Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-17 / 114. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. május 17. Kommentár II két Korea A május 17-re kitűzött gazdasági tárgyalások ezúttal különös fontosságúak. A 'különleges jelzőt azonban az elmúlt bő fél esztendő eseményei indokolják. Még emlékezetes, hogy tavaly Dél-Koreát szokatlanul nagy és pusztító árvíz sújtotta. A világból sokfelei kapott segélyek sorában ott volt a Koreai-félsziget északi feléből küldött tetemes szállítmány. A humanitárius gesztus Phenjan részéről segített felolvasztani a jeget a két Korea között. Hamarosan közvetlen tárgyalások kezdődtek a családegyesítések kérdéseiről és a gazdasági együttműködés lehetőségeiről. De nem tartott sokáig, mert decemberben a KNDK kormánya bejelentette: kénytelen megszakítani a tárgyalásokat, mivel a Team Spirit elnevezésű amerikai— dél-koreai hadgyakorlat nyilvánvalóan ellene irányuló provokációnak tekinthető. Az idei év első hónapjai ekként ismét a megszokott feszültebb időszakot hozták vissza a Koreai-félsziget tájékán, de ahogy a vége felé közeledett a hadgyakorlat, Phenjanfoól máris új — minden eddiginél fontosabb — javaslatot küldtek délre. Április 9-én a szocialista Korea parlamentje azt ajánlotta a szöuli képviselőháznak, hogy a két testület kezdjen közvetlen tárgyalásokat a két Korea újraegyesítésének kérdéseiről. Ennek a bonyolult tanácskozás- sorozatnak pedig kedvező előjátéka lehet a tavaly megszakított gazdasági és családegyesítési megbeszélések felújítása. A KNDK az eszmecserék folytatásának dátumaként május 17-ét (a gazdasági témákban), illetve május 28-át (családegyesítés) javasolta. A parlamenti szintű kapcsolatfelvételre — a dolgok természeténél fogva — nem lehetett még konkrét időpontot ajánlani. Nos, május 17-e elérkezett, s a két Korea képviselői ismét egy asztalhoz ülnek le Panmidzsonban. A szöuli kormány azonban eleddig még egy szóval sem válaszolt a parlamentek tanácskozásaira vonatkozó kezdeményezésre. A koreai feszültség enyhítésében érdekeltek azt remélik, hogy a mostani felújítás elvezethet a magasabb szintű és nagyobb jelentőségű politikai eszmecserékhez is. Kádár lános a Magyar Sajtó Házában (Folytató* aa 1. oldalról.) — Önök, újságírók és mi, akik párttisztséget töltünk be, közös ügyet szolgálunk — mondotta az elhangzottakra válaszolva Kádár János. — Megnyilvánult ez a párt XIII. kongresszusán is, ahol mindannyian igyekeztünk becsülettel elvégezni a dolgunkat: a küldöttek állást foglaltak a szocialista építőmunkánk legfontosabb feladatait érintő kérdésekben, s a tanácskozás nyílt, felelősségteljes vitájában elhangzottakról, a legfelsőbb pártfórum határozatairól a sajtó hűen beszámolt, segítette, hogy e döntéseket egész népünk megismerje, programjának tekintse. Kádár János elismeréssel szólt arról is, hogy a lapok, a rádió, a televízió méltóképpen emlékeztek meg történelmi sorsfordulónk, fel- szabadulásunk 40. évfordulójáról. — A közéletünk e kiemelkedő eseményeinek időszakában megélénkült társadalmi érdeklődés az ünnepek elmúltával sem csökkent — mutatott rá a párt főtitkára. — Az országgyűlési képviselő- és tanács- taigválasztásakat megelőző jelelőgyűléseken — a közügyek képviseletére méltó jelöltek kiválasztásakor — az állampolgárok aktívan éltek jogaikkal, igazolva választási rendszerünk új, a demokrácia szélesítését szolgáló vonásait. Az újságírók előtt álló feladatokról szólva Kádár János megállapította: különösen nagy a sajtó felelőssége gazdasági építőmunkánk középponti tennivalóinak, új követelményeinek hiteles bemutatásában, s abban, hogy az alkotókészség kibontakozását, a jó kezdeményezések megvalósulását a maga eszközeivel elősegítse. — Mint minden tisztességgel, felelősséggel végzett munkában, a közvélemény tájékoztatásában is csak olyanok állhatnak helyt, afkiík szakmai fel- készültségük mellett határozott világnézet, meggyőződés birtokában vannak — hangsúlyozta a párt főtitkára. — A pártkongresszuson megfogalmazott követelmény a sajtóra is, vagy talán' arra különösen vonatkozik: szocialista céljainkat, meggyőződésünket határozottabban kell képviselnünk. Pártunk az elmúlt évtizedekben annak tudatában dolgozott, s dolgozik ma is, hogy a szocializmust nem lehet parancsszóra építeni. Előrehaladásunkhoz szükség van arra, hogy az egyének érdekelték legyenek a feladatok elvégzésében, de elengedhetetlen az eszméinkkel való azonosulást, céljaink cselekvő támogatását elősegítő propagandamunka, az újságírók aktív tevékenysége. — Ahogyan itt is elhangzott, közelgő közgyűlésükön az újságírók — a televízió, a rádió, a sajtó munkatársai, riporterek és szerkesztők — ennek tudatában készülnek megvitatni feladataikat — mondotta befejezésül Kádár János, sikeres munkát kívánva a tanácskozás résztvevőinek. Barátság vonaton II thaiföldi kSISgyminiszter Budapesten Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására csütörtökön hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Sziddhi Sza- vetszila, a Thaiföldi Királyság külügyminisztere. Sziddhi Szavetszilát vendéglátója, Várkonyi Péter fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Ott volt Suchati Chuthasmit, a Thaiföldi Királyság Budapesten is akkreditált nagykövete. Sziddhi Szavetszila megérkezése után — késő délután — a Külügyminisztérium épületében megkezdődtek a hivatalos magyar—thaiföldi külügyminiszteri tárgyalások. A nyílt és szívélyes légkörű megbeszélésen a külügyminiszterek véleményt cseréltek a legfontosabb nemzetközi kérdésekről, amelyekben a felek nézetei azonosak USA: kémek Spanyolországban vagy közelállóak. Kifejezték országaik szándékát, hogy a jövőben is tevékenyen hozzájárulnak a világ békéjének és biztonságának megszilárdításához, a leszerelés ügyének előmozdításához, a különböző társadalmi rendszerű államok közötti bizalom és párbeszéd erősítéséhez. A külügyminiszterek nagy figyelmet szenteltek a délkelet-ázsiai térség biztonságával összefüggő kérdéseknek. A feszültség okainak eltérő megítélése ellenére hangsúlyozták a vitás kérdések tárgyalásos úton történő megoldásának fontosságát. Áttekintették az államközi kapcsolatokat és kifejezték érdekeltségüket az együttműködés bővítésében, fejlesztésében. Várkonyi Péter este díszvacsorát adott Sziddhi Szavetszila tiszteletére a Külügyminisztérium vendégházában. A spanyol kormány a múlt óv őszén „státusukkal ösz- szeegyeztethetetien csefek- ményelk” miatt 19 amerikai diplomatát utasított ki az országból, illetve kérte azok sürgős visszahívását. Az Interval című népszerű hetilap legfrissebb száma közli azoknak a követségi munkatársaknak a nevét, akiknek augusztus és december között el kellett hagyniuk Madridot. Az eddig titokban tar-* tott elhatározás hátterében az áll — írja a lap —, hogy ,a diplomaták az eddigi adatok szerint a CIA szolgálatában álltak és a madridi kormány ellen folytattak kém- tevékenységet”. Különösen Spanyolország és a szocialista országok kapcsolata, valamint a kabinet észak-afrikai politikája érdekelte őket. (Folytatás az 1. oldalról) A tanácsi tervezőmunka kiemelt feladatai közé sorolta Faluvégi Lajos a lakásellátás és lakásgazdálkodás javítását. A tanácsi tervezőmunkával meg kellene alapozni — mondta —, hogy 1990-ig, Budapest kivételével, minden megyében, minden igényjogosult családnak legyen önálló lakása, illetve hivatalos értesítése arról, hogy pontosan mikor juthat hozzá. Az oktatási intézményhálózatban időben fel kell készülni arra, hogy a nagy létszámú korosztályok rövidesen elérik a középiskolás kort, így megfelelő számú tanteremmel is fogadni kell ezt a demográfiai hullámot. Ugyancsak az eddigieknél több gondot és anyagi eszközt kell fordítaniuk a tanácsoknak a lakosság vízellátásának javítására, illetve a szennyvízelvezető hálózat bővítésére. Az egészségügyben a gyógyító intézmények műszerezettségének, technikai felszereltségének jobbítása szintén a következő évek sürgető teendői közé tartozik. A következő tervidőszak tanácsi feladatait — mutatott rá a Minisztertanács elnök- helyettese — az országos és helyi célok és eszközök ösz- szehangolásával, a gazdálkodó szervek, a