Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
omok vándorai eiyényi földdarabon if felszabadulási tisztelgése na le. Nincs igazi drámai náció, nincs tét, talán nem [ehet, hiszen ezek a hábo- hányta-vetette kásembe- : megfosztva a cselekvés etnségétől csak „fültanúi” ávoli eseményeknek: meg- ténik velük a történelem, i darabot Tréner Péter rendé. Olyan jó szellemű apatm unkát” látunk, lyben bár remekül meg- mált karakterek vannak, ■gis egységes és kiég yens ú- >zott_ Nincsenek fő- és llékszepeplök, a színlap sorolása se jelent rangsort, lázs finom írói eszközök l, igen aprólékosan jellemhőseit, külön tanulmányt 1 emelne: melyik színész, gy „oldja meg a leckét”. m, ahol a szöveg eleve ja a figurát, van, ahol ez m ilyen egyértelmű. Csikós Sándor zászlósát Idául ki kellett találni, erőben ellentétes karaktert *mál — remekül — mint út megszoktunk tőle. Báty Frigyes géppiszitolyos tonája erős, határozott sze- pformálás. Szigeti András >nderája rendkívül bonyo- It figura: hús-vér kupec, jelkép is egyben. Ö a minnkori hatalom meggyőző- s nélküli kiszolgálója, a potenciális kenetlegény, s bár drámai vétsége a múltból — s nem túl meggyőzőién — bukkan elő, halála törvény- szerű. Szigeti karakteresen formálja meg, s jelképpé is tudja emelni a figurát. Jó a (többi szereplő is: Vitai András, Vajda János, az asszonyok: Márton} fy Mária, Csorba Ilona és Mester Edit, s a három falubeli elöljáró: He- tey László, Juhász György és Horváth István. Juhász talán túl fiatal a pap szerepéhez: ahhoz a szöveghez, amit mond, Horváthnak pedig nem áll jól az öreg maszk. A díszletet Székely László érdemes művész tervezte. Homokkal felszórt forgószínpad, szikár nyírfák, sötét háttér. Rendkívül hatásosak a szinváltások, a fák változó alakzatai a filmes áttűnések hangulatát idézik. Mialkovsz- ky Erzsébet érdemes művész jelmezei határozottan segítik a színészeket f igurájuk megjelenítésében. A zenét Palásti Pál állította össze. Külön öröm volt hallani a darab elején és végén Nagy Fe- rencné nyírbélteki népdalénekes hangján a szép, régi stílusú balladát. Mester Attila Az asszonyok és a pap (Elek Emil felvétele) Galambos Lajos: Kinyílt az orgona zágban. Menjetek, gyerme- ím, menjetek szépen. Amit ártok, azt tehetitek ma, tihez kedvetek van. í milyen a gyermek, külö- sen ha már nagy szamár- masz-diák? 4 könyveket-irkákat a föld- z vágtuk, míg ránk nem Ht az öreg: — A könyveket csak tegyé- c 'el szépen. Holnap folyta- lik a munka, keményebben %, mint eddig. Aló mars! Ha már így van, mért menünk azonnal haza? — Gyerünk a hídhoz — ad- m ki a jelszót —, nézzük eg, hol tartanak? Későbbi sógorom, Orbán in dór vasutas is ott dolgozott kor a felüljáró építkezésénél. ; már öreg. de még erőben vő vasutasok, de hát persze ások is egy nyíregyházi útvasút mérnök irányításával végezték a felüljáró helyreállítását. Fa volt az erdőben elegendő — ki gondolta volna még akkor, hogy az a fából készülő alkotmány majd húsz esztendeig fog szolgálni?! És talán, ha nagyon muszáj, szolgált volna tovább is, bár az öreg mérnök csupán tíz esztendőre ítélte eltervezett munkájának biztonságos életét. No, de odaérvén az épülő hídhoz, ricsajozván és ko- molytalankodván, az egyik munkás ránk szólt: — Vagy vegyetek a kezetekbe szerszámot, van itt elég, vagy tűnjetek innen, de nagyon gyorsan, míg végig nem vágok a derekatokon. Hát elsomfordáltunk, s majd amikor messzebb jártunk már, kezdtük a viháncolást újra felelőtlenül, kamaszmód. Hanem, amikor beértünk újra a faluba, és láttuk, hogy Sebestyén Sándor: Vagontrilógia Művészeink hitvallása A megyében élő hivatásos képző és iparművészek részére kiírt pályázat anyagát megnézve eredményesnek, értékesnek mondhatjuk azt. Még akkor is, ha a beküldött munkák színvonala nagyon eltérő. Megyénk művészeti „erőviszonyainak” ismeretében azonban ezen nem lepődhetünk meg, A zsűri döntése végül is elvégezte a szlelekciót, s mint ahogy az a jegyzőkönyvbe is bekerült, a díjazottakon kívül Berecz András és Nagy '• Lajos munkáit emelték ki. A négy 10 000 forintos dí- jat kapták: Tóth Sándor t Munkácsy-díjas szobrászmű- f vész, H. Németh Katalin gra- j fikusművész, Sebestyén Sán- 1 dór szobrászművész és Ba- 1 logh Géza festőművész. Tóth Sándor 40 ÉV c. alkotása klasszikus hagyományokat követő dombormű. A • gyermekekben megjelenő személyes múlt, két szépen mintázott ifjú alakban tárul elénk. Az egymáshoz sif múló, messzire tekintő arcok harmóniát, békés egységet sugároznak. A fiú, lányt ma- i gához vonó keze is ezt az ; összetartozást jelzi. A kompozíciót lezáró ív vizuális ■ egységteremtő erő, a család. • a kis egység, a közösségmegtartó alap fontosságát : hangsúlyozza. H. Nemeth Katalin toll- : rajzai megkapóan légiesek Az ezer és ezer apró tollvonásból kibontakozó formák - a kavargó légben röpködő | madarakat vizionálják, az egymásra csúsztatott, egy- I mást metsző, erősítátekiolto foltok segítségével. A két na- 1 gyobb kép hétköznap-ünnep ■ könnyen megfejthető dialek- i tikája, szép ritmuskörítésben : tárul fel. A „változó kép” • már bonyolultabbnak, színe- i sebbnek tűnik. Talán egy kis ! feiszabadultság is érződik a tematikus megkötés alól és gazdagabban bomolhat ki a grafikai értékelés önitörvé- nye-dilktálta képstruktúra. Az egymást átható síkok játékos változatossága vezeti a tekintetet a látványkalandban. Sebestyén Sándor láthatóan nagy munkával készült a pályázatra. A háború arcait bemutató „vagontrilógiája” a kiállítás egyik kiemelkedő teljesítménye. Emberi hányattatások színtere, a „8 ló vagy 48 ember” asszociációkat hordozó szimbóluma és értő megmunkálásban bontakozik ki. Az első mámoros zászlólengető eufóriája, jól készíti elő a második, üres vagon, lepusztult sivárságát. A visszatérők nélkül megérkező, halott szájként tátongó teherkocsi, csak fájdalmat szállít. A harmadik, látomás- szerű megsemmisülésbe rohanása, az ablakrács mögé préselt, megkínzott, reményt vesztett arcokkal, a vízért, életért, emberségért nyúló kezzel, a nem felejthető múlt borzalmait idézi. Balogh Géza képein a többször elismeréssé! méltatott, akvarellalapú vegyes technika gazdag eszköztárát csodálhatjuk, Kifejezésmódja immár sajátosra értett, jól szolgálva a felvállalt témát. A Rém,egok c. képen is a humánus aggódás süt át az izzó vörösök közé ékelt fejek, bizonytalan jövőjű csoportjában, Másik két képén is az emberi tevékenység megjelenítésével, s az ezzel jellemzett viszonyok ábrázolásával birkózik. A sejtelmes környezet, az ismeretlen világ kérdéseire válaszolni akaró ember küzdelmét örökíti meg. Három érme és gipsz reliefje plasztikai vénáját dicséri Nagy Lajos munkáiból két, számomra új alkotásra szeretném felhívni a figyelmet. Egy szabolcsi falu című érme finoman megmunkált tájkép, az előtérbe behajló levelekkel erősítve a perspektivikus ábrázolás térhatását. A Lány drapériával című érem ismert erényeiket csillant meg „nagylajosi” érzékiséggel. A női test és a le- pelredők éltető forrásként, mint a megismerés végtelen folyamata, mindig új és új problémákat vetnek fel. Kiforrott kifejezésmódban vallanak a részletek érzéssel megformált jelzéseiről, és az egész, mély erotikát sugalló összhangjáról. Berecz András képei számomra régen várt élményt jelentettek. A dinamikus, biztos kompozíció változatos pasztellkezeléssel egészül ki az Almaszedők c. képen. A megteremtett képi rend, néhol lazán súrolt, néhol keményen, határozottan odatett krétanyomokból építkezik, átlényegítve a figura valóságát, a képi valóság most már belülről jövő, autonóm Be- reczre jellemző világába. Gál Ludmilla textilje a kiállítás érdekes színfoltja. A lányfejet körülvevő napszínű pamutok világítanak az alaptónusokban, s biológiai organizmusokra emlékeztető színváltósatokkal friss, vidám hatást kelteinek. Tilless Béla A sarló születése c. munkája érdekes, vizuális mobilitást rejtő alumínium plasztika. A fénylő sarlófor- mák, körüljárva őket, a vetett árnyékok változó vonalaival mozdulnak meg. Bényi Árpád kalligrafikus Elhagyott kertje és az újbóli névadás után Ütszélen címet viselő kepe egy kis, szinte alig kitapintható szomorúságot közvetít. Bényi bravúrral „szelídíti”, fogja be a tobzódó színeket a mondanivaló szolgálatába, időnként izgaTóth Sándor: Negyven év (Jávor László felvételei) itott rándulásra késztetve a néző szemét. Horváth János képei mélyen a tőle elvárható színvonal alatt maradtak. A Változó panoráma szándékosan naiv ábrázolásmódja és a Nemzedékek direkt megfogalmazása csalódást keltettek. M. Ursula Höing metszetei egy letűnt művészeti irányzatot reprezentálnak precíz kivitelben. Soltész Al- | bért Hegyvidék című színes i pasztellja a festő kolorit fele nyitását demonstrálja, megtartva a korábbi fekete- f eh érek színvonalát. Koncz Zoltán alkotása a Pillantás egy újjáépült városra, szí- i nekben tobzódó kép, az el- , ragaditaitás túlzott pátoszát mutatja, meglehetősen széthullott kompozícióban, ön- , törvényedbe zárult festmény : a Kerülő Ferencé. A mű- : vész által választott út sok buktatót rejt, így az ismétlődés egyhangúságba torkolló veszélyét is, amelyet nem tud kivédeni a gazdagon megdolgozott felület sem. Huszár István mozaikterve a Színvázlat, sajnos erőtlenre sikeredett. Nem hiszem, hogy mozaikba megvalósulva ezek -á színértékék dekoratív hatást váltanának ki, A kiállítás az utóbb felső- • rolt fiaskói ellenére is művészi élményt tud nyújtani a látogatónak, a szép számban jielenlévő értékes alkotásokkal, amelyek a többséget reprezentálják. A tárlat a Váci művelődési központ galériájában tekinthető meg. Papp Tibor az utcák mennyire tiszták, és a kerítésekbe ifjú orgonavirá- gok vannak tűzve, valami szégyen költözött belénk. És valaki, sokára, azt mondotta közülünk: — Tegyük le az iskolai cuccot és menjünk vissza. — Hová? — Az épülő hídhoz. Nem volt több szó. így történt. Ettünk valamit, a tanszereket letettük szépen, aztán visszatértünk. — Mit csináljunk? — kérdeztük. — Tegyétek a terepet rendbe, hogy tudjanak dolgozni az emberek. Minden hulladékot, minden gallyat köbméteres csomókba tegyétek, méretre vágva. Csak? Ennyi? De aztán kezdettük érezni, hogy jólesik a jó munka. Egyszerűen nagyon jólesett a szép munka. Este odahaza már senkinek sem volt kedve kamasz ficán- kolódásra. Vajon mikor lesz kész a hid; ez élt bennünk. Hogy meglegyen az a híd, s mehessenek rajta a vonatok. Reggelre a kiskertekben kinyíltak az orgonabokrok. S hirtelen már erre is oda tudott figyelni a kamasz lélek. Csanádi Imre: Berda József; Ismeretlen katona Ahol találták, ahol vége lön, elkaparták a marhalegelőn. Hadak nyomán holttestek mindenütt — bűzlőn, kifosztva ő is ott feküdt. Nemhogy bakancsa: mása sem maradt dögcédula, vagy levél, vagy irat. Émelygő-szánó, hajszolt emberek gödörbe húzták: ki sirat, gyerek? — Nyugszik azóta, névtelen halott, magában, olcsó fakereszit alatt. A szőlők útja mellett, ott pihen, a vérre-torkos Vértes toviben. silány sírban, az is kővel ragyás, alig látszik halomnak, de vigyáz az állami pásztor, hogy sanyarú füvéért meg ne gázolhassa juh; nem fordul rá traktor, szekérkerék; kijár néki virág egy-egy marék; viszik-hordják rá, sértett, hű, konok gyászban, a csöndes parasztasszonyok. Elmúlt világnak üzenvén Isten és ember előtt egyaránt bukottak vagytok immár. A sunyi gyávaság fagyasztja meg a szót most már merev ajkatokon, mert fáj, hogy nem értetek épül újjá újra a kaján kedvetek szerint romba dőlt ország. Titeket már csak az Ördög szándéka vigasztalhat, egykori pöffeszkedők — nem hazaszeretet s Isten kegyelme! Mily könnyű mulatság volna hajdani rombolásotok ajándékaként a régi gőggel birtokba venni az egyre emberibb formát öltő s élni akaró Magyarországot, hogy végül a szolgaság sírjába taszítsátok újra! Állj talpra, ország! állj talpra, oszthatatlanul tiszta becsület s hirdesd: múlik a sötétség, a Fény egyik birodalma leszel te is maholnap a vajúdó Európában! 1985. április 4. A felszabadulási pályázatról
