Kelet-Magyarország, 1985. május (42. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-17 / 114. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. május 17. Kommentár II két Korea A május 17-re kitűzött gazdasági tárgyalások ezút­tal különös fontosságúak. A 'különleges jelzőt azonban az elmúlt bő fél esztendő ese­ményei indokolják. Még emlékezetes, hogy ta­valy Dél-Koreát szokatlanul nagy és pusztító árvíz sújtot­ta. A világból sokfelei ka­pott segélyek sorában ott volt a Koreai-félsziget észa­ki feléből küldött tetemes szállítmány. A humanitárius gesztus Phenjan részéről se­gített felolvasztani a jeget a két Korea között. Hamarosan közvetlen tárgyalások kez­dődtek a családegyesítések kérdéseiről és a gazdasági együttműködés lehetőségei­ről. De nem tartott sokáig, mert decemberben a KNDK kormánya bejelentette: kény­telen megszakítani a tárgya­lásokat, mivel a Team Spi­rit elnevezésű amerikai— dél-koreai hadgyakorlat nyil­vánvalóan ellene irányuló provokációnak tekinthető. Az idei év első hónapjai ek­ként ismét a megszokott fe­szültebb időszakot hozták vissza a Koreai-félsziget tá­jékán, de ahogy a vége felé közeledett a hadgyakorlat, Phenjanfoól máris új — min­den eddiginél fontosabb — javaslatot küldtek délre. Április 9-én a szocialista Korea parlamentje azt aján­lotta a szöuli képviselőház­nak, hogy a két testület kezdjen közvetlen tárgyalá­sokat a két Korea újraegye­sítésének kérdéseiről. En­nek a bonyolult tanácskozás- sorozatnak pedig kedvező előjátéka lehet a tavaly meg­szakított gazdasági és csa­ládegyesítési megbeszélések felújítása. A KNDK az esz­mecserék folytatásának dátu­maként május 17-ét (a gaz­dasági témákban), illetve május 28-át (családegyesí­tés) javasolta. A parlamenti szintű kapcsolatfelvételre — a dolgok természeténél fog­va — nem lehetett még konkrét időpontot ajánlani. Nos, május 17-e elérkezett, s a két Korea képviselői is­mét egy asztalhoz ülnek le Panmidzsonban. A szöuli kormány azonban eleddig még egy szóval sem vála­szolt a parlamentek tanács­kozásaira vonatkozó kezde­ményezésre. A koreai fe­szültség enyhítésében érde­keltek azt remélik, hogy a mostani felújítás elvezethet a magasabb szintű és na­gyobb jelentőségű politikai eszmecserékhez is. Kádár lános a Magyar Sajtó Házában (Folytató* aa 1. oldalról.) — Önök, újságírók és mi, akik párttisztséget töltünk be, közös ügyet szolgálunk — mondotta az elhangzottakra válaszolva Kádár János. — Megnyilvánult ez a párt XIII. kongresszusán is, ahol mind­annyian igyekeztünk becsü­lettel elvégezni a dolgunkat: a küldöttek állást foglaltak a szocialista építőmunkánk legfontosabb feladatait érin­tő kérdésekben, s a tanács­kozás nyílt, felelősségteljes vitájában elhangzottakról, a legfelsőbb pártfórum ha­tározatairól a sajtó hűen be­számolt, segítette, hogy e döntéseket egész népünk megismerje, programjának tekintse. Kádár János elismeréssel szólt arról is, hogy a lapok, a rádió, a televízió méltó­képpen emlékeztek meg tör­ténelmi sorsfordulónk, fel- szabadulásunk 40. évforduló­járól. — A közéletünk e kiemel­kedő eseményeinek idősza­kában megélénkült társa­dalmi érdeklődés az ün­nepek elmúltával sem csök­kent — mutatott rá a párt főtitkára. — Az országgyű­lési képviselő- és tanács- taigválasztásakat megelőző jelelőgyűléseken — a köz­ügyek képviseletére méltó jelöltek kiválasztásakor — az állampolgárok aktívan él­tek jogaikkal, igazolva vá­lasztási rendszerünk új, a demokrácia szélesítését szol­gáló vonásait. Az újságírók előtt álló fel­adatokról szólva Kádár Já­nos megállapította: különö­sen nagy a sajtó felelőssége gazdasági építőmunkánk kö­zépponti tennivalóinak, új követelményeinek hiteles be­mutatásában, s abban, hogy az alkotókészség kibontako­zását, a jó kezdeményezések megvalósulását a maga esz­közeivel elősegítse. — Mint minden tisztességgel, felelős­séggel végzett munkában, a közvélemény tájékoztatásá­ban is csak olyanok állhat­nak helyt, afkiík szakmai fel- készültségük mellett határo­zott világnézet, meggyőződés birtokában vannak — hang­súlyozta a párt főtitkára. — A pártkongresszuson meg­fogalmazott követelmény a sajtóra is, vagy talán' arra különösen vonatkozik: szo­cialista céljainkat, meggyő­ződésünket határozottabban kell képviselnünk. Pártunk az elmúlt évtize­dekben annak tudatában dol­gozott, s dolgozik ma is, hogy a szocializmust nem lehet parancsszóra építeni. Előre­haladásunkhoz szükség van arra, hogy az egyének érde­kelték legyenek a feladatok elvégzésében, de elengedhe­tetlen az eszméinkkel való azonosulást, céljaink cselek­vő támogatását elősegítő pro­pagandamunka, az újságírók aktív tevékenysége. — Ahogyan itt is elhang­zott, közelgő közgyűlésükön az újságírók — a televízió, a rádió, a sajtó munkatársai, riporterek és szerkesztők — ennek tudatában készülnek megvitatni feladataikat — mondotta befejezésül Kádár János, sikeres munkát kí­vánva a tanácskozás részt­vevőinek. Barátság vonaton II thaiföldi kSISgyminiszter Budapesten Várkonyi Péter külügymi­niszter meghívására csütörtö­kön hivatalos látogatásra ha­zánkba érkezett Sziddhi Sza- vetszila, a Thaiföldi Király­ság külügyminisztere. Sziddhi Szavetszilát vendéglátója, Várkonyi Péter fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Ott volt Suchati Chuthasmit, a Thaiföldi Királyság Budapes­ten is akkreditált nagyköve­te. Sziddhi Szavetszila megér­kezése után — késő délután — a Külügyminisztérium épületében megkezdődtek a hivatalos magyar—thaiföldi külügyminiszteri tárgyalások. A nyílt és szívélyes légkö­rű megbeszélésen a külügy­miniszterek véleményt cse­réltek a legfontosabb nem­zetközi kérdésekről, amelyek­ben a felek nézetei azonosak USA: kémek Spanyolországban vagy közelállóak. Kifejezték országaik szándékát, hogy a jövőben is tevékenyen hozzá­járulnak a világ békéjének és biztonságának megszilárdítá­sához, a leszerelés ügyének előmozdításához, a különböző társadalmi rendszerű álla­mok közötti bizalom és pár­beszéd erősítéséhez. A külügyminiszterek nagy figyelmet szenteltek a dél­kelet-ázsiai térség biztonsá­gával összefüggő kérdések­nek. A feszültség okainak el­térő megítélése ellenére hangsúlyozták a vitás kér­dések tárgyalásos úton törté­nő megoldásának fontossá­gát. Áttekintették az államközi kapcsolatokat és kifejezték érdekeltségüket az együtt­működés bővítésében, fej­lesztésében. Várkonyi Péter este dísz­vacsorát adott Sziddhi Sza­vetszila tiszteletére a Kül­ügyminisztérium vendéghá­zában. A spanyol kormány a múlt óv őszén „státusukkal ösz- szeegyeztethetetien csefek- ményelk” miatt 19 amerikai diplomatát utasított ki az országból, illetve kérte azok sürgős visszahívását. Az In­terval című népszerű hetilap legfrissebb száma közli azok­nak a követségi munkatár­saknak a nevét, akiknek augusztus és december kö­zött el kellett hagyniuk Mad­ridot. Az eddig titokban tar-* tott elhatározás hátterében az áll — írja a lap —, hogy ,a diplomaták az eddigi ada­tok szerint a CIA szolgálatá­ban álltak és a madridi kor­mány ellen folytattak kém- tevékenységet”. Különösen Spanyolország és a szocialis­ta országok kapcsolata, va­lamint a kabinet észak-afri­kai politikája érdekelte őket. (Folytatás az 1. oldalról) A tanácsi tervezőmunka kiemelt feladatai közé so­rolta Faluvégi Lajos a lakás­ellátás és lakásgazdálkodás javítását. A tanácsi terve­zőmunkával meg kellene ala­pozni — mondta —, hogy 1990-ig, Budapest kivételé­vel, minden megyében, min­den igényjogosult családnak legyen önálló lakása, illetve hivatalos értesítése arról, hogy pontosan mikor juthat hozzá. Az oktatási intéz­ményhálózatban időben fel kell készülni arra, hogy a nagy létszámú korosztályok rövidesen elérik a középisko­lás kort, így megfelelő szá­mú tanteremmel is fogadni kell ezt a demográfiai hullá­mot. Ugyancsak az eddigi­eknél több gondot és anyagi eszközt kell fordítaniuk a tanácsoknak a lakosság víz­ellátásának javítására, illet­ve a szennyvízelvezető háló­zat bővítésére. Az egészség­ügyben a gyógyító intézmé­nyek műszerezettségének, technikai felszereltségének jobbítása szintén a követke­ző évek sürgető teendői kö­zé tartozik. A következő tervidőszak tanácsi feladatait — mutatott rá a Minisztertanács elnök- helyettese — az országos és helyi célok és eszközök ösz- szehangolásával, a gazdálko­dó szervek, a tanácsok és a lakosság összefogásával le­het majd eredményesen megoldani. T izenöt éve írt, az ak­kori művelődési mi­niszternek, Hku Pál­nak küldött feljegyzéseim­ből idézek: „Sokat kell se­gíteni az árvizes vidék em­bereinek a lelki egyensúly visszaszerzésében. Az árvíz rombolásának az emberi lelkekben végzett hatása nagyon szomorú. Az óvo­dás gyermekek sírva fakad­nak a víz csobogásától, sokan elfedik arcukat, ha vizet látnak, az idősebbek mindenüket elvesztvén, az élet értelmét keresik.” Ak­kor 15 éve nagy bajunkban az egész ország, sőt még külföld szeme is rajtunk volt. Sok ezernyi segítő kéz nyúlt utánunk. Ereztük, hogy velünk van az ország! Veszprémi Endre pedagó­gus írja Császló község ár­vizes eseményeiről: „Egyre erősödő, majd gyengülő mo­noton gépzúgást hallunk. Egy szovjet—magyar heli­kopterraj kering az elsza­badult víztenger felett. Ke­resik azokat, akik a házak tetején, vagy a víz által kö­rülvett szigeten maradtak. Ki a hátára rakott holmi­val, ki otthagyva mindenét, üresen, kik sírva igyekez­A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság, a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács szervezésében május 4—14-ig 330 aktivista — köztük Szabolcs-szatmá­riak — utazott a Szov­jetunióba barátságvonaton. Kinttartózkodásuk idején ünnepelte a szovjet nép a világ békeszerető orszá­gaival együtt a fasizmus fe­lett aratott győzelem 40. év­fordulóját. Egész napos vonatozás után érkeztünk a tizenegy hős város egyikébe, Kijev- be. Az ukrán városban a parkokat kicsinosították és olyan gyönyörű tulipán­kertté varázsolták, hogy a holland kertészek is meg- •irigyelhették volna. A sta­dionban a színpompás ün­nepség főpróbáját tartot­ták. Megtudtuk: a létesít­mény átadását a második világháború első napján, 1941. június 22-re tervez­ték. Az akkori meghívott vendégek közül 19-en élték túl a borzalmakat, ök tisz­telegtek először az isme­retlen katona sírjánál és az örökmécsesnél. A Dinamo Kijev — eb­ben a csapatban játszik az aranycipős Blohin — előd­jéhez fűződik a tragikus „halálmeccs”. A németek Kijev elfoglalásakor fog­ságba ejtették a labdarú­gókat és kihívták őket egy mérkőzésre. Egy „apró” fel­tételt szabtak: ha nem ők győznek, kivégzik a játé­kosokat. A hazaszeretet leg­szebb példájaként a D-be- tűsök 5:3-ra megnyerték a mérkőzést! A fasiszták megtorlásként a négy leg­jobb játékost kivégezték. A Szovjetunióban a ha- zafiságra nevelés a család­ban kezdődik. Személyes példa alapján a nagyszülő, dédnagyapa mesél a gyere­keknek a háborúról. A kis­gyermekek első sétája az emlékműhöz, kegyhelyek­hez vezet. Gyakorlatban látják, hallják, szinte ma­guk is átélik a történelmi múltat. A tisztelet, a meg­becsülés a veteránok, a há­borúban részt vevők iránt mindennapos valóság. Gyak­ran találkozunk városné­zés közben óvodás gyere­kekkel, akik kettesével, egy­más kezét fogva, kezükben tulipánnal sétáltak az em­lékművekhez. Az általános iskolában a jól tanulók legnagyobb ki- tüktetése, hogy őrt állhatnak a háborús emlékhelyeknél, A tanévet szeptember else­nek a falu magasabban fek­vő kis szigetére. A mene­kült teheneket a legelőn fe­jik meg. Hírlik, hogy szov­jet kétéltű járművek érkez­nek.” Leningrad hős védőinek emlékművénél. jén a béke órájával kezdik az iskolában. Az emlékhe­lyek, a szoborcsoportok mind azt jelképezik, hogy a szovjet nép senkit és sem­mit nem felejtett el és nem akar újaibb háborút. A múlt év nyarán meg­fogalmazott egyik kor­mányhatározat a veterán családok helyzetének ja­vításáról szólt. Megkülön­böztetett figyelmet szen­telnek a háború hőseinek, akiknek a szolgáltatásokért csak fele összeget kell fizet­ni, az üzletekben soron kí­vüliséget élveznek és még sorolhatnánk a példákat. A Szovjetunióban a slá­ger Csakovszikij: Győze­lem című regénye. A mű hosszú hetek óta vezeti a betsellerlistát. Már a meg­jelenése napján eltűnt a könyvesboltok polcairól. A kiadók nem győzik kinyom­tatni az újabb példányo­kat. A regényből készült azonos című filmet Mat- vejev rendezte. Az április 19-i bemutató óta a mozi pénztárainál csak az „Elkelt minden jegy” felirat lát­ható. Idegenvezetőnk, Na­tasa, elmesélte a kétrészes film történetét. A kezdet az Elbához kapcsolódik, ami­kor az amerikai és szovjet katonák egymást átölelve köszöntötték egymást. Ez­zel a találkozóval a kör be­zárult a németek körül. A háború befejezéséig fegy­verbarátságok születtek a két ország katonái között. A két főszereplő (egy ame­rikai, és egy szovjet tiszt) húsz év múlva • Helsinki­ben, a tárgyalóasztalnál ta­lálkozik újra. A múltat fel­idézve kiderül, hogy az amerikai diplomata a tör­ténelmet meghamisítva, a barátságot elfelejtve tel­jesen másként nyilatkozott az újságokban a második világháború eseményeiről, a szobaablakon. A melegí­tőm nadrágszárát bokában elkötöm és az apróbb ér­téktárgyakat beledobálom. Így mentem, ami még ment­hető. Anyám szatmárnéme­lőtt a víz... Baráti szomszédunk ka­tonái meg is érkeztek. Két­éltűekkel mentették a la­kosságot. ★ Az árvíz harmadnapján érkeztem haza Fehérgyar­matra. Csak Csengéméi tudtunk átjutni igazoltatá­sunk után. Az út mentén rengeteg őz, nyúl megdö­gölve. Elpusztította őket a kegyetlen, sodró víz. Megérkezés után azonnal jelentkezni kellett oltásra. Tífusz elleni oltást kaptunk. Szüleim háza összeomlott, ám volt egy rész, a lakó­szoba felett, amely ha fer­dén is, de még állt. Vízben járok az udvaron, bemászok ti rokonainknál éli át az ár­víz izgalmait. Apám bete­gen fekszik debreceni laká­somon. Hogy mondom meg nekik az igazat? Amit tud­tunk, mentettük a vízből, a magasabban fekvő közútra a munkásőrökkel. Nem en­gedik, hogy a félig össze­dőlt házban maradjak. Ki- parancsolnak! Elered az eső. Hova vigyem a meg­mentett holmikat? Az ut­cánk másik oldalán lakó szomszéd betonlábas házá­ban nem volt víz, itt ka­pok helyet. Szívszorító az emlékezés. Lassan húzódott le a víz, visszatért az élet! A kitele- pítetteket gondos, körülte­kintő intézkedésekkel enge­mint ahogy az a valóság­ban megtörtént... Különvonatunk másfél nap alatt „Észak Velencé­jébe”, Leningrádba ért. A városnézésen olyan érde­kességekkel ismerkedtünk meg, amelyek nem szere­pelnek az útikönyvekben., A „Józanok templomát” a ré­szeges férjeik ellen tiltako­zó asszonyok adományaiból építették fel. A sors iró­niája, hogy egykoron a templomavatóra a pap pi- tyókásan érkezett... A Péter-Pál erődben a temp­lom kupolájának a felépí­tését csak egy ács vállalta. Fizetségül azt kérte I. Pé­tertől, hogy a nyakára nyomja rá a cári bélyegzőt. Ezzel bármelyik kocsmá­ba bement, csak rámutatott a cáratyuska jelére és bár­mit kérhetett. Május 9. A győzelem nap­ja. „Békét, boldogságot, kék égboltot és munkasikere­ket kívánok!” — Natasa így köszöntötte csoportun­kat a reggelinél. Ünneplő­ruhában nagyapák és nagy­mamák unokáikkal érkez­tek a központi ünnepségre. A város dolgozói emlékez­tek a hősökre. A virágok pu­ha takaróként fedték be az elesettek gránitba vésett nevét. Piros betűs ünnep, gyászkoszorúval. Moszkvában Zsigalin ez­redes és Morozov ezredes, az egykor hazánkban har­coló szovjet alakulatok tisztjei, fogadták küldött­ségünket. A baráti beszél­getés után megkoszorúztuk a Lenin-mauzóleumot. Tíz nap volt mindössze az út és hamar eltelt. John Reed egy olyan tíz napról írt, amely megrengette a világot. A mi kis küldöttsé­günk tíz napja egy újabb láncszemmel kapcsolta ösz- Ste ^ hazánk és a Szovjet­unió barátságát. Máthé Csaba dik haza. Az emberek ra­gaszkodnak lakóhelyükhöz. Minél előbb haza, ha ká­bul tan és fájó szívvel is! Leánytestvéremék még nem jönnek. Tarpán György Sándor házában családi ott­honra találtak. Hamarosan megkezdődött az újjáépítés. Tervezők, mérnökök nagy csoportja érkezik Fehérgyarmatra. Megkezdi munkáját az ár­vízi kormánybiztos, dr. Laár Árpád. Mindenkinek segí­tenek. Megjelennek a különböző megyék építőipari brigád­jai. Róluk az általuk épí­tett utcákat nevezi el az ak­kor még nagyközségi ta­nács. Mindenkiben bizo­nyossá válik, hogy nem ma­rad hajléktalan. Modern, fürdőszobás házak épülnek. Fehérgyarmatot, mint jö­vendő várost tervezik. Meg­kezdik az új utak kialakí­tását a nagyközség szívé­ben és a széleken is. A mo­dern kétemeletes lakóházak egész sora épül fel. Üj ipa­ri létesítmények születnek. Télre minden lakásban legalább egy szobát lakha­tóvá tettek. Gacsó László

Next

/
Oldalképek
Tartalom