Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
1985. április 1. Kelet-Magyarország Valamikor a Jereván kedves színfoltja volt Nyíregyházának, ma pedig finoman fogalmazva kocsma. Miért engedik ezt a vállalat vezetői? — kérdezi egy olvasónk a 12-403-as telefonról. — Valamikor valóban nemcsak kellemes színfolt, hanem jó zenés szórakozóhely volt a Jereván, ám a környék lakói sokat panaszkodtak a zenére, ezért ezt megszüntettük. Ettől kezdve gazdaságtalanná vált a Jereván működtetése, megkoptak berendezései, így a téli időszakban csak negyedosztályúként tudjuk üzemeltetni, ezt pedig bizony a köznyelvben úgy tartják számon, hogy kocsma. Most felújítjuk, rendbehozzuk a Jerevánt, de úgy gondolom, nem ennek a szórakozóhely-, nek a működése, hanem az onnan vagy más szórakozóhelyekről hazafelé tartó emberek viselkedése az, amit sokan kifogásolnak. Ez véleményem szerint általános kulturáltságbeli gond, s nemcsak a Jereván közvetlen környezetében tapasztalható. Sok városban szinte egymást érik a kerthelyiségek, a teraszok, amelyek csábítják a vendégeket. Nyíregyházán miért nincsenek ilyen helyek? — kérdezi Szilágyi Péter olvasónk. — Az' talán’ ftflfcás, hogy nincs kerthelyiség, hiszen van Jereván, Tölgyes, Sóstón a Krúdy terasza, a Korona belső udvara, a Zöld Elefánt terasza, az Omnia, a Szind- bád és a Korzó előtti járdapresszó, vagy a Nyíri , fészek udvara, de amilyenre a kérdező gondol, mint valamikor volt a tóparti vendéglő, olyan valóban nincs. Kevés Nyíregyházán az erre alkalmas hely, de töprengünk a megoldáson. Egy Toldi utcai olvasónk kérdezi: mi a terve a vállalatnak a Kismozdonnyai? — Az a tervünk, hogy minden feltételt biztosítsunk a jobb üzemeléshez, mert a környéken lakók többsége igényli. Volt egy időszak, amikor sok kiskocsmát bezártak, vagy átalakítottak presszóvá, bisztróvá, aztán kiderült, hogy ezeknek a helyeknek csak a neve változott, a vendégek nem, a bezárt kocsmák törzsközönségét pedig ezzel az intézkedéssel bezavarták az igazi éttermekbe, így azokból is kocsma lett. Tudomásul kell vennünk, hogy a kocsmákra is igény van, s ezeket — természetesen a lehetőségekhez képest kulturáltabb körülmények között — működtetni kell. kisebbek és-külön a nagyobbak, akkor az ilyen jellegű gondok rugalmasan, az étvágyhoz igazodva orvosolhatók. Ugyanez a tizenkét fiú kérdezi: miért akarják rájuk kényszeríteni az olyan ételeket, amit nem szeretnek? — Az utóbbi időben az étlapot egy bizottság állítja össze, amelyben nemcsak vendéglátó szakember van, hanem például gyermekorvos is, s olyan étlapot állítanak össze, amelyik az otthon megszokottnál jobban figyelembe veszi a korszerű táplálkozás követelményeit. A gond, hogy a gyerekek többsége a hagyományos ételekhez ragaszkodik. Valahogy a középutat kellene megtalálnunk, s fokozatosan hozzászoktatni a gyerekeket a korszerűbb táplálkozáshoz. Az elmúlt hetekben külföldi vendégeim voltak, s szerettem volna őket elvinni egy szombat esti szórakozásra, ám a Korona bárjába nem engedtek be, mondván : telt ház van. Ha ilyen nagy az igény, miért nincs több éjszakai szórakozóhely? — kérdezi Pazonyi Sándor. — Hét végén valóban nem könnyű bejutni, ezért célszerűnek tartjuk, ha ilyen esetekben előre helyet foglaltatnak a kedves vendégek. A hét többi napján korántsincs ilyen forgalom, éppen ezért gazdaságtalan lenne több éjszakai szórakozóhelyet nyitva tartani. Nem akarok reklámot csinálni, mert már nem is aktuális, de márciusban olyan jó műsor volt, ami a korábbiaktól is jobban vonzotta