tanácsok és a lakosság összefogásával lehet majd eredményesen megoldani. T izenöt éve írt, az akkori művelődési miniszternek, Hku Pálnak küldött feljegyzéseimből idézek: „Sokat kell segíteni az árvizes vidék embereinek a lelki egyensúly visszaszerzésében. Az árvíz rombolásának az emberi lelkekben végzett hatása nagyon szomorú. Az óvodás gyermekek sírva fakadnak a víz csobogásától, sokan elfedik arcukat, ha vizet látnak, az idősebbek mindenüket elvesztvén, az élet értelmét keresik.” Akkor 15 éve nagy bajunkban az egész ország, sőt még külföld szeme is rajtunk volt. Sok ezernyi segítő kéz nyúlt utánunk. Ereztük, hogy velünk van az ország! Veszprémi Endre pedagógus írja Császló község árvizes eseményeiről: „Egyre erősödő, majd gyengülő monoton gépzúgást hallunk. Egy szovjet—magyar helikopterraj kering az elszabadult víztenger felett. Keresik azokat, akik a házak tetején, vagy a víz által körülvett szigeten maradtak. Ki a hátára rakott holmival, ki otthagyva mindenét, üresen, kik sírva igyekezA Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács szervezésében május 4—14-ig 330 aktivista — köztük Szabolcs-szatmáriak — utazott a Szovjetunióba barátságvonaton. Kinttartózkodásuk idején ünnepelte a szovjet nép a világ békeszerető országaival együtt a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulóját. Egész napos vonatozás után érkeztünk a tizenegy hős város egyikébe, Kijev- be. Az ukrán városban a parkokat kicsinosították és olyan gyönyörű tulipánkertté varázsolták, hogy a holland kertészek is meg- •irigyelhették volna. A stadionban a színpompás ünnepség főpróbáját tartották. Megtudtuk: a létesítmény átadását a második világháború első napján, 1941. június 22-re tervezték. Az akkori meghívott vendégek közül 19-en élték túl a borzalmakat, ök tisztelegtek először az ismeretlen katona sírjánál és az örökmécsesnél. A Dinamo Kijev — ebben a csapatban játszik az aranycipős Blohin — elődjéhez fűződik a tragikus „halálmeccs”. A németek Kijev elfoglalásakor fogságba ejtették a labdarúgókat és kihívták őket egy mérkőzésre. Egy „apró” feltételt szabtak: ha nem ők győznek, kivégzik a játékosokat. A hazaszeretet legszebb példájaként a D-be- tűsök 5:3-ra megnyerték a mérkőzést! A fasiszták megtorlásként a négy legjobb játékost kivégezték. A Szovjetunióban a ha- zafiságra nevelés a családban kezdődik. Személyes példa alapján a nagyszülő, dédnagyapa mesél a gyerekeknek a háborúról. A kisgyermekek első sétája az emlékműhöz, kegyhelyekhez vezet. Gyakorlatban látják, hallják, szinte maguk is átélik a történelmi múltat. A tisztelet, a megbecsülés a veteránok, a háborúban részt vevők iránt mindennapos valóság. Gyakran találkozunk városnézés közben óvodás gyerekekkel, akik kettesével, egymás kezét fogva, kezükben tulipánnal sétáltak az emlékművekhez. Az általános iskolában a jól tanulók legnagyobb ki- tüktetése, hogy őrt állhatnak a háborús emlékhelyeknél, A tanévet szeptember elsenek a falu magasabban fekvő kis szigetére. A menekült teheneket a legelőn fejik meg. Hírlik, hogy szovjet kétéltű járművek érkeznek.” Leningrad hős védőinek emlékművénél. jén a béke órájával kezdik az iskolában. Az emlékhelyek, a szoborcsoportok mind azt jelképezik, hogy a szovjet nép senkit és semmit nem felejtett el és nem akar újaibb háborút. A múlt év nyarán megfogalmazott egyik kormányhatározat a veterán családok helyzetének javításáról szólt. Megkülönböztetett figyelmet szentelnek a háború hőseinek, akiknek a szolgáltatásokért csak fele összeget kell fizetni, az üzletekben soron kívüliséget élveznek és még sorolhatnánk a példákat. A Szovjetunióban a sláger Csakovszikij: Győzelem című regénye. A mű hosszú hetek óta vezeti a betsellerlistát. Már a megjelenése napján eltűnt a könyvesboltok polcairól. A kiadók nem győzik kinyomtatni az újabb példányokat. A regényből készült azonos című filmet Mat- vejev rendezte. Az április 19-i bemutató óta a mozi pénztárainál csak az „Elkelt minden jegy” felirat látható. Idegenvezetőnk, Natasa, elmesélte a kétrészes film történetét. A kezdet az Elbához kapcsolódik, amikor az amerikai és szovjet katonák egymást átölelve köszöntötték egymást. Ezzel a találkozóval a kör bezárult a németek körül. A háború befejezéséig fegyverbarátságok születtek a két ország katonái között. A két főszereplő (egy amerikai, és egy szovjet tiszt) húsz év múlva • Helsinkiben, a tárgyalóasztalnál találkozik újra. A múltat felidézve kiderül, hogy az amerikai diplomata a történelmet meghamisítva, a barátságot elfelejtve teljesen másként nyilatkozott az újságokban a második világháború eseményeiről, a szobaablakon. A melegítőm nadrágszárát bokában elkötöm és az apróbb értéktárgyakat beledobálom. Így mentem, ami még menthető. Anyám szatmárnémelőtt a víz... Baráti szomszédunk katonái meg is érkeztek. Kétéltűekkel mentették a lakosságot. ★ Az árvíz harmadnapján érkeztem haza Fehérgyarmatra. Csak Csengéméi tudtunk átjutni igazoltatásunk után. Az út mentén rengeteg őz, nyúl megdögölve. Elpusztította őket a kegyetlen, sodró víz. Megérkezés után azonnal jelentkezni kellett oltásra. Tífusz elleni oltást kaptunk. Szüleim háza összeomlott, ám volt egy rész, a lakószoba felett, amely ha ferdén is, de még állt. Vízben járok az udvaron, bemászok ti rokonainknál éli át az árvíz izgalmait. Apám betegen fekszik debreceni lakásomon. Hogy mondom meg nekik az igazat? Amit tudtunk, mentettük a vízből, a magasabban fekvő közútra a munkásőrökkel. Nem engedik, hogy a félig összedőlt házban maradjak. Ki- parancsolnak! Elered az eső. Hova vigyem a megmentett holmikat? Az utcánk másik oldalán lakó szomszéd betonlábas házában nem volt víz, itt kapok helyet. Szívszorító az emlékezés. Lassan húzódott le a víz, visszatért az élet! A kitele- pítetteket gondos, körültekintő intézkedésekkel engemint ahogy az a valóságban megtörtént... Különvonatunk másfél nap alatt „Észak Velencéjébe”, Leningrádba ért. A városnézésen olyan érdekességekkel ismerkedtünk meg, amelyek nem szerepelnek az útikönyvekben., A „Józanok templomát” a részeges férjeik ellen tiltakozó asszonyok adományaiból építették fel. A sors iróniája, hogy egykoron a templomavatóra a pap pi- tyókásan érkezett... A Péter-Pál erődben a templom kupolájának a felépítését csak egy ács vállalta. Fizetségül azt kérte I. Pétertől, hogy a nyakára nyomja rá a cári bélyegzőt. Ezzel bármelyik kocsmába bement, csak rámutatott a cáratyuska jelére és bármit kérhetett. Május 9. A győzelem napja. „Békét, boldogságot, kék égboltot és munkasikereket kívánok!” — Natasa így köszöntötte csoportunkat a reggelinél. Ünneplőruhában nagyapák és nagymamák unokáikkal érkeztek a központi ünnepségre. A város dolgozói emlékeztek a hősökre. A virágok puha takaróként fedték be az elesettek gránitba vésett nevét. Piros betűs ünnep, gyászkoszorúval. Moszkvában Zsigalin ezredes és Morozov ezredes, az egykor hazánkban harcoló szovjet alakulatok tisztjei, fogadták küldöttségünket. A baráti beszélgetés után megkoszorúztuk a Lenin-mauzóleumot. Tíz nap volt mindössze az út és hamar eltelt. John Reed egy olyan tíz napról írt, amely megrengette a világot. A mi kis küldöttségünk tíz napja egy újabb láncszemmel kapcsolta ösz- Ste ^ hazánk és a Szovjetunió barátságát. Máthé Csaba dik haza. Az emberek ragaszkodnak lakóhelyükhöz. Minél előbb haza, ha kábul tan és fájó szívvel is! Leánytestvéremék még nem jönnek. Tarpán György Sándor házában családi otthonra találtak. Hamarosan megkezdődött az újjáépítés. Tervezők, mérnökök nagy csoportja érkezik Fehérgyarmatra. Megkezdi munkáját az árvízi kormánybiztos, dr. Laár Árpád. Mindenkinek segítenek. Megjelennek a különböző megyék építőipari brigádjai. Róluk az általuk épített utcákat nevezi el az akkor még nagyközségi tanács. Mindenkiben bizonyossá válik, hogy nem marad hajléktalan. Modern, fürdőszobás házak épülnek. Fehérgyarmatot, mint jövendő várost tervezik. Megkezdik az új utak kialakítását a nagyközség szívében és a széleken is. A modern kétemeletes lakóházak egész sora épül fel. Üj ipari létesítmények születnek. Télre minden lakásban legalább egy szobát lakhatóvá tettek. Gacsó László
