Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
1985. június 1. Kelet-Magyarország 3 Képviselőjelöltjeink Kovács János Közismert ember Záhonyban. Ismeri az a sok száz vasutas, akivel nap, mint nap kapcsolatba kerül, emlékszik rá a sportrajongók tömege, akik látták futballozni, s egyre inkább barátokat, ismerősöket szerzett a közéleti ember, aki korábban ifjúsági klubot szervezett, majd más fórumokon hallatta hangját. A vasutas családból származó Kovács János 1950- ben született. Az otthoni indítás adta, hogy Szegeden vasútgépészeti technikumot végezzen, s első munkahelyeként 1968-ban Záhonyban, a MÁV építési géptelepén álljon munkába. Egy év múlva került mai helyére, a vontatási főnökségre, ahol előbb mozdonyvezető, majd kocsivizsgáló gyakornok, s 1972 óta a kocsivizsgálók művezetője, akik felelnek az üzemképes személy- és teherkocsik indításáért. A mozgalmi munkával már középiskolás korában megismerkedett, a KISZmunkát Záhonyban tovább folytatta. Vezette a Semaför ifjúsági klubot, amelynek az élén több elismerést kapott. Életében 1972 nemcsak művezetői kinevezésével jeles esztendő, hanem erre az évre esik felvétele a pártba, s a családalapítás. Felesége szintén vasutas, két gyermekük van. A tevékeny fiatalemberre hamar felfigyeltek, előbb pártvezetőségi tagnak választották, majd 1980-tól az üzemi pártbizottság tagja lett, legutóbb pedig a végrehajtó bizottság tagjává választották. Gondolt a politikai képzésre is, hiszen elvégezte a marxizmus—le- ninizmus esti egyetemét. 20-as számú választókerület — Azt kell elmondani az embernek, mit érez, mit tud szűkebb környezetében, hogyan képviseli őket — említi. — Szerencsére nemcsak azt ismerem, mi a jó nálunk, hanem tudom a gondokat is, amin változtatni kell. Ennek a jegyében akarok dolgozni akkor is, ha képviselővé választanak. Munkatársai révén már korábban, is tudott a környező községekben történtekről, az ottani élet lehetőségeiről. Most úgy érzi, még jobban meg kell ismernie ezt a vidéket, amelyet nemcsak Záhony, a „vasutasváros” határoz meg, hanem az egyre jobb eredményeket produkáló mezőgazdaság is. Gond lehet, ha helyben nem találnak munkát azok, akik dolgozni szeretnének, mint ahogy a községek ellátásában, a közművesítésben is van tennivaló. Talán ezért is jó, hogy magasabb ismeretekre törekszik Kovács János, jelenleg a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán tanul a munka mellett. — Jólesik a bizalom, az elismerés — mondja. — Úgy szeretnék a későbbiekben is dolgozni, hogy erre rászolgáljak. Sasvári Lászlá A záhonyi körzet másik jelöltje szintén vasutas. Sasvári László, a biztosító berendezési fenntartási főnökség műszerésze ugyancsak elmondhatja, hogy vasutas családból indult. A fényeslitkei, sínek melletti őrházból hatéves korában, 1961-ben költöztek Záhonyba, ahonnan Budapestre, a távközlési szakközép- iskolába került. Rövid ideig a fővárosban dolgozik, de már 1975-ben hazajön, legyen, aki istápolja idős szüleit. — Sokat köszönhetek a középiskolának, a kollégiumnak — idézi fel azokat az éveket. — Ott váltam felnőtté, vettem először részt a mozgalmi munkában, a kollégiumi diáktanácsban. Olyan munkahelyre került — a rádió adó-vevő készülékek javítása a feladata, amelyekből közel ötszáz működik már a záhonyi körzetben — ahol a többség fiatalokból tevődik össze. Így érthető, hogy ró is számítottak a KISZ-ben. öt éve annak, hogy munkahelyén a KISZ-vezetőség titkára, hat alapszervezet munkáját Irányítja, s olyan eredményeket értek el, mint a vágányfékek javítása felett vállalt sikeres védnökség, öt éve párttag, tagja az üzemi pártbizottságnak. — Azt kell mérlegelni, hiába meghatározó a választókerületben a vasút és a hozzá csatlakozó ipari üzemek munkája, a mező- gazdaság is számottevő, szinte valamennyi ember kapcsolódik hozzá valamilyen formában — szól a területről, amelyet egyre jobban megismer. A 14 községben ugyan alapvető ellátási gondok nincsenek, de jó lenne több húsbolt például, az orvosi ellátás színvonalát ugyancsak emelni lehetne. Azoknak, akik a háztájiban, a kiskertben termelnek a tisztességes áruértékesítést kellene megszervezni, hogy érdemes legyen az egyénnek és a népgazdaságnak is hasznos kistermelés folytatása. — Akadnak olyanok, akiknek kételyei vannak: egy munkásember hogyan állhatja meg a helyét a parlamentben — beszél jelöléséről. — Azt hiszem, ahogy eddig mások is bizonyítottak, ennek akkor van értelme, ha közös akarattal cselekszünk, nemcsak a magunk, környezetünk, hanem az egész ország érdekét nézzük. Várakozáson felüli érdeklődést tapasztalt a jelölő- és választógyűléseken. Amikor kiállt programját ismertetni, akkor arra gondolt, ahogy eddig nem bánta meg, hogy társadalmi munkát végezzen, cselekedjen a közösség érdekében, ezután sem tehet másként, ha látja, hogy ezzel segíthet másokon. — Nagy értékekkel rendelkezünk nemcsak anyagiakban, hanem az emberekben is ezen a vidéken. Ezt szeretném képviselni — fejti ki. GALAMBOS LAJOS: Apa lányával A szabadság négy évtizede Jánkmajtison Otthon a szülőfaluban A nemrég épült könyvtár. (G. B. felv.) Mennek ketten — apa és lánya — a kerten végig, sétálva. — Szakíts nekem, kérlek, egy szem cseresznyét, nem érem fel. — Nem lehet még. — Miért? — Éretlen. — Ö, hát számít az? — Valamikor számít majd. Később: — Ez savanyú is, keserű is. — Mondtam neked. Még később: — Apa, te mért vetted el anyut? — Kívántam. — S mért váltatok el? — Hát nem mondtam neked? Az éretlen gyümölcs savanyú is, keserű is. — Na, én nem leszek se savanyú, se keserű. Én már csak éretten megyek férjhez. Ügy harmincévesen. — Nagyon helyes. — Hacsak az Andrej be nem fűz. — Hány éves az az Andrej? — Ó, már tizennyolcadik, most lesz az érettségije. A maturaszálagot már kivarrtam neki. — Ez nagy sor! S érettségi után mindjárt? — Azt mondotta. — De hiszen te még csak tizennégy éves vagy, általános. Ősztől közép. — Es Andrej? — Ősztől Debrecenben előfelvételivel biológián. Biztos a sorsa. De nem házasodunk össze. Csak úgy, érted? — Értem. — És? — Hát beleszólhatok én? így vagy úgy, majd megbánjátok. — Én nem! — Megbánod, kislányom, de nem szólok bele. Legyen a hited szerint. — Igazi, igazi apa vagy te, papa. — Hátha még neked adhatnám a tapasztalataimat! — Miféléket? — Semmi. — Mégis. — Élje meg mindenki a saját sorsát felelőssen. Ez a legtisztességesebb tanács, kicsi lányom. Aztán mentek tovább a kertben. Kint ült az öregember az utcai lócán, s nem mehetett el size nélkül előtte a járdán senki. Mimit igazi pátriárka, ki megszokta, hogy mindig figyelnek rá, korholt, dicsért, biztatott. — Istenem, mivé lesz ez a világ — mondta egyszer csak a mellette ülő vendéggyereknek. — Láttad az imént azt az asszonyt? Cseléd volt az fiam, s már karórát visel...! A történet jó húszéves, elköltözött közülünk az egykori nagygazda, s fogyogatnak az -egykor volt cselédek is Jánkmajtison, hisz negyven év mégiscsak nagy idő. De nem annyira, hogy mindent elfeledtek volna a jánkiak, majtisiak! A nyomorúságos időket aligha. Szaitmár falvainak többségében ismeretlen volt a nagybirtok szorítása. Jónkon és Majtison viszont a Hadik—Barkócziak, illetve a Vályiak uralták a két község határának majd háromnegyedét. S nemcsak itt voltak birtokaik! A Hadik—Barkó- czi uradalom a Szamostól a Túrig terjedt, Jánkról igazgatták ezt a járásnyi területet. Persze nem a grófok, hanem a tiszttartóik, intézőik. Náluk volt cseléd a fél falu. Csoda-e hát, ha a felszabadulás után az uradalom ingóságait pillanatok alatt széthordták az egykori nincstelenek. Csak a kastély maradt épen, a gazdasági épületeket lebontották, annak köveiből építettek fel több tucatnyi házat az újonnan földhöz juttatótok. Ki ad neked házhelyet? — hangzott azokban az időkben a kommunista párt jelszava. Meg: Ki az, akii földet adott, add rá most a szavazatod ! — Hordtuk a plakátokat, ragasztottuk — idézi fel azokat az éveket a nagyközségi tanács elnöke, Nemes István, aki szinte gyermekfejjel lépett a pártba. — S nemcsak, hogy ragasztottuk, de éjjelente őriztük is, hiszen ha elpilledtünk, reggel már egy másik párt jelszavait olvashattuk a palánkokon. Jánkon a kisgazdák, Majtison pedig a kommunisták uralták a terepet. A jánkiak, mint hithű katolikusok képviselték a mérsékeltebb szárnyat, a majtisiak, mint konok reformátusok, tőlük annál jóval radikálisabb változásokat vártaik. — Veres Lajos, meg Kocsis Lajos volt akkoriban az itteni kommunisták vezére, mindketten a Vályiaknál szolgáltak — mondja a helyi népfront elnöke, Mán Zoltán nyugdíjas főgépész. — Különösen Veres Laji bácsi állt veszett ember hírében, ő már a harmincas években meg merte tenni, hogy nem pap előtt esküdött. Pedig akkoriban ezért minimum az járt, hogy elcsapják a uradalomból. Ök osztották a földeit is, meg Váradi Miklós, Angyal István, aki pontosan a Nemes Pista apósa. Már azokban az időkben több mint száznyolcvan tagja volt a pártnak az alig több, mint kétezer lelket számláló községben, nem is kellett itt különösebb agitáció ahhoz, hogy megalakuljon Jánkon és Majtison a két kis tsz. S még a mai fogalmaink szerint sem dolgoztak rosszul. Az uradalmaktól tisztes nagyságú alimáSkerte- ket örököltek, a tagok értettek is a gyümölcstermesztéshez, gondok inkább akkor voltak, mikor a hatvanas évek elején megpróbálták egyesíteni a két szövetkezetét. Sokáig tartott a huzavona, különösen a jánkiak ódzkodtak, aztán csak beadták a derekukat ők is. Ám kikötötték: csak akikor házasodnak, ha a leendő nagy tsz az ő Dózsájuk nevét örökli. Ezen már nem múljon — legyintettek a majitisiak, s kimondatott a „boldogító” igen. Kiugró eredményekei ugyan nemigen büszkélkedhetnek — szívhatják is a fogukat, hiszen közelben a jó példa,' á társközség, a cségöldi Bajcsy- Zsilinszky —, ám tisztes megélhetést biztosítanak több száz jánkmajtisi embernek, s jórészt a közösen végzett munkának köszönhető az is, hogy mára elmosódott a határ Jánk és Majtiis között, legalábbis a rossz értelemben vett határ. Mert ha jogtalan vád éri JánkmajitiSt, felszisz- szen a jánki, de a majtisi ember is. A két falu egyébként gyakorlatilag már a harmincas évék derekára összeépült, de a hivatalos egyesülésre csak az első banácsválasztások idején, 1950-foen került sor. Az elkövetkező esztendőkben pedig a környék legnagyobb falvához újíább települések csatlakoztak: Darnó, Kisnamény, Csegöld, Császló, Sza- mossályi, Hermánszeg ... ötezer-négyszáz ember mindennapi gondját viseli manapság az itteni községi tanács, őrködik, mint kotló csirkéi fölött. — Jó tíz éve, az egyesülés idején még majdnem hatezer- négyszázan voltunk, sajnos fogyogatunk — kesereg Nemes István, aki ezt megelőzően Kisnaményban volt elnök majd másfél évtizedig. — És pont Kisnaményban a legkedvezőtlenebb a helyzet, de majdnem hasonló a kép Darnón, meg Császlón is. A szokásos szatmári gond, a munkahely hiánya ... Szerencsére Jánkmajtiis az árvíz után megállapodott, tartjuk az ezerklilencszáz-kétezres lé- lekszámot. Akilk akkor megijedtek, végleg itthagyták a falut, de ákik akkor maradtak, ma is itt élnek. Az árvíz! Elérkeztünk tehát a községet az utóbbi száz évben ért legnagyobb tragédiához, amikor romba dőlt a falunak több mint kétharmada. Ha csak néhány évtizeddel hamarabb jön a Szamos árja, több száz család vált volna végleg földönfutóvá. Csak lakásokból majdnem háromszázötvenet kellett újjáépíteni. Mit újjáépíteni! Három - százhuszonnégy vadonatúj lakás épült, s a megrongálódott, de felújított épületekről még nem is beszéltünk. Nyolc tantermes általános iskola, gyönyörű művelődési ház, pedagógus szolgálati lakások, posta, iparcikk- és vegyesbolt, no és a vezetékes ivóvíz, mely behálózza az egész falut. — Ez utóbbi nem egészen felel meg a valóságnak — igazítja ki az iméntieket a népfront elnöke. Egy nyolcszáz méteres szakasz hiányzik, a legújabban megnyitott utcáinkban. Egyik szemünk sír, hogy jó néhány családnak nélkülöznie kell a vezetékes ivóvizet, ám a másik nevet, hiszen látjuk, hogy gyarapszik a falu, egyre többen maradnak itthon, szülőfalujukban teremtve otthont. Mert egy időben bizony attól tartottunk, hogy a kis társközségek sorsára jut Jánk- rnajtis is, szerencsére — ha nem is gyarapodik a lélek- szám valami látványosan, de legalább helyben tudjuk tartani az embereket. S a község vezetői nemcsak az iménti ténynek örülnek, de annak is, hogy a nagy számú helybéli cigányság is nagy-nagy változáson ment át az utóbbi évtizedben. A férfilakosságnak több mint kilencven százaléka rendszeres munkavállaló, s ez jócskán megemelte igényszintjüket is. Mán Zoltánhoz, mint népfrontoshoz kéttucatnyi aláírással épp a napokban vittek el egy‘levelet, melyben azt kérték, vezessék be hozzájuk is a vizet. — Igazuk van — mondja Mán Zoltán. — A jövőre induló újabb ötéves terv során teljesíteni kell kérésüket. Járjuk a falut, megakad az ember szeme egy félig kész, de máris impozáns épületen. Az új egészségügyi kombinát — mondják a kísérők, s kiderül, hétmillió forintot fordítanak a körzeti orvosi és a fogorvosi rendelőre, meg az azt kiegészítő szolgálati lakásokra. „Cseléd volt az fiam, s már karórát visel” — jár fejemben az öreg majitisi gazda szava, mikor két tizenéves lányka tűnik fel az utcán. Fülükön fejhallgató, oldalukon magnó. Mit szólna vajon láttukon az öreg, ha élne...!? Balogh Géza Az egykori Vályi-kastély.
