Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

ibadulásunk 40. évfordulóján három Nyíregyházán élő művészünk kapta meg a műfajának klasszikus nagy elnevezett művészeti díjat, mely országos kitüntetés Éti elismerés is egyben. A barátok és pályatársak gra- íellé hadd tegyük le mi is a magunkét, olvasóink és a kedvelő közönség nevében. nás. Ahhoz, hogy si- yen egy gyermekkó- egy jó iskola, össze- itestület, közösség, yet akar, kellenek a ak, a zeneiskolával tt jó kapcsolat, s íros és a megye is, eljesítményt értékeli. zó ez és sok összete­Dénes tanár úr, vagy 'yerekek nevezik: Dé- a Nyíregyházi 4-es Italános Iskola ének- :eti. Nem mindennapi értek el az utóbbi melyekről rendszere­ztünk lapunk hasáb- lírt adtunk a BBC :nek a népek" című sztivál első díjáról, ydíjról a debreceni éla nemzetközi kórus- ri (82-ben és 84-ben), lleni fesztivál nagydí- ly a világ egyik leg- bb kórusversenyén felnőtt kórusokat is e, s a venezuelai tur- mely egészen rend- 5gyénk művészeti cső­ik életében. Ismerjük tételeiket is, melyeket ládái hanglemezgyár igaroton közösen ké- i Mahler-szimfóniát Szent Erzsébet legen- ofesszionista kórusnak olna mindez, olyan- :ly nap: munkaidőben im ezek a gyerekek in iskolába járnak, s nagyobb gondot okoz: részük évről évre ki- k, mert elmennek a nyolcadikosok. Van-e itka, hogy bár a kó- 1 évre más, mégis si Magda: ugyanaz, sőt |művészileg gaz­dagodik? — Minden J apró eredmény, amivel előrelépünk, egy ki­csit átöröklődik a következő generációra. Sokáig azt hit­tem én is, hpgy az a legjobb kórus, amit é 3pen vezényelek, s jövőre már nem lesz ilyen, vagy legfeljebb ilyen. Aztán elbúcsúztak a nyolcadikosok, helyükbe léptek a kicsik, dol­goztunk, s mígnyugodtam: ez szinte jobb, mint a tavalyi. Mert az elődök példája meg­marad, a közbülső két korcso­port őrzi, s íozzájuk igazod­nak a belépő hatodikosok. Az­tán van egy másik is, ami nem titok, mi idén nagy múltú együttes tudja, hogy ahol gon­dosan neveli!: az utánpótlást, ott nem szakad meg a folya­mat. Es itt megint a tantes­tület s a kollegák, akik nélkül elképzelhetetlen lenne a si­ker. A kisdobos kórust és a Napsugárt úky készítik fel, hogy mire elérkeznek a nagy kórus küszöbéhez, nemcsak zeneileg alkalmasak, de már mindent tudrjak arról a kö­zösségről, amibe — természe­tesen szigorú válogatás után — bekerülhetnek, és vágynak oda. — Hogy köszöntötte a kórus az új Liszt-díjast? — A nagyénekkar másnap itt várt a folyosón és énekel­tek. A fiúkórus a negyedik szünetben állt félkörbe elém. Kellemes ez, de zavarban is van az embef miatta. Meg kell szolgáin} most már még jobban mindénért. Mester Attila Johanna Johanna fáklya. Felragyog. Fehér testén füst kanyarog. Madárhangja messze sikolt. S míg felszívja a hús szagát, beleremeg a Hold. És húll a földön napra nap. Szánt, hogyha kell, vet és arat a nép. A szélben megfogódzik kemény talpával. S megmarad. HATÁRAINKON TÚL ifél évtized legfőbb — mint egyik nemze- ik, Kovács Elemér ír­ás költészet napi cik­— a kárpát-ukrajnai irodalom hagyomá­, örökségének felméré- tos helyzetének, fél­ik tudatosítása volt. ló irodalmi hagyomá- kutatva feledésbe ■tékeket tárnak fel, s : újra az irodalmi köz- S ha néha még egy- ismert irodalmi tény- rácsodálkozásuk el is forrásanyagok szűkös­esetleges voltát, igye- , szándékuk minden­dicséretre méltó. Ez a ányteremtő folyama- ény érezhető verseik- A költői előd, Petőfi, ittila esztétikai-hangu- tőjük a helyi folklór, s változatban is fölbuk- irténelmi példázat a nberi emlékezetében és kövekben egyaránt élő ánya: a Rákóczi-sza­larc. S mindez — is- sak Kovács Elemért — nem rossz irány az hangvétel, a kikristá­forma, a letisztult et megtalálásának útján. Vári Fábián László: Mikes Kelemen „Ex Turtia nulla redemtio” Hiába vala az áldás, ha aztán jőve az átok. Esők és árvizek után a száműzött kurucra várok. A rab haza rém áldoz semmit, fiának gödröt sem ásat. Jó uram, rám jár a szél, neveddel veffi a számat. Üldözők