a vendégeket, A fiataloknak egyébként videodisz- kót tartunk. Korábban többször olvastunk róla a Kelet-Magyarországban, hogy a színészházban művész- presszó Is lesz. Mikor nyílik? — kérdezi Kerekes Endre. — Május elsejére szeretnénk megnyitni. Az ételbár és a presszó másodosztályú lesz, de színvonalban ennél többet szeretnénk nyújtani. Arra számítunk, hogy nemcsak a színészház lakóinak, hanem a színházbarátoknak, a művészetpártoló közönségnek is kedvenc helyévé válik. Tizenkét nyolcadikos fiú kérdezi levélben: miért kap akkora adagot a napköziben egy első osztályos gyerek is mint ők? A kicsik meghagyják az ételt, nekik pedig kevés amit kapnak. — Volt valamikor különbség a nagyobb és kisebb gyerekek nyersanyagnormája között, ma pedig nincs. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egyformán fizetnek, egyforma adagot is kell kapniuk. Tudjuk, hogy ez nem jó módszer, ám ami logikus lenne, az szabálytalan. Mi nem mondhatjuk az iskolában dolgozó szakácsnak, hogy a kisgyereknek három, a nagynak pedig hat szem pörköltet adjon, de ha az iskolában úgy szervezik meg az étkezést, hogy külön ebédelnek a A Koronában lévő sörbár kínálata nem indokolja a sörbár elnevezést. Miért nincs nagyobb választék? — kérdezi több olvasónk is — A télen a nagy hideg miatt akadozott a sörszállítás, az igazság azonban az, hogy nemcsak télen kicsi a választék. Igyekszünk jobb kapcsolatokat kialakítani a szállítókkal és gazdagabbá tenni a választékot. Mikor nyílik Orökösföldön étterem? — kérdezik a Sarló utca lakói. — Terv szerint december 31-én kell átadni. Reméljük, így is lesz. B. J. „Választ kaptam arrav amit vártam" Lörincz János, a pusztadobosi általános iskola igazgatója: — Megnyugvás volt, hogy egy ilyen fórumon is lényeges kérdésként kezelték a kisebb falvak felemelkedését. Nálunk is az a cél, hogy megvalósítsuk az egyenlő esélyeket a továbbtanuláshoz, de az is fontos, aki itt marad a faluban, annak mind könnyebb legyen az élete. Megyei tanácselnökünk éppen a mi szorító gondjainkat is elmondta hozzászólásában, s akármelyik, falujáért aggódó ember ugyanígy beszél. — Azzal, hogy a falusi ember életfeltételeit javítjuk, sokezer ember közérzetét jobbá tesszük. Nálunk is mérhető a fejlődés, mert van vezetékes vizünk, az iskolában központi fűtést alakítottunk ki, épülnek a faluban az új lakások. Azonban voltak olyan évek is, amikor a szerepkör nélküli- község „címe” azt jelentette, hogy szinte semmit nem kapott a falu. Azzal viszont, hogy a közelgő választáson már elöljáróságunk is lesz, hogy a Nyírmadai Nagyközségi Tanácsban egyformán kezelnek bennünket, a mai lehetőségeket ismerték el. Illés Géza, a petneházi Egyakarat Termelőszövetkezet fonodái karbantartója: — Választ kaptam arra, amit vártam. A családunkban van jiyugdí jas, nekünk kisgyermekünk van, s a mi problémáinkkal is foglalkoznak. Építkezünk, ezért amit a lakásépítésről mondtak, az bennünket is érint. Sokat számít a gyermek- gondozási díj „kitalálása” is, hiszen egy fizetésből egy fiatal családnak nehéz megélni. A kongresszuson sokat beszéltek a fiatalokról, előrejutásukról. Ezt észre lehet venni a mi falunkban is, mert egyre több fiatal kap vezető beosztást, mint ahogy a fonodát is nekünk csinálták, hogy az asszonyoknak ne kelljen eljárni, helyben legyen munkájuk. Tóth Mihály, a tsz pártvezetőségének titkára: — Van, ami a gazdálkodósunkat érinti. Mert ami a kereskedelemről hanzott el, hogy kiszűrjék azt a sok közbeiktatott szervet és akkor a mi almánk a piacon nem lesz