Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-18 / 115. szám

A láthatóvá lett „láthatatlan" Rózsafa írószekrény berakásokkal XV. Lajos stílusban Franciaország, XIX. század. A férfi A férfi a templomkertben ült az elkorhadt pádon, egy ottfelejtett öreg fűz tartotta fölé az árnyat, béke volt körülötte, jóillatú, ünnepélyes. Könnyű szél remegtette a mára nyílt virágok szirmát, szemét behunyta, homloka mögött fényben forogtak süllyedtek, emelkedtek, születtek, halni készülődtek rétek és kertek, éjszakák és virradatok, szavak, mosolyok és ölelések, a félelem lázálmai. Minden ott volt, ami most megsemmisülni törekszik: Anna megénekelt nyaka, vágyban lezuhanó válla, kardvirágtüzű gerince, viaskodó csípője, a két őrhalom jobb- és balfelől, a combok árnyéka, az arc keretében a játékos tekintet, a száj meg az orr, a karok, a simogatni vágyó tenyerek, a lélek és a test szomjúsága, múlté, jelené. A férfi az igenre váró percekben tudni vélte, hogy nem lehet szótlan a vágy, a millió sugarú. Hiányzik egy dallam a bőr messzehangzó énekéből: a szavaké, az elsuttogott reményeké. Anna elindul a kimért mondatok mámorában az úton, egyszer visszatér, mert rágombolódik a félelem. Művészet és mesterség Hosszú évek tatarozási munkái után a 112 éves Iparművészeti Múzeumban megnyílt az állandó kiállítás. Ismét a látogatók elé tárták a múzeum kincseit, üvege­ket, kerámiákat, porceláno­kat, bőrmívességet, textíliá­kat, famunkákat, fémműves remekeket. Természetes le­hetetlen kívánság, hogy a múzeum hovatovább száz­ezernyi műtárgya mind lát­hatóvá legyen. Nagy részü­ket továbbra is raktárak mélye őrzi a tudós keresők számára, s hogy ne maradna „láthatatlan” a múzeumi lá­togatóknak száma, ha egy­szer ez a Rechner Ödön és Pártos Gyula párizsi mintára épített, szecessziós­nak példás, de múzeumnak példátlanul alkalmatlan épü­let a befogadásra alkalmas ugyan, de kiállításra kevés­bé. Mire képes a jószándék, a valóban elsők között álló magyar múzeumi kultúra, azt múzeumunk földszintjén álló órakiállítás jelzi, s hogy milyen kincsek birtokában vagyunk, azt a most meg­nyílt Művészet és Mesterség címet viselő állandó kiállí­tás. Sajnos, félő, ez az első emelet bal szárnyán otthont kapott csodálatos anyag sem fog megfelelő visszhangot találni fogékony értelem és tárgykultúra iránti érzé­kenység híján. Tárgykultúrát írunk, hiszen nem csupán a mi örökségünk, de a kerek világé együtt van tárlóink­ban. Már a múzeum sorsa azzal kezdődött, hogy 1873- ban megvásároltuk a Bécsi Világkiállítás egy részét, s az 1900-as párizsi világkiál­lítás csaknem minden jelen­tős alkotójától jutott tárgy a mi múzeumunknak is. S kiegészült ez a már alapnak eléggé emlékezetes és nagy­hírű anyag a pécsi Zsolnay- gyár majolika- és fajansz-, majd Wartha Vince kerá­miagyűjteményével, az Es- terházy-kincsekkel, kaukázu­si és kelet-ázsiai szőnyegek­kel, a Medici-kárpitokkal, nagymértékű vásárlásokkal és áldozatos ajándékozók ér­tékeivel. A finn Nemzeti Múzeum finnugor termeiben gyakran láttam diákokat, amint észt vagy lapp, vagy éppen ma­gyar figurák népviseleteinek rajzával közelítik meg az áb- I rázolás fortélyait, és ismerik I meg rokonaik népművésze- I tét. A Művészet és Mesterség termei jeles alkotások mel­lett, igen jó kezdeményezés­sel, bemutatják a kézműves szerszámokat, lehetőség sze­rint az alkotó folyamatokat. Bútorok, épületbelsők, pusz- pángból faragott szobrocs­kák között ott találjuk a gyalupadot, vésőket, gyalu- kat is, a bőrnyereg mellett a hazánkban oly nagy múltú könyvkötő-tevékenység rész­leteinek dokumentumait. S ez nem csupán tanító szem­pontból fontos, de ugyanak­kor megsejteti, hogy a jó és hasznos munkaeszköz egy­ben műtárgynak is magas­rendű és felhívja figyelmün­ket arra, ami még a felvilá­gosodás kora nagy francia enciklopédiájában egyet je­lentett: a művészet és mes­terség egységére, a kézmű­ves munka és munkaeszköz művészi elemeire. Addig megy el a kiállítás, amíg a művészet még mesterség volt, s a mesterség művészet. A helyszűke elkerülhetetlen­né tette a bemutatás zsúfolt­ságát, de kárpótlásul adta felbecsülhetetlen értékeinek garmadáját. _______________________/ Szombati galéria Kondor Béla: Repülő férfi fegyverrel Tudom, azért nem érhet vád, hogy a frontról nem jött meg annyi katona, hogy öregek és ifjak sokasága nem jött haza — nem érhet az a vád, hogy: nem segített, bár módjában állt — nincs, nem lehet vád s mégis, hátha, hátha .. . (Alekszandr Tvardovszkij: Tudom című verse Baranyi Ferenc fordításában) Egy szép régi óra, amelyet Lönnrot ajándékozott a múze­umnak. A KAJAANI SZÓ ES DAL y> A „Szó és dal a kalevalai Kajaaniban” fesztivál a Ka- levala-év ünnepi eseményei­nek nyári fő rendezvénye lesz. Az idei nyár fő témái: Elias Lönnrot élete, a nép- költészet és néphagyomány. Az ünnepségsorozat időtar­tama is hosszabb lesz az idén: a korábbi hat nap he­lyett ugyanis nyolc napig, tehát június 30-tól július 7- ig fog tartani. Kajaani 20 éven át volt Elias Lönnrot lakóhelye. A Kalevala is ott született meg az íróasztalán. Ez lesz a témája az oului egyetemmel közösen szerve­zendő szemináriumnak is, amelyen a nemzeti eposzhoz kapcsolódó életmű különbö­ző szakaszaira világítanak rá. Ezt illusztrálja a kajaani városi színháznak „Éli, a sá­mán” és a kajaani táncszín­ház „Kalevalai tájakon” cí­mű előadása is. A „Szó és a dal” fesztivál egyedülálló rendezvény ab­ból a szempontból is, hogy a program jó része a helyes kiejtéssel foglalkozik. Eeva- Kaarina Volánén, Aino-Mai- ja Tikkanen és Ritva Aho- nen népköltészeti estjének a címe: „Szavak a számban”. Tuulikki Yli-Lonttinen elő­adása is népköltészeti ösz- szeállítás lesz, címe „A vi­lág születése”. Seela Sella a „Vaskorszak” című mű Kul- lervóját mutatja be. Az utóbbi évek kiemelke­dő fiatal versmondója, In­ker! Kivimaki felújítja a ka­levalai nőket ábrázoló „Nő­uralom” című összeállítását. Veikko Sinisalo professzo utoljára adja elő Kajaani ban a „Távoli erdő” cím Kivi-estjét. A korábbi szokásokhoz hí ven a „Szó és dal” fesztivá Ion az idén is megtartjá az 1985-ös évi fiatal előadó művészek premierjét. A „Me gyék találkozója” esten mű kedvelő versmondók előadá sait hallhatják. Az országos kantele-talál kozó és ennek záró hang versenye szintén a kajaan fesztivál programját gazda gítja. Ez alkalomból Kajaa niban vendégszerepei a hí rés petrozavodszki Kantele együttes. A Helga-szövetség fiatal jainak nyári találkozójár. érkező csoportok nagy sza badtéri mulatságot rendez nek a gyermekek számár; és bemutatják a „Kalevah gyermekszemmel” című ősz szeállításukat. Az ünnepségsorozatho szokás szerint továbbképző si program is csatlakozik. / Finn Versmondók Szövetsé ge a paltamoi Kainuu isko Iában rendezi meg nyár tanfolyamát. Az oului egye tem kajaani továbbképzés központja az anyanyelvi é, történelem szakos tanárok nak szervez továbbképzést A „Szó és dal” fesztivál először 1977-ben rendeztél meg, az idei tehát a kilen cedik lesz. A rendezvénysorozatot : kajaani város által kineve zett rendező bizottság szer vezi, amelynek elnöke Veik ko Sinisalo professzor. KH HÉTVÉGI melléklet Díszruha (Brüsszel, XIX. század közepe). 1 NAGY ISTVÁN ATTILA: G. NAGY ILIÁN: \ Amulett-szemű asszonyok \ Amulett-szemű asszonyok: Anyák — föld, nyelv róluk elnevezve. Virágápoló kezeik nyomán tündököl a béke. Szívükhöz hasonló árnyéktalan csillag. Vénen is szépek, mint erdők közepén a korhadó fák! Folyóvizek a könnyeik — holtat, bűnöst tisztító imák. Árvák királynői Ök: koronás kontyaik előtt 1 térdreborul a Halál. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom