Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

1985. április 4. jjj| Szabolcs-Szatmár negyven éve Fejlődés a számok tükrében Szabolcs-Szatmár megye településrendszere az elmúlt évtizedekben nagy fejlődésen ment keresztül. Az alföldi óriásfalvak mellett még mindig előfordulnak a hegy­vidékre jellemző törpe- és aprófalvak. Még mindig több tízezer ember él a tanyavi­lágban. A négy évtized leg­nagyobb változása, hogy ki­alakult megyénk városháló­zata. Míg 1945-ben egyetlen város volt, addig 1978-ban már hat várost számlált Sza­bolcs-Szatmár. A települések fejlődésében — elsősorban az utóbbi 10—15 év­ben — az ipari termelőerők ala­kulásának volt nagy szerepe. Az ipartelepítéssel és a közlekedési feltételek javulásával munka­erő-vonzási körzetek alakultak ki, sőt Nyíregyháza és Máté­szalka körül agglomerálódási fo­lyamat is megindult, ezek a vá­rosok nagy hatást gyakorolnak vonzáskörzetükre. A hetvenes években felgyorsult a népesség városba tömörülése, ez a folya­mat azonban napjainkra szá­mottevően lelassult. Éppen ezért fontos feladat a községekben az alapellátás fejlesztése, az életkö­rülmények javítása, és a népes­ségmegtartó képesség fokozása. Megyénk a felszabadulás óta eltelt négy évtizedben történelmi változáson ment keresztül. Az ipar fejlődése, az új ipari kapacitások meg­építése jelentősen csökken­tette a foglalkoztatási gon­dokat, a megyéből történő elvándorlást és ingázást. A megye mezőgazdasága szintén gyors ütemben korszerűsö­dött és az intenzív fejlődés útján halad. A termelőerők soha nem tapasztalt mérté­kű fejlődése gyökeresen megváltoztatta a lakosság életkörülményeit is. Megyénk a felszabadulás előtt iparilag igen elmara­dott volt. A mezőgazdasági termékek kivitelével, sem­miféle nyersanyaggal nem rendelkezett, az áruforgal­mi útvonalak elkerülték. A gyáripar néhány kivételtől eltekintve hiányzott, az üzem­méretek szerények voltak, jellemző volt az élelmiszer- ipari feldolgozás, az iparban foglalkoztatottak száma még 1952-ben sem érte el a 12 ezer főt. Az ország gazdasá­gi fellendülése együtt járt a Szovjetunióval folytatott külkereskedelmi kapcsolatok szélesítésével, amely kedve­ző körülményeket teremtett megyénkben. Már akkor az ország nyersanyag-szükséglete mintegy 4 tizede Záhonyon keresztül érkezett be, és a megyén haladt tovább a feldolgozási helyekre. A vil­lamos távvezeték, a Barátság II. olajvezeték, a földgázve­zeték helyi energiaforrás­ként is figyelembe vehe­tő volt. A záhonyi átrakó­körzet fejlesztése, a vasút­vonal villamosítása, a közút­hálózat korszerűsítése, ked­vezőbb feltételeket terem­tett az ipar fejlesztéséhez. Az 1960-as évek elején több nagyvállalat létesült. Megépült az ezer főnél többet foglalkozta­tó konzervgyár, termelni kez­dett a gumigyár, ahol hamaro­san több mint kétezer munkás kereste kenyerét. A megye ipa­rosítása jó ütemben haladt, 1966 és 1970 között a megyében közel két­milliárd forint értékű ipari be­ruházást helyeztek üzembe. Ek­koriban létesült a Papíripari Vál­lalat nyíregyházi gyára, a Csepel Motorkerékpárgyár, a METRI- POND, a Növényolajipari és Mo­sószergyártó Vállalat nyírbátori gyára, 1968-ban létesült a Hajtó­mű és Festőberendezések Gyára, megépült Mátészalkán a Szatmár Bútorgyár. 