Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-17 / 140. szám
4 Kelet-Magyarorsxág 1985. június 17. Kenyeret és show-t Szezonvégi beszélgetés Friderikusz Sándorral A latin közmondás szerint a régi rómaiaknak kenyérre és cirkuszi játékokra („Pa- nem et circenses”) volt szükségük ahhoz, hogy „rendben legyen” a közérzetük. A „cirkuszi játék”, azaz a szórakozás valamilyen formája azóta is velejárója életünknek. Ennek egyik válfaja a show, ill. a nálunk csak nemrég divatba jött talk-show, amely tavaly ősszel vette be Nyíregyházán a művelődési központ falait. A kilenc előadásból álló sorozatnak több mint 40 vendége volt. A műsor alaposan megosztotta a közönséget, sikert és vihart egyaránt aratott. Az ötlet nem eredeti, Angliában, Franciaországban, régóta népszerű ez a fajta beszélgetős műsor. Itthon először Vitray Tamás csinált hasonlót, jó két évvel ezelőtt a Vigadóban. — A Friderikusz-show, a Vitray-féle, a közönséget is aktivizáló változata? — Azért nem egészen. Az én műsorom kevésbé volt „kellemes”, részben azért, mert olyan vendégeket is meghívtam, akik eleve nem számíthattak a közönség ro- konszenvére, részben pedig azért, mert én közismerten elég rámenős vagyok . .. — Erre még majd visszatérünk. Most folytassuk a vendégekkel. Ki választotta meg őket? — Leültem az asztalhoz és írni kezdtem azoknak a nevét, akik engem érdekelnek. Most már kétszáz fölött tartok .. . De például a magánszálloda tulajdonosát egy kollégám ajánlotta figyelmembe. — Mindenki vállalta a szereplést? — Majdnem. Persze rá kellett beszélni őket — néha magam is csodálkoztam, hogy ez sikerült. A résztvevők többségével egyébként már korábbról ismertük egymást — igaz, a „kiszemelt” személyiségek között akadt olyan is, aki épp emiatt nem vállalta a szereplést, mint például Medveczky Ilona. — Magától senki sem ajánlkozott? — Nem őrült meg ... — A többség tehát vállalta, hogy aláveti magát a közönség előtt zajló kérdezős- ködésnek, amit egyesek „ke- mény”-nek, „őszinté”-nek, mások viszont egyszerűen csak tapintatlannak, hogy ne mondjam, szemtelennek minősítik ... — Először is, ezek az emberek azért tudták, hogy mire vállalkoznak, a fellépésért pénzt kaptak, nem is keveset, én tehát úgy gondolom, hogy ezért ez is belefér a fazékba . .. — Némelyik vendég helyében én bizony kikértem volna magamnak, hogy olyasmit firtassanak, ami végképp nem tartozik a közönségre! — Éppen ez az — a közönséget nagyon is érdekelte a szereplők magánélete ... — És így mindenfajta kíváncsiságot ki kell elégíteni? — Én a lehetőségek szerinti kerek portrét akartam adni ezekről az emberekről. Szerintem ebbe az is beletartozik, hogy mennyit keres az illető; ki a barátja, a barátnője ... Előfordult ugyan, hogy olyan kérdést tettem fel, amit magam i£ megbántam, de a közönség csak egyszer, Nyíregyháza legnagyobb adófizetője esetében minősítette „élvebonGépmatuzsálem colásnak” a dolgot, s akkor abbahagytuk. Ha bárki a vendégek közül „kikérte volna magának” a kérdéseimet, én tiszteletben tartottam volna a kérését. — Bevallása szerint nagyon alaposan felkészült a beszélgetésekre. Barát és ellenség véleményét egyaránt meghallgatta, mielőtt közönség elé ültette a műsor vendégét ... — Ez így van. Egyszer mégis másként alakultak a dolgok, mint én szerettem volna. Balczó András ugyanis, akit én mélységesen tisztelek, egyszerűen kivette a kezemből a mikrofont, és olyan szerepet kezdett el játszani, ami szerintem is, méltatlan volt hozzá. Nagyon élvezetes volt' az eszmecsere példának okáért Káldy Zoltánnal, a „meggymagos” Demeter Béla bácsival, Esztergályos Cecíliával, Pataki Ágnes manökennel, Chrudinák Alajossal, vagy a fura figura Waclavik Gazember Lászlóval... Kedvelem azokat, akik szókimondóak, s nem félnek ringbe szállni. — Vége a sorozatnak. Elégedett? — Hmm ... igen. Rengeteget köszönhetek a művelődési központnak. — Pedig azt mondják, hogy Friderikusszal nehéz dolgozni... — Igen. Maximalista vagyok és az mindig bonyodalmakkal jár. — Bonyodalomban itt sem volt hiány. Időnként már- már botrányról lehetett hallani. — Ugyan! A művelődési központ felettes szervei nekem egyszer sem fejezték ki rosszallásukat, noha az is tény, hogy a vállamat sem veregette meg senki ... — Június végén Szupergála a szabadtérin, aztán mi lesz a műsor? — Egy-egy nagyon „fajsúlyos” egyéniséget (neves politikust, filmrendezőt, színészt, feltalálót) szeretnék meghívni a szeptemberben induló új sorozatra. Ezek afféle „mélyinterjúk” lennének. — S a talk-show? — „Átköltözik” Egerbe. Gönczi Mária Érdekes bejelentés érkezett szerkesztőségünkbe a napokban a Kelet-magyarországi MÉH Vállalat nyíregyházi telepéről. Belinszki Tibor telepvezető elmondta, hogy múzeális értékű traktort vettek át Jakab Zoltán nyíregyházi lakostól. A hír hallatán szinte egyszerre érkeztünk a helyszínre a múzeum szakembereivel, ahol meggyőződhettünk róla: valóban ritka gépmatuzsálemmel van dolgunk. Az öreg traktort. — mint az alvázba préselt évszám is tanúsítja —1918- ban gyártották. Bár az idő alaposan elbánt már vele, de a kormányszerkezet, sebességváltó még most is ki- fogásátalanul működik. Tervek szerint restaurálás után a lendkerekes traktor helyet kaphat a Sóstói Múzeumfaluban. Ügy tűnik a MÉH-vállalatiak és a múzeum dolgozóinak ügyszeretete nyomán ismét sikerül megmenteni egy régi értéket az utókor számára. G. B. Premierláz Mátészalkán Tévedés ne essék, nem egy darab, musical, vagy 'revü premierjéről van szó. Vasárnap este nyitott kaput Mátészalka ideiglenes szabadtéri színpada, a volt járási hivatal udvarán. A terv régi, és hogy mennyire életképes, arra bizonyság, hogy az alkalmi, de az idei nyáron még tovább szolgáló színpad javarészt társadalmi munkában készült el. Napokkal az előadás előtt minden jegy elkelt, és ha figyelembe vesz- szük, hogy Mátészalkán mindössze kétszáz valahány főt befogadó nagyterem van, ezen a szabadtéri színpadon viszont 600 ülő- és 300 állóhely, nem kis dolog. Lehetséges, hogy az előadás is írást érdemel majd. Tóth Tibor, a művelődési közipont igazgatója viszont azt mondta el, hogy elsősorban a színpad építői, a vállalkozás szervezői érdemelnek elismerést. A költségvetési üzem, a kisiparos, a társadalmi munkás gyerek, aki a szomszédos gépészeti szakközépiskolából társaival együtt a székeket hordja majd át, és tiszteletet érdemel a köüzönség, aki várakozással tölti meg ennek az alkalmi szabadtéri színpadnak a nézőterét. Lett valami, ezúttal Mátészalkán, ami nem volt idáig, de aminek jövője van. Nem láttam még az előadást, késő este lett vége vasárnap, de akkor is tetszett a színpad premierje. Az előadás jellegéből adódóan jó mulatság, a vállalkozás jellegéből nyilvánvalóan: kemény munka volt. KOSSUTH RADIÖ 4,30—7,59: Jó reggelt! — 8,20: Hogy tetszik lenni? Nyugdíjasok műsora. — 9,00: A hét zeneműve. Haydn: h-moll vonósnégyes Op. 64. No. 2. — 9,30: Gyermekjáték. Szép Ernő versei. — 9,42: Ki kopog? A Gyermekrádió műsora. — 10,00: Nyitnikék. Kisiskolások műsora. — 10,35: Lili bárónő. Operett. — 11,05: „Ki megyek a doberdói harctérre ...” Szabó László hadtörténésszel beszélget Vadász Sándor. — 11,25: A Könnyűipari Minisztérium Bartók kórusa énekel, vezényel: Sapszon Ferenc. — 11,38: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai. XV/12. — 12,30: Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben. — 12,45: Jogi arckép- csarnok. — 13,05: Magyar előadóművészek albuma. — 14,10: Daloló, muzsikáló tájak. — 14,35: Izlandi irodalmi műsor. — 14,55: Édes anyanyelvűnk. — 15,00: Világablak. Az olvasás gyönyörűsége. — 15,20: Staub: Tarka balettjelenet. — 15,29: Kóruspódium. — 16,05: Ugróiskola. — Döntő. — 17,00: Népszerű szimfonikus zene. — 17,30: Eco-mix. Gazdasági magazin. — 18,00: Olasz filmszínészek énekelnek. — 19,15: Tiz kérdés . . . Földiák Gábor művelődési miniszterhelyetteshez. — 19,45: Hétfő este mindenkinek. — 20,59: Nemzedékek — szülőanyák, szülőapák. Elek László és Gartner Éva dokumentumműsora. — 22,20: Tíz perc külpolitika. — 22,30: Halló, itt vagyok! A telefonnál: Szilágyi János. — 23,30: Geqr- ge London operaáriákat énekel. — 0,10: A Párizsi fúvósegyüttes játszik. PETŐFI RADIÖ 4,30—7,59: A Petőfi rádió reggeli zenés műsora. — 8,05: Nótacsokor. — 8,50: Délelőtti torna. Munkahelyi testnevelés. — 9,05—12,00: Napközben. Zenés délelőtt. — 12,10: A Budapesti koncert fúvószenekar ismeretlen szerzők műveiből játszik, vezényel: Borst Rudolf. — 12,25: Kis magyar néprajz. — 12,30: Népdalok kóruselőadásban és népi hangszereken. — 13,05: Slágermúzeum. — 14,00—17,00: Kettőtől ötig. A rádió kívánságműsora. — 17,05: Újdonságainkból — magyar könnyűzenei felvételek. — 17,30: ötödik sebesség. Ifjúság, politika, kultúra. — 18,30: Tipptopp parádé: a V’Moto Rock felvételeiből. — 19,05: Nóták: Győri Szabó József énekel, Ráduly A-pád gordonkázik. — 19,30: Sportvilág. — 20,05: Rockújság II. évfolyam 8. szám. — 21,05: És nálunk? A szervátültetés. — 21,35: Elvis Presley összes felvételei XXXII/25. rész. — 22,38: A Belügyminisztérium Duna Művészegyüttesének népi zenekara játszik, Mészáros Tivadar vezetésével. — 23,20: A mai dzsessz. Kari Retzer felvételeiből. 24,00—4,30: Éjféltől hajnalig. A Petőfi rádió zenés műsora. NYÍREGYHÁZI RADIÖ 17,00: Hírek. — 17,05: Hétnyitó. Hétfői információs magazin. Közben: Fészekrakás ’85 (Várkonyi Zsuzsa) — Hallgatóink leveleire dr. Orosz Gyula válaszol. — 18,00—18,30: Észak-tiszántúli krónika. Lapszemle. Műsorelőzetes. (A nap szerkesztője: Ágoston István) Szekunda és szamárpad Az osztályozás története A hajdani diákelődöknek is éppen úgy kellett tanulniuk, felelniük, az órákra készülniük, dolgozatot írniuk, mint a mostaniaknak. De vajon hogyan osztályoztak? Hogyan értékelték a tanulók feleleteit? A legtöbb mai diákban felötlik ez a kérdés ilyenkor, a bizonyitványosz- tás idején. Az alábbiakban Mészáros István könyve alapján röviden bemutatjuk az osztályozás-értékelés történeti fejlődését! A középkori iskolákban nem osztályoztak. Az volt a közfelfogás, hogy minden tanuló egyéni érdeke a tanulás. A városi plébániai iskolákban azonban a XIV—XV. század folyamán már kialakult az értékelésnek egy sajátos módja. Az iskolarektor a legjobb tanulókat ültette maga elé, közvetlenül maga köré: a hanyag, a rendzavaró fiút pedig büntetésből hátraküldte, az utolsó ülőhelyre. Volt olyan iskolarektor is, aki megszégyenítésképpen festett szamárfejké- pet akasztott az ilyen gyerek nyakába, másutt szamárfejet húztak a fejére. Az iskolaterem utolsó helye ekkor kapta a „szamárpad” nevet. A jezsuiták 1599-i tanterve egy modernebb osztályozási-értékelési eljárást javasol. Azt ajánlották az osztályvezető tanároknak, hogy osztályuk tanulóiról minden tanév végén készítsenek névsort, s a nevek mellett számmal vagy ennek megfelelő értékelő szakkifejezéssel jelezzék, hogy a tanuló az egész évi tananyag elsajátítása alapján hogyan minősíthető. A XVII. század elejétől az osztályozási-értékelési módszerben fontos szerepet tulajdonítottak annak, hogy fölkeltsék a tanulók egyéni becsvágyát. A diákok tanulási kedvének fokozása céljából szították a versengés szellemét, ezt a versengést használva fel egyúttal az értékelésre is. Pl. a gimnáziumi osztályokban két táborra osztották a tanulókat, akik összecsaptak minden héten szombat délelőtt a heti tananyagból tartott összefoglaló feleltetés keretében. A vesztes fél aranyos tábláját a fal felé fordították, a győztes fél vezére pedig kiszabta az ellentábor szamára a teljesítendő „hadisarcot”. Havonta egyszer, nagy ösz- szefoglaló témazáró dolgozatot írtak a tanulók. Ezek értékelése nyomán változott az ülésrend, amely az egyéni becsvágy ösztönzését szolgálta, s egyben csoportos osztályozást is jelentett. Aki az első padban ült, az jeles volt (latinul: eminens), a következő csoport neve: első rend (prima classis), a gyengébbek csoportja: második rend (secunda classis), a rossz tanulók csoportja: hármadik rend (classis tertia). A XVIII. század végétől kezdve a nagyobb városok gimnáziumai minden tanév végén nyomtatásban is megjelentették a tanulók érdemsorozatát, latin nyelven. Ebben osztályonként felsorolták a tanulókat, nem ábécé rendben, hanem — a fenti csoportosításnak megfelelően — négyes tagolásban, s a négy csoporton belül egyéni rangsorolással. 1848 nyarától ábécé rendben közük az osztály tanulóinak névsorát, s minden név mellett három érdemjegyet tüntetnek fel: jeles, első rendű, másodrendű. Az 1850— 1851-es tanévtől kezdve a tanév végén egyetlen összesített átlagosztályzatot kapott a tanuló, s ebbe minden tantárgy beletartozott. Az 1862—1863-as tanév döntő változást hozott a hazai középiskolai osztályozás történetében. Ettől kezdve nemcsak az egyes tantárgyakat bírálták el külön-külön, hanem a magatartást, a figyelmet és a szorgalmat is. A két világháború közötti időben tovább egyszerűsödött a középiskolai osztályozás : magaviseletből, szorgalomból, valamint az egyes tantárgyakból kapott osztályzatot félévi és tanév végi bizonyítványába a középiskolás diák. Az érdemjegyek száma is csökkent: egyes, kettes, hármas vagy négyes osztályzatot kaphatott feleleteire is, bizonyítványába is a tanuló. A legjobb jegy az egyes volt, a legrosszabb pedig a négyes. A felszabadulás után kísérletet tettek a hét számjeggyel való osztályozással is, de ez nem vált be. 1950-ben vezették be az összes hazai oktatási intézményekbe a tantárgyakban elért előrehaladás minősítésének mai rendszerét. O. Sz. M WT %/m mm mm Ez a rózsapelikánnak is nevezett, nagy testű madár a múlt század hatvanas éveiben még fészkelt a Tisza alsó szakasza mentén húzódó nagy mocsarakban. Ma a SZLOVÁK TV 15,20: Beszélgessünk a nevelésről. — 15,50: Hírek. — 15,55: Iskolatévé. — 16,15: Erről is, arról is. — 16,55: Tanácsadó műsor. — 17,05: Iránytű. — 17,55: A szocializmus világa.— 18,20: Esti mese. — 18,30: A rendőrség nyomoz. — 18,35: Karel Lidicky nemzeti művész. Portréfilm. — 18,50: Tudni és akarni. Riportműsor. — 19,10: Gazdasági jegyzetek. — 19,30: Tv-híradó. — 20,00: Családi visszaemlékezés. Tv-film. — 21,20: Időszerű témáról. — I 21,40: A XX. század kalózai. Szovjet film. — 23,00: Hírek. ROMAN TV 20,00: Tv-híradó. — 20,20: Tudományos horizont. — 20,40: Népművészet. — 21,00: A fehér ruhás nő. Film. — 21,50: Tv-híradó. _ MOZIMŰSOR Krúdy mozi: ÖT LADA ARANYRÖG. A NŐK VAROSA I—II. Kert mozi: HAT. GÉZENGÚZ. Béke mozi: de.: A KIRÁLYI BIZTOS SZERETŐJE. Du.: ■SANDOKÄN. Móricz mozi: SZUPERZSARU. KATAPULT. Balkánra szorult vissza, ahol legnagyobb telepei a Duna deltájában, Dobrudzsában találhatók. Egy felmérés szerint 1961-ben kereken 6000 pár gödény költött a hatalmas nádas területen, ezek közül 15—20 százalék az Európában élő másik faj, a borzas gödény volt. A rózsás gödény tollruhája a költési időben rózsaszínűvel árnyalt fehér, a tarkóján hátrafelé irányuló kontyot visel. A fiatalok barnák. A hazánkban ritka kóborlóként felbukkanó példányok rendszerint fiatal madarak. Egy-egy gödény súlya 10—11 kiló. A Dobrudzsában élő párok fészektelepei a nádas mélyén vannak, de a madarak táplálékért a környék vizeire járnak ki. Így például rendszeresen látni kisebb-na- gyobb csapatokat Konstan- zától nem messze lévő sós tavakon. A halászó és a rózsaszínű felhőként repülő nagy madarak csodálatos látványt nyújtanak. Röptűkben ferde sorba vagy ékalakiba rendeződnek, nyakukat meggörbítve, behúzva tartják. A vízre ereszkedve csapatosan halásznak. A sekély vízben szinte szorítják a halakat a part felé, és hatalmas csőrükkel kapják él a menekülni igyekvő állatokat. I ? IL J HALLGASSUNK CT IU111 NÉZZÜNK MEG M j I j rrrm r *1 f i ^ isi 1111 m 1985. június 17., hétfő
