Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-24 / 120. szám

1985. május 24. Kelet-Magyarország 3 14-es számú választókerület Gombos Miklósné Méhteleken született egy négygyermekes családban. Amikor 1957-ben leérettsé­gizett Nyíregyházán, a Zrí­nyi gimnáziumban, képe­sítés nélkül tanítani kez­dett Nagygécen. Rozsályba, majd Zajtára került, aztán amikor 1973-ban körzetesí- tették az iskolát, újra a ro- zsályi iskolába helyezték. Akkor már férjnél volt, Gombos Miklóssal 1961- ben kötöttek házasságot. A tanítás mellett tanult is: elvégezte az esti egyetemet, majd történelem szakos ta­nári oklevelet szerzett. A másokért dolgozást ta­lán édesapjától örökölte. (A ma már nyugdíjas pos­tai kézbesítőtől, aki alapí­tó tagja volt a méhteleki tsz-nek, az ottani pártszer­vezetnek.) Középiskolás korában a KISZ-ben dol­gozott 1959-ben lett úttö­rőcsapat-vezető. Tizenegy éve helyi népfronttitkár, korábban volt járási, most megyei népfrontbizottsági tag, Rozsályban tanácstag, tagja a fehérgyarmati vá­rosi pártbizottságnak és egy éve az Országos Béke­tanácsnak is. Legszívesebben pedagó­gusmunkájáról beszél, ez a hivatása, ez adja a legtöbb örömet, de sajnos a leg­több gondot is. Örömet, hiszen napról napra szem­tanúja : miként válnak oko­sabbá munkája nyomán a gyerekek, s gondot, mert sok gyerek kényszernek te­kinti az iskolát. Mondja: Zajtában 57 gyereket taní­tott összevont osztályban, de velük sem volt több gond, mint a mostani nor­mál létszámú osztályokban. Szívesen beszél közéleti munkájáról, különösen a legfrissebb, az Országos Bé- ketanács-tagság ad új él­ményeket. Mondja: a béké­ért csak olyan ember tehet valamit, akinek a szemé­lyes belső világában is bé­ke van. S nyomban foly­tatja is: az itt élő emberek között sokakból hiányzik ez a béke. Sok a lopás, elégedetlen a közrenddel, a közbiztonsággal, s ez mind­járt olyan feladatot is ad, hogy ha képviselővé vá­lasztják, ezek javításáért sokat kell majd dolgoznia. És van bőven más tenni­való is. Nem egyformák az esélyei egy ottani és egy városi fiatalnak, nem egy­formák a körülmények az iskolákban sem, s hiába tudják és látják ezt mások is, nem csökkentek a kü­lönbségek. Jól mérhető ez a választókerületben lévő falvak népességének fo­gyásában is. Zajtán például most 52 iskolás korú gye­rek él, amikor még Gom- bosné ott tanított, számuk 160—170 körül volt. Elnéptelenednek a fal­vak, elöregednek az embe­rek, mert a fiatalok munka után mennek, s olyan he­lyen telepszenek le, ahol jobbak az életkörülmények. Pedig az élelmet ezután is a falu termeli meg. Képvi­selővé választása esetén ezek megváltoztatásáért szeretne dolgozni. ígérgetés helyett mondta mindezeket, hiszen ismeri az emberek gondját, őt is rég ismerik az emberek, s minden bi­zonnyal azt is tudják róla, hogy megválasztása esetén minden erejével rajtuk sze­retne segíteni. Dr. László Béla Szegény erdélyi falusi szabó fiaként született 1937- ben Marosbogáton. Mindig odaköltöztek, ahol több volt a munka, 1944 őszén a visszavonuló németek elől menekültek Csengerig. In­nen Kispaládra, onnan Ti­sztaberekre vetődött a csa­lád, s csak akkor állapod­tak meg hosszabb időre, amikor a nyíregyházi taní­tóképző elvégzése után Bé­la, az idősebb fiú Turricsén kezdett tanítani, mert oda­költözött a család is. A fehérgyarmati járás­hoz 1961-ben helyezték be népművelőnek, öt évig tar­tott ez a munka. 1966-ban a megye legnagyobb kö­zépiskolájának, a fehér- gyarmati gimnáziumnak lett igazgatóhelyettese. Amikor 1968-ban az inté­zetet kettéválasztották, László Bélát a Zalka Máté Gimnázium igazgatójává nevezték ki. Persze ehhez sokat kel­lett tanulni. A tanítóképző után Egerben tanult a fő­iskolán, s amikor zsebében volt a tanári diploma, a debreceni egyetemen tanult tovább. Néhány év pihenő után nekilátott a doktori disszertáció elkészítésének, s — milyen a sors? — té­mája Szabolcs-Szatmár me­gye és az 1832—36-os or­szággyűlés volt. Akkor per­sze még eszébe sem jutha­tott, hogy néhány év múl­va kapcsolata lehet az or­szággyűléssel, ha június 8- án megválasztják. Gazdag a közéleti múltja is. Az iskolában a DISZ- szel kezdődött. 21 éves ko­rában tanácstagnak válasz­tották, s azóta csak a ta­nács szintje változott. Volt községi, járási, nagyközsé­gi, most pedig városi ta­nácstag, 15 éve a végrehaj­tó bizottság és a pártbizott­ság, 4 éve pedig a párt-vb tagja. Most a legutóbbi megyei pártértekezleten me­gyei pártbizottság tagjá­nak is megválasztották. László Béla természete­sen mindenekelőtt pedagó­gusnak tartja magát, s el­sősorban ezt a munkáját akarja — dolgozni szerető tantestületével együtt — jól végezni. A közéletiség is sok feladatot ad, hiszen választókerülete — négy nagyközség, 31 település — legalább ennyi fajta érde­ket jelent, s ezt felvállalni egy képviselőnek megold­hatatlan feladat. Ered­ményre csak széles körű összefogással lehet számí­tani. Nagy reményeket fűz a településfejlesztési terv végrehajtásához, hiszen ez jelenthet változást az em­berek sorsában, a munka­erőgondokban, az anyagi lehetőségekben, a megélhe­tésben. Mindez persze nem egy programra való feladat és nem egy képviselő tevé­kenységén múlik a megol­dás. Ez a terület emberi és természeti értékekben gaz­dag. Ezt kellene anyagi és szellemi értékekkel gazda­gítani, de fontosnak tartja a helyi gazdaságok meg­erősítését, a hátrányok csökkentését, mert az itt élők megérdemlik, hogy ezek a falvak legfeljebb csak fizikai értelemben le­gyenek távol. AKTATÁSKÁK SZOVJET EXPORTRA. A Gávavencsellői V egyesipari Szövetkezet 41 ezer férfi aktatáskát gyárt ebben az évben szovjet megrendelésre. Laczi Mária, Telepóczki Jó- zsefné és Vécsei Erzsébet csomagolás előtt minősíti a táskákat. (Elek Emil felvétele) Tolókocsiban, kisgyerekkel Á megcsillantott remény Az a bizonyos hétköznap is úgy kezdődött a laborban, mint bármelyik másik. Igen sok beteg volt aznap, dél felé már ritkult a tömeg. Bartos Andrásné orvosírnok átment a várón, amikor feltűnt neki, hogy tolókocsiban ül egy fiatal nő, mellette kisgyerek. Nem szóltak senkinek, nem kértek segítséget. Bartosné megszólította az asszonyt, kiderült, bogy a laborba jött. De hogyan? A négy és fél éves kisfia segít­ségével, mert a tolókocsi nélkül Csenki Andrásné egyetlen lépést sem tud tenni... A megyei kórház labora­tóriumában az asszisztensek, orvosok gyorsan elvégezték a szükséges vizsgálatokat. Bar­tosné — magia is anya — kérdezgette: hogyan jött be, hol lakik, hogy tudja ellátni magát és a gyereket? A vá­laszok mélységesen megdöb­bentették és innen már csak egy lépés volt az elhatározás: amiit tudnak, megtesznek az asszonyért. Csepp a tengerben — Megdöbbentem és felhá­borodtam egyszerre és kibon­takozott előttem egy hihetet­lenül nehéz emberi sors, amely úton-útfélen tragédiát tartogathat egy magatehetet­len embernek, aki mégis mert vállalni egy gyereket — mondja Bartos Andrásné. — Nem vagyunk mi szocialista brigádban, de úgy gondoltam, a laborban nőtársaink meg­értik, pontosabban átérzik az asszony helyzetét. Elhatároz­tuk: segítünk. Ettől kezdve felgyorsultak az események. Mert az, hogy egy-kettőre lebonyolítják a laborvizsgálatot, jó. De Csen- kinének ez csepp a tenger­ben. Meglátogatták nyíregy­házi albérletében, és ekkor a labor dolgozói gondoltak egy merészet... — Alkalmanként hiába ke­ressük fel az asszonyt és vi­szünk neki meleg ételt, hor­dunk be vizet, ezzel nem ol­dódik meg az összes gondja. Mi azt szeretnénk, ha emberi körülmények közé juthat­na ... — így Végh Ludmilla. Szoba-konyba A Ságvári-lakótelep két­szintes házai között bújik meg a Lőwy Sándor utca. Gondozott, de szerény kis há­zak néznek az utcára. A 4. szám alatti kőház tövében árválkodik egy igen szerény szoba-konyha, némi előtérrel. A faajtó égre nyílik, alig zárható. A víz hátul az ud­varban, tolókocsival meg sem közelíthető. A kisfiú, Gábor­ka szokott játékvödörrel fel­hozni ... — Palotának láttam én ezt a hajlékot, amikor megenged­ték a háziak, hogy meghúzód­jak itt a gyermekiemmel — sóhajt Csenki Andrásné szü­letett Tóth Katalin, aki még — ki hinné? — huszonkilenc éves. — Elváltam 83-ban, a férjem is mozgássérült, s ha­zajöttünk Ráckevéról. Nap­korra, az édesanyámhoz nem tolakodhattam, hiszen idős, beteges, saját magát is alig tudja ellátná. Bármilyen fur­csa, meg akartam állni a sa­ját lábamon. Még átvitt értelemben is igen nehéz, hiszen a rokkant­sági nyugdíj, a gyermektar­tás és a családi pótlék csak igen szerény megélhetést nyújt kettejüknek. Az óvónő nevelési segélyt kezdeménye­zett, meg is ítélte a tanács. Az 1200 forintos albérlet, az áramot faló villanyrezsó, a szén, a fa, a gyógyszerek mi­nimálisra csökkentik az álom, az önálló otthon előteremté­séhez szükséges költségeket. A városi tanácsra már a la­bor kollektívája nyújtotta be a kérvényt az asszony nevé­ben: 3500 forintot kért, hogy a lakásigénylést beadhassa. A napokban tudatták vele: megvan a pénz. — Nem összkomfortos bér­házra vágyom én, egy bármi­lyen egyszerű szoba-konyha az önállóságot jelenítené. És a hitet, hogy én is emberi kö­rülmények közt nevelhetném fel a gyermekem ... Illúzió A tolókocsira akasztott ké­zitáskából papírzsebkendőt halász elő. Könnyek közt a gyerekéről beszél, aki az egyetlen kapcsot jelenti szá­mára a külvilággal. Az emberi segítőkészség csodálatos példákat hozott, Leviczki Imre taxis többször vitte kórházba Csenkinét, se­gített neki kiszállni az autó­ból. ö egy használt tévét vitt ajándékba. Végh Ludmilla és Bartosné a laborban gyűj­tést szervezett: ezerhétszáz forint jött össze a legalapve­tőbb dolgokra. Kiselejtezett szekrényt, két kis heverőt, két fotelt vettek a laborosok és igyekeztek otthont vará­zsolni Csenkiné köré. Vajda Györgyné, az egészségügyi pártbizottság társadalmi tit­kára és Kiss Sándorné saját kocsin hozták be a kórházba Csenkinét. Arra az időre Napkorra a nagymamához vitték le a kisfiút. — Az esetenkénti jóté­konykodás helyett intézmé­nyes társadalmi segítségre van szükség — hangsúlyozta dr. Fodor Mihály, a