Kelet-Magyarország, 1985. június (42. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám
1985. június 15. CÖXOX ^C*/*L*t Kedves János bátyám! Kívánom, hogy szép korod ellenére még tovább dolgozz, olykor joggal vagy jogtalanul is zsörtölődő napok, hetek, hónapok, évek kövessék egymást, s olyan egészségnek örvendj a jövőben is, hogy a megmentett tüskökről nevelt akácfáidat tovább ápolhasd, gondozhasd a magad és a környék lakóinak élvezetére. A Sóstón, az erdő közelében élő emberek számára valójában akkor vált közüggyé — legalábbis akkor fedezték fel! — természetvédő tevékenységed, amikor a néhány évvel ezelőtt elillant akáoillatokat visszavarázsoltad a környékre. Kérésedre, a kerted végében — mert épp ott volt — meghagyták az erdőmunkások a földben a hót akáctuskót. Ezekből sarjadt ki az idén már igen szép, sudár, bőségesen virágzó-illatozó akácfa csoport. Ezeket gondoztad, alakítottad türelemmel. Nem tudom, hány féldeci szatmári szilvával sikerült „lekenyerezned” az embereket. Nem lehetett nehéz, hiszen maguk is isten ellen való véteknek tartották akkor ennek a fiatal akácosnak a kiirtását. Ez volt az ukáz, végrehajtották. Túl vagyunk rajta. János bátyám mentőakciója azonban sikerült. így aztán neki köszönhetik az itt élő emberek, hogy az idén is élvezhették az akác hódító, fűszeres illatát. A fiatal, kitermelt akácerdő helyén ma már új, zsenge díszfa- és cserje-csemetés díszük. Igen szépnek ígérkezik. Van benne tölgy és bükk, vadmeggy és szivarfa, szomorúfűz, illatozó jezsámen, és sok másfajta díszcserje. Csakhogy évek kellenek hozzá míg megerősödnek, erdővé fejlődnek. Különösen, ha nem védik az itt lakók, mert bizony megtörtént a napokban is, hogy néhány suhanc csak úgy passzióból kitördelt néhány fiatal fát. Látva a vandállkodókat, valaki megjegyezte: „nem érdemes szólni nekik, úgyis csinálják. Még megvernék az embert.” Erre egy másik szomszéd így válaszolt: „Az a baj, hogy elnézzük.” Igaza van. Ha közömbösséget tanúsítunk nemzeti vagyonunk, szép erdeink, természeti értékeink, a levegő tisztaságát, az oxigént, az életet biztosító zöldövezeteink iránt vétőkkel, vandálokkal, pusztítókkal szemben, — a magunk pusztulását is siettetjük. János bátyám! Ezért is becsülendő igyekezeted, a virágokat, fákat védő serénykedésed. Néha már csodálom türelmed, sziszifuszi pöszmötölésed, • de igazad van. Ilyenkor eszembe öt- tik, sokszor adunk hírt arról, hány ezer fenyő, nyír, tölgy, juhar, fűz, platán, vérbükk és sorolhatnám tovább milyen fajta díszfacsemetéket ültettek el városaik parkjaiban, utcáin. Szépérzéket fejlesztő, nemes emberi tulajdonság ez. Csakhogy arról már kevésbé szól a fáma, mennyi maradt meg ezekből az értékekből?! Mert közben vagy megfeledkezünk a fák ápolásáról, vagy vandál kezek pusztítják el, tépik ki a frissen ültetett cserjéket, palántákat. A napokban mesélte barátom. Egyik este a felesége a házuk előtti kiskertbe virágpalántákat ültetett. Másnap valamennyinek a hűlt helyét találta. A fonnyadt kis zöld levelek — amelyekből illatozó virágok nyíltak volna! — ott hevertek a fűben. Bedobálták őket az udvarukra! Ki a hibás, a felelős az ésszerűtlen erdőirtásért, a kitördelt fákért, a kihúzgált virágpalán- tátoért? A virágok, a fák, a természet, az erdő, a madarak szeretetét gyerekkorban kell beoltani az emberekbe. Erre nevelni kell! Iskolában és otthon, munkahelyen és mindenütt. A városok zöldfelület-szükségletét nemzetközi normák szabályozzák. Nem gondolom, hogy tudna valamit is erről János bátyám. Egyet azonban minden bizonnyal érez. A fák, a virágok, a természet szépségét, azt, amelyet egy- egy ápolt vagy megmentett fa gondozása jelent neki, családja közérzetének és környezetének. János bátyám! A természet szeretete bizonyára regenerál. Legalábbis én ezt