Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
Remekművek mélykékben Bernáth Aurél emlékezete A HALÁL GYALÁZATA ELLEN VISZ- SZA KELL TÉRNÜNK A CSODÁKHOZ.'Balatoni táj tornyos villával. Művészete jellegzetesen modern, nagyvárosi jelenség, egy szemlélődő, ideges, finom, magába húzódó alkatú művész szemérmes kitárulkozása a hétköznapi világ egyszerű csodái, a természet, a táj előtt „A halál gyalázata ellen vissza kell térnünk a csodához” mondta utolsó, halál előtti interjújában, 1981-ben. A tájkép vonzotta leginkább, a Balaton víztükre, a pesti lakásának ablaka alatt hömpölygő Duna, egy két ember, leginkább családtagjai, fiatal éveiben a mindig önként adódó modell, önmaga: „Nálam a tájélmények korábbiak, mint az ember- arc, a személyiségélmények. Első rajzom is a Balatont ábrázolja, a Balatonkeresztúr- ral szembe lévő hegyekkel, amelyeket gyakran láttam.” Legnagyobb koloristáink egyike volt, főleg a színekkel, a minimálisra redukált térkonstrukcióval akart és tudott elmondani mindent a világról, a létezés titkairól. A szín nála képszervező erővé vált. Érzékletes látásával transzcendentális tartalmakat is közvetíteni tudott, elsősorban a mélykékek és a barnák varázsával, melyeknek a modern francia festőkhöz mérhető virtuóza. Marcaliban született 1895- ben. Nagybányán tanult, Thorma János és Réti István növendéke volt. Pályáját kettészakította az első világháború. A nyomorúság esztendei következtek ezután, az önmagára találás hánytorgá- saival, reménytelen küszködéssel, kételyekkel telve. 1921-ben Bécsbe ment, 1923- ban Berlinbe. Első olaszországi útján festette fiatalkori főművét, a modern magyar festészet mérföldkövét, a Riviérát a kék színek transzcendens szimfóniájával, melyet a kevés eszközzel megoldott, expresszív tájképek egész sora követett: a Génuai kikötő, a Csendélet Nikével, a Reggel. 1927-ben tért vissza Magyarországra, 1928-ban nyílt meg első kiállítása. Egycsapásra a vezető művészek körébe került. A Gresham asztaltársaság tagjai maguk közé választották, a negyvenes évekre a csoport j hangadója lett. A felszabadulás után a Képzőművészeti Főiskola tanáraként, művészetpolitikai folyóirat szerkesztőjeként a realista szellemű művészet egyik fő propagátora volt. Az új szocialista témakör ihlette monumentális, hús és vér alakok egész tömegét megmozgató falképeit: A munkásmozgalom kezdete az építőiparban, Munkáshatalom, történelem stb. Magam Murad ezt a dolgot Nem veszi tréfára, Közeledik nagy hadával Török császára; Százezerre megyen serge, Sok basával, béggel, Török, tatár — spahi, jancsár, Válogatott néppel. (Arany János: Rozgonyiné című költeményéből) Szombati galéria Székely Bertalan: Egri nők E gyetlen tulajdona volt ez az üres telek. Háromszögét két oldalról a kiserdő tüskés bokrai szegélyezték, a háromszög alakú telek átfogóját pedig a szomszéd kerítette el dróthálóval, és szúrós dróttal koronázta meg mesterművét. A parcellákat a gyáriaknak osztották ki jó tíz éve, s így a felosztásnál a fontossági sorrendet is betartották. A fejesek a műút közelében kapták meg a részüket, ott, ahol a leghamarabb jelentek meg a kis kerti házak. A liget felé haladva egyre több lett a deszkabódé és a kiselejtezett karosszéria. A nagynénje csomagolónő volt a gyárban, így neki már csak a dűlő végén jutott ez a háromszögletű darab. Amíg élt, addig krumplit, hagymát és paradicsomot vetett, és rövid, hegyes karókkal verte körül a telekhatárt. Az enyészet három irányból támadta meg a szebb napokat látott ágyásokat. A szomszéd kerítése felől erős kötésű tarack nyomult előre, két oldalról pedig az erdőcske bokrai lopták a távolságot a középen álló fészer felé. Az új tulajdonos megjelenése után már az első évben eltűntek a kerti szerszámok, a székek, a kees- kelábú asztal, s csak egy dögnehéz vasalt láda és egy szakadt vásznú nyugágy maradt meg hírmondónak az egykori felszerelésből. Sunyin és szívósan dolgoztak az idegen ellen az alkalmi látogatók is, akárcsak a tarack és a kiserdő. Hanem a vadkapor illata fenséges volt, egészen betöltötte a fészer környékét. Amikor viszont a liget felől fújt a szél, akkor a fiatal ecetfák és a bodzák uralták a légteret. — De hiszen itt nincs az égvilágon semmi! — csodálkozott Olga, amikor először kijött vele a telekre. Valószínű, hogy tényleg emberibb a pucér homokos föld egyenletes palántacsíkokkal, és szabályos sorban ültetett gyümölcsfákkal. A fészernél is használhatóbb egy kimustrált autóváz, vagy eg}' deszkabódé, — hogy most a kis kerti házról ne is beszéljünk. Amúgy a „semmi” sem volt taszító. Elég volt a kövéren terjengő lapura és a karcsú ecetfára nézni. Különbözőségükkel úgy illettek egymáshoz, mint Don Quijote és San- cho Panza. Milyen szánalmas eredmény lett volna ehhez képest néhány zsák hagyma. — Lusta dög vagy — ennyi volt a nő véleménye. Persze, bekeríthetné a telket két-háromezerért. Hatezerért kutat fúrathatna, építhetne a fészer helyett egy házikót bontott téglából, mondjuk huszonötezerért. Mindezt három és fél ezerből, amiből Otödfélszáz 225 éve született Pálóczi H „Horváth harmincéves, fele- séges, de gyermektelen középszerű magasságú, igen nemes képezetü, de amelyet szokatlan különösségeivel defügiri- roz (eléktelenít). Igen fekete szálas bajusza elfedi száját, hajai pedig melyek természettől göndörök, mind oldalról, mind copf gyanánt hátul csom- bók-módra vannak megkötve ..Kazinczy Ferenc így festi le Pálóczi Horváth Ádá- mot első találkozásuk, 1879 után. Életkorát kerekítette, Horváth ugyanis ekkor még csak huszonkilenc esztendős volt. 1760. május 11-én született a Komárom megyei Kömlődön, s 1820. január 20-án halt meg a Somogy megyei Nagybajomban. Apja református lelkész volt, aki maga is írogatott: egy teológiai munkája meg is jelent. Fia többre vitte. Huszonhét éves korában Hunniás, vagy magyar Hunyadi címmel eposzt írt Hunyadi Jánosról, amelynek a maga idejében szép sikere volt, a fiatal Kazinczy Ferenc tetszését is megnyerte, sőt Csokonai Vitéz Mihály is nagyra becsülte. Közönségsikerét irodalomtörténetünk a magyar múlt nemesi szemléletű feltámasztásának tulajdonítja. A Hunniást néhány visszhangta- lan verses füzet követi, két röpirat a nők egyenjogúságának védelmében, verses oktató költemény a csillagászatról, egy pszichológiai mű, Barragó- né és Zalád címmel egy kalandos, kacifántos történet „hunnus eleinkről’- — némelyik nyomtatásban, némelyik csak kéziratban maradt ránk, s persze a felsorolás korántsem teljes. Kazinczy Ferenc Pálóczi Horváth „csombókos” haját többször is emlegette — rosz- szallóan, gunyorosan csombókos költőnek hívta, s ebben esztétikai, világnézeti ítélet rejlett. Pálóczi kezdetben a felvilágosodás híve volt, Árion néven szabadkőműves, de hites földmérőként, ügyvédként, ügyesen házasodóként lassan- lassan jómódú középnemessé verekedte föl magát, s kissé Gvadányi-szerű német- és újmég lejön az albérlet és a gyermektartás . .. — Add el, ha nem használod! Olga felélénkült, ahogy felmérte a terepet és a lehetőségeket. Megszépült a tervezge- téstől, ahogy izgett-mozgott az öreg ládán a vadkapor bő illatában. Képzeletében kezébe vette a kert sorsát, készen lett OTP-kölcsönökből a kisház, és darazsak dongtak a