Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

» Kelet-Magyarország 1985. április 1. Fcalucsúfolók Szatmárban Ráfizettem, mint a ricseiek a bagolyra. Tudja-e a ked­ves olvasó, ez a bicskát nyitogató mondás honnan szárma- mazik? Vegye kézbe a Farkas József közreműködésével Uj- váry Zoltán szerkesztette, nemrég napvilágot látott „Tanul­mányok Szatmár Néprajzához” című rendkívül érdekes kö­tetet, s lapozza fel a 41. oldalt. Ott találja a híres nép­rajzos professzor, Gunda Béla „A szatmári hagyományos népi műveltség etnográfiai helyzete” című tanulmányát, s megkaphatja a választ: egy ricsei ember fogott néhány baglyot, s elvitte azokat a jánki vásárra. Még cédulát is váltott a madarainak, de azok a kutyának sem kellettek. Ilyen és ehhez hasonló fa- lucsúfolókkal találkozhatunk az említett tanulmányban, ebből kötöttünk most egy csokorra valót. Folytassuk a turricselekkel, hiszen ez a falu — ki tudja miért? — kedvenc céltáblája volt a környékbeli embereknek. Az álmos, de huncut asszonyok­ra mondják: „Fekhetne, mint a ricsei menyasszony”. Dar- nón egy ember tepertőt ül­tetett a kertbe, s várta, hogy kismalac keljen ki belőle, Fülpösön pedig egy bepálin­kázott magyar a mosószéket csapta ki a csordába. Szamosbecsen elhasadt a harang. Ott járt egy csenge- ri ember, aki vállalkozott rá, hogy megönti, de sokba ke­rül majd. A harangot felfor­dította, s vizet öntött bele, — megöntötte a harangot. Az ilkiek legalább olyan talpra­esettek, mint a szamosszegi- ek, ott a padlásra hajtják fel a szúnyogokat, s elveszik a létrát, hogy le ne tudjanak onnan jönni. Innen az ilkiek neve: szúnyoghajcsárok. Az ópályiakat olajosoknak csú­folják, hiszen oly szegények voltak, hogy zsírjuk nem volt egy kanálnyi sem, min­dent olajjal főztek. „Csálé Csécse, hű Milota, bolond Becs” — tartják a három ti­szaháti faluról. A tiszabecsi lányok a ház minden pénzét ruhára költötték, a milotaiak az istennek sem akartak ősi szokásaikon változtatni, a ti- szacsécseiek pedig a legfé­nyesebb lovakért sem cse­rélték volna el oktondi ök­reiket. Megkapták a magukét a Felső-Túr mentiek is: a kör­nyékbeliek szerint a méhte- lekiek csengőt kötöttek a csíkra, hogy könnyebben ki­foghassák, a zajtaiak pedig a szénahordó kötélén vágtak eret, mert túlságosan vastag­nak, betegnek találták. S hogy a városlakosé bízzák el nagyon, magukat, íme egy történet Mátészalkáról. Tör­tént pedig, hogy három szál­kái férfi — vélhetőleg nem teljesen józanon — kóborlá­suk közben tónak néztek egy holdfénnyel bevilágított er­dei tisztást. Nekivetkőztek hát, hogy átússzák. Kacagott is rajtuk az egész Szatmár: „Megúszták, mint a szalkai- ak a holdvilágot...!” Eddig tehát a csokor, ám hogy az említett kötet nyo­mán az újságba is „kitett tem”, hogyan mehetnék ezek után Darnóra, Zajtára, Szál­kára! Igaz, a néprajzosok kötötték e csúfolókat egybe, nem pedig én: Balogh Géza Gerstmájerék, a rézművesek A hegesztőpisztoly kékes lángjától ara- nyassárgán izzik a iréz. Kipp-kopp, kipp-kopp fürgén koppannak a kala­pácsok a tüzes fé­men. Az idősebb mester egész felső­testével ad lendüle­tet az ütéseknek, az ifjabb könnyedén ■sújt le újra és újra. Ki tudja, hány ezerszer ismétlődik még majd ez a moz­dulat, míg a meg­hajlított, s összehe- gesztett rézlemezből elkészül a váza. A fáradtság nem szá­mít. Egy a fontos, hogy a váza szép legyen. Pontosan olyan, amilyennek az öreg megálmodta.