Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-27 / 122. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. május 27. '----------------------------------------------------------------------------------------------------------' Fonalgombolyítás FELVÉTEL AZ ÓVODÁKBA Helyek és igények Beíratták Nyíregyházán a 3—6 éves gyermekeket az óvodába és a nagyobb gond most kezdődik: fel­vehetnek-e minden gyer­meket? Ha igen, sikerül-e a lakáshoz közel eső óvo­dába járnia? Sipos tGyulá- né óvodai felügyelő és munkatársai ezekben a napokban összegzik a be­érkezett kérvényeket. A nyíregyházi óvodákban 5105 hely van. A meglévő gyermekek mellé beírtak to- vá'bibiiaíkat is, így 5534 fő az úgynevezett beírt létszám. Ez azonban osalóika adat, mert szeptemberben közülük 1941- en kezdik meg az általános iskola első osztályát. Először jelentkezett óvodai felvételre 1763 kisgyermek. Köztük a jogos igénylőként nyilvántar­tott igénylő 1626. Előnyben a igényelni az óvodai ellátást, jó példa erre Jósaváros, ahol hasonlóan alakult a lehető­ség és az igény összhangja.) Hol vannak sokan? Igen sokan jelentkeztek a Ságvári-lakótelepi 7-es óvo­dába. A 180 helyre 220 kis­gyermek kérte felvételét. A Búza utcai 11-es óvodában a 225 személyes intézménytől 270 gyermek elhelyezését vár­nák a szülők. A Kert közben a 16-os óvoda 280 személy­re épült, ennek ellenére most 320 gyermeket járatnának oda. Borbányán is az új épít­kezésekkel párhuzamosan megszaporodott a gyermek- létszám, így a 100 helyre 140 gyereket írattak be. A Virág utcai 27-es óvodában is nagy a zsúfoltság: a 200 személyes intézményben 280 gyermeket helyeznének el a szülők. S okadik fórumon mond­ta már el „expozéját” a Mátészalkai Háziipa­ri Szövetkezet elnök­nője. Legutóbb az érdekkép­viseleti szervezet küldöttköz­gyűlésén terjesztettő elő ja­vaslatát, s ígérte: addig mond­ja, amíg változás jiem törté­nik. Arról van szó, hogy a szö­vetkezet nagy fogyasztó a fo­nalakból. Mint ilyen, nap mint nap szükségük van az alap­anyagra, amit Nagykállóban és Üjfehértón gyártanak. En­nek ellenére mégis Budapes­ten kénytelenek vásárolni, a fővárosba utazni minden egyes kilogramm fonalért. Szót emel­tek már számtalan helyen, ne kelljen száz kilométereket autózni, amikor sokkal keve­sebbért is beszerezhetnék. Min­denütt süket fülekre találtak. Eljutottak egészen a Temafor- gig, a fonalakat forgalmazó nagykereskedelmi vállalatig, azonban nem tudtak egyezség­re jutni. H a valaki nem akar köz­ponti antennát, ne ad­janak neki. Főként ak­kor ne adjanak, ha televíziója sincs, mert 78 éves és mert látása meggyengült, inkább rádiót hallgat. De ad­tak központi antennát, mert nem lehet kivétel senki, fő­ként egy olyan bérlakásban, ahol emelet emeletre épült és a központi tv-antenna zsinór­ja födémtől a földszintig fut. Szóval a vezeték ott van min­den lakásban és hasznosítják vagy sem, egyre megy. Egyre szempontból, hogy Nem akarom a sütőiparhoz, vagy a tejiparhoz hasonlítani ezt az esetet, de képzeljük el, hogy ezekben az üzemekben gyártott termékek bekerülnek egy központi raktárba. A meg­rendelés után onnan szállíta­nák, netán tizenöt-húsz kilo­méter távolságból, egy-két nap múlva, amikor már száraz a kenyér, savanyú a tej. Mon­dom, nem vonok hasonlatot a könnyűipari és élelmiszeripa­ri üzemek között. Nem is ar­ról van szó, hogy a gyár ke­reskedjék. Hol lenne arra em­ber? Ám a nagykereskedelmi vállalatnak is megérné, a fo­gyasztónak pedig mindenkép­pen — lehet nem is elképzel­hetetlen —, hogy egy kisebb konszignációs raktárból egye­nesen a gyárból vihessék el a fogyasztók a terméket, nem gombolyítanák tovább a fona­lat. Ekkor igazán helyén való lenne az ismert szövetkezeti mondás, miszerint pénzt, időt, fáradtságot takarítanának meg. S mindez a kis- és nagykalap­ban is éreztetné hatását, (sípos) Avagy kellene. A feltételes mód indokolt, hiszen van, aki fizettetni akar, más meg nem akar fizetni. A makacsság köl­csönös, és hogy meddig tart, annak ma nincsen tudója. Tény viszont, egy (vagy több) ember állandó zaklatottsága, hiszen hónapról hónapra, sőt hétről hétre nyomasztóbb szá­mára egy központi antenna lé­te. Ennyi és semmi több, illet­ve még valami. Aki a történe­tet elmondta (a szenvedő alany) azzal kezdte: szeretné megosztani valakivel a gond- ha megértenék, Megosztott gond

Next

/
Oldalképek
Tartalom