Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-27 / 122. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. május 27. '----------------------------------------------------------------------------------------------------------' Fonalgombolyítás FELVÉTEL AZ ÓVODÁKBA Helyek és igények Beíratták Nyíregyházán a 3—6 éves gyermekeket az óvodába és a nagyobb gond most kezdődik: felvehetnek-e minden gyermeket? Ha igen, sikerül-e a lakáshoz közel eső óvodába járnia? Sipos tGyulá- né óvodai felügyelő és munkatársai ezekben a napokban összegzik a beérkezett kérvényeket. A nyíregyházi óvodákban 5105 hely van. A meglévő gyermekek mellé beírtak to- vá'bibiiaíkat is, így 5534 fő az úgynevezett beírt létszám. Ez azonban osalóika adat, mert szeptemberben közülük 1941- en kezdik meg az általános iskola első osztályát. Először jelentkezett óvodai felvételre 1763 kisgyermek. Köztük a jogos igénylőként nyilvántartott igénylő 1626. Előnyben a igényelni az óvodai ellátást, jó példa erre Jósaváros, ahol hasonlóan alakult a lehetőség és az igény összhangja.) Hol vannak sokan? Igen sokan jelentkeztek a Ságvári-lakótelepi 7-es óvodába. A 180 helyre 220 kisgyermek kérte felvételét. A Búza utcai 11-es óvodában a 225 személyes intézménytől 270 gyermek elhelyezését várnák a szülők. A Kert közben a 16-os óvoda 280 személyre épült, ennek ellenére most 320 gyermeket járatnának oda. Borbányán is az új építkezésekkel párhuzamosan megszaporodott a gyermek- létszám, így a 100 helyre 140 gyereket írattak be. A Virág utcai 27-es óvodában is nagy a zsúfoltság: a 200 személyes intézményben 280 gyermeket helyeznének el a szülők. S okadik fórumon mondta már el „expozéját” a Mátészalkai Háziipari Szövetkezet elnöknője. Legutóbb az érdekképviseleti szervezet küldöttközgyűlésén terjesztettő elő javaslatát, s ígérte: addig mondja, amíg változás jiem történik. Arról van szó, hogy a szövetkezet nagy fogyasztó a fonalakból. Mint ilyen, nap mint nap szükségük van az alapanyagra, amit Nagykállóban és Üjfehértón gyártanak. Ennek ellenére mégis Budapesten kénytelenek vásárolni, a fővárosba utazni minden egyes kilogramm fonalért. Szót emeltek már számtalan helyen, ne kelljen száz kilométereket autózni, amikor sokkal kevesebbért is beszerezhetnék. Mindenütt süket fülekre találtak. Eljutottak egészen a Temafor- gig, a fonalakat forgalmazó nagykereskedelmi vállalatig, azonban nem tudtak egyezségre jutni. H a valaki nem akar központi antennát, ne adjanak neki. Főként akkor ne adjanak, ha televíziója sincs, mert 78 éves és mert látása meggyengült, inkább rádiót hallgat. De adtak központi antennát, mert nem lehet kivétel senki, főként egy olyan bérlakásban, ahol emelet emeletre épült és a központi tv-antenna zsinórja födémtől a földszintig fut. Szóval a vezeték ott van minden lakásban és hasznosítják vagy sem, egyre megy. Egyre szempontból, hogy Nem akarom a sütőiparhoz, vagy a tejiparhoz hasonlítani ezt az esetet, de képzeljük el, hogy ezekben az üzemekben gyártott termékek bekerülnek egy központi raktárba. A megrendelés után onnan szállítanák, netán tizenöt-húsz kilométer távolságból, egy-két nap múlva, amikor már száraz a kenyér, savanyú a tej. Mondom, nem vonok hasonlatot a könnyűipari és élelmiszeripari üzemek között. Nem is arról van szó, hogy a gyár kereskedjék. Hol lenne arra ember? Ám a nagykereskedelmi vállalatnak is megérné, a fogyasztónak pedig mindenképpen — lehet nem is elképzelhetetlen —, hogy egy kisebb konszignációs raktárból egyenesen a gyárból vihessék el a fogyasztók a terméket, nem gombolyítanák tovább a fonalat. Ekkor igazán helyén való lenne az ismert szövetkezeti mondás, miszerint pénzt, időt, fáradtságot takarítanának meg. S mindez a kis- és nagykalapban is éreztetné hatását, (sípos) Avagy kellene. A feltételes mód indokolt, hiszen van, aki fizettetni akar, más meg nem akar fizetni. A makacsság kölcsönös, és hogy meddig tart, annak ma nincsen tudója. Tény viszont, egy (vagy több) ember állandó zaklatottsága, hiszen hónapról hónapra, sőt hétről hétre nyomasztóbb számára egy központi antenna léte. Ennyi és semmi több, illetve még valami. Aki a történetet elmondta (a szenvedő alany) azzal kezdte: szeretné megosztani valakivel a gond- ha megértenék, Megosztott gond
