Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-24 / 120. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. május 24. Választási kislexikon a községi, a városi Es a FŐVÁROSI KERÜLETI (KÖZÖS MEGJELÖLÉSSEL: HELYI) választási elnökség: A helyi választási elnökség a) dönt a tanácstagjelöltek elfogadásáról, nyilvántar­tásba veszi és közzéteszi a jelöltek nevét; b) elbírálja a jelölőgyűlés le­folytatásával kapcsolat­ban emelt kifogást; c) gondoskodik a tanácsi vá­lasztási hirdetmények el­készítéséről és közzétételé­ről, továbbá az elfogadott jelöltek nevének a szava­zólapokon való feltünteté­séről ; d) megállapítja és nyilván­tartja a tanácsi választóke­rületek választási eredmé­nyét; e) elbírálja azt a kifogást, amelyet a szavazatszedő bizottságnak a szavazás alatt tett intézkedése, vagy a tanácsi választásnál a sza­vazás eredményével kap­csolatos határozata ellen emeltek; f) megállapítja a tanácsi vá­lasztás összesített eredmé­nyét; g) pótválasztást tűz ki; h) kiadja a megválasztott helyi tanácstagnak a meg­bízólevelet, illetőleg a meg­választott póttanácstag­nak a megválasztásról szó­ló értesítést; i) lebonyolítja a tanácstag visszahívásáról döntő sza­vazást; j) beszámol a helyi tanács­nak a választás helyi le­folyásáról ; AZ ORSZÁGGYŰLÉSI választókerület székhelyén működő HELYI választási elnökség Az országgyűlési választó- kerület székhelyén működő helyi választási elnökség — egyéb feladatai mellett a) elbírálja az országgyűlési képviselői jelölőgyűlés le­folytatásával kapcsolat­ban emelt kifogást; b) elbírálja azt a kifogást, amelyet a szavazatszedő bizottságnak az országgyű­lési képviselőválasztás sza­vazási eredményével kap­csolatos határozata ellen emeltek; c) megállapítja az országgyű­lési választókerület válasz­tási eredményét; d) kiadja a megválasztott országgyűlési képviselőnek a megbízólevelet, illetőleg a pótképviselőnek a meg­választásáról szóló értesí­tést ; e) lebonyolítja az országgyű­lési képviselő visszahívásá­ról döntő szavazást. A SZAVAZATSZEDÖ BIZOTTSÁG A szavazatszedő bizottság a) átveszi a szavazáshoz szükséges nyomtatványo­kat; b) levezeti a szavazást, gon­doskodik a szavazás tör­vényességéről és zavarta­lanságáról ; c) megállapítja a szavazó­körben a szavazás ered­ményét ; d) továbbítja a szavazási jegyzőkönyvet a helyi vá­lasztási elnökséghez. A szavazásra meghatáro­zott idő elteltével a szava­zatszedő bizottság elnöke a szavazóhelyiséget bezárat­ja. A szavazás lezárása után a szavazatszedő bizottság megszámlálja a szavazatokat. A szavazatok összeszámlálá- sa alatt a szavazóhelyiség­ben a szavazatszedő bizott­ság tagjain kívül csak az Országos Választási Elnök­ségnek és az illetékes vá­lasztási elnökségnek a tag­jai, az e szervekhez beosz­tott dolgozók, továbbá a Ha­zafias Népfront, és a sajtó­igazolással ellátott megbízot­tai tartózkodhatnak. SZAVAZÁSI JEGYZŐKÖNYV A szavazatszedő bizottság a szavazásról és a szavaza­tok összeszámlálásáról vá­lasztókerületenként két pél­dányban jegyzőkönyvet ké­szít, amelyben fel kell tün­tetni a) a szavazás helyét és nap­ját; b) a szavazókor és a vá­lasztókerület sorszámát, a szavazatszedő bizottság tagjainak nevét; e) az urnák felnyitásának té­nyét és eredményét; d) a szavazás kezdetének és befejezésének időpontját; e) a nyilvántartásba felvett választópolgárok számát; f) a leadott összes szavazat számát; g) az érvényes és érvényte­len szavazatok számát; h) az egyes jelöltekre leadott szavazatok számát, külön- külön; i) azoknak a szavazólapok­nak a számát, amelyeken valamennyi jelölt nevét tö­rölték ; j) a visszautasított választó- polgárok számát; k) a szavazás közben előfor­dult fontosabb eseménye­ket, a szavazatszedő bizott­sághoz benyújtott kifogá­sok rövid leírását és a ho­zott határozatokat. Nyugat-európai kőrútjának első állomására, Ausztriába ér­kezett Sergio Ramirez nicaraguai alelnök (a képen balra). A politikus megkezdte tárgyalásait a jobb oldalt látható Fred Sinowatz kancellárral. Vállalkozni szükséges a mezőgazdaságban (Folytatás az 1. oldalról.) miatt a tervezett kukorica­vetést nem teljesítették. Ugyancsak a napi gondok közé tartozik, hogy egyes termékeknél értékesítési problémák vannak, akadozik a hízott állatok átvétele. A szabályozás elvonásai szin­tén nehéz helyzet elé állít­ják a gazdaságokat, az erre az évre adott 138 millió fo­rint egyszeri járulék nem ad megoldást. Vannak olyan tartós fe­szültségek a megye mező­gazdaságában, amire az irá­nyítóknak és gazdálkodók­nak közösen kell keresni a megoldást. A termelőszövet­kezetek egy részénél gyengül az érdekeltség, a költségek gyorsabban nőnek a felvá­sárlási áraknál. Ez oda vezet, hogy az egyszerű újraterme­lés feltételei is alig vannak meg. A termelési struktúrát különösen az ültetvényeknél nehéz a gyors piaci változá­sokhoz igazítani, de ugyan­ez vonatkozik a gépállo­mányra is. Az év hátralévő részének tennivalói közé tartozik a kongresszusi határozatok alapján a helyi feladatok megszabása. Megfelelő önál­lóságot és érdekeltséget szükséges teremteni a ki­sebb közösségeknél is. A jó költséggazdálkodás, a vesz­teséges ágazatok nyereséges­sé tétele, a tartalékok feltá­rása hozhat eredményt, ami párosulhat a szövetkezetek összefogásával — fejtette ki Varga Gyula. ★ Kiváló termelőszövetkezet lett a ramocsaházi Rákóczi Tsz. Az átlagban 10 és fél aranykoronás földeken dol­gozó üzem a burgonya ter­méshozamát két év alatt majdnem megduplázta. Ta­valy 33 tonna krumplit taka­rítottak be egy hektárról. Munkaigényessége miatt a korábbi években nagy gon­dot okozott a zöldségter­mesztés, amit azzal oldottak meg, hogy teljes egészében részes művelésbe adták át tagjaiknak és alkalmazottja­iknak. Az exportra szállított téli alma aránya az 1982. évihez viszonyítva 57 száza­lékról 79 százalékra nőtt. Ta­valyelőtt még nem volt mel­léküzemági tevékenységük. Tavaly egy cipőfelsőrész-ké­szítő üzemet indítottak, hogy a folyamatos foglalkoztatást megoldják. A szövetkezet egy év alatt kis híján kétszeresé­re növelte a háztájiból fel­vásárolt és a nagyüzemen ke­resztül értékesített áruk ér­tékét. A szövetkezet nyere­sége 8 és fél millió forint volt. A kitüntető okmányt Kovács István, a Mezőgaz­dasági és Élelmezési Mi­nisztérium főosztályvezető­je adta át Gaál Ákos tsz-el- nöknek. (Folytatás az 1. oldalról) lakásba. Törölni kellett azo­kat, akik időközben elha- láloztak, akiket közben el­ítéltek, s akiket eltiltottak a közügyektől, ugyanakkor volt egy amnesztia is, s akik eb­ben részesültek, felkerülhe­tett nevük a választói név­jegyzékre. Voltak sokan, akik beköltöztek Nyíregyhá­zára, vagy elköltöztek innen, s olyanok, akik katonai szol­gálatra vonultak be. A most készített, s mától közszemlére tett névjegyzék r SZOVJET PÁRTMUNKÁS- KÜLDÖTTSÉG JUGOSZLÁVIÁBAN Május 16—20 között szov­jet pártmunkásküldöittség tartózkodott Jugoszláviában. Az SZKP küldöttségét Gen- nagyij Szizov, a központi re­víziós bizottság elnöke vezet­te. A látogatásra az SZKP és a JKSZ pártközi kapcsolatai­nak keretében került sor. MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA BÉCSBEN Ausztriában élő magyar képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás a bécsi Colle­gium Hungaricumban. A tár­latot, amelyen mintegy 20 művész alkotásai láthatók, a főváros után Grazban és Linzben is bemutatják. FÖLD KÖRÜLI PÁLYÁN A KOZMOSZ—1653 A Szovjetunióban szerdán Föld körüli pályára bocsá­tották a „Kozmosz—1653” jelzésű mesterségs holdat. A műholdon a föld nyersanyag­kincseit kutató műszerek vannak. A Kozmosz kezdeti keringési ideje 89,6 perc. A pályának a Föld felszínétől mért legnagyobb távolsága 322, a legkisebb 222 kilomé­ter. A mesterséges hold pá­lyájának az Egyenlítő síkjá­val bezárt szöge 82,3 fok. A műhold berendezései rendel­tetésszerűen működnek. már véglegesnek tekinthető, de azért célszerű újból meg­győződni azoknak, akik az előzőről kimaradtak, hogy ezen szerepel-e a nevük. Ter­mészetesen még mindig tör­ténhet változás a szavazás napjáig, de aki már most tudja, hogy június 8-án nem tartózkodik állandó lakhe­lyén, s élni szeretne válasz­tói jogával, a helyi tanács­nál kaphat igazolást, amely- lyel az ország bármely részé­ben szavazhat, de csak az Elhunyt Cs. Nagy István Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 1985. május 23- án, 58 éves korában váratlanul elhunyt Cs. Nagy István elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Szabolcs-Szat- már megyei Bizottságának tagja, a pártbizottság gazda­ságpolitikai osztályának vezetője. Temetése május 29-én, szerdán 14 órakor lesz Nyíregyházán, az Északi temető ravatalozójából. Emlékét kegyelettel megőrizzük! Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága A halál híre mindenkor megdöbbentő, különösen fájdalmas akkor, ha olyan ember távozik az élők sorá­ból, aki alkotó ereje teljé­ben végzi mindennapi mun­káját. Cs. Nagy István ha­lála mindezeken túl azért is pótolhatatlan vesztesége pártunknak, Szabolcs-Szat- már megyének, mert olyan harcostárssal lettünk sze­gényebbek, akinek egész életútja, több évtizedes küz­delme összefonódott a mun­kásmozgalommal, a szocia­lizmus építésével, a sző­kébb haza gazdagításával. A társadalmi lét mélyéről, agrárproletár családból in­dult, hogy aztán részt vál­laljon a nagy történelmi igazságtevésből, a munkás­hatalom megszilárdításából, az új élet, a szocialista haza felvirágoztatásából. Mielőtt cipészsegéd lett Püspökla­dányban, maga is gazdasági cselédként dolgozott. A fel- szabadulás után az elsők között kapcsolódott be az if­júsági mozgalomba SZIT- titkárként. Volt községi se­gédjegyző, miközben szak- érettségin gyarapította is­mereteit. Hamar felfigyel­tek a szorgalmas, tehetséges, elkötelezett fiatalemberre s ösztöndíjasként 1950-ben a Szovjetunióba küldték ta­nulni, ahol kitűnő ered­ménnyel végezte el a Rosz- tovi Közgazdaságtudományi Egyetemet, s vált elméleti­leg felkészült pénzügyi szakemberré. Hazatérve előbb a Pénzügyminisztéri­umban töltött be főelőadói munkakört, majd a párt hí­vó szavára vidéki szolgálat­ra jelentkezett: így érkezett 1955-ben Szabolcs-Szatmár- ba, a megyei pártbizottság ipari osztályára, ahol előbb munkatárs, majd éveken át osztályvezető-helyettes, 1968 őszétől pedig a gazdaságpo­litikai osztály vezetője volt, haláláig. Olyan korszakban állítot­ta a párt erre a felelősség- teljes posztra, amikor Sza­bolcs-Szatmár nagy erőfe­szítésekkel és központi se­★ gítséggel pótolni igyeke­zett a súlyos történelmi örökség hátrányait. Cs. Nagy István e küzdelem élvona­lában állt helyt több évti­zeden át, mint a gazdaság fáradhatatlan, nagy tudású szervezője, irányítója. El­évülhetetlen érdemeket szerzett a megye iparosítá­sában, a szocialista mező- gazdaság megerősítésében. Lankadatlan szorgalommal tevékenykedett az új gyá­rak, üzemek megvalósításá­ért, több tíz ezer új mun­kahely létrehozásáért és mindenkor nyitott volt a szükséges változásokra, a magasabb követelmények teljesítésére. Szakmailag, politikailag megalapozott, elemzései nagyban segítet­ték megyénk vezető szerve­it a helyes következtetések levonásában, a döntések meghozatalában. Munkatár­sait és a megye gazdasági szakembereit szüntelenül ösztönözte az új ismeretek elsajátítására. Mint az Ok­tatási Igazgatóság tanára sok éven át adta át tudá­sát, tapasztalatát a felnövő generációnak. Részt vett az ellenforradalom után a párt újjászervezésében, ott volt a termelőszövetkezetek ala­pításánál, irányította a me­gyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság létrehozását. Nyílt, őszinte, a köz ügyeiért bátran véleményt nyilvánító pártmunkásként tisztelték és szerették sokan a megyében, aki gyakorta erejét meghaladóan dolgo­zott, nem kímélve a szívét. Nagy ívű és eredményes életútját, küzdelmét számos kitüntetés fémjelzi: méltóvá vált a Szocialista Munkáért Érdeméremre, több ízben a Munka Érdemrend arany fokozatára. A magyar— szovjet barátság ápolásáért, a gazdasági kapcsolatok erő­sítéséért KGST-emlékérem- mel tüntették ki, s többek között tulajdonosa a „Sza­bolcs-Szatmár megyei Ta­nács Alkotói Díjának”, mely jelképe is a szűkebb haza megbecsülésének. országos listára. A Magyar expedíció a Spitzbergákon A legnagyobb kozák Nyolcvan éve született Mihail Solohov A Don melletti Vjesenszkajában látta meg a napvilá­got 1905. május 24-én. Anyja kozáklány volt, foglalko­zását élete végéig változtatgató apját ő maga olyan em­bernek írja le, aki „bevándorló” volt ugyan, de akit a ko­zákok befogadtak. A nagy forradalom szele a tizenhárom éves gimnazista Solohovot hazarepíti szülőföldjére. Előbb csak szemlélője az akkor még mindig vérontással járó gyors változásoknak, de a húszas évek elején már maga is fegyverrel harcol a Don-vidéken garázdálkodó ellenforra­dalmi bandák ellen. 1922 végén Moszkvába költözött, de három év után végleg visszatért szülőföldjére. Tizenkilenc éves korá­ban jelent meg első elbeszé­lése, az Anyajegy, s ezt két év múlva az első önálló kötete követte, Doni elbe­szélések címmel. Ez már az a mű ami az irodalmat értőkkel meg­sejteti: nagy író indult útjára! A Doni elbeszélések ér­deklődést keltettek nem­csak irodalmi berkekben, hanem az akkor még meg­lehetősen szűk, az új iro­dalmat váró és kívánó ol­vasói körökben is. Az elbe­széléskötet megjelenésének évében — 1926-ban — kezdi írni az író fő művét, a Csendes Dpnt. A regény főhőse, a kozák Grigorij Meljehov, az első világhá­ború során döbben rá, hogy a kozákság a hatal­mas birodalom más népeit leigázni segítő eszköz a cárizmus kezében. Ezt a kiábrándító felfedezést Gri­gorij élete végéig nem ké­pes önmagában feldolgozni, mint ahogy azt sem érti meg, hogyan kezdhette ki az idő a kozákok nagy csa­ládjának belső békéjét, mi­ért harcol egymás ellen ko­zák és kozák, orosz és orosz, szegény és még szegényebb. Grigorij az eposzi méretű műben folyton sodródik — vörösöktől a fehérgárdis­tákhoz, a lenézett szegé­nyek közül a gazdag tisz­tek közé, egyik asszony ágyából a másikéba ... Mi­ért ez az elátkozni való vándorlás ? ... Miért sodró­dik egyik oldalról a má­sikra, véglettől végletig Grigorij ? Bizonnyal azért, mert keresi a harmadik utat. Ilyen út viszont nincs — az embernek szint kell vallania, ha embernek tartja önmagát! A visszavonultan élő „legnagyobb kozák”-ot még a harmincas évek végén tagjai sorába választotta az SZKP Központi Bizottsága, évtizedekig tagja volt a Legfelső Tanácsnak is. A Nagy Honvédő Háború ide­jén központi lapok haditu­dósítójaként is véreiről, a hadra kelt doni kozákokról írt legtöbbet, amint arról az 1946-ban megjelent A gyű­lölet iskolája című könyvé­ben olvashatunk. Az 1965-ben elnyert No- bel-díj a szovjet irodalom egyik legnagyobb alkotóját koszorúzta meg. A hatal­mas, lezárt életművet re­ánk hagyó „legnagyobb ko­zák” 1984. február 21. óta nincs közöttünk. Szülőfalu­jában, a Don magas, mere­dek partjától kőhajításnyi- ra pihen, immár örökre. Az Északi-sark közelében levő Spitzbergákon sítalpon megtett 1050 kilométeres út után csütörtökön egészségben visszaérkezett Moszkvába a Magyar Természetbarátok Szövetségének háromtagú expedíciója. A csoport az Ar­tyikugol szovjet vállalat tá mogatásával egy hónapot töl tött a Spitzbergákon, mégis mételve az Északi-Jeges-ten- geren a természetbarát-szö­vetség több korábbi expedí­ciójának komoly sporttelje sítményét. Mór most gondoskodjon cserépkályha-beépítési igényének megrendelésé­ről. Megrendelését több színben és mintában tudjuk kielégíteni. Kedvezményként megrendelő kérésé­re — igény esetén — bárom havi részletfizetést biztosítunk. Megrendeléseket elfogadunk: Nyíregyháza, Kereszt u. 9. szám. Kisvárda, Bódi Lajos út 38. szám. Mátészalka, Zrínyi I. út 13. szám. Vásárosnamény, József Attila u. 2. szám. Fehérgyarmat, Vörösmarty u. 32. szám. Nyírbátor, Iskola u. 24. szám. Sz.-Sz. m. Kommunális Szolgáltató Vállalat (855) VÉGE V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom