Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-17 / 140. szám

1985. június 17.

Kelet-Magy&romág

3

A sütőipari vállalat igazgatója

Vaskó Sándor

Miért nem tudja a házi jellegű egykilós kenyeret olyan minőségben előállítani a nyíregyházi kenyérgyár, mint a tisza- vasvári? — kérdezi Horváth János, Nyíregyháza, Korányi Frigyes utcai lakos.

— Az 1-es számú kenyérgyárunkban a Martinovics téren nincsenek meg azok a műszaki feltételek a jobb minőségű házi kenyér gyártásához, mint Tiszavasvári- ban. Most folyik a gyár rekonstrukciója, két kemencét állítunk be, így várhatóan augusztus elsejétől jobb minőségű kenyeret tudunk majd előállítani.

Miért nem sütnek kétkilós barnakenyeret? — kérdezi'Hajdú Sándorné Kemecséről.

— A 2-es számú Galamb utcai kenyérgyárunkban a vonalak kizárólag 1 kilós súlyú termék előállítására alkalmasak, de kétkilós kenyeret is gyártunk a Felszabadulás téri tanműhelyünkben, 5—8 mázsát naponta.

Miért nem gyártanak télkilós rozscipót? — kérdezi Csabai Mihály Nyíregyházáról —, mert a most kaphatót S nem tartja annak.

— Nem szűnt meg a rozs- cipó gyártása, a Martinovics téri kenyérgyárban az igényeknek megfelelő mennyiséget állítjuk elő. Sajnos ezeknek a magas rozstartalmú termékeknek a minőségével néha nekünk is sok gondunk van.

— Igaz-e, hogy megszűnik az újfehértói kenyérgyár? — kérdezi Román Sándor, s levelében szóvá teszi, hogy amíg a kiflit Üjfehértöról kapták friss volt, azóta pedig kifogásolható a minősége. Felhívja a figyelmet arra is, hogy ha Nyíregyházáról akarják ujfehértót ellátni, télen még a 4-es úton is előfordulhat hóakadály, s ez gondot okozna a 15 ezer lakosú község ellátásában.

— Az újfehértói sütőüzemmel valóban volt olyan elképzelésünk, hogy megváltoztatjuk a profilját, mert elavult, korszerűtlen és nehéz fizikai munkával termelték meg a kenyeret, amihez hozzájárul az is, hogy gazdaságtalan az üzemeltetése. Mivel az új nyíregyházi kenyérgyár megfelelő mennyiségű és minőségű kenyeret süt, Üj fehértóra is innen szállítunk, de a kétkilós kenyereket továbbra is újfehértói üzemünkben sütjük. Előfordulhat, hogy a főútvonal rövid időre járhatatlanná válik rendkívüli időjárási viszonyok idején, ez azonban csak egy-két órás fennakadást okozhat a szállításban. Míg az egykilós kenyerek megérkeznek, addig a helyi sütésű kenyérrel ellátjuk a lakosságot. Az 1-es számú kenyérgyár rekonstrukciójával javul a kifli minősége is.

Ugyancsak^ Román Sándor teszi szóvá, hogy nemrég felújították az űjfehértói üzemet, így ha bezárják, ez fölösleges pénzkidobás volt.

— A felújítás az üzem életveszélyessége miatt történt, de mint ahogy az előbb mondtam, szó sincs az üzem bezárásáról.

Ha egyforma minőségű liszté* kannak a kenyérgyárak, miért különbözik a kenyér minősége? — kérdezi M. X. Tiszaiökröl, s azt is megjegyzi, hogy sokszor nyers, a másnapi fogyasztásnál szinte ehetetlen a kenyér.

— Sajnos nem mindig egyforma minőségű lisztet kapnak üzemeink. A műszaki és személyi feltételek sem egyformák. Különösen az új lisztek feldolgozásakor fordul elő, hogy a kenyér minősége eltér a megszokottól. Az eltérések azonban a technológiai paramétereken belül vannak, tehát szabványnak megfelelő termék kerülhet ki a forgalomba.

Kiss Péter Nyíregyháza, Kun Béla utcai lakos azt teszi szóvá, hogy gyakran változik a vajas- pogácsa mérete. O például vásárolt már három-, és hétdeká- sat is. Mi ennek az oka?

