Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-04 / 129. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. június 4. NYÍREGYHÁZA: A NAGYKÖRŰT KERT UTCAI SZAKASZA. (CS.) Nyírbátor: Turista' szezon Nyírbátorban is érződik, hogy lassan megkezdődött a turistaszezon. A város két műemlék templomát egyre több látogató keresi fel. A római katolikus műemlék templom főleg a Krucsay- oltár miatt látogatott, melyet a közelmúltban a televízió is bemutatott. A református műemlék templomot tavaly fennállásának 500. évfordu­lóján 6 millió forintért újí­tották fel. Gyümölcsszedés, erdőkapálás Pénzt kereső diákok Iskolai engedély nélkül nem szabad diákot nyári munkára felvenni (így például az utó­vizsgázók emiatt eleve kies­nek), 14 évesnél fiatalabb sem dolgozhat, és végül még egy fontos, de nem mindig betar­tott szabály ezzel kapcsolat­ban: a diákmunkának a mun­kára nevelést is szolgálnia kell, vagy a hivatalos megfogalma­zás szerint ennek a foglalkoz­tatásnak a célja a hasznos ter­melő tevékenységgel párosuló munkára nevelés. Ezek az elvek, szabályok, most lássuk milyen munka­helyeken várnak vakációzó fiatalokat. A lehetőségeket böngészve, legtöbbször me­zőgazdasági munkát talá­lunk. Cseresznye és meggy, szilva és körte szedése sze­repel többek között a me­gyei munkaerőszolgálati és szervező iroda listáján; van ahol köszmétét, vagy éppen zöldbabot fognak betakarí­tani a fiatalok. A megye több részén is számítanak erdőművelési munkák végzéséhez (kapá­lás, gyomlálás, állomány­becslés, tereprendezés) a di­ákkezekre a FEFAG telepein, de széles a választék ipari jellegű betanított és segéd­munkákban is. Szabolcs- Szatmárban az előző évinél ötszázzal több, összesen há­rom és fél ezer ilyen bejelen­tett diákmunkahelyet tarta­nak számon. (Ezek egy ré­Olvasónk írja: Alkoholizmus elleni küzdelem? szét, 35—40 százalékát ha­gyományos módon az adott üzem, intézmény dolgozói­nak a gyermekei részére tartják fenn.) A már emlí­tett erdőgazdaság mellett sok fiatal foglalkoztatását tervezi például a mándoki Üj Élet Tsz (köszmétesze­dés idejére várnak közel két­száz diákot), Nyíregyházán a konzervgyár és az 1-es pos­ta, a demecseri Kossuth Mgtsz, a szabolcsbákai és az encsencsi szövetkezet, a nyír­egyházi Ságvári Tsz is. Azok a fiatalok, akik még nem találtak maguknak nyá­ri munkát, részletes infor­mációt szerezhetnek a lehe­tőségekről a munkaerőszol­gálati és szervező iroöán Nyíregyházán, a Szarvas ut­ca 24. szám alatt, Mátészal­kán, Nyírbátorban és Kis­várdán a városi tanács épü­letében, az iroda kirendelt­ségein. Fehérgyarmaton, Vásárosnaményban és Tisza- vasváriban pedig a -tanács munkaügyi előadójánál. Az összeg nagy részét a mű­emlékbizottság adta, de a költségekhez az egyház is hozzájárult. A felújítás há­rom ütemben zajlik. A külső tatarozás után a tető és a sekrestye renoválása követ­kezik. A református műem­lék templom látogatói között igen gyakori az országosan is ismert személyiség, a kül­földi híresség, tudósok és diákok nevét egyaránt őrzi a vendégkönyv. Nyírbátor harmadik neve­zetessége a Báthori István Múzeum, melynek felújítása jelenleg is tart. ígéret sze­rint az építők szeptemberben fejezik be a munkát. A tö­rekvés az, hogy a nyári zenei napok idejére — amikor a legtöbb turista keresi fel a várost — részlegesen láto­gatható legyen. Itt kívánnak helyet teremteni a zenei ren­dezvényeket kiegészítő kiál­lításnak is. Nyírbátorhoz kö­zel eső nevezetesség az or­szágosan ismert Bátorligeti Arborétum, amely a Debre­ceni Természetvédelmi Fel­ügyelőségtől előzetesen meg­szerzett, csak alkalomra szó­ló külön engedéllyel látogat­ható. i van» - iod lo.v.ti Már régóta folytatunk küz­delmet az alkoholizmus visz- szaszorításáért. De gondol­kodtunk^ már azon, hogy megvannak-e a hatékony küzdelemhez szükséges ob­jektív feltételek? Megítélé­sem szerint nem. Hiszen bármelyik boltba belépünk, a szeszes italok bőséges vá­lasztéka tárul elénk. A gaz­dag választék, az ízléses cso­magolás szinte ösztönöz a vásárlásra. így aztán nem annyira az alkoholizmus el­leni küzdelemről, mint in­kább nagyszerű alkoholike- resikedelemről beszélhetünk. Csoda-e ezek után, ha az alkoholforgalmazás és az egészségnevelés között töké­letes ellentét mutatkozik?! Ilyen feltételek mellett az alkoholizmus elleni küzde­lemről, az alkoholizmus el­sődleges megelőzéséről be­szélni képtelenségnek tűnik, és megítélésem szerint az egészségnevelés fintorának is minősíthető. Ügy tűnik, társadalmunk­nak ez időben nem célja és érdeke az antialkoholizmus propagálása, inkább mintha az ún. szociális „itfótábor” fenntartása kívánatos. Ehhez azonban a kevesebb alkohol- választék is elég lenne. Ta­lán felesleges a jelenlegi áru­bőség. Mii történne például, ha több más árucikk mellett — köztük gyógyszerek is vannak! — néha a szeszes ital is felsorakozna a hiány­cikkek listájára?! Ez az egészségnevelés malmára hajtaná a vizet, s így talán remélhető lenne némi csök­kenés is az alkoholfogyasz­tásban. Dr. Lipóczki Imre az egészségnevelési osztály főorvosa SZOBROK FEHÉRGYARMATON. Június elejétől — 10 na­pon át — gyönyörködhetnek a fehérgyarmatiak Szigeti Magdolna és Bottos Gerő szobraiban. A népszerű művész- házaspár, a MEZŐGÉP ösztöndíjasaként került kapcsolatba a várossal; s a Zalka Mátéról készült alkotásuk már a nagy internacionalista nevét viselő intézményben látható. Képünkön a kiállítás és első látogatói, (m. k.) Felújít/ák a tiszaszalkai sütödét A tárgyalóteremből Hideg kemencék Egy esztendeje nem fűtöt­ték be a Tiszaszalka és Vi­déke Áfész sütőüzemének kemencéit. 1984 júniusában láttak hozzá a felújításához. Az 1970-ben beépített ke­mencék kiszolgálták idejü­ket, elengedhetetlenné vált a korszerűsítés. A rekonstrukció anyagi fe­dezete is összeállt. Az áfész saját fejlesztési alapján túl kapott támogatást és cél­részjegyek formájában a tag­ság anyagi erejére is tá­maszkodik. A felújítás során két új — egy magyar és egy importból származó — ke­mencét építenek be. A mun­kálatokra a tiszakerecsenyi Dózsa Termelőszövetkezet vállalkozott. A kivitelezés közben adódtak olyan nem várt műszaki problémák, amik feladták a leckét a :i- szakerecsenyieknek. Az őszi betakarítási csúcs is elvonta energiájukat, azután a hirte­len beköszöntött tél miatt vontatottan haladt a sütő­üzem felújítása. Végül új vállalkozó után kellett nézni. A Tarpai Afész- ben találták meg idén ta­vasszal a másik partnert, mely kisiparosok bevonásá­val végzi el az épületgépé­szeti munkákat. A sütőüzemi technológia beállítását a Nyíregyházi Sütőipari Válla­lat szakemberei vállalják. Az elhúzódó munkálatok végé-, hez közelednek: a tervek sze­rint augusztus első felében megkezdhetik a próbasütést, ősztől pedig ismét a tisza­szalkai sütöde kenyereit fo­gyaszthatják Tiszaadonyban, Tiszakerecsenyben, Mátyu- son, Lónyán, Barabáson, Vá­mosatyán, Gelénesen és Ti- szaviden. Anyós kontra vő A harminckét éves kis- várdai Tóth Istvántól elköl­tözött a felesége az édesany­jához, Pintér Gyulánéhoz. Tóth ebbe nem nyugodott bele, s egy este, amikor ala­posan felöntött a garatra, el is ment az asszonyért. Az ott levők már aludni tértek, a férfi dörömbölése riasztotta fel őket. Pintérné többszöri felszólítására távozott csak el az udvarról Tóth, de ak­kor sem sokáig maradt távol. Másodszor már egy száz­húsz centis szögvassal érke­zett, azzal akart nyomatékot adni szavainak. Anyósát „fe­lesége kiadására szólította fel”. Az asszony azonban ehelyett magához vette a ge- reblyét, s közölte vejével, ha nem távozik el (ez utóbbi va­lószínűleg kevésbé választé­kos stílusban hangzott el), ak­kor megveri. Tóthot azon­ban nem tudta meggyőzni, sőt a vasdarabbal hadonász­ni kezdett. Közben hazaért egy újabb családtag, akit el is talált vele. Az anyós ezt már nem tűrte tovább, gon­dolta, móresre tanítja vejét, s alaposan elpáholta a ge- re hlyével. A nevelő szándékú verés jobban sikerült a keLleténél, ugyanis Tóth sérülései nem gyógyultak meg nyolc napon belül, azaz a jog szerint sú­lyosnak minősültek. A csalá­di perpatvar így a bíróságon ért véget, anyós és vő egy­aránt a vádlottak padján ült. A Kisvárdaí Városi Bíró­ság dr. Löki Anna tanácsa Tóth Istvánt magánlaksértés miatt, anyását súlyos testi sértésért vonta felelősségre. A jogerős ítélet szerint Tóth büntetése hatvannapi, Pin­tér Gyulánéé hetvennapi tétel, összesen 3300, illetve 3500 forint, Kérdések és válaszok a k isiparról Minőség, új termékek, átvétel Hétfői lapunban közöltük Tamás Imrének, az állatfor- galmi és húsipari vállalat igazgatójának olvasóink kér­déseire adott válaszait. Né­hány, elsősorban a fejlesztés­sel, a termeltetéssel és a mi­nőséggel kapcsolatos kérdés­re most visszatérünk. Sokadmagammal mindennap vásárolom a húsipar termékeit és furcsának tartom, hogy rend­kívül változó a minősége. Nem lehetne ezt megváltoztatni? — kérdezi Egri Imre nyíregyházi olvasónk. — A termékek minősége függ az alapanyagtól, ezért az egyik intézkedésünk arra irányul, hogy a felvásárolt sertés mindig jó minőségű legyen. Ma főleg a háztáji termelőknél rendkívül nagy­arányú az elzsírosodott, izom­szegény, az értékes húst kis arányban tartalmazó serté­sek száma. Ezen úgy akarunk segíteni, hogy a kistermelők­höz kifejezetten hústípusú pigmentmentes fehér te- nyészkocákat helyezünk ki (ebben az évben 4500 ilyen koca kihelyezését tervezzük), s anyagi ösztönzésére dara­bonként 1500 forint kedvez­ményt nyújtunk. A nagy­üzemekben a törzskönyve­zett apaállatok kihelyezését támogatjuk anyagilag is, a kistermelőknél pedig az úgy­nevezett zugkanok lecserélé­sét ösztönözzük. Stabilizálni kellene a takarmánytápok minőségét, illetve jó lenne a fehérjetartalmat növelni, mert ez is javítaná a hús minőségét. A másik terület, ahol változtatni kell: a vál­lalat műszáki színvonalát re­konstrukcióval alkalmassá * tenni az egyenletes minőség s gyártására. A technológia be- t tartását ösztönző bérezési rendszerrel kívánjuk javíta­ni. Megerősítettük a meó- szervezetünket, beszereztünk közel 1 millió forintért egy olyan műszert, amelyik meg- : nyugtató módon gyorsan és pontosan kimutatja a ter­mékek béltartalmát. Ez a műszer a meo kezelésében van, így ha nem szabványos a termék, nem engedik ki a forgalomba, és ide tartozik, hogy önmagunk számára is magasabb mércét állítunk, ezért — mint azt már egy korábbi kérdésre elmondtam — nevezünk be a Kiváló Áruk Fórumára. Ebben út­törők vagyunk a húsiparon belül. Olvastam nemrég, hogy meg­kezdték a nyíregyházi vágóhíd rekonstrukcióját. Hogyan javítja ez a megye ellátását? — kérdezi Tóth János nyíregyházi olva­sónk. — Egyrészt mennyiségileg javít majd, hiszen az új üzem egy műszakban 5—6 ezer tonna húskészítményt tud előállítani évente, s ha az igények nőnék, a műszak- szám növelésével hosszú tá­von is ki tudjuk elégíteni az igényeket, akkor is, ha nő a fogyasztás, sőt szándékunk, hogy mi támasszunk újabb igényeket. Ebbe az üzembe a világon jelenleg található legkorszerűbb berendezéseket vásároljuk meg. Nyolcszáz­ezer dollárért veszünk gépe­ket, s ez garantálja a kor­szerű technológiát, a jó mi­nőséget. Beszerzőnk egy olyan berendezést, amivel egy teljesen új termékcsaládot tudunk majd előállítani. Ez szárazáru jellegű (téliszalámi jellegű) készítmény lesz, amelyből évente 5—600 ton­nát gyártunk. Természetesen az eltarthatósága is olyan lesz, mint a téliszalámiié. Csak az ára lesz lényegesen olcsóbb. Tervezik-e új termékek, ké- szítmények előállítását? — kér­dezi Gerliczki István Nyíregyhá­záról. — Folyamatosan kísérlete­zünk azon, hogy termékeink szerkezetét korszerűsítsük. Természetesen neim arról van szó, hogy a most készíthető 60 termékünk helyett másik hatvanat állítunk elő, de az elavultak helyett a mai ízlés­nek, a korszerűbb táplálko­zásnak jobban megfelelő ter­mékeket készítünk. Az előbbi kérdésre adott válaszomban már elmondtam, hogy száraz­áru jellegű terméket is fo­gunk készíteni, de most is van 8—10 olyan készítmé­nyünk — a beregi, a szat­mári felvágott, a sertésfej­pástétom sbb. —, amelyek ne­ve az országos jegyzékben is szerepel. Mi az oka, hogy akadozik a felvásárlás, s néha hónapokat kell várni a hízott sertés átadá­sára? <— kérdezi Gonda János Tuzsérról. — Leszerződött sertéssel nem fordul elő, hogy időben nem vesszük át, a gondot az okozza, ha valaki meghizlal néhány sertést, s akkor jut eszébe, hogy szeretné eladni. Természetesen ilyen esetek­ben is átvesszük, de nem biztos, hogy akkor, amikor az eladó szeretné, hiszen azok élveznek elsőbbséget, akikkel szerződésünk van. Amit ezen felül felkínálnak, annak vá­gására programot kell ké­szítenünk, vagy piacot sze­reznünk, hogy élőben eladjuk vagy társvállalatoknak adjuk tovább. Tálas Mihályné tiszaeszlári ol­vasónk januárban igényelt két vemhes üszőt. Mikor kapja meg? — Ha rajtunk múlik, akkor holnap. Az eljárás az, hogy az OTP-tői, vagy a takarék- szövetkezettől kell hitelt igényelni, mi pedig kezessé­get vállalunk érte. Ha az igénylő megkapja a hitelle­velet, azonnal megkapja a vemhes üszőt is. És bárki, aki az OTP-től ilyen címen hi­telt kap. Olyan helyzetiben vagyunk, hogy minden igényt ki tudunk elégíteni. Ha otthon disznót ölünk, ta-á pasztaljuk, hogy két azonos kosz­ton hizlalt sertésnek sem egyfor­ma mennyiségű a zsírja, nem egyforma vastag a szalonnája sem. Ha az ember eladja a Vál­lalatnak. ott egyforma árat fi­zetnek érte. Jő az ilyen árrend­szer? — kérdezi (Tolnai Lajos Nyirbogdányból. — A hízott sertések való­ságos vágóértékét úgy tud­juk megfelelően megállapí­tani és az ellenértékét a kis­termelőknek kifizetni, ha a sertések egyedi vágás utáni minősítését megvalósítjuk. Érre az átvételi rendszerre az elgondolásunk a következő: minden egyes kistermelői ser­tést fülbélyeggel -(ikrotáliá- val) egyedileg azonosíthatóvá tesszük. A sertéseket az át­vétel alkalmával lemérlegel- jük és a mért súly szerinti alapárat fizetjük ki. Ez az alapár a jelenleg kifizetett felvásárlási árnál nem lesz kevesebb és ez fogja képezni a legalacsonyabb minőségű, úgynevezett IV. osztályú ser­téseik ellenértékét. Ezt köve­tően a sertéseket vágás, il­letve minősítés céljára a vá­góhídra beszállítjuk, ahol a minőségi osztályba sorolást a szalonna—hús arányában egyedenként megállapítjuk. A mért adatok alapján a ser­téseket I—IV. osztályba so­roljuk és utólagosan e szerint fizetjük ki a minőségnek megfelelő felárat. A felár nagyságrendjét úgy kell megállapítanunk, hogy az a jó minőség előállítására ösz­tönözzön. Ezt az átvételi-mi­nősítési rendszert 1986. ja­nuár 1-itlől kívánjuk beve­zetni, addigra kidolgozzuk a minőségnek megfelelő árakat és azokat kellő időben ter- melőpartnereink tudomására hozzuk. Miért nincs több olcsó áru? — kérdezték többen Nyíregyházá­ról, Vásárosnaményról és Fe­hérgyarmatról. — Olcsó árunak azt a húst, húskészítményt nevezzük, aminek kilónkénti ára 76 fo­rint alatt van. Ellátási köte­lezettségünk, hogy az ösz- szes húson és húskészítmé­nyen belül az olcsó áru ará­nya 60 százalék legyen. Mi 62 százalék körül tartjuk ezt a szintet. B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom