Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-17 / 114. szám
1985. május 17. Kelet-Magyarország 3 Képviselőjelöltjeink Erdei Gyula Nem megyénk szülötte, de nem is távoli vidék ivadéka. Püspökladányban látta meg a napvilágot 1948- ban, éppen úgy, mint jelölt- társa. Paraszti család gyermeke, szülei a földiből éltek, ez határozta meg az ő sorsát is. A középiskolát a szülőhelyén végezte el, innen került Debrecenbe az agrártudományi egyetemre 1966-bain. Tiszaőrs, Nagy- rábé, Tiszagyulaháza, ezek a szakma további állomásai. Mint mondja, ötéves ciklusokra osztható azóta az élete. Ennyit töltött Bal- kányban is, a Szabolcs Termelőszövetkezetben, jelenlegi munkahelyén. Nős, felesége pedagógus, egy gyermekük van, a tsz szolgálati lakásában élnek. Tagja a községi pártbizottságnak, és a termelőszövetkezet párt- vezetőségének. Politikai tevékenységéhez hozzátartozik, hogy rendszeresen vezeti a téli politikai továbbképzéseket. — Szeretem, ha a gondok és problémák mielőbb felszínre kerülnek, erénynek tartom a szókimondást, bűnnek a kellemetlen ügyek szőnyeg alá seprését — mondja magáról. — Különösen fontos ez vidékünkön — fűzi hozzá —, ahol kizárólag kedvezőtlen adottságú gazdaságok vannak. Nincs város errefelé, ez szüld a hiányosságokat. Bal- kány ugyan jó centrum, és Lugos is felfutóban van, de ez még nem elég erő a lakosság itt tartásához, boldogulásához. Való igaz, ahol a jó feltételek együtt vannak, ott koncéntrálódilf a szellemi erő. Program gyanánt vonzó lehet tehát kimondani: nagyon fontos a letelepítés 9-es számú választókerület segítése, az anyagi megbecsülés fokozása és az egymás iránti türelem alapjainak lerakása. A néhány aranykoronás földeken nyugodt munka lehetőségeit megteremteni nagy feladat. — Van mit cselekedni az ellátás javításáért — részletezi tovább a feladatokat, amelyeket megválasztása esetén mag elé tűz Erdei Gyula. Kevés a pedagógus, az orvos, nincs mindenütt vezetékes víz, még kevesebb helyen megoldott a szennyvízelvezetés. A pedagógus- hiány egyenesen égetőnek nevezhető. Képesítés nélküli oktatók nevelik a jövő generációját számos helyen. Amellett, hogy múlhatatlan érdemük az igyekezet, amit a hiányok pótlására fordítanak, halaszthatatlan a tanulóifjúság sorsának, képzésének ügyét avatottabb kézbe helyezni. Legyen vonzó a lakóhely! Ha Ombolyról, Penészlekről van szó, mindjárt elmúlik a rossz jelszóíz a mondatról. Tudom, hogy nagy fába vágom a fejszémet megválasztásom esetén, ha mindezek megoldását tűzöm ki célomul — foglalja össze Erdei Gyula. — Nagyon sok múlik az emberek összefogásán, amire természetesen számítok. Moldvai István Fülpösdarócon, Szatmár egyik legkisebb falujában született 1948->ban. A föld, a gazdálkodás szeretete már itt beleitatódott, hiszen édesapja, miként ő maga, gazdász ember volt. A helyi termelőszövetkezet főagro- nómusának gyermeke az apja pályáját választotta, a mátészalkai Baross László Mezőgazdasági Technikumban tanult tovább, majd a kétéves katonai szolgálat letöltése után Debrecenben találjuk, az agrártudományi egyetemen. A diploma megszerzése után továbbra is töretlen a pálya és egyben hasonló a mai fiatal agrárszakember- nemzedék többi tagjáéhoz. A gyakornok évek a szülőfalu mezőin telnek, de nem sokkal később már a nagy próba jön. Egy olyan élenjáró és nagy hagyományokkal rendelkező állami gazdaság, mint a balkányi, hívja meg főállattenyésztőnek. „Nagy öregek” veszik körül, a szakma és a közélet elismert veteránjai: Bojtor Miklós, Kuritár János. Köz- tiszteletnek örvendő emberek mind a választókerületben. Az előbhi maga is sokáig képviselő volt az erre lakók bizalmából. A fiatal gazdászlegény hamarosan igazolja a belé helyezett bi- . zalmat, és elismerést szerez a gazdaságon kívül is. Ennek eredménye, hogy 1983. április elseje óta a Nyírlu- gosi Állami Gazdaság igazgatója; ismét egy hely, ahol van mit bizonyítania. A közéleti szereplés beosztásánál fogva a mindennapjaihoz tartozik, mégis meglepetés volt számára, hogy képviselőnek jelölték. — A körzethez tartozó 12 helység és az itt lakó 34 ezer ember közérzete mindennél fontosabb ügy — mondja. — Stabilizálni kell az itt dolgozó nagyüzemeket, mindenekelőtt azzal, hogy közös beruházásokat kezdjenek, vagyis a megosztott erők hatékonyabbá váljanak. Az együttműködésnek ki kell terjedni a kihasználatlan eszközök termelésbe vonására is. Ez egyáltalán nem megvalósíthatatlan álom, mert már most is jó példát lehet találni rá a nyírmihálydi és a nyírlugosi, valamint az ömbölyi tsz esetében, amelyhez csatlakozott a Nyírbél- teki ÁFÉSZ is. Rengeteg tartalékot lát a képviselőjelölt a tájegység sajátosságainak hatékonyabb kihasználására. Még több málnát, egrest, csemegekukoricát lehetne termelni és természetesen még magasabb feldolgozottsági fokon értékesíteni. Ugyanez vonatkozik az erdészetre is, amellyel munkahelye, a Nyírlugosi Állami Gazdaság élen jár. Moldvai István természetesen szem előtt tartja a lakóhelyekkel támasztható mindennapi igények fejlesztésének lehetőségeit is, hiszen maga is itt lakik pedagógus feleségével, két iskolás gyermekével. Otthon lenni jó közérzettel ezen a mostoha adottságú vidéken, ezt szeretné megvalósítani. Új start a városi rangért Két esztendeje nagy csalódás érte Tisza vasvári lakóit: a megpályázott városi címet nem kapták meg, nem keseredtek azonban el, a korábbinál még dinamikusabb fejlődési tempót kezdtek diktálni. A nagyközség vezetői és lakói megértették: a városi feltételeket itt, maguknak kell megteremteniük. Nagy lendületet adott az elmúlt évben elnyert városi jogú nagyközségi cím. A várossá Válás kézzelfogható közelsége óriási energiákat szabadított fel. A VI. ötéves tervben 168,5 millió volt a tervezett költségvetési irányzat. Ezzel szemben idén év végéig már 263 millió forinttal gazdálkodtak. A fejlesztési pénzalap a tervek szerint alig haladta meg a kétmilliót, míg valójában 152 millió forinttal rendelkeztek. Ebben az időszakban új intézmények — mint például Megszépült a múlt század elején épült Dessewffy-kastély. mjf ovács XII. József 25 MC éves korában kóstol- * ta meg a szotyolát először. Ahogy az lenni szokott: a haverok megkínálták a meccsen egy marékkai, ahová a nagy csődület miatt csak azért tévedt be, mert azt hitte, hogy banánt árulnak. Attól kezdve ott volt mindegyik meccsen, és be nem állt a szája. Csak akkor tartott egy kis szünetet, ha be kellett kiáltani a bírónak, hogy „Hu-ha, anyád!” Lassan szenvedélyévé vált a magolás. Otthagyta a munkahelyét is, mert nem bírta ki az osztály- vezetői értekezleteket a cigarettaszünetig. Magolt a tanácskozás alatt is, hozzászólás közben. Ha a focipálya mellett ment el, mindig betért egy zseb magot megenni, mindegy volt edzőmeccs, ifjúsági meccs, ott állt a nézőtéren és teleköpködte a környékét. Ez lett volna a kisebb baj, mert mások is ezt teszik, de ő már nem tudta abbahagyni. Magolt az utcán, a buszon, és otthon a tv előtt is. Veszekedés veszekedést követett, az asszony nem győzött utána takarítani, és ő egyre kevesebb pénzt adott haza: elmagolta a fizetését, és elment a pénz a bírságokra, mert a közterület-ellenőrök már vadásztak rá. Kisebesedett a szája, bi- bircsókok nőttek az arcán az olajos magvaktól — a gyerekek megutálták, a felesége elhidegült tőle. A válóperes tárgyalás végére tele volt maghajjal még a bírói pulpitus is. Elköltözött hazulról és egyre mélyebbre süllyedt. Hol itt dolgozott, hol ott, de elöbb-utóbb mindenhonnan elbocsátották. A tejüzemben maghaj került a Túró Rudiba, a sütödében a kifliben találtak szotyo-- lamagot. Végül már az építőiparban sem kellett — amikor a leragasztott pvc-padló alatt mindenütt maghajat találtak, és kiderült, hogy ő járt arra. Tavaly már az utcára került és alkalmi munkából élt. Ha nem volt magra pénze, kéregetett, lopott, végül már csak úgy üresen a szociális otthon, mely eddig a megyei tanácshoz tartozott — kerültek a helyi tanács fennhatósága alá. Ez magyarázza elsősorban a költségvetési pénzek ilyen arányú növekedését. A fejlesztési alap emelkedése elsősorban a tanács és a vállalatok javuló együttműködésének az eredménye. Segíti a magasabb célok elérését, hogy Tiszavasvári tanácsi vezetői mindig számíthatnak a társadalmi munkások aktivitására. A VI. ötéves tervben eddig 87 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a nagyközség lakói. Kiemelt feladat volt a gázhálózat, az új iskola és óvoda építése. Benzinkút, szolgáltatóegységek, gyógyszertárak és egészségügyi komplexum létesítése. E tervidőszakban 130 telepszerű többszintes és 350 magánerős családi ház épült, s jelenleg 100 lakás építésén dolgoznak. Az új létesítmények létrehozása mellett nagy gondot fordítanak a meglévő értékek megőrzésére is. A műemlék jellegű Dessewffy- kastélyt j— amiben szakmunkásképző intézet kollégiuma foglal helyet — jelentős társadalmi munkával rendbe hozzák. A régi Szent- mihály ódon központja ismét egykori szépségében pompázhat majd. Az Árpádkori kerítést felújítják és környékét parkosítják. Gaál Béla Oj óvoda és bölcsőde épül a V Vasvári Pál utcán. köpködött — emlékezetből. Előfordult, hogy rendőrnek kellett hazakísérni, mert nem tudta a járást hazáig ... Azelőtt a maghaj, amit szétköpködött — az mutatta az utat. Végül közveszélyes munkakerülésért elítélték és kény- szerelvonó kezelésre kötelezték. m*mgy tudom itt dolgozik MJ a nagyfai üzem ki- v helyezett telepén egy köztisztasági vállálatnál. Csíkos mellényben sepri az utcákat. Már majdnem meggyógyult, cukorkát szopogat és méla undorral sepri be a maghajat a lefolyóba. A jövő hónapban új emberként szabadul. Mégis sok függ a rehabilitációtól, — a régi környezete visszaesővé teheti ... Mi lesz, ha megint betéved egy meccsre? ... Kulcsár Attila Szigorúbb szanálást! / smét eltelik lassacskán fél év, és ha visz- szatekintünk, igen sok meglepetés érte a mezők gazdáit mind a természet részéről, mind a köz- gazdasági szabályzókéról. Volt azonban valami, ami lezajlott a maga megszokott kerékvágásában: a közelmúltban befejezték munkájukat a szanáló bizottságok a pénzügyi hiányos termelőszövetkezetekben. Ez a „megszokott kerékvágás” kellemetlen hangzású a fülnek ebben az értelemben, hiszen kinek hiányozna ha nem lenne a szanálás? Mégis ezt kell írni, mert amikor egy- egy évben megkezdődik a pénzügyi rendezés, hellyel- közzel ugyanazok a gazdaságok kerülnek szóba. Az idén alig több mint egy tucat termelőszövetkezet került a „feketelistára”, de jó ha tudjuk, hogy akadnak még körülbelül ugyan- ennyien, akik hajszál hí~ ján kerülték el ezt a szomorú sorsot. Van tehát vagy harminc tsz, ahol jövőre ismét látogatást tehet a szanáló bizottság, és tegyük hozzá vendég volt már néhányukban egy párszor. Kellemetlen vendégeskedés ez mindkét félnek, és elhamarkodott dolog lenne pusztán a vendéglátót okolni a „repetáért”. Ha ugyanis megint visza kell jönni, az minősíti a szanáló bizottság munkáját is. Hogy is van ez? Kissé egyszerűsítve a következőképpen: az új vezetők egy éve dolgoznak, eredmény semmi, de még ne bántsuk őket, hiszen most melegednek meg; eltelt két év, még mindig benne a tsz a slamasztikában — talán bizonyítanak jövőre. És eltelik három év, persze kozmetikázottak az adatok, mire kiderül az alkalmatlanság. Tarthatatlan állapot és módszer ez, mert közben több község lakossága szenvedi meg a kísérletezgetést. A szanálási jegyzőkönyvek kevés szubjektív bírálatot tartalmaznak, bizonyíték erre, hogy a dotációt — objektív okokra nyújtják. Tízmilliós nagyságrendekben! A tsz vezetőit sújtja ugyan húsz-har- mincezer forint visszafizetési kötelezettség, de könnyen belátható, hogy ez nem nagy visszatartó erő, és alig ösztönöz radikális változtatásokra. A megoldások pedig nagyon is gyökeres felfordulást okoznak vágül is, elég ha csak a soron lévő felszámolásokat hozzuk példának. 4 bajok felfedésének halaszgatása hatványozza a végkifejlet súlyosságát. Márpedig a hivatalban lévő vezetésnek nagyon sok eszköze van a való helyzet eltitkolására. Van olyan csődbe ment tsz, amely néhány éve még kiváló volt. A szanálok felelőssége nagyobb a szanáltakénál, munkájuk eredményét fémjelezné, ha nem kellene visszajárni azokba a tsz-ekbe, amelyek földjeinek magasabb az aranykorona értéke, mint a megyei átlag. Esik Sándor