labor vezető főorvosa. — Bár örü­lök, hogy a munkatársaim észrevették a környezetük­ben az igazán rászorulót, s amiben lehet, támogatásra számíthatnak. — Az egészségügyi párt- bizottság nevében szociális segélyt és a lakáshoz jutta­tást kértük a városi tanács­tól — mondta dr. Petruska Sára pb-titkár. Már azon törik a fejüket a laborban, hogy a bármi­lyen szerény lakást egy szo­cialista brigád segítségével felújítanák. Jó lenne mun­kát vállalni, amit a kisgyer­mek mellett és a két kézzel hajtható tolókocsival is meg­oldhatna Csenkiné. A gyer­mekkori bénulás örök nyo­mát viseli magán az asszony. Kigyógyítani a vastüdő sem tudta. A Bécsből, egyházi adományból érkezett tolóko­csi az egyetlen tárgy, amely nélkül nem tudna főzni, boltba, orvoshoz menni. A társadalmi gondoskodást még csak ezekben a hetek­ben kezdte tapasztalni, s lassan befészkelte magát tu­datába a régen nem tapasz­talt remény: talán mégis em­beri környezetben folytathat­ja kényes egyensúllyal fenn­tartott életét... Tóth Kornélia Nyitottan M eglepődtem, amikor a jelölőbizottság el­nöke felolvasta, ki­ket ajánlottak a fiatalok az üzemi KISZ-bizottságba. Volt közöttük programozó matematikus, közgazdász, számviteli főiskolát vég~ zett szakember, mester­szakmunkás, mérnök és sok más — sorolhatnám tovább. Öröm, hogy ilyen képzettségű fiatalokból ál­ló vezérkarral kezdik sok helyen a munkát a válla­lati, üzemi, községi KISZ- bizottságok, a fiatalok az 1985-ös esztendőre elfoga­dott akcióprogramok meg­valósítását. Befejeződtek a napok­ban az üzemekben a KISZ- küldöttgyűlések, ahol sok száz munkás, műszaki, ér­telmiségi fiatal mérlegelte hogyan is sikerült megva­lósítania az 1984. évi akció- programban vállaltakat. E fórumok feladata volt a tisztújítás is. A szerveze­tek 60 százalékában válasz­tottak új, még képzettebb, még felkészültebb fiatalo­kat a titkári posztokra. Ügy tűnik — s ezt a ta­nácskozások bizonyították — az üzemek, vállalatok sajátos feladataihoz kap­csolódva jelölték meg az ifjúsági szervezetek az idei akcióprogramokban a kol­lektív és az egyéni vállalá­sokat. Ezek között sok he­lyen szerepel az export nö­velése, a minőség javítása, az anyaggal-energiával va­V ló takarékosság. Különösen ezek jellemzőek a Taurus­nál, a Szabolcs Volánnál, a MÁV Nyíregyházi Körzeti Üzemfőnökség, a Nyíregy­házi Mezőgazdasági Főis­kolai Tangazdaság és több KISZ-bizottság akcióprog­ramjára. Több ifjúsági fórumon hangsúlyozták: a KISZ­nek még nyitottabbnak kell lennie, még vonzóbb programokat ajánlani a fia­talok részére, de a KISZ- tagságot vállalóknak tud- niok kell — mint egyik fel­szólaló hangoztatta: ez nem alkalmi csoport, ha­nem kommunista ifjúsági szervezet, amely nemes eszmék megvalósításáért küzd. E fórumok lehetőséget adtak arra is, hogy a kiváló munkát el­ismerendő, átvegyék az ér­te járó kitüntetéseket. Sok KlSZ-szervezet kapta meg a KISZ KB Elismerő Ok­levelét. A KISZ KB Vö­rös Vándorzászlaját nyerte el többek között a Nyír­egyházi Konzervgyár, a Szabolcs Volán és a Köl­csey Gimnázium ifjúsági szervezete. E magas kitün­tetéssel jár, hogy ezek a szervezetek egy-egy fiatalt delegálhatnak a moszkvai VIT politikai küldöttségé­be is, akik megyénk ifjú­ságát is képviselik raajd a világ ifjúságának nagy se­regszemléjén. F. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom