárta politikai meggyőződéséért. Garcia Pérez Limában és Madridban jogot és szociológiát hallgatott, majd a párizsi Sorbonne-on és a párizsi Latin-Amerika-kutató intézetben tanult. Peruba visszatérve bekapcsolódott az APRA tevékenységébe. Rövidesen ő lett az APRA országos titkára, majd 1978-ban tagja az alkotmányozó nemzet- gyűlésnek. 1980-ban Armando Villenueva elnök jelöltségét támogatta, aki azonban vereséget szenvedett Fernando Belaundétől. Egy évvel később, alig 33 évesen a mozgalom főtitkára lett, és azt a nehéz feladatot kapta, hogy egyesítse a választási vereségtől megtépázott, frakciókra széthulló APRA-t. Megválasztása nem váltott ki osztatlan tetszést: a régi gárda több tagja, köztük Andrés Townsend, a jobbszárny vezére inkább a konzervatívokhoz pártolt, mintsem hogy alávesse magát az ifjú titánnak. Garcia nagy gondot fordított arra, hogy modernizálja a populista alapon álló APRA.-t. A nacionalista irányzatú, a nép szinte minden rétegéhez szóló jelszavakkal fellépő, szervezetileg is egy igen széles bázisú tömegmozgalomhoz hasonlító APRA-ból egy európai értelemben vett párthoz közelebb álló, ütőképesebb politikai szervezetet formált. Nemcsak a pártot szimbolizáló kondorkeselyűt cserélte fel galambra, hanem rugalmasabbá tette az APRA politikáját, megszabadította a korábbi anti- kommunista korlátoktól. Az 1985 április végi elnökválasztásokon Alan Garcia Pérez az APRA jelöltjeként a szavazatok 47 százalékát kapta. A perui alkotmány értelmében újabb választási fordulót kellett volna tartani, de a legesélyesebb ellenjelölt, Alfonso Barrantes, akit a baloldali egység koalíciója támogatott, visszalépett. Megválasztása bizonyítéka annak, hogy Peru népe az „új arc”-ban bízik, azután, hogy a Fernando Be- launde Terry liberális kormányzata képtelen volt megbirkózni a gazdasági csődtömeggel. Az ország külföldi adóssága 13,9 milliárd dollár, az aktív lakosság kétharmada vagy munkanélküli, vagy pedig nem keres többet havi 36 dollárnál. Garcia, aki a jelek szerint élvezi a hadsereg támogatását is — ez Latin- Amerikában fontosabb, mint bárhol máshol a világban —, külpolitikai téren az el nem kötelezett politika híve. Véleménye szerint Perunak e mozgalommal kell szorosan együttműködnie és nem az Egyesült Államokkal, mint eddig. Az új elnök ugyancsak támogatja a nicaraguai sandinista rendszert, és már több ízben bírálta Reagan elnököt a „kontráknak” nyújtott támogatásért. Latin-Amerika legfiatalabb elnökét július 28-án iktatják be hivatalába. Ez a nap az ország függetlenné válásának ünnepe, új korszak kezdete a múltban, és az lehet Peru számára a mában is.