1966 és 70 között 16 ezerrel emelkedett az iparban foglalkoztatottak létszáma és el­érte a közel 36 ezer főt. Ma már mintegy 56 ezren dol­goznak a megye iparában. A nők munkába állását elősegítp üzemtelepítések tették lehetővé, hogy 1983-ban az ipari foglalkoz­tattak 47 százaléka nő. A gépek hajtóereje nyolcszorosára, a fel­használt villamos energia 1954 óta huszonháromszorosára emel­kedett. A hajtóerő-ellátottság az 1960. évinek mint a hétszerese lett, ami a kézi munka visszaszo­rulását jelzi. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a keresők csak­nem háromnegyedét a me­zőgazdaság foglalkoztatta. A mezőgazdaságban és a pa­rasztság életében alapvető változást hozott az 1945. évi földreform. A földosztás so­rán 268 ezer hektár földte­rületet vettek igénybe, amelynek közel háromne­gyed részét magánszemé­lyeknek osztották ki. A föld­osztás során igénybe vett földrészen, valamint a ko­rábban is az állami tulajdo­nú földeken önálló vállalati formában működő állami gazdaságok jöttek létre. Meg­indult a termelőszövetkeze­tek szervezése is. Az 1950-es években a mezőgazdasági termelés segítése érdekében számos kutatóintézet és szer­vezet jött létre a megyében. Többek közt homokkísérleti intézet Nyíregyházán, nö­vénynemesítő Kisvárdán, csillagfürtnemesítő Gyula­tanyán, gyümölcstermeszté­si telep Űjfehértón, növény­védő állomás, baromfikeltető stb. A megye mezőgazdaságában meghatározó a gyümölcstermelés, ezen belül az alma. Szabolcs- Szatmárban terem meg az or­szág gyümölcstermésének egy- harmada, az almának a fele. Az alma jelentős exportcikk.* El­sősorban szovjet piacokon talál gazdára. A termékfelesleg hasz­nosítására több almalényerő és sűrítőüzemet létesítettek, töb­bek között Mátészalkán, Vaján, Nyíregyházán, Szabolcsbákán. A megye lakásállományá­nak több mint háromnegyede a felszabadulás után épült. Még 1960-ban a lakások két tizede egyszobás volt, kö­zel felük rendelkezett vil­lannyal, két-két százalék víz­vezetékkel, illetve palack­gázzal. A 60-as évek elején jelentős központi intézkedé­sek történtek a lakáshelyzet javítására. Tizenöt éves la- lakásépítési programot hatá­roztak el, ekkor kezdődött meg a tömeges lakásépítés­re alkalmas házgyári pane­les építkezés meghonosítása. 1961 és 1975 között 58 ezer lakás épült a megyében. Az 1970-es árvíz során 4255 lakás omlott össze, vagy ke­rült lebontásra. Már abban az évben közel négyezret új­ra építettek, és abban az év­ben a megyében 7243 család költözött új otthonba. A második 15 éves lakásépítési program keretében a dinamikus lakásépítés továbra is folytató­dott. 1980-ra a megyei lakás- állomány megközelítette a 178 ezret. A lakásoknak már csak egynegyede volt egyszobás, és ugyanennyiben három-, vagy ennél is több szoba található. Mi­nimálisra csökkent (2 százalék) a villany nélküliek aránya, az új lakások ma már vízvezeték­kel épülnek. A lakások 7 száza­lékában van vezetékes gáz. Nyár­egyházán felépült a Déli alköz­pont, kialakult a város lakóte­lepeit összekötő körútrendszer. A szőlődombok helyén felépült a Jósaváros, átalakult Nyíregy­háza városközpontja. Az ará­nyos városépítés, a korszerű re­konstrukció és a nagyarányú la­kásépítés elismeréseként Nyír­egyháza 1978-ban elnyerte a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild János emlékérmét. A VI. ötéves tervidőszak­ban 21 500 lakás építését irá­nyozták elő a megyei ter­vek. Az első három évben 13 ezer épült fel, 1983 végé­re, a megye lakásállománya már meghaladta a 189 ezret. „...Erőnk szerint a legnemesbekért...“ Itthon, a XIII. után „Mi dolgunk a világon? Küzdeni / Erőnk szerint a legne­mesbekért.” Vörösmartynak c veretes gondolatai világíta­nak át a három küldött vallomásán, akik a XIII. kong­resszuson egész életre szóló élményt szereztek. Szabó Tamás a Ma' gyár. Posta Szabolcs megyei Táv­közlési Üzemének műszeré­sze: — Harminchárom éves va­gyok, nyolc éve a párt tagja. Elképzelhető, milyen élményt nyújtott egy magamfajta munkásembernek egy párt- kongresszus. Talán furcsál- ják, rám a kongresszus lég­köre tette a legnagyobb ha­tást, s ennek nyomán úgy érzem: még felelősségtelje­sebben kell végeznem a jö­vőben a munkámat. — A kongresszus megerő­sítette: a pártalapszerveze­tekben dől el a munka, ott kell politikánkat következete­sen érvényesíteni. Őszintén vártam, hogy valahol el kell mondani a mostanában fe­szítő gondokat, de ekkora őszinteségre azért nem gon­doltam. Ez gondolom, min­denkinek jólesett, nem ma­radt senkiben tüske. Örülök, hogy küldött-társaimmal együtt jó határozatokat sza­vaztunk meg. — Most várhatóan meg­gyorsul a gazdasági élet, di­namikusabb lesz a fejlődés. Ez benne van a kongresszu­si dokumentumokban is, de a felszólalók is hangoztatták. Jólesett, hogy ez a kongresz- szus különös hangsúllyal fog­lalkozott az értelmiség meg­becsülésével. Nekem különö­sen tetszett, hogy ide sorolta Kádár elvtárs a művezetőket is, akiken szerintem is sok múlik. — Mi, műszakiak most így fogalmazunk: a telefon mindinkább termelőerő jel­legűvé válik nálunk is. Nem mindegy az, hogy például egy anyagbeszerző telefonon megérdeklődi, van-e ilyen­olyan anyag Pécsett, vagy el­indul a vakvilágba, s ha lesz lesz. ha nem, neki mindegy. fizeti a költséget a vállalat. Végül az állam fizet rá! A kongresszus a legkorszerűbb technikák megteremő óért szállt síkra. Így kapcsolódik gondolatom ehhez, hiszen manapság már a videotech­nika termelőerő, a fejlett or­szágokban fontos eszköz. Van fejlődés e téren nálunk is, de előbbre kell lépnünk, s ami­kor a műszaki fejlesztés fon­tosságát sürgette a kong­resszusunk, akkor én a sa­ját munkaterületem felzár­kózására gondoltam. Remé­lem, hogy e gond megoldásá­ban is lesz előrelépés. Lórántné Hudák Rütilin a Nyírbátori 3­lYaidim as számú Általá_ nos Iskola igazgatója. — Egyik legnagyobb ha­tást a párt vezetőinek köz­vetlensége tette rám, az a figyelmesség, amelyet a kül­döttekkel szemben tanúsí­tottak. Tíz évvel ezelőtt vé­geztem a tanárképző főisko­lán Nyíregyházán. Orosz— történelem szakos tanárnő vagyok, harminchárom éves és harmadik éve igazgató. Mint pedagógust, sok prob­léma izgatott, mielőtt a kongresszusra mentem. — Szólni kívántam magam is a családról, az iskoláról és a társadalom kapcsolatá­ról. Annak örültem, hogy ezekről nem csak pedagógu­sok szóltak, hanem zársza­vában külön is hangsúlyozta e kérdéskomplexum fontos­ságát Kádár elvtárs. Lénye­gében ellenőrizhettem ma­gam, jól láttam-e eddig a gondokat. Véleményem sze- szerint sincs szinkron a csa­lád, az iskola és a társada­lom között a gyermekek ne­velésében. Megteremtése sürgető feladat és alaposan át kell gondolni, hogy új A felszabadító harcok idején adta ki a Vörös Hadsereg parancs­noksága saját pénzét, amely 1945 végéig a pengővel együtt volt forgalomban. A felszabadulás után kis nyíre gyházi nyomdában készült szük­ségbélyeg, ami lehetővé tette a postai forgalom megindulását. Múltidézés A háborút követő idők hősei voltak .1 tűzszerészek, akik be­döglött aknákat, bombákat hatástalanítottak. A háború előtt éltek jól emlékezhetnek élelmiszerjegyekre, kenyér pótjegyekre. az 1942-ben megjelent módon, hogyan is kell a gyerekekhez közelednünk. Ugyanis nagyon kevés a gyerekek érzelmileg megala­pozott sikerélménye, például a munkáról, a hazaszeretet­ről, történelmi múltunkról. S ha hall is ezekről, olykor igaztalan, torz ellentmondó képet alakítunk ki bennük, mert mást mond a pedagó­gus és mást hall a szülőktől. — Egyértelművé kell ten­ni a nevelésünket. S ebben nálunk is van teendő. A pá­lya presztízsének visszaállí­tására sok hasznos gondolat hangzott el. Kezdődik ez a családban és talán bezárul a tömegkommunikációs eszkö­zöknél. Nem mindegy, hogy a szülők elismeréssel, meg­becsüléssel vagy lekicsinylő módon beszélnek otthon a gyerekeknek a pedagógusról. Az sem közömbös, hogyan mutatják be a rádióban, vagy a tévében a tanárt. Itt min­den általánosítás káros. Úgy vélem — s ebben megerősí­tett a kongresszus —, amíg nem kap megfelelő megbe­csülést a családban és a tár­sadalomban a pedagógus, ad­dig nem számíthatunk meg­felelő előrelépésre a neve­lésben sem. — Nagy gond a pedagó­guspálya elnőiesedése is. Ez a nevelésben egyoldalúságot okoz. Egy férfi pedagógust nem pótolhatja bármilyen felkészült nő kartárs sem. A mi iskolánkban is a 26 tagú tantestületben mindössze 6 a férfi. Kevés. Ilyen vagy ha­sonló arányt tapasztalok más iskolában is. Rudi Béla, wr­Konzervgyár igazgatója: — Először vettem részt pártkongresszuson. Életre meghatározó élményt nyúj­tott számomra az a légkör, az a közvetlenség, nyíltság és őszinteség, amelyben ez a magas fórum négy napon keresztül végezte a munká­ját. — Számomra kétségtele­nül a legnagyobb érdeklődést a gazdasági témakörök nyílt elemzései jelentették. A kongresszusi élmények alap­ján újra és szigorúan meg kellett fogalmaznom a ma­gam és a magunk számára a jövőre vonatkozó tennivaló­kat. Először: egyértelmű, hogy a konzervgyárban felül kell vizsgálni, eleget tet­tünk-e a műszaki fejleszté­sért, a technikai megújulá­sért, és a műszaki értelmi­ség érdemi, anyagi-erkölcsi megbecsüléséért. Látnunk kell tovább azt, hogy nem lehet egy hagyományos ter­mékstruktúrát szolgáló tech­nikai színvonalon megma­radni! Állandó jelleggel kö­vetkezetesen szükséges a pia­ci igényekhez igazodó tech­nikai fejlesztésre törekedni. Tudomásul kell vennünk to­vábbá, hogy a piac mindin­kább „keményedik”, s egyre nehezebben tarthatjuk meg pozíciónkat. Ezért magas színvonalú termékeket kell gyártanunk. Az előbb elmondottakból adódik a következő felada­tunk: előtérbe kell helyez­nünk a gyártmányfejlesztést. Üjatb és újabb termékcsalá­dokat kell kifejlesztenünk. Ezekről győztek meg a fel­szólalások, különösen a győ­ri Graboplast küldöttének szavai. Volt egy harmadik benyomásom is, s ez ne­künk, vezetőknek szól. Tu­domásul kell venni, hogy a vezetés önmagában képtelen e feladatokat megoldani. Si­kerre csak akkor számítha­tunk, ha magunk mögött tud­juk, magunk mögé állítjuk a kollektívát. Ismét bebizonyo­sodott előttem: az emberek sok áldozatra képesek, sok nehézséget elviselnek és le- küzdenek, ha érzik, hogy szükség van rájuk, ha ala­poznak a véleményükre. Farkas Kálmán KM ÜNNEPI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom