Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

(---------------------------------------: — Kérem mutassák be egymást! H. B.: Bemutatom Laven­del Júlia írót, élet- és mun­katársamat, négy gyerekem anyját, aki jelenleg a Képző­Hitvallás munkáról, családról Ádám Pálóczi nemcsak a az énekek szövegét m a dallamokat is, ratlan jelentőségét, záz, azaz négyszáz- k versei rek több áradságos, módsze- ’etésének az ered- isi mulatságokon és .okból, könyvekből őket, kisebbik ré- ga írta. Tisztában erejének korlátai- m a költői tehetsé- íi benne mutogatni, kább valakivel eb- •dni..., hanem az a n énekeimnek, hogy nyelvnek minden k felett alkalmatos tos verselésre meg­ése, hogy „minden •k felett való” nyil- egy idegen dinasz- élő s kisebbségbe t nemzet sértett fió­kodé túlzása, azt •sakugyan sikerült ia, hogy szeretett íyelve valóban al­antas, a dalos ver- gyetlen versszakkal ík meg Pálóczi dámra, a költőre, :t saját tollával, sa- nányával” bizonyít­ík, hogy nem illik ic a magyarnak; eki bugyogót s él ágot varrnak, sarkantyúnak, agtollas főnek, gyös pártának, yar fejkötőnek. Gy. L. L művészeti Főiskolán tanít irodalmat. L J.: Bemutatom Horgas Béla írót, élet- és munkatár­samat, mégy gyerekem apját, add jelenleg egy pedagógiai folyóirat szerkesztőségében dolgozik. — Hogyan egyeztethető össze a manapság ritka nagy család és az értékes, mennyi­ségileg is kiemelkedő szelle­mi tevékenység? Gondolom, anyagi problémáik is adód­tak. Soha nem érezték, hogy a gyerekek miatt kimarad­tak valamiből? H. B.: Én inkább azt érez­tem mindig, hogy belecsöp­pentem valamibe, a nagy családiba, amire fiatal korom­ban sohasem gondoltam.. A „belecsöppentem” persze csak azt jelenti, hogy nem terveztem előre, mert kü­lönben minden választásom tudatos volt, a gyerekeik sem véletlenül születtek, amit a viszonylag nagy korkülönb- ség is mutat. Nagyobb fiiam huszonkét éves, kisebbik lányom tizenegy és közöttük van húszéves lányom és ti­zenhat éves fiam. Ami pedig az egyeztetést illeti: szá­momra soha sem vált ketté az élet és irodalom; az írás fokozatosan lett életem fon­tos része. Küzdelem, kínló­dás .persze volt és van bő­ven, s jól ismerjük az anya­gi gondokat is, bár ha nem elemi életfeltételekről van szó, ez meglehetősen viszony­lagos. Más volt, amikor fia- tálon lakásra gyűjtöttünk vagy a nagyobb lakásért dolgoztunk, és más ma az anyagi gond jelentése, ami­kor a Pár-sor című, saját kiadású irodalmi füzetsoro­zatunkat próbáljuk fönntar­taná. •Horgas Béla és Levendel Júlia az Irodalmi presszó vendége Nyíregyházán május 12-én. z új szabályzat lelyesírásiokban? jlődése folytán he- tóbb 1954-ben vál- agyar Tudományos szabályzat tizedik lúltán közzétette a íönyv tizenegyedik ett el az MTA He­ez furcsa, gon- rra, hogy c han- a dz, a cs-nek izs a hangtani (zön- 1, mélitó hát, hogy a s „egyenjogú” betűje gre a magyar helyes­/ományos ly betűnk esen továbbra is dt. Igaz, hogy a neki eredeti hang ma él köznyelvünkben, Íjunk csak arra, mi­nős lenne az írásunk, ti Vörösmarty Szóza- mondatát: Ez a föld, mnyiszor / Apáid vé- — a két kérdéses he­il írnánk át (mejen, s újítás, hogy az ed- okkal több figyelem helyesírásban rejlő ú lehetőségekre. Pél- előző szabályzat meg ítette az igakötőkről agy föl, fölül és fönn i is van. A mostani bői mindenki világo­ltja, hogy ezek nem helyesek, mint e-toe- zataiik: a fel, a felül i. Nyugodtan írhatjuk fölemelni, fölmegy, fölülemelkedik, idt stb. (Ha az ige- ni szótagban e van, ebb is az ö-ző válto­?zet a könyvben „Az ütő írásmód” (ilyen az előző kiadásban nem volt), s az eddiginél sokkal jobb, sokkal részletezőbb lett „A különírás és az egybeírás”, „A tulajdonnevek írása” és „Az írásjelek” című fejezet. A tu­lajdonnevek fejezetében a csillagneveik, a márkanevek, a kitüntetések és díjaik neve, il­letőleg ezeknek a helyesírása — újdonság. Az intézményne­vek és a címek írása eddig is szabályozva volt, de ez most egyszerűbb, s így könnyebb lett. Mi változott a szótári részben? Alaposan felfrissült és gaz­dagodott a kiadvány szótári része, amely a korábbi 177 ol­dalról 249 oldal terjedelműi'# bővült. Kitűnő újítás, hogy általában nemesalk azt mutat­ja meg, mát hogyan kell ír­nunk, hanem többnyire a meg­felelő szabályzati pontra is utal. Egy példa a sok ezer kö­zül: „megyei tanács; Haijdú- Bihar Megyei Tanács 187”. Mér az itteni írásmódból is kitűnik, hogy a megyei taná­csok nevét köznévként kis kezdőbetűkkel írjuk, tulajdon­névként pedig most már min­den tagjukban nagy kezdőbe­tűkkel. A szám (187.) a meg­felelő szabályzati pontra utal, s ott részletesebb információt és további példákat is talá­lunk: Vas Megye Tanácsa, il­letve Vas Megyei Tanács. A hidak nevét ezután álta­lában ugyanúgy írjuk, mint az utcák, utak nevét, vagyis nem kötőjéltel, hanem külön: Pető­fi híd, Szabadság Híd. Kötő­jel csak akkor kell, ha a híd L. J.: Sohasem éreztem, hogy a gyerekek miatt „ki­maradtam” valamiből, mert sohasíam vágytam a gondta­lanabb, kisebb felelősséggel járó életmódra. Anyai élmé­nyeim nagyon ritkán jelen­nék meg közvetlenül az írá­saimban — az úgynevezett női irodalom idegen is tőlem és eleve önllefokozásnak tar­tom —, de gyerekek nélkül rettentően csonkának és meg- fosztottnak érezném magam. Az igazság az, hogy el sem tudom képzelni ezt. S hogy miképpen egyez­tethető össze a sok és sokfé­le szellemi munka a nagy családdal? A család hihetet­lenül nagy erőt ad az ember­nek — és hát az „egyeztetés” lényegében szenvedélyes tö­kéletesség — vágyait és a szokásosnál több munkát je­lent. — A házasság emberi ér­tékeket kioltó mintáját Né­névtelen, és csak azt akarjuk I megjelölni, hogy minek a híd- I ja: Dunia-híd, Maros-híd. És I egy harmadik módon, szorosan I egybeírjuk a budapesti Lánc- I híd navét, mert ebben az eset- j ben a híd típusát jelölő szó­ból lett tulajdonnév. Ez a há­romféleség jól érzékelteti, hogy új szabálykönyvünknek mennyire dialektikus a szemlé­letmódja. Az írásimódiunk nem lehet „dogmatikus”,, „szemel­lenzős”, hanem mindig függ annak az értelmezésétől, ami­ről írunk. A megváltozott helyesírású szavakból és szókapcsolatok­ból most csak néhány példát említek. Ezután kis kezdőbe­tűkkel írjuk minden történel­mi esemény, tehát a nagy ok­tóberi szocialista forradalom és nagy honvédő háború nevét is. Egybeírjuk: intézőbizottság, szerkesztőbizottság. Hosszú magánbangzós lett a hívő és zsűri szó. Különbséget teszünk a Bük község és a Bükk-hegy­ség nevének írásában akkor is, ha -vei rag járul hozzájuk: Bükkel, de a Büíkk-kel. (Ha­sonlóképpen írjuk az ilyene­ket is: Bonn-nal, Bonn-nál, Tallinn-mai, TaMinn-mak.) Bodnár István: Szatmár Ügy sorakoznak az elhagyott medrek helyén az évszázados erdők, ligetek mint hajdan a vadak, itt még háborítatlanul élnek a tölgyek, gyertyánok, kőrisek amit aztán diófa, szilva követ; száz színben, százféleképpen fogad a tiszta, levegős határ, leírhatatlanul szép a táj, tündér bujkál a fává nőtt bokrok sűrűjében. meth László félelmetesen fogalmazta meg az Iszony­ban. Ügy tűnik, az önök há­zassága ellenpélda. Mit kö­szönhetnek a házasságnak? L. J.: Mindent. No persze nem a házasság intézményé­nek, hanem Horgas Bélának. És nem sok értelme vodna, ha mégis megkísérelném, felsorolni a részleteket, tehát a szerelmet, hitet, közös munkát, és így tovább, mert számomra az együttélésünk­ben mindez együtt van, és szövetségünk éppúgy tetten- érhető amikor a piacon vá­sárolunk s amikor közös könyvet írunk. A Pár-sort — mint a címe is jelzi — többek között ez a létezés különféle rétegeit átható szö­vetség hívta életre. H. B.: A házasság csak forma — persze nem alkarom lebecsülni jelentőségét, és jól tudom, hogy a formák az életben is, mint az irodalom­ban, nagy erejűek, áthatják a tartailmiaiklait. Mégis azt gondolom, hogy végül is az embereken, mindén az embe­ren áll vagy bukik. Mi na­gyon sokat változtattunk egymáson az elmúlt negyed­században; úgy érzem, érde­mes volt. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy L. J.-vel találkoztam, de raj­tam is múlt, hogy fölismer­tem a szerencsémet. — A házasság válságban van, ezt a statisztikai adatok A szamosszegi ember most, ha a folyón túli szomszédos Banyolára akar menni, két lehetőség között választhat. Vagy észak felé fordul, és Olcsivánál átkel a kompon, — ahogy arra mondják: hi­dason —; vagy déli irányiban indul el, aztán átbailag a tu- nyagmatolcsl hídon. De így is, úgy is, hosszú kilométere­ket kell megtennie, noha csalk a méterekben kifejez­hető Szamos medre választ­ja el a két falu házait egy­mástól. Történik mindez az­ért, mert néhány évvel ez­előtt a télvégi jégzajlás el­vitte.a Szamosszeg és Panyo- la közötti átkelést szolgáló kompot, eszébe pedig azóta sem jutott senkinek, hogy pótolja vagy pótoltassa azt. De aZt is csak 'kevesen ve­szik észre, hogy ezzél a nem­törődömséggel a szamosszegi átkelőhely nagy történelmi hagyományának szakadt meg a folytonossága. Hogy ez a középkori sza- mosszegii rév hol lehetett, ma már nehéz lenne teljes hitellel megállapítani. Nem­is megerősítik, és sokan ezért avult dolognak tart­ják ... L. J.: Az enfberi összetar­tozás csak akkor lehet avult, ha az emberiesség is avult fogalom. A statisztikák, azt hiszem, nem a házasság vál­ságáról beszélnek, hanem ar­ról, hogy az emberek nem na­gyon tudnak élni a viszonylag nagyobb szabadsággal, hogy csak kevesen és majdnem esetlegesen tanulják meg a szeretet elemii törvényeit, például azt, hogy minden emberi kapcsolat állandó munkát, folyamatos figyel­met és folyamatos belső épít­kezést feltételez. H B.: Válságban van sok, még a század rettenetes ka­tasztrófáit is túlélt emberi érték, elsősorban a kapcsola­tok, amelyeknek családi és társadalmi terepe egyként ingatag. Az „együtt’ van válságban — a „külön” vi­szont életképtelen. — Mit tanácsolna Horgas Béla házasságkötés előtt a fiának? H B.: Annit mondhattam, már megtettem. Egy éve nős a fiam. Kettőjük dolga és le­csak a falu, maga a folyó is változott az eltelt évszázadok alatt. Az a tény viszont, hogy a falun átvezető középkori hadi és kereskedelmi út mentére helyezik a révet a források, ad némi eligazí­tásit. A község középkori magva a mostanra holtággá vált nagy folyókamyarban fe­küdt, azon a területen, ahol ma a Templonwég nevű fa­lurész található. A rév tehát e flallurész Szamos menti tá­ján lehetett. Így igaza lehet annak a szamosszegi népha- gyomónyinak, amelyik ennek a révnek a helyét ahhoz a kis dűlőúthoz köti, ami a Lacfinádor utcából a Sza­mos holtágán keresztül az lllyéskcrt nevű, a folyam­szabályozás előtt Panyoilához tartozó dűlőbe vezet. De nemcsak ez az egy rév volt Szamosszegnéi a folyón. A hagyomány a falu észak­keleti oldalán lévő Nagyszeg nevű dűlőnél is emleget egyet, amelyik a községet Olcsrvaapáitival kapcsolta össze. Vég Orbánné réve né­ven Pesty Frigyes 1864-es hetősége, hogy az „együtt” egyéniségükre szabott formá­it kidolgozzák. —És mit tanácsolna Le­vendel Júlia a lányának — házasságkötés előtt? L. J.: Nem tanácsolnék semmit. Bízom abban, hogy eddigi közös életünk során elegendő tudást, tapasztala­tot és szeretetvágyat szívott magába. De magamnak azt tanácsolom, hogy vegyiem tudomásul: minden ember életstílusa, kapcsolata más­féle, s a közkeletű hiedelem­mel ellenitétben a lányok sem egészen olyanok, mint az anyjuk. — Min dolgoznak? L. J.: Mindkettőnk számá­ra fontos a Pár-sor folytatá­sa. A-sokféle egyéb „kaland” közben belefogtam egy — tervem szerint — nagyobb lélegzetű regénybe. A címe: Szabad vagy. H. B.: Remélem, megjele­nik a Könyvhétre új verses- kötetem, az Agyagszárnyak. Harmadik éve dolgozom egy noveilásköteten, lassan elké­szülök vele, a címe: Ne gon­dolj a fehér elefántra. Bodnár István IHHHBBHI® ® földnajzinév-anyagában is fölbukkan ez a rév a „Sza­mosi átkelő volt” jelzettel nyomásiévá. Ugyanebben a forrásban jelentkezik Panyo- lai elő néven az a kompjá­rás, mély azon a helyen mű­ködött Szamosszeg és Panyo- la között, ahol a néhány éve megszűnt átkelőhely is volt. A Csengeri krónika külön tanulmányban számol be ar­ról, hogy II. Rákóczi Ferenc mennyire sürgette a Szamos alsó szakaszán, a Csenger környezetéiben felépítendő hidalt. Hogy elkészült-e ez a híd, és hogy valóban Csen­géméi ikészült-e el, aZt a tamutmány érdemben és hi­telesen nem .tudja igazolni. Az viszont forrásosan kimu­tatható, hogy a XVIII. szá­zad táján Szamosszegnéi híd volt a Szamoson. Volt persze itt más híd is a Szamoson, nem is nagyon régen. Erre már én is em­lékszem, mert mint gyerek, újdonságot látó csodálkozás­sal többször át is futottam rajta. Ezt a hidiat a 'katonák építették fából! az 1930-as évek legvégén a néhány éve megszűnt kompjárás mellett. Aztán a legközelebbi télvégi jégzajlás el is vitte. Úgy lát- saik, hogy szeretett foly ónk i'tt nem tűri hátán a fanyer­get folyamatosan, akár kompnak, akár hídnak is ne­vezik azt. Balogh László Mozaik Szamosszegről Vég Orbánné réve — panyolai elő

Next

/
Oldalképek
Tartalom