— A technológiai folyamatban a vajaspogácsa szabványsúlya 45—50 gramm. Több ezer darabos tételnél előfordul, hogy — a szaggatás miatt — súlyon aluli termék is készül. Szigorú előírás van arra, hogy a súlyon aluli termékek nem hagyhatják el az üzemet. Amennyiben mégis előfordul, úgy azt minden esetben visszacseréljük, a boltokban ilyen termék nem adható el.

Miért száraz és szivacsos a kifli és a zsömle? — kérdezi Papp Imre 19-313-as telefonról. Javasolja, hogy legalább egy héten egyszer egy kijelölt boltban áruljanak olyan ropogús péksüteményt, mint ami régen volt.

— A boltokban maradt kifli és zsemle tárolási hiba miatt szárad. A Szarvas utcai 4-es számú boltunkban reggeltől estig mindennap lehet friss kiflit és zsemlét kapni.

Vass J. a 18-527-es telefonról mondta el, hogy 16 éve vásárol Nyíregyházán a Rákóczi utcai sütödében kenyeret, de amióta az üzemet felújították, gyári kenyeret árusítanak, ez pedig nem jó. Miért szüntették meg itt a kenyérgyártást?

— A Rákóczi utcai V. számú üzemünkben átmenetileg szűnt meg a termelés, jelenleg az üzem hidegtartalék. Az üzem boltjába azonban naponta két alkalommal is szállítunk házi jellegű és az új gyárban készült kenyeret és süteményt. Mindkettő minősége megfelel az előírásoknak és a fogyasztói igényeknek is. Az új gyári termék

— a beindulási időt leszámítva — ma már minőségében, térfogatában a közepestől jobb. Törekvéseink arra irányulnak, hogy a minőséget tovább javítsuk.

Balogh Gábor Nyíregyháza, Báthori utcai lakos javasolja, hogy ne legyen csak kétfajta kenyér, de az legyen jó.

— Jelenleg öt-hat féle kenyeret gyártunk, többek között egykilós fehér és egykilós alföldi, valamint diabetikus kenyérféléket, például graham és alföldi barnakenyeret. A fogyasztási igényeknek megfelelően válasz- tékbővítés-képpen vezettük be a közkedvelt házi jellegű kenyeret egy- és másfél kilós súlyban. Sok olvasó reklamálna bizonyára akkor, ha valóban csak kétféle kenyeret sütnénk.

Kevés diétás zsemlét sütne'" vagy a boltok' rendelnek keveset,

— teszi szóvá egy nyíregyhá"1 olvasónk — pedig sokan még vidékről is bejönnének érte.

— Mindig annyi zsemlét gyártunk, amennyit kereskedelmi partnereink megrendelnek. Minden bizonynyal jobban össze kellene hangolni a megrendeléseket és a fogyasztói igényeket.

B. J.

jó tartalékunk szénából tavalyról éltévé.

És pénz is nyugszik a tartalékalapokban. így a Búzakalászban egyelőre nem tartanak a veszteségtől, persze, nagyon hiányzik majd a továbblépéshez a renden ázó gazdag termés. Az emberek nem tudnak keresni, mert többet kell állni mint dolgozni, ennek ellenére a rendkívüli küldöttgyűlésen megértették, hogy újra kell vetni a kiázott kultúrákat, meg, hogy maguknak kell felgyűjteni a máskor géppel kezelt vörösherét. A tej nagyobbik részét a háztájibah fejik, ezért tehát összeszorítják a fogukat és igyekeznek menteni, ami menthető.

Esik Sándor

— Május 15. sok millió embernek emlékezetes dátum — emlékezik vissza Kristin Péter, a tiszaszalkai Búzakalász Tsz elnöke. — Akkor volt a holland—magyar világbajnoki selejtező — és akkor esett Beregben egy reggel 85 milliméter eső. Tenger volt innen Ugornyá- ig minden földünk.

Nincs mire várni!

Azóta is mindennapos vendég a csapadék. Ottjárttunk- kor, azaz a múlt szombaton is alig győzte az ablaktörlő a gépkocsin a szűnni nem akaró záport. Tiszaszalkán ennek ellenére minden kaszálógép és szállítójármű dolgozott.

— Nincs mire várni — válaszolt a fel sem tett kérdésre Sinka Sándor, aki az egyik rotációs kaszával körözött a majd’ derékig érő fűben, — Kaszálni kell, mert elvénül. l£ár lenne érte, mert látja, hogy milyen szép kövér. A nagyapám azt mondta, hogy esőben is kaszálni kell, ha szorít a helyzet, a napon ráérünk majd gyűjteni, forgatni. Ha addig várunk a kaszával, akkor megint jön az eső.

Egy táblával odébb, az E —280-as nagy silózógép reménytelenül elkaparta magát egy tócsásabb helyen. Gaál Endre főagronómussal kerülgetjük a hatalmas keréknyomokat. az elrongyoló- dott drótkötelet.

— Nem bírták egymást kihúzni, — kászálódik ki egy álnokul mély lyukból, miután teljesen megmerült a lábbelije. — Ebből is széna

EMBERE

Bodnár Beáta érettségizett

— Tessék csak Beát írni, mindenki úgy ismer.

— Nem lehet, a hét embere felnőtt, komoly nő, túl az érettségin, s most itt áll az élet kapujában. Meg kell adni a módját.

— Nem érzem, hogy más lettem vtilna. Nem változott semmi. Persze így utólag már könnyű beszélni. Mindenki azt mondja, hogy az érettségi vizsgának már nincs igazi tétje, s a rangja sem ugyanaz, ami valaha volt. Aztán amikor odakerül az ember, elfogja az idegesség és fehér lesz, mint a fal. (Beáta nem pontosan így fogalmazott. Azt mondta diákos szócsavarással, hogy a fal hozzánk képest négerbarna volt.)

— Elsőnek hívtak be, pedig negyedik vagyok a névsorban. Tizenkét tanár névett

Kis Imre juhász pulijával ázik. (Esik S. felv.)

lett volna, de nálunk olyan sok gyep van, több, mint ezer hektár, hogy reménytelen rá várni. Szenázst készítünk belőle, ezek a gépek vágják és zúzzák össze — ha ilyesmi be nem csúszna. Szerencsére az emberek már alkalmazkodtak mifelénk a vízhez és a sárhoz, így ki tudják kerülni az ilyen reménytelen helyzeteket.

Tényleg, gyep és gyep mindenfelé, ahogy bejárjuk a szomszédos községeket is. Talán ott lehet a legszerencsésebb a termés megmentése, ahol maga az állat „megy ki érte”. Tiszaszalkán négyezer birka növeli bundáját a

rám, kedvesen mosolyogva. Megpróbáltak feloldani.

— Jól sikerült? — kérdezem tőle, mert az érettségi nekem is örök emlék, ez az első komolyabb megmérettetés az ifjú ember életében.

— Ha valaki hétfőn megjósolja nekem, hogy négyes lesz a végeredményem, örültem volna előte. Most pedig már egy kicsit elégedetlen vagyok, hogy magyarból sem kaptam ötöst. Sose volt ennél rosszabb jegyem. A matek nem zavar annyira, abból mindig „nagy fej’’ voltam. örülök a szolid hármasnak is.

tsz hasznára, ezek most gyönyörű legelőn találnak terített asztalt.

Van tartalék

— Nekem, meg Kiss Gyula komámnak. 1000 juh van a gondjainkra bízva, — fogadja a váratlan látogatót Kis Imre juhász. Kutya és birka csapzottá ázva táblából körülöttünk, a két számadón viharálló csuklyás kabáton patakzik a víz. — Ha jóllaknak, összeállnak, úgy kevésbé áznak, — magyarázza a látványt Kis Gyula: egymás mellől el nem válnának a gyapjas hátak. A lábukhoz nemigen jut esőcsepp.

2000 birkát fejnek a két új Alfa Laval berendezéssel, bizonyítvány, hogy a juhtej is értékes. Az esőben azonban nagyon sok anyának sánta a lába^’ a sártól, azok nem adnak tejet. Még ebben az igénytelen ágazatban is sújtja a mostoha időjárás a beregi, szatmári gazdálkodókat.

Menteni a menthetőt

— Sajnos, nálunk ez elég gyakori, — elemzi a helyzetet az elnök. — Legutóbb 80-ban jártunk hasonlóan. A* tavalyi szárazságban rekord- termésünk volt. Szerencsére a búzánk most is ígéretes, de hát a reményeink még renden áznak. Mindössze egy kazlunk van készen, több, mint kétszáz hektárunkon kint hál a frissen vágott fű. Nálunk ez képezi az eredményben a nagyobb súlyt. Szerencsére készülünk mi azért a meglepetésre, van

— Legkedvesebb tárgya tehát a magyar...

— És a történelem. Ennek ellenére nem ez lesz a kenyerem. Sokat gondolkodtam, mi lennék legszívesebben. Végül az Iparművészeti Főiskolára jelentkeztem, s oda nem vettek fel. Ezért aztán elmentünk Hollóházára, ahol megígérték, hogy keramikus lehetek. Megtanítanak koron- gozni, égetni, festeni, s majd ismét jelentkezem a főiskolára, amíg végre tye nem jutok.

— Dicséretes elszántság.

— Mi sokáig nem tudtuk, mi lehet belőlünk. A pálya- orientáció sem az igazi. Elvittek minket tejgyárba, konzervgyárba papírgyárba. Főiskolákra, egyetemekre nem. Mit csináljak, ha például filmrendező szeretnék lenni, hogy kezdjek hozzá? Így indultam el az iparművészet felé. Ennek látom a végét. Rajzolni nagyon szeretek, otthon mindig babrálok valamivel, horgolok, kötök, száraz virágokból csinálok csokrokat. Karancsi Borbála, az 1. gyakorló rajztanára még ma is mondogatja: Bea volt a legjobb a Bodnár gyerekek között.

Bodnár Beáta a múlt héten kedden érettségizett a nyíregyházi Kossuth Gimnáziumban. Kívánjuk, hogy legyen szerencséje az életben, találjon pályát, amit ért és szeretni fog.

M. A.

SZERKESZTŐI

OOOOOOOO

m

M

ajd jövőre!” „Ugye fiam, megmond- ' tam!” „Ez szép I munka volt!” „Nem szégyened magad?” „Ejnye, ejnye, jobb is lehetne!” „Elmegy, de nem a legjobb.” „És most mihez kezdesz?” „Többet vártam tőled 1”

Ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzanak el a közeli napokban. Akkor, amikor az iskolások megkapják az év végi bizonyítványt. Lesz szülői , öröm, de akad majd fej- csóválás, dühkitörés, és lelkendezés. A felnőttek nagy korszaka ez, amikor kifejtik utólagos álláspontjukat, lényegében, mentegetik magukat, vagy 1 éppen mennybe mennek gyermekük sikere láttán.

Hogy a képlet ismerős? Persze, hogy az, ugyanez történik minden negyed- és félévben, minden év végén is, amikor a felnőttnép munkája kerül mérlegre. Igaz, itt névre szóló bizonyítvány nincs (kár!), de azért bőven van jel, ami sikerre vagy sikertelenségre utal. Kicsit sajnálom, hogy a felnőttek, a dolgozó emberek nem veszik annyira komolyan saját kalkulusaikat, mint ahogy teszik azt leányaik és fiaik osztályzataival.

Jegyzetem elején felkiáltó és kérdő mondatokat írtam le, s ha ezeket áttesszük a gazdaság, a politika, a tudomány, a társadalmi élet területére, akkor kiderül: lenne nekünk is okunk arra, hogy saját magunk teljesítményén is elgondolkodjunk. Sok biztató jel mellett kiderülne : vannak tantárgyak, melyekben mi is pótvizsgára lennénk utasíthatók. Például a fegyelem, a szorgalom, a tisztesség, a pontosság, a minőség, a takarékosság, a tulajdontisztelet elnevezésű stúdiumokban nem mindenki és min- dnkor eminens.

Korholjuk hát a gyengéket, lelkesítsük a jókat, nézzük komolyan a bizonyítványokat. De azt se feledjük el: a mai srácok, akik kirajzottak az iskolákból, holnap vagy azután nem a mi iskolai bizonyítványunkra lesznek kíváncsiak, hanem eredményeinkre. Nem lenne okos dolog, ha pironkodni kellene. Se az elégtelen, se a közepes nem lesz megvédhető jegy. Jó ezért emlékezetbe vésni: saját teljesítményünkkel hitelesítsük gyermekeinkhez intézett kérdésünket: „Hadd vlám, fiam, mire jutottál?” (bürget)

V

_________________________>