Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1985. április 4Í Ez, a város fogalmát meghatározó néhány sor egy évszázada látott napvilágot a Pallas Részvénytársaság által kiadott Magyar Lexikonban, s ha ma nem is szolgabíró, vagy mint később polgármester áll a,település élén, s ha ma már „ez az elnevezés azon nagyobb önállósággal bíró helységekre is alkalmazható, melyek soha kőfallal körül nem voltak véve”,' alapvetően igaz. Ezért az előnyért indultak versenybe a nagyobb települések a városi rangért, s ha megkapták, ez újabb előnyöket jelentett a környező kisebb- nagyobb falvakkal szemben. A városiasodás, az urbanizáció Szabolcs-Szatmárban meglehetősen nagy késéssel indult, s ennek egyik legalapvetőbb oka volt, hogy itt a felszabadulás előtt gyakorlatilag nem volt ipar. Í940-ben alig haladta meg az 1800-at az iparban foglalkoztatottak száma, s 10 ezer lakosra mindössze 33 ipari foglalkoztatott jutott. Nem volt egy igazi gyár, egyetlen üzem munkáslétszáma sem haladta meg a kétszázat, szeszfőzdék. óla jsaj tolóik, tejfeldolgozók és négy idényjellegű középszerű üzem jelentette az ipart. Míg az országban egymás után épültek a hatalmas gyárak, az olyan gyárvárosok, mint Dunaújváros, Kazincbarcika vagy Leninváros, addig a megyében mindössze a Nyíregyházi Dohányfermena települések lakóinak egy része. Mert hiába volt az 50-es, 60-as években lényegesen nagyobb a születések száma, mint az ország más területein, a másutt tapasztalt nagy ütemű iparosítás minden ötödik embert elcsábított a falvakból; a szabolcsi ember a fővárosban és a borsodi iparvidéken talált munkát. 1970 után már itthon kezdődött a modern népvándorlás: a városokba és az előbb már felsorolt munkát kínáló települések felé indult meg az ingázás. Aztán az ingázásból költözködés lett. A városok, az iparral rendelkező települések nemcsak munkát kínáltak, hanem magasabb színvonalú ellátást, kényelmesebb életet. A falusi embernek soha eszébe nem jutott volna, hogy ha önállósodni akart, ha családot alapított, akkor lakáskérvényt írjon a tanácsnak, a város fjedig ilyen lehetőséget is kínált. Jól jelzi a városba áramlási folyamatot, hogy az 1960-as évektől egészen napjainkig a megyében mindössze 24 település népessége növekedett, de igazi növekedést csak a városok tudnak felmutatni. Az urbanizációs fejlődés természetesen nemcsak ipart, sakkal inkább infrastruktúrát jelent, ennek szintjével mérhető igazán, hogy hogy érzik magukat az emberek. És mi lehet ezek között is az első? Az, hogy hol, milyen körülmények között laknak. Szabolcs-Szatmár felszabadulás előtti lakáshelyzetét a megyei szociográfia következőképpen jellemzi: ....... a lakás szalma- vagy nádfedeles, vályog- vagy vertfalú kis házban van egy kis pitvar, benne a takarék- tűzhely, egy és igen ritkán két alacsony szobával: földes szobákról van szó. Az ablakok kicsik, télén homokkal, mohával kitömve, hogy a hideg be ne jöjjön. A falak nedvesek, a levegő dohos ... Ezekben a szűk odúkban telel a család,, korlátlan számú gyerekkel . .." A Nyíregyháza-centrikus fejlesztés oka voltaképpen könnyen magyarázható volt: ez volt a megye egyetlen városa, s a valamikor már városi ranggal rendelkező Mátészalka, Kisvárda, Nyírbátor csak áhítozott a nagyobb lehetőségeket nyújtó városi cím után. A lehetőséget a határozat jelentette, amely 16 kiemelt település iparának fejlődését tette lehetővé, s egy területileg arányosan elhelyezkedő, a foglalkoztatási gondokon enyhítő szerkezet jött létre, amely elindította az urbanizációs folyamatokat. 1969-ben város lett Mátészalka, 1970-ben Kisvárda, 1973-ban Nyírbátor kapott városi rangot, 1978-ban pedig Fehérgyarmat és Vásá- rosnamény is várossá vált, s A fehérgyarmati buszállomásra 50 településről érkeznek az utasok lehetőség sok előnnyel járt: meggyorsította "az akkori járási székhelyek várossá válását, s azzal is, hogy Nyíregyházán, Kisvárdán, Mátészalkán, Nyírbátorban, Fehérgyarmaton, Vásárosna- ményban, Tiszavasváriban, Demecserben. Nagyikállóban, Rakamazon, Tiszaiakon és Űjfehértón is munkássá lett És ma 186 ezer lakás van Szabolcs-Szatmár megyében. A felszabadulás utáni időszakot inkább az újjáépítés éveiként tartjuk számon, bár már akkor is átlagosan 2700 lakás épült évente, de az igazi fejlődés a 70-es évek elejére tehető. 1971 és 75 között épült a legtöbb lakás, évente csaknem 5 ezer. s hiába több Új városrész épül Nyíregyházán: az Örökösföld táló és a tiszalöki erőmű épült. Nem történt lényeges változás a Politikai Bizottság 1966-ban született határozatáig, ezután azonban — bár még mindig csak a megyeszékhelyen —-, de fejlődésnek indult az ipar. Olyan gyárak épülitek, mint a konzervgyár, a gumigyár, a papírgyár, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára, de vidéken még ekikor is jósze- nint csak rekonstrukciókra került sor: korszerűbbé váltak a demecseri, a tiszavas- vári, a fehérgyarmati, a nyírbátori és a vásárosmaményi üzemek. a megyei elképzelésekben már kirajzolódott, hogy hosz- szabb távon Záhony, Tisza- vasvári és még Cseng er is város lehet. Az ipartelepítés, a munkaf----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------V „A városok kőfallal körülzárt helyek vagy területek, amelyek már a legrégibb korban találtatnak; az ily helységek lassanként nagyobb virágzásra és önállóságra jutván, a szomszédos községek felett mindinkább nagyobb túlsúlyra jutottak, kiváltságokat szereztek, s bizonyos fokig önállóságra jutottak, amennyiben ipar és kereskedelem, valamint a művészetek és tudományok csak ily biztosabb helyeken üthették fel tanyá- jokat.” S _____________________________________________________________________________________> NÉGY ÉVTIZED — HAT VÁROS A Rétköz és a Felsö-Tisza-vidék műhelye és kulturális központja a kisvárdai múzeum ettől az 1970-ben felépített otthonok száma, akkor ötezret az árvíz pusztítása miatt kellett felépíteni. A gazdag évekként emlegetett 70-es években jelentős összegeket fordíthattak a tanácsok lakásépítésre, persze az állami és szövetkezeti erőforrás nagy részét a városok, ezen belül is Nyíregyháza kapta, itt épült fel az állami lakások több mint 70 százaléka. A lakásokhoz természetesen közművek kéllettek, hiszen az emeletes házakba nem lehet vödörrel hordani a vizet. A vezetékes víz pedig egy sor természetes igényt támaszt, hiszen fürdőszoba, távfűtés, csatornázás kell, a villany mellett gyakorlatilag a minőségi ur- bamizálódási folyamat elindítója a víz. Csak érdekességként néhány adat: 1970-ben Kisvárdán 28, Mátészalkán 10, Fehérgyarmaton 20 lakásban volt vezetékes ivóvíz. Ma a lakosság jelentős anyagi áldozatvállalása árán odáig jutottunk, hogy 125 településen van vezetékes víz, sajnos 100-nak még mindig nincs, de még jobban elmaradtunk a csatornázásban: a csapadék- és szennyvízelvezetésben. A vezetékes gáz ma Nyíregyházára, Vásárosnaményba, Nyírtelekre, Kisvarsányba jut el, de vezetik már Mátészalkára, s a közeljövőben Kisváráéra is, s Nyíregyháza mellett távfűtéssel rendelkezik már Mátészalka, Kisvárda és Tiszavasvári is. A városoknak adott rang természetesen nemcsak azt jelentette, hogy az Ott élőket kell ellátnia, hanem azt is, hogy áruházai alkalmasak legyenek a környékről beutazók igényeinek kielégítésére is, kórházaik fogadják a vonzáskörzetükben beteggé lett embereket is. iskoláik helyet adjanak a tanulni akaró falusi fiataloknak, de művelődést intézményeik hatásköre is jócskán túlnő a város végét jelző tábla határán. Különösen Nyíregyháza ilyen jellegű fejlődése számottevő. de erre predesztinálja felsőfokú szerepköre, az, hogy színháza az egész megyéé, hogy a megyei művelődési központ nemcsak szórakozásra teremt alkalmat, hanem módszertani központja a megye minden művelődési intézményének. Az urbanizáció tehát nem a városok előjoga, hanem gazdasági, társadalmi folyamatok átrendeződése, életkörülményeink javításának alapvető feltétele. A számokból az olvasható ki, hogy a városok több pénzt, több lehetőséget kaptak, de ha nem lett volna sokáig ilyen városfejlesztő szemlélet, akkor is többet kaptak volna, hiszen a beköltözőkkel, a születések számának növekedésével feszítőbbé váltak a lakás, a bölcsődei, az óvodai, az iskolai tanteremellátási gondok, s így alakulhatott ki olyan helyzet, hogy a falvak már nem, a városok még nem képesek olyan lehetőségeket nyújtani, amilyenek a mai igényeinknek megfellelnek. A most formálódó, s hosz- szú távra szóló terület- és településfej lesztésii program olyan gyakorlatot kíván teremteni, amely kedvezőbb lehetőséget nyit a területi aránytalanságök mérsékléséhez, segíti a város és a falu közeledését, a települések, a városok és vonzáskörzetük kölcsönös érdekeken alapuló együttműködését. Balogh József Vásárosnaményban emberi léptékű házak; lakóegyüttesek jelentenek új színfoltot Korszerű autószerviz — ez is része a fejlődő Mátészalkának A szobrok, az új funkciót is betöltő műemlékek is növelik Nyírbátor rangját Változik az élet minősége