sokkal drágább, nem a háromszorosát kérik el érte, a>. szintén az egész országot érinti. A gazdálkodásban, a kevesebb állami támogatásban pedig látjuk, hogy nekünk kell keresni a módokat a hiányzó milliók pótlására. Ezért fogódzunk: a konzervgyárral, hogy egy lényerő' állomást telepítsen hozzánk, így a paradicsom termesztése inkább megéri. Gölöncsér Pál, a kisvár- dai Vulkán öntödei Vállalat művezetője: — Nem túlzás, hogy nagyon vártam a kongresszust. Tetszett, hogy nyíltan lehetett beszélni a. gondokról, látszott a jobbító szándék a felszólalókban. És hadd tegyem hozzá a magam véleményét: ahogy az irányelvekben, majd a határozatban megfogalmazták a legfontosabb tennivalókat, az biztos programot ad. De ugyanilyen fontosnak tartom majd a visszaellenőrzést, legyen mindenütt kemény kéz a munkafegyelem megszilárdításában, a minőség megtartásában. — Nekem, mint fiatalnak az is számít, milyen feltételek között lehet lakáshoz jutni, hogyan alakulnak a keresetek. Mert egy művezető két tűz között áll, egyszerre kell éreznie a vállalati érdeket és a dolgozók érdekeit. Most például .két műszakot szerveztünk, mert annyi az exportmegrendelésünk. Ügy kepzelem, hogy ilyenkor a közvetlen termelésirányító kereshessen nagyon sokat is — ha eredményesen dolgoznak — de nagyon keveset is, ha nem megy az üzemnek. Azt is észre kell venni*— beszéltek erről a hozzászólók —, hogy vidéken kevesebbet keresnek ugyanazzal a munkával, mint Budapesten. Az ilyen eltéréseken kell változtatni. S ami ugyancsak lényeges: a műszaki fejlesztés szorgalmazása, mert ha van jó színvonalú termelés, csakk akkor lehet fizetni. Vilmán Pál, az ÉRDÉRT tuzséri gyáregységének igazgatója: f — Küldöttként voltam a kongresszuson, s alig értem haza, máris azt kérdezték, milyenek a benyomásaim. Nyilván rendszerezni fogom őket, elmondom munkatársaimnak, melyek a legfontosabb tanulságok. így most inkább érzéseimről beszélnék; ugyanis a kopgresszus sok mindenben megerősített, arról is, hogy a gyárban jó úton járunk, s ezután nagyobb biztonsággal lépünk fel. Sok gondot okozott a végletes fogalmazás: ne dobják fel olyan könnyen, hogy akinek nincs helyben munkája, az keressen másutt, mondjuk a Dunántúlon. Mert nekünk itt Tuzséron és környékén is kenyeret kell adni az itt élők kezébe. — Tetszett a sokszínűség: hiába azonos véleményt vallunk a legfontosabb kérdésekről, mégis másként közelítjük meg azokat. A szigorúbb követelményeket is ügy kell megfogalmazni, hogy emberséggel, tisztességgel lehessen azoknak megfeleni. Lányi Botond Nem könnyű találkozni ve- lie, pedig a műterme itt van a szerkesztőség fölött. Napról napra halogatja a beszélgetést, mert rengeteg a tennivalója. Szobrokat, plasztikákat készít a megyei pályázatra, melyet a 40. évfordulóra, s egyben az Október 31. tér kialakítására hirdetett meg a megye és a város. Ezenkívül szobrokat küldött az ungvári kiállításra, mely 3- án nyílik, az ünnep tiszteletére, és a ma megnyüó moszkvai jubileumi kiállításon is lesznek művei, melyről szombaton este már tudósítást közölt a televízió. — Pihenj tégy keveset — mondom neki, amikor végre felmehetek hozzá! — Nem lehet. Aki jutni akar valamire, dolgoznia kell. Az asztalon egy emléktábla alapja, zöld formázó viaszból. — A Kossuth gimnázium- inaik készül — mondja. — Mementotábla lesz, a háborúban meghalt tanárok és Sebestyén Sándor diákok emlékére. Ezzel is sietnem kell. Sajnos, csak ilyenkor tudok dolgozni, reggel 8 és 4 között. Utána el kell menniem a gyerekekért és velük kell foglalkoznom. Az élettel is meg kell küzdeni, nemcsak a kővel, bronzzal. Körülnézek a műteremben, míg ő a viaszt egyengeti. Fából faragott arasznyi kis puska kerül a kezembe. Ez a mintája azoknak, amelyek bronzból kiöntve már láthatók a művelődési központ kiállítótermében. A Csend című plasztikának motívumai. Egy — hozzájuk képest — óriási kipukkant labdába vannak szúrva. Mintha a világ testéből állnának ki. — Elég szomorkás most az anyagom, amit a jubileumi kiállításra küldtfem. A Kín, a Háború vagonsorozata, és ez a puskás Csend. Lett volna egy vidámabb szobor is, de ^eltörtem a márványt. Mellettem hófehér carrarai márványból kifaragott kispárna, egyik sarka valóban menthetetlenül letörve. Körülötte fürtös bronz gyerekfej, kezek, harisnyás lábak. — Kinn az erkélyen dolgoztam, s eleredt az eső. Siettem, kapkodtam, a kezemre ütöttem, s végül letörtem a márvány sarkát. Szereztem újat, de azzal már nem lettem kész egyik kiállításra se. „A hajó elment”, szegény . Kispárna pedig itt maradt. A Háború sorozata mellé a művelődési központ galériájában már ki van írva, hogy megnyerte a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács díját. Három tehervagont ábrázol a mű, az egyik ajtajában zászló lobog, ez az Indulás, a másik kísértetiesen üres, ez a Visszatérés, a harmadik félelmetes roncs és egy kéz nyúl ki belőle, szinte a falon át, ez az Üt a semmibe. Nem szomorkás ez, ahogy a művész nevezd, hanem kemény, szigorú és emlékeztető. Mester Attila Nézek a szerkesztőség ablakán a vasárnapi utcára, ahol kisgyerekek, fiatalok és idősek sütkéreznek a derűs tavaszi napsütésben. Béke van, így van ez jól pihenjünk, ünnepeljünk. Szekrényemből előveszem az 1945. március 31-i újságot. Akkor szombatra esett ez a nap, s csak a címszavakat idézem: „Felszabadult Szombathely, Sárvár, Kapuvár és Kőszeg. Naponta 30 vagon élelmiszer érkezik Budapestre. Fasiszta tömeggyilkosok nyomaira bukkant a debreceni rendőrség Beleolvasok a dőlt betűkkel szedett hírfej soraiba, amely az akkori húsvéi ünnepéről szól, s amely egy nemzet feltámadását ünnepli. A nyíregyházi villanytelepi munkás ekkorra már rendbe hozta üzemét. A vasutas munkáskezek újjáépítették a sóstói hidat. Télen dideregve, rossz ruhákban és lyukas cipőkben. egyszerű, kezdetleges szerszámokkal adtak életet a villany telepnek és a hídnak. Olvasom: akkor is áldott tavaszi napsütés volt, amikor földet, ezzel kenyeret adtak a nincstelen paraszt tok ezreinek. Pintér András, a kommunista párt megyei titkára akkor így írt: „Nincs helye a tétlenségnek, kár minden pillanatért!'’ Az ezt követő években megtanultunk egy dalt: „Pihenni ma még nincs idő ..Pedig sokszor rank fért volna, de hát a dolgok sűrűsödtek. A föld után a miénk • lett a gyár, s minden, amit az ország alkotott. Sokat dolgoztunk azért, hogy ma Nyíregyházán, s szerte a megyében, az országban otthon lehessünk. És még mindig nincs itt a helye a pihenésnek, mert még nagyon sok a munkánk. Sok vizsgát letettünk, de a vizsga folyamatos és örök. Szép a tavaszunk, szépek a terveink. Neki indulni, hogy meg-■ janak. 3 Kongresszus után — emberek között ^kerdéseireIIJiIIiI-WiIII A vendéglátó vállalat igazgatója, Galambvári Tibor Az egész országot érintette, s legtöbb helyen az emberek — párttagok és pártonkívUliek — úgy érezték, a maguk kérdéseire, kételyeire is választ kaptak a pártkongresszuson. Ezért kerestünk meg munkást és vezetőt, hogyan látják, miként hasznosítják azt, ami a kongresszuson elhangzott. SZERKESZTŐI OOOOOOOO mmmá\ Tavaszok