meggyfákon. Aztán a házasságáról beszélt, hogy tulajdonképpen megvan mindenük, boldognak kellene lennie. A szeme fehérje két sanda hold lett, úgy nézte a magas gyomot, a fészer letaposott füvét. — Lám, lám. A végére te is elbozótosodtál. így legalább il- lesz hozzám. Szúrhatsz, mint a bogáncs, és csíphetsz, mint a csalán. De ki is nyílhatsz, mint a fürtös bodza. Aztán elmaradt Olga is. Gyanús dolog, ha valaki nem akar birtokolni. Csak úgy, néha szeretkezni, amikor épp kijön a lépés? Na nem. Két zsák hagyma nem sok, de az is valami. Biztonságérzetet ad, hogy nem hiába dugványozotl az ember. Á lkonyodott. A vörösen lebukó nap egyre halványabb lett magánya rongyos bíborában. A lenge kiserdő is kibélelődött saját árnyékával, és a felzizzenő szélben a kinyúló ágak mohón kapdostak az üres telek felé. — Csak semmi kapkodás, úgyis a tiéd lesz — morogta, amíg elindult a poros dűlőút irányába-. donságellenes magyarrá változott — ezért viselte csimbók- ba kötve a fürtjeit, ezért hordott paszomántos nadrágot, mentét, süveget. Ám az elsők egyikeként ismerte föl Csokonai Vitéz Mihály költői nagyságát, kora legnagyobb költőjének tartotta, az már csak természetes, hogy nagybajomi kúriáján hónapokig szívesen látott vendége volt; verses episztolában védte meg Kölcsey Ferenc bírálatával szemben, s Csokonai viszonozta is ezt a szeretetet. A csimbókos haj, a réginek, a népinek a jelképe volt nála. S ezzel a mondattal el is búcsúzunk Kazinczy Ferenc róla festett arcképétől, s az Ötöd- félszáz énekek világába kell merülnünk. Pálóczi Horváth Ádám előtt is gyűjtögették már a népdalokat, a régi énekeket, ő azonban úgyszólván egész életét erre tette rá. Nevét ez a munkálkodása őrzi. Az Ötödféi- száz énekek, azaz eredeti címe szerint az Ó és Új, mint-egy Otödfélszáz Énekek, ki magam csinálmányja, ki másé — zenetudósaink szerint központi jelentőségű forrása a magyar zenetörténetnek és a magyar népköltés történetének egyaránt. Pálóczi Horváth 1813-ban tett munkája végére pontot, legalább egy részét szerette volna ugyan kinyomtattatni, azonban a gyanakvó cenzúra miatt nem sikerült neki. Kéziratban maradt fönn, amelyet csak 1953-ban kritikai kiadása óta ismer teljes egészében a nagyközönség. Tehát majdnem másfél évszázad múltán vált Mi váltói A társadalom és a nyelv lyesírásunknak is módosulnia tozott a magyar helyesírás, ; Akadémia közre bocsátotta e kiadását. Most, több mint hí magyar helyesírás szabályai kiadását, amelyet tízévi munl lyesírási Bizottsága. Mi változott a szabályzati részben 7 Az új szabályozás nem hoz lényeges változásokat helyesírásunkban, de elő fogja segíteni, hogy jobban áttekintsük helyesírásunk rendszerét, és könnyebben megtalálhassuk a választ helyesírási kérdéseinkre. Szám szerint kevesebb lett a szabályi (az eddigi 438 szabályzati pont helyett csak 299), és világosabb az elrendezésük, a megfogalmazásúik. A példatáruk is alaposan föilfrissült, gazdagodott. Az egyes szaibálypontokban több a magyarázat és a hasznos információ, s így a szabályzati rész — a kötet első harmada — az eddigi 74 oldalról 115 oldalra növekedett. Fontos változás, hogy a dz és a dzs betű, amely eddig hiányzott a magyar gyerekek ábécéskönyvéből, most ábécénknek teljes jogú tagjává lépett elő. Ezután a sorvégi szóelválasztóskor mindig egyben kell tartani őket, éppen úgy, mint a többi kétjegyű betűnket (cs, gy, ly, ny, sz, ty, zs.) Amint például a kocsi szó elválasztása nem lehet koc-si, csak ko-csi, úgy a bodza és a menedzser szóé sem lehet bodza, és mened-zser, hanem csak bo-dza, és mene-dzser. Önarckép sárga kabátban. Megjí