napja lejárt már, Jámbor, jámbor a szándék. Fordul a Göjicöl és indul Rodostóban egy árnyék . . . * * * — Otthon van-e kuruc még? — Még Dózsa húsán élünk. Zágonban szétfolyt a harang, Egyre jobban hűl a vérünk. — Dagályos vagy, te küldönc, de a tenger hazudik szebben. — Mikes, ép nem bántottalak, Eressz, küldj haza engem! ,-------------------------------------> ennek a célnak az érdeké­ben sok intézmény, vállalat, üzem stb. felkérésünkre ak­tívan vette ki részét. Külön szeretném hangsúlyozni a néphadsereg segítőkészségét. ! Akiket megkerestünk, elvál- J lalták a kért feladatot s köz- f reműködői lettek egy nagy j úttörő vállalkozásnak. A versek, versrészletek j túlnyomó többsége megzené­sítve, egységes zenei anyag­ba lett építve. A történelmi játék zenéjét Victor Máté zeneszerző készítette. — Ilyet még nem csinál­tam. Óriási feladat volt, de sokat segített, hogy szabad kezet kaptam s olyan zenét csináltam, amilyet akartam. Persze mindig igyekeztem a korra jellemző zenét ötvözni a maival. Reneszánsz népze­ne, az Eger vár diadala, de még sok más zenét használ­tam s közben állandóan kon­zultáltunk. Több variáció­ból végül ez lett. A díszleteket, a látvány­tervet Csikós Attila készí­tette. — Nem volt könnyű a 12 ezer 300 négyzetméternyi te­ret beépíteni, megőrizve a tér szimmetriáját, durván nem beleavatkozva a tér már megszokott látványába. Kö­rülbelül negyven különböző vázlatot készítettem s Csák Miklós berendezővel több, mint száz ember munkáját kellett összehangolni. A tér léptékét úgy kellett meg­őrizni, hogy lovasjátékot is elbírjon. A világítás is ko­moly feladatot jelentett, de végre elkészült és úgy érzem, hogy jól. A KISZ igen jelentős er­kölcsi és anyagi támogatásá­val megvalósult játékról Harsányi László a KISZ KB kulturális osztályának veze­tője így beszélt: — Évek óta megy a gon­dolkodás, hogy ünnepeink­ben keressünk egy újfajta megoldást, ajnely képes egy­szerre több nemzedék szá­mára irodalmi, politikai, ze­nei, esztétikai élményt nyúj­' tani. Már ilyen volt az éz évi március 15-i műsor is. Ez pedig, úgy érzem, hogy egy nagy tömegeknek szóló történelmi képeskönyv volt. ★ Az előadás dupla lemeze várhatóan májusban jelenik meg. A filmet az ősszel Bu­dapesten tartandó Kulturális Fórumon mutatják be. Vincze Péter Történelmi képeskönyv a Hösök terén Jelenet az előadásból Eszményt, élményt Májusban: nagylemez Budapesten a Hősök terén március 31-én, április 1-én, 2-án és 4-én megtartott nagy jubileumi történelmi előadást mintegy batvanezren látták élőben. Az élő történelmi képeskönyvben olyan neves színészek léptek fel, mint Bessenyei Ferenc, Balázsovits Lajos, Kállai Ferenc, Sinkovits Imre, Magyar Mária. A sikert még a fia­talok által közkedvelt énekesek, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák Bili Gyula garantálták. A szereplők által felidézett történelmi pillanatok Ne- meskürty István instrukciói szerint Koltay Gábor készítette a magyar irodalom kimagasló alkotóinak müveiből. Koltay Gábor a rendező: — Üjra nagy tömegekhez szeretnénk szólni, átélhető, látványos érzelmekre is ha­tó módon, az István a király gondolati és megvalósításbe­li eredményeit továbbfej­lesztve. Egy István a király- lyal megkezdett és még so­káig folytatható út követke­ző állomása volt az „Itt él­ned, halnod kell” című mű. A Hősök terén nagyon sok olyan szobor, dombormű, rekvizitum található, amely a magyar történelem nagy időszakaira utal. Ügy gondo­lom, hogy a tér méltó hely­színe, kerete, egységbe fogla­lója játékunknak. Ennél ne­mesebb, nagyabb szabású díszletet el serit képzelhet­tünk volna. — Arra törekedtünk, hogy a mindenkori haladó magyar történelmi törekvéseknek emléket állítsunk, a forradal­mi, a reform- és szabadság­küzdelmeket folyamatukban, egymásra épülő összefüggé­seiben érzékeltessük, bemu­tassuk legjobbjaink áldoza­tos vállalását a békéért, az igazságos társadalomért. Küzdelmét a háború és a ki­zsákmányolás, a társadalmi