-r Ez a szórakozá­som — törli meg gyöngyöző homlokát Gerstmájer András rézműves. — Ha te­hetném, reggel­től estig dísz­tárgyakat készítenék, de hát ezt nem lehet. Azért egy kis időt majd’ mindennap szakítok erre is. Reggel ötkor kelek, fél hat. hat óra tájban már kopácsolok a műhelyben. Amíg a fiam meg nem érkezik, a magam kedvére, hobbiból dolgozgatok . . . ■Lámpák, tükörkereték, kilin­csek, padlóvázáik, hamutálcák, s dísztárgyak sokasága bizonyítja a Gerstmájerék otthonában, hogy sok hasznos holmi készít­hető rézből. Igaz, a réz önmagá­ban is szép, nemes anyag. De nemcsak szépségéért munkálják meg. — Micsoda íze van az ételnek: a gulyásnak, ä halászlének, ha rézbográcsban főzik. A szilva­lekvár is csak rézüstben az iga­zi. Manapság egyre többen elő­veszik a régi üstöket. Bizony sokat kikezdett már az idő, hoz­zák is tucatjával hozzánk a ja­vítanivalót. Sok javítást ugyan nem tudunk vállalni, mert hál’ istennek bőven van megrendelé­sünk Például vízmelegítő kazá­nokat. ónozott fürdőszobai réz- hengereket készítünk, de legtöb­bet lepárló berendezéseket gyár­tunk. Most például a tiszalöki szeszfőzdének dolgozunk: két új hűtőt rendeltek tőlünk a le­párló berendezéshez. Tegnap már méretre vágtuk az alapanyagot, ma hozzákezdünk a megmunká­láshoz. Most egy darabig nem fogunk unatkozni. Hiszen csak egy hűtőn ketten 60-—70 órát is dolgozunk. András bácsi mosolyogva em­legeti, hogy micsoda vita volt abból a családban, mikor a fia úgy döntött, hogy apja nyomdo­kaiba lép. — Nagyon nem akarta ezt a feleségem. Igaz, fáradtságos Még sokezerszer lecsap a kalapács, míg az összehegesztett rézlemezből elkészül a váza. (J. L. felvétele) szakma a miénk, de a szívem mélyén nagyon jólesett, hogy a' fiúnk is rézműves iett. Ma apa. és fia együtt dolgoz­nak Nyírbátorban: kisiparosok. A rézművesség ma már a kiha­ló szakmák közé tartozik, de az idős mester nem aggódik nagyon emiatt. Fiúunokái szívesen időz­nek a műhelyben ... Mokasszin Nyíregyházáról Nyugodt álom — a természet ajándéka? Alig hihető, de tény: a sarki éjszaka, a november végétől ja­nuár közepéig tartó sötétség nem biztosít nyugodt álmot az ott élőknek. Sőt. Az emberek több­sége képtelen elaludni estén- .ként, amikor eljön a lefekvés ideje. Sokan panaszkodnak, hogy néha hajnalig forgolódnak, egy­re idegesebben, hiszen tudják, hogy hamarosan kezdődik a munkanap, fel kell kelni, egész nap fáradtan kóvályogna majd. Ráadásul a következő éjszaka sem hoz mély álmot — és ez így megy, amíg csak a sarki sötét­ség tart. Az észak-norvégiai Tromsőben, az északi sarkkörtől 300 ki­lométerrel északra e probléma a mindennapok gyötrő gondja. A városka 45 ezer lakosának 25 százaléka panaszkodik a sarki éjszaka hónapjai alatt álmatlan­ságra, további öt százalékukat pedig ilyenkor depresszió gyötri. A kutatók „alváslaboratóriumot” létesítettek, ahol természetes megjelenési formájában tanul­mányozzák hatvan önkéntes je­lentkező alvási szokásait, zava­rait. Annyit rövid időn oelül megállapítottak, hogy a szerve­zet képtelen hozzászokni a sarki körülményekhez. Vonatkozik ez azokra, akik délről költöztek er­re a tájékra, de azokra is, akik születésüktől kezdve itt élnek. A fő bűnös egy hormon, a me­latonin, amelyet az agyban az úgynevezett tobozmirigy termel. Bár a kutatások cáfolták azt a korábbi feltevést, hogy a melato­nin a szervezet természetes al­tatója, tény, hogy van nyugtató hatása: a tudósok szerint sza­bályozza a szervezet reakcióját a stresszhatásokra és a környe- tí változásokra, segíti a test ■edését, a folyamatok le­lt, az elalvást. Rendes "k között a nap fo- Melcsen termelődik, nnyisége éjfél és itt éri el a csúcspontot. Az álmatlanságban szenvedők vérében kevesebb me- latonint találtak — ez vezet a fáziskéséshez, a belső ritmus megbomlásához. A magyarázat a kutatók sze- * rint az, hogy a hormon képző­dése a természetes világosság­tól függ. Ez utóbbi a nyári ve­rőfény idején 2500 lux; a sarki éjszaka alatt 500 luxra csökken a fény, miközben mesterséges megvilágítással, zárt helységben nehezen állítható elő 300 luxnál . több. Kísérletek bizonyították, hogy amikor különleges beren­dezésekkel a természetes fényt jobban megközelítő világosságot állították elő több órán keresz­tül, a páciensek elalvási pana­szai csökkentek. A konkrét, széles körben al­kalmazható gyógymód egyelőre várat magára. Tromső mást ta­lált ki: roppant vonzó, színes éjszakai életet alakított ki. Az elv egyszerű: ha az emberek képtelenek elaludni — nem is kell próbálkozni. Ott a sok éj­szakai szórakozóhely — mennyi­vel kellemesebb, mint álmatla­nul forgolódni . .. A változó divathoz iga­zodva, mind jobban igyek­szik megfelelni a piaci igé­nyeknek termékeivel a Nyír­egyházi Cipőipari Szövetke­zet. Ezért a már 15 éve gyár­tott férfimokasszinek gyár­tási technológiáját is meg­változtatják. Az új mokasz- szinek nemcsak az új divat­nak felelnek meg jobban, hanem kevesebb anyagot is igényelnek. Képünkön: Bár­di András modellőr az új mokasszinmodellek kialakí­tásán dolgozik. (GB) Mítoszok, tóv hitek, babonák A tojás furcsa múltja A tojás más a húsvéti tojásfestés szokását meg­előzően is ősi jelkép volt, furcsa mítoszok, tévhitek, babonák tapadnak hozzá. A világ kezdetéről szóló mitikus hagyomány sze­rint a fizikai valóság tarka sokfélesége a világtojás- ból pattant ki, mely őskezdetben az űrben lebegett. Az egyiptomiak vallásában egyes madarak és to­jásaik jelentős szerepet játszottak. Hitük szerint a Ká nevű szellemi erő a halál pillanatában elhagyja a tes­tet, és emberfejű mad/ír képében lebeg a közelében, hogy később újra egyesüljön vele. Némelyik madár kü­lönféle istenségek megtestesítője volt: a thébai Mut is­tennő a kánya, az edfui Hórusz a karvaly képét visel­te. Keb istennőt pedig mint libát emlegették és tisz­telték. A görög mitológia ismeretes története szeHnt Zeus isten hattyú képében szerelmeskedett Léda asszonnyal, aki ennek következményeként tojásokat szült. Ezek egyikéből kelt ki Heléna, aki később a faló legendája miatt a máig is annyit emlegetett trójai háború oko­zója lett. A mítosz szerint tojásból látott 'napvilágot a Dióskor hősi testvérpár is. A középkorban a tojást tömérdek babona övezte. Némelyik tojásnak varázserőt tulajdonítottak, vele szerelmi és más bájitalt kotyvasztottak. Elterjedt volt a tojás segítségével űzött jóslás. Szerepet játszott a to­jás az álomfejtésben, a sárgája nélküli úgynevezett „boszorkánytojás” pedig az inkvizíció idejét idézi. Akadnak, akik tojásokból kikelt farkasok, patkányok és különféle rémállatok meséjében is hittek. A kereszténység elterjedésével a pogány tavasz­ünnepeket a húsvét váltotta fel, de a tojás megmaradt jelképnek, és világszerte a húsvéti locsolás viszonzása jutalma. Egyébként egyes álmoskönyvek szerint tojást látni betegséget, tojást rakni kisgyermeket nevelni, madár­tojást szedni irigységet, tojást festeni csalárdságot je­lent. Végezetül megemlítjük, hogy a madarak közül a legkisebb tojása egy dongóméh nagyságú kolibrifélé­nek van: mintegy 200 ilyen kolibritojás férne el egy húsvéti piros tyúktojásban. Az eddig ismeri legnagyobb tojást Madagaszkár szigetén találták, melynek űrtartal­ma kétszáznegyvenszer nagyobb, mint a tyúktojásé. O. Sz. A nyár még messzinek tűnik, hiszen egyelőre a koratavaszi enyhe idő is új­donság — mégis — rövide­sen belépünk a nyárba. Per­sze csak „időszámításilag”. Március 31-én életbe lépett a nyári időszámítás. Ponto­san éjjel két órakor előre kellett állítani az időmérő eszközöket, a faliórát, kar­órát, ébresztőórát, villany­órát, zsebórát. .. még nem készült felmérés arról, hány fajta óra figyelmeztet min­ket az idő múlására, ám biztos, hogy rengeteg. Ke­tyegő és nem ketyegő, csil- logó-villogó óracsodái bir­tokában a 20. század embe­re enyhe érthetetlenséggel gondolhat arra, vajon hogyan oszthatta be az idejét mond­juk egy ókori elfoglalt poli­tikus. A válasz egyszerű: vízórá­val, homokórával, vagy nap­órával. Ez utóbbi 2300 éves, s egyben a mai zsebórák .szerény elődje, mert áz ügyes kezű mesterek, zseb­ben hordható változatát is megszerkesztették. Persze a régi időben is gondoltak a különleges dolgokat kedve­lőkre. Létezett tűzóra, sőt il­KOSSUTH RADIO 8,20: Mit üzen a rádió? — 9,00: A hét zenemüve. — 9,30: Simon István versei. — 9,39: A Gyermekrádió műsora. — 10,05: Nyitnlkék. — 10,35: Kemény Klió és Tihanyi József énekel. — 11,05: Bioritmus. — 11,25: Két kantáta. — 11,39: Mik­száth: Jókai Mór élete és ko­ra. XVIII/18. — 12,30: Ki nyer ma? — 12,45: Házunk tája. — 13,00: Melis György énekel. — 14,40: Beszélgetés Cseres Tibor műveiről. — 14,55: Édes anya­nyelvűnk. — 15,00: veszélyben. — 15,30: Muzeális nótafelvéte­leinkből. — 16,05: Szögletes ész­kerék. — Tréfás ismeretter­jesztő magazin fiataloknak. — 17,00: Gazdasági magazin. — 17,30: Sebestyén János csem­balózik. — 17,55: Aczél György: „Szocializmus, nemzet, kultú­ra” c. könyvéről Ancsel Évá­val beszélget Zeley László. — 18,12: Filmzene. — 19,15: Áp­rilisi kabaré. — Szerkesz­ti: a szerkesztő bizottság. — 20,25: Reklámkoktél. — 20,30: Egy óra Erdélyi Miklóssal. — 21,30: „..nekem szülőhazám Itt e lángoktól ölelt kis or­szág .. .” Karsai Elek soroza­ta. — 22,20: Tíz perc külpoli­1985. április 1., hétfő tika. — 22,30: Daróci Bárdos Tamás: Csángó lakodalmas. — 22,41: A harmadik torony. — Szerb Antal. — 23,11: Zino Francescatti hegedül. — 0,10: Toronyzene. PETŐFI RADIO 8,05: Lakatos Antal népi ze­nekara játszik. — 8,50: Munka­helyi és iskolai testnevelés. — 9,05—12,00: Napközben. Zenés délelőtt. — 12,10: Népszerű fú­vósátiratok. — 12,25: Kis ma­gyar néprajz. — 12,30: A Ma­gyar Rádió népi zenekara ját­szik. — 13,05: Pophullám. — 14,00—17.00: Kettőtől ötig ... A rádió kívánságműsora. — 17,05: Újdonságainkból. — 17,30: Ötö­dik sebesség. — 18,30: Zenekö. zelben. — 19,30: Sportvilág. — 20,05: Máté Péter felvételeiből. — 20,30—24,00: Show, ami show. — 24,00—4,30: Éjféltől, hajnalig. NYÍREGYHÁZI RADIO 17,00: Hétnyitó. Hétfői infor­mációs magazin. Telefon: 11-141. A tartalomból: Hírek — Közlekedési információk — Fészekrakás ’85 — Hallgatóink leveleire dr. Kövér Antal vá­laszol — Tudósítások, riportok — Lapszemle. 18,28—18,30: Mű­sorelőzetes. (A nap szerkesz­tője: Haskó József.) NYÍREGYHÁZI városi tv 20,30—21,30: Szignál — „A szobor”. Kopka János ünnepi jegyzete — Bemutatjuk az If­jú Gárda zenekart és a majo­rette együttest — Balázs Jó­zsef: A homok vándorai. Mes­ter Attila színházi jegyzete — Örsi foglalkozás a gyakorlóis­kolában — Levelekre válaszol a szerkesztő — Lakógyűlés a kamera előtt — Haskó József kommentárja — Hírszerviz — Április elsejei meglepetés. MOZIMŰSOR Krúdy mozi: HÁZIBULI. Béke mozi: KINCS, AMI NINCS, dú.: SERIFF AZ ÉG­BŐL. Móricz mozi: ÓVAKODJ A TÖRPÉTŐL! 1„ hétfő, 19,00: Kávéházi ka­baré. Stúdió. latóra is. Az illatozó kar­órát egymástól bizonyos távolságokra különféle illő-’ olajokkal itatták át. Elég volt tehát beleszippantani a le­vegőbe, így valahogy: ha rózsaillat, akkor délelőtt 10 óra körül van, ha ibolya ak­kor délután három. Forradalmi fordulat az óragyártás történetében az Ingaóra megjelenése, 1658- ban. Feltalálója Christian Huygens, holland fizikus. Később felfedezték, hogy a leereszkedő súlyt összecsa­vart rugóval nagyszerűen lehet helyettesíteni. így szü­lettek zsebben, csuklón is hordható időmérők. A ma ifjú embereinek bi­zony már a ketyegős a kü­lönleges óra. A mindent el­borító kvarcórahullám ha­mar „nagypapa óráivá” mi­nősítette a nem is olyan ré­gen még büszkén mutogatott körszámlaposakat. Ez egy­ben a kronométerbiroda­lomnak számító Svájc hát­térbe szorulását is jelentet­te. A trónt most Japán bir­tokolja. Az új óranagyha­talom szerkentyűi szinte mindent tudnak. Zenélnek, pulzust mérnek, van ame­lyik ezernél több szót „súg”. Bármilyen előreprogramo- zot idegen nyelven. A „me­nő” órákba már parányi televizióskészüléket is épí­tettek. Igen praktikus, ha van hozzá nagyító. Március 31-én, éjjel két órakor akár a szuper-hi- per kvarcot, akár a régi ko­pott ketyegőst egy órával előre kellett állítani. Az át­állás biológiai hatását nem­régiben külföldi tudósok vizsgálták. Szerintük szer­vezetünk két hét alatt zök­ken vissza a megszokott ke­rékvágásba. És — érdekes módon —, a nappali- műszak­ban dolgozók könnyebben viselik el. A tavaszi fáradság utó- rezgései tehát az átállás bi­ológiai terheivel súlyosbod­nak. A kárpótlás mintegy hat hónapra számítva: 120 millió kw óra árammegta­karítás ! / ‘ _4 ________________ „Fekhetnék, mint a ricsei menyasszony...” 1T1 ■ í HALLGASSUNK Cl I 1 11 II NÉZZÜNK MEG M

Next

/
Oldalképek
Tartalom