tapasztalom, amint elnézem, hogyan babusgatod egyik-másik fádat, virágodat. Engedd, hogy ezúton is megköszönjük Neked a megmentett akáciüatot. Frankó Jánossal, a FEFAG osztályvezető főmérnökével az íj tanácstag elkégzeléseiriíl A Mit érzett, amikor a jelölőgyűlésen w valaki felállt és azt javasolta, hogy önt is vegyék fel a jelölőlistára? — Alaposan meglepődtem. Aztán átgondoltam a helyzetet, s őszintén megondom örültem, mert bizalmat éreztem azokból a mondatokból. Ez érződött a hozzászólásokból is, majd amikor szavazásra került a sor, mégjobban éreztem, hogy nemcsak két-három ember bízik bennem, hanem sokan a mi kis lakókörzetünkből. A Mit gondol: milyen szemmel nézte az ^ eredeti két jelölt, hogy vetélytársuk is akadt? — Nem láttam a szemüket, mert néhány sorral mögöttük ültem. Nem tudom azt sem, mi volt az arcukra írva, de azt gondolom, hogy természetesnek találták, hiszen az új választási törvényt volt módunk alaposan megismerni, s ebből azt is megtudhattuk, hogy a jelölőgyűléseken újabb személyeket lehet javasolni. A mi választókerületünk lakói éltek ezzel a lehetőséggel, ez pedig nem okozhatott különösebb meglepetést. ^ Mit szól otthon a család? — Először a féleségemnek mondtam meg, hogy tanácstagjelölt lettem. Ö természetesen örült. Aztán megtudták a fiaim is, akik közül az egyik faipari mérnök Ti- szalökön, a másik éppen katona és útlevélkezelő Nyírábrányban. Természetesen ők is örültek. £ Hogyan telt az idő a választásig? — Tulajdonképpen úgy mint máskor, legfeljebb annyi különbség volt, hogy nagyobb figyelemmel olvasgattam a válasz^ tással kapcsolatos irodalmat, a híreket. £ Latolgatta-e az esélyeit? — Ügy éreztem, hogy egyforma eséllyel indulunk mindhárman. Nem is bízhattam jobban, mint jelölttársaim, hiszen mindkettő szimpatikus volt a választóknak és nekem is. Arra gondoAam, hogy nekem van a legkisebb esélyem hármunk közül, mert jelölttársaimat jobban Ismerték a közéletből. Azt hiszem, ők nagyobb mozgalmi múlttal és tapasztalattal rendelkeznek, mint én, ezért a nevük is ismerősebben csengett a választókerületben. £ Mit csinált a választás napján? — Nagyjából azt, amit más szombatokon. Különbség azért volt, mert fél kilenc körül elmentünk a feleségemmel szavazni, aztán egész nap otthon voltam. Mivel nemigen számítottam rá, hogy „befutok”, nem izgultam különösebben. Nyírtam a füvet az udvaron, takarítottam, kocsit mostam, szóval úgy telt az idő mint más szombatokon. A Mikor és kitől tudta meg, hogy Önt w választották? — Hétfőn hallottam egy ismerősömtől, hogy engem választottak Nyíregyháza 8-as számú tanácsi választókörzetének tanácstagjává, de ekkor sem hittem el. Nem tudtam, hogy ismerősöm hol hallotta, én mindenesetre akkor hittem el, amikor kedden megláttam az újságban a nevemet. Egy-két órával utána megkaptam az értesítést a tanácstól, hogy szerdán délután adják át a megbízólevelet. Ekkor már természetesen nem kételkedtem. A Gondolkozott-e azon, hogy miért épp w Önt választották meg a körzet lakói? — Gondolkodtam, de nem tudom. Ami azt illeti, elég rég, 1967 óta lakom ezen a helyen, s ennyi idő alaitt az ember nemcsak a felnőtteket, még a gyerekeket is megismeri. Itt majdnem mindenkivel köszönő viszonyban vagyunk. Bemegyünk a boltba, köszönünk egymásnak, pedig előfordul, hogy nem tudjuk a másikról, hogyan is hívják. Néhány éve, amikor az erdei tornapályát építettük, rendszeresen ott voltaim, de azóta nemigen zajlottak olyan akciók, ahol jobban megismerhettek volna. A jósavárosi rendezvénynek természetesen állandó résztvevője vagyok, de ismerhetnek sokan munkahelyemről a Felső-Tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságtól, ahol 19 éve vagyok osztályvezető főmérnök. Általában vidám embernek ismernek, de én ezt tartom természetes állapotnak, hiszen dolgozni is csak jó hangú'.;»'var szerviek. „A jó döntésekhez alapos előkészítő munka kell, s ha a szakemberekből éllé apparátus, valamint a hozzáértő tanácstagokból létrehozott bizottságok együttesen dolgoznak ki valamit, akkor |ö döntést hoz majd a tanács.” A Milyen speciális programot képzel el w magának, mint új tanácstag? — ,A környezetvédelemmel kapcsolatos programot képzelnék el magamnak. Nemcsak azért, mert ez függ össze leginkább munkámmal, hanem azért is, mert azt szeretném, ha lakóterületünk igazi kis kertvárosa lenne Nyíregyházának. Ez a választókerület a Sóstói út egy részéből, az Eperjes utca egy részéből, a Csaló-közből, a Lengyel utcából, tehát az erdő közvetlen szomszédságában lévő városrészből áll, ahol nincsenek nagy bérházak, s ennek megfelelő környezetet szeretnénk kialakítani. Természetesen segíteni akarok választóim ügyeinek intézésében, segíteni azoknak, akiknek a hivatalokon nehézkesen intézik a dolgát. És van miég egy program, amit talán első helyen kellett volna elmondanom. Sok nyugdíjas lakik itt, az ő gondjaikra szeretnék nagyon odafigyelni és az erőnkhöz mérten segíteni nekik. A Hallottunk olyan esetekről korábban, w hogy némelyik választókerületben alig ismerték a tanácstagot, ön hogyan akar találkozni választóival, hogyan képzeli el a folyamatos kapcsolattartást? — Gondban vagyok a válasszal, mert őszintén szólva nemigen tudom mi is a tanácstag dolga. Azt hiszem, ezekben a napokban lesz rá mód, hogy megtanuljam, mi lesz a teendőm. Gondban vagyok azért is, mert felelőtlenség lenne ígéreteket tenni, miközben nem tudom még, mi az, amit • meg lehet majd valósítani. Miután eddig is foglalkoztattak a közügyek, tudom milyen az ország, a megye, a város anyagi helyzete, s ebből csak az következik, hogy tudomásul vegyük: csak kis lépésekkel lehet előre haladni. Természetesen azzal tisztában vagyok, hogy egy tanácstagnak rendszeresen, évente többször is be kell számolni választói előtt végzett munkájáról, s ennek én mindenképpen eleget alkarok tenni. Ezenkívül szoros kapcsolatot szeretnék kialakítani a városi .népfrontbizottsággal, a tanács különböző osztályaival, hogy ha valami gondunk lesz a lakókörzetben, akikor ne csak a tanácsgyűlésen tudjam ezt szóvá tenni, hanem a két ülés közötti időben is sók mindent- képesek legyünk megoldani. A területi pártszervezettel is jó kapcsolatot kell kiépíteni, hiszen ők egy más oldalról ismerik a helyzetet. A Milyennek képzeli el az ideális taná- w esi testületet? — Az ideális testületet felkészült emberekből álló csapatnak képzelem el, amelynek Ragját együtt élnek a lakossággal, ismerik a . város minden problémáját, természetesen elsősorban lakókörzetük prob- jémáját. Ismerni kell természetesen a tanács anyagi helyzetét, a költségvetést, az egész tanácsi mechanizmust, s azt is, hogy melyek a város legjelentősebb gondjai. Ügy gondolom, egy tanácstagnak ismerni kell a város vezetőinek gondját is, mert ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsem: nem biztos, hogy az én választókerületem járdaügye a legfontosabb, mert esetleg a városnak egy másik részén még ivóvíz sincs. A Önt egy lakókörzet választotta, de mé- v gis egy város gondját kell a tanácsülésen felvállalni. Tud-e majd városban gondolkodni? — Természetes, hogy mint városi tanácstagnak nagyobb léptékben kell gondolkodni. A város lakosságának gondját is meg kívánom ismerni, ami csak a város fejlesztési programjának megismerésével együtt lehetséges. Tudni kell. rangsort állítani magamban, hiszen felszínes ismereteim szerint ma is szükség volna iskolai tanteremre éppúgy, mint az energiahálózat bővítésére; az üzlethálózat fejlesztésére éppúgy, mint új utak építésére. És akkor még nem is beszéltem a legfontosabbról, hogy több lakás kellene, hogy az új lakóteleiteken legalább az alapvető ellátást biztosítani kellene. Ezek ismeretében az ember másképp bírálja el, hogy jól vagy rosszul osztották-e el a fejlesztésre fordítható pénzt, s megértőbb lesz, ha tudja: saját választókörzetében azért nem valósult meg valami, mert másutt nagyobb szükség volt a pénzre. A Milyennek képzeli az ideális tanácsi w apparátust? — Műszaki, gazdasági és politikai téren egyaránt felkészült, a fejlesztési irányokat ismerő, távlatokban gondolkodó együttesnek képzelem. A És milyennek képzeli a tanácsi testü- w let, valamint az apparátus kapcsolatát? — Mindenekelőtt nyíltnak, mert csak így lehet egy közös célért együtt dolgozni. Sok kritikát olvastam és hallattam arról, hogy a tanácsi testületek sok helyen csak meszavazzák azokat az előterjesztéseket, amelyeket az apparátus kidolgozott, tehát a gyakorlatban csak papíron dönt a tanács, a valóságban az apparátus döntött el mindent előre. Ahogy az utóbbi években hallottam, szerencsére Nyíregyházán ez nem így van. Itt javaslatokat dolgoz ki az apparátus, s nem egy, hanem több javaslat kerül a testület elé, hogy legyen miből választani. A jó együttműködés az apparátus és a testület közötti reális és rendszeres tájékoztatás nélkül elképzelhetetlen. A jó döntésekhez alapos előkészítő munka kell, s ha a szakemberekből álló apparátus, valamint a hozzáértő tanácstagokból létrehozott bizottságok együttesen dolgoznak ki valamit, akkor jó döntést hoz majd a tanács. Természetesen még ebben az esetben is nagyon fontos az alternatív javaslatok előterjesztése, így azok közül választható ki a legjobb, amely a testület ülésén elhangzott véleményekkel kiegészítve emelkedhet határozattá. Egy ilyen határozat megvalósításáért mindenki szívesen tesz majd erejéhez és képességéhez mérten a legtöbbet. A Az Ön választókerületében hármas jelölés volt, a választáson azonban ön lett a győztes. Kíván-e támaszkodni két jelölttársa segítségére? — Természetesen igen, hiszen arról a jelölőgyűlésről úgy álltunk fel, hogy nem tudtuk ki lesz a tanácstag, de azt igen, hogy valamennyien tenni akarunk ezért a városért, ezért a választókerületért. Hiba volna, ha azt hinném, hogy én majd egyedül megmozgatom itt a világot, éppen ezért szeretném, ha jelölttársaim is segítenének, mert nekik .nagyobb tapasztalatuk van a közéleti munkában. De támaszkodni szeretnék azokra is, akik megválasztottak, egyrészt mert csak így demokratikus a dolog, másrészt pedig csak közös munkával érhetünk el jó eredményeket. Nem tart-e attól, hogy tanácstagi munkája során gondot okoz majd az ilyen közéleti munkához elengedhetetlen, közvetlen emberi kapcsolat kialakítása? — Egyáltalán nem. Munkahelyemen — a mások által csak erdőgazdaságnak ismert FEFAG-nál — az anyaggazdálkodás, a gépüzem, a javítóműhely, ,az építőrészleg és a műszaki fejlesztés tartozik hozzám, de ez nemcsak és nem elsősorban épületeket és gépeket jelent, hanem 600 dolgozót, akik ráadásul nem egy helyen, hanem két megyében dolgoznak, s ahogy én igénylem, rendszeresen találkozzak velük, ugyanúgy ők is igényt tartanak erre. Én egy nagy családnak, az erdészek nagy családjának vagyok a tagja, s itt olyan hagyománya van a barátságnak, hogy jóformán azt is tudjuk egymásról: kinek, mikor született gyereke, dolgozzon az erdész akár Szabolcsban, akár Baranyában. Megszoktuk, hogy segítünk egymásnak, ha hiányzik egy alkatrész, ha kellene egy szakrajz, ha nálunk is bevezethető egy Borsodban bevezetett újítás. Mindezt csak azért mondtam el, hogy talán ebből is kiolvasható: nekem nem az okoz gondot, ha emberekkel keü kapcsolatot kialakítani, hanem az okozna, ha erre nem volna lehetőség. És a tanácstagság új lehetőségeket kínál ehhez. jgj| Köszönöm a beszélgetést. * Balogh József KM HÉTVÉGI MELLÉKLET y hetvEgi^K I IMTERJÜjB
