Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
ízt az oldalt a Kalevala megjelenésének 150. évfordulója alkalmából Kajaaniból, Nyíregyháza finn test- rérvárosából küldte olvasóinknak a „Kajaani Hírek” munkatársa, Eero Marttinen újságíró. A cikkeket lévay Valéria fordította. Ezzel egy időben a Kelet-Magyarország munkatársainak összeállítása a finn testvérváros újságjában jelent meg. Művészetek íorrása A150 éves Kalevala embereket régóta foghatja, hogy hol kelet- t a Kalevala. — Erre egyetlen válasz van: a vala Kajaaniban, Lönn- ■óasztalán született meg ill ja Väinö Kaukonen, rrszág jeles Kalevala- ója. Így tehát Kajaani ileménye szerint — tel- oggal használhatja a valai város” nevet. Kalevala lett Väinö :onen életének fő mű- mely már több mint 50 foglalkoztatja Kalikódé a kutatásait még ig tovább folytatja. En- a kitartó munkának az nénye számos jelentős rala-tanulmány és szaklom, sőt ez volt a té- a doktori disszertáció- í is. Hogyan is kezdődött ez? Ennek a kutatási láz- a gyökerei bizonyára lióig nyúlnak vissza, i nagyszüleimhez. A anyámnak volt egy fény- Lönnrotról, amit Lönn- naga adott a dédapám- Ez a kép aztán már mint 50 éve elkísér en- A kultúra iránti ér- Sdés már a gyermekko- irnyezetemre is jellemolt. A középiskolát vi- , Helsinkiben végeztem, gimnázium igazgatója en kiváló finn nyelvta- F. A. Heporauta volt, egy segédkönyvet is ké- tt a Kalevalához, inö Kaukonen aztán ndja, hogy a Kalevala i érdeklődése csak to- i fokozódott az egyete- ahol a népköltészet volt szakja. lukonen 1934-ben az ös- vala megszerkesztését iztotta doktori érteketémájául, és 1939-ben óráit belőle. Amikor hozzáláttam az tezés megírásához, vaján nem is sejtettem, en óriási munka vár Ügy gondoltam, a Kala keletkezési körűimének tisztázása irodalmunk egyik központi kérdése, ezért feltétlenül foglalkozni kell vele. — Ha igazán őszinte akarok lenni, meg kell vallanom, hogy munka közben azért néha elbizonytalanodtam, és nem tudtam, hogy meg tudok-e birkózni a feladattal, vagy az győz le engem ... Aztán mégiscsak sikerült véghez vinnem ezt a munkát, és most megelégedéssel tapasztalhatom, hogy a Kalevala-kutatásaimnak sokféle és sok tudományágra kiterjedő hatása van. Vajon a Kalevala-kutatá- sokat sikerült-e teljesen kimeríteni? — A legfontosabbakat már tisztáztuk, de tennivaló továbbra is végtelenül sok van, és a kutatásaim révén új feladatok is jelentkeztek. Väinö Kaukonen jól emlékszik a Kalevala 100 éves évfordulójára is 1935-ben. — Az akkori megemlékezések természetesen mások voltak, mint a maiak. Ünnepségeket akkor is rendeztek az ország különböző részein és külföldön is, de minden bizonnyal kevesebbet, mint amennyit most terveznek. — A leglényegesebb különbség mégis az, hogy 50 évvel ezelőtt a távoli őskor emlékét, történelmünk igen korai szakaszának tükröződését ünnepelték a Kalevalában. Szerintem most egy kicsit más a helyzet, mert napjainkban a Kalevala inkább költészetet és művészetet jelent. — Vajon az ön, Kalevaláról alkotott véleménye vál- tozott-e az idők során? — Nemigen változott, mivel a Kalevaláról alkotott felfogásomat Niemi értekezésére alapoztam, amely valóban pontos és jó munka volt. Így a diákkoromban kialakított nézeteim végigkísértek a pályámon. Kaukonen professzor nyomatékosan kiemeli azt is, hogy „a dalgyűjtő utak szempontjából Kajaani a legjobb hely volt Lönnrot- nak”. — Kajaani fekvése igen kedvező abból a szempontból, hogy Lönnrot onnan könnyen felkerekedhetett — hivatalos útjai között, vagy azokkal egyidejűleg — hogy átnézzen a határ másik oldalára, a „verselő falvakba”. Ha valahol Dél-Finnország- ban lett volna körorvos, nem tudott volna ilyen köny- nyen és kényelmesen átjárni. — Másrészt nem volt teljesen hátrányos az sem, hogy távol volt Helsinkitől, hiszen Kajaaniban nyugodtab- ban tudott dolgozni, mint délebbre. Kaukonen azt is hozzáteszi, hogy kajaani évei alatt Lönnrot hosszú szabadságokat kapott az orvosi munkájában. — Minthogy igen lelkiismeretes volt, néha bizony komoly gondokat okozott neki az a tudat, hogy a finn nyelv és népköltészet iránti vonzalma miatt nem lehet igazán.jó orvos. — Most mégis elmondhatjuk, hogy aligha lehetett volna jobb. Lönnrot orvosként éppen úgy megállta a helyét, mint más korabeli orvosok, tehát az orvosi tevékenységéről sem lehet egy rossz szavunk sem Kaukonen szerint Kajaa- ninak is nagy szerepe van abban, hogy milyen is lett az utókor számára a Kalevala. — Az ilomantsiak azt mondják, hogy ha Lönnrot kezdettől fogva ismerte volna az ilomantsi, azaz a finnországi Észak-Karjala epikus költészetét, akkor a Kalevala sok részlete most másképp hangzana. — De Lönnrot akkor, a munkája kezdetén nem talált még rá az igazi nagy énekmondókra. Így a Kalevala csak lassacskán jött létre az általa összegyűjtött anyagból. Ezért a Kalevala első kiadása jórészt orosz- karjalai költészet. Väinö Kaukonen professzor. Kaukonen azt is megjegyzi, hogy Lönnrot a Kalevalát nagyon is tudatosan szerkesztette egybe, és végig tudatában volt annak, hogy egyedülálló népi eposzt alkot. „Ebben mutatkozik meg a Kalevalának az Iliászhoz és Odüsszeiához való kapcsolata.” Ehhez a következőket fűzi hozzá: — Korábban August Wulff adta elő azt a teóriát, amely szerint az Iliászhoz és Odüsz- szeiához hasonló művek nem jöhettek létre az írásbeliség kialakulása előtt. A trójai háborúról például már korábban is éltek különböző dalok, de csak az i. e. VI. században jegyezte le őket egy ismeretlen athéni — Homérosz vagy esetleg valaki más —, én inkább azt mondom, hogy „egy ismeretlen athéni” szedte össze és szerkesztette egybe az eposzt. Ez az elmélet nálunk is ismert volt. Többek között Porthan is foglalkozott vele, de Lönnrot is ismerte. Kaukonen aztán így folytatja: — Lönnrot nagy érdeme abban rejlik, hogy ezekből a karjalai népdalokból a fentiekhez hasonlóan megszerkesztett egy nagy nemzeti eposzt. A fentiek bizonyítására Kaukonen felidézi, mit írt Lönnrot a Kalevala első kiadásának előszavában: „Lehet, hogy az eljövendő nemzedék épp oly nagy becsben tartja majd a Kalevalát, mint a görögök a magukét”. — Lönnrot egyébként azt is megállapította, hogy a Kalevalával „gyakorlatilag Lönnrot használati tárgyai a Kajaani Múzeumban. Lönnrot szobra Kajaaniban. (Juhani Karvonen felvételei) megmutatta és bebizonyította, hogyan keletkeztek a homéroszi eposzok”. Ezt egyik levelében fejtette ki. És ez nagyon is világos megállapítás. — Lönnrot tehát maga is az Iliász és az Odüsszeia mellé állította a Kalevalát, és magának is az volt a véleménye, hogy a Kalevala ezekhez hasonló verses mű. Mint ahogy valóban az is. Väinö Kaukonen épp most fejezi be legújabb munkájának kéziratát, amelyben Lönnrottal és Snellmannal foglalkozik, és kitér az előbbi kérdésre is, valamint kettejük együttműködésére. Mit jelent hát a Kalevala a finneknek? — Ez irodalmunk legjelentősebb alkotása, gazdag és kimeríthetetlen forrása más művészeteknek. Elmondhatjuk, hogy teljesen önálló kalevalai művészet eredője lett, maradandó és teljes egészében nemzeti, de ugyanakkor nemzetközileg is jelentős mű. Nemzeti irodalmunk a Kalevalában gyökerezik. És vele együtt persze Kajaaniban is. A kajaaniak- nak minden okuk megvan arra, hogy méltóan megünnepeljék a Kalevalát, amely nálunk született, Lönnrot körorvos író asztalán — fejezi be Kaukonen. Eero Marttinen ANTAL ATTILA: Vizsgák után Ültem a kemence-meleg töltésen, hallgattam a sínek forró vasából szüremlő távoli jeleket s a végtelen ritmusú cirpelést. Hogy vártam e pillanatot! Vad, vakációra hangolt húrok remegtek bennem hetek óta ... s ott a töltés füvén úgy éreztem mégis: elhevernék, zenélnék itt tücsök-sorban nyár végéig, ha kezdhetném... ha még egyszer üzenne értem szeptember .. . S hátamat a partnak vetve rábíztam maradék időm a suhogó képzeletre MESTER ATTILA: Jutok mind mélyebbre Évek rakódnak rám rétegződnek jutok mind mélyebbre az időben szűzföldek ölét vérző ekevasak nem fordítanak ki a fényre elmerülök befejezetlen dolgaim félig sem gondolt gondolataim korhadó síremlékletek körülöttiem saertehullajtott szavaim rézfililóreit nem díszíti királyi aromás kardot nem viselek s koponyámon buzogányütöttte sebetKörülöttem meghunyászkodott szándékok csontböredékéi hév ennek be nem telt vágyaim korsói földdel tömődnek telítődnek rakódnak rám az évek elmerülök arccal Keletnek mint a hunok — lovatLan Aittila emmagam ostora csak — számban hazám keserű homokja koponyám homokóra — halállal lassan megtelik. 1985. 'május 18. Beszélgetés Väinö Kaukonen professzorral a finn hősi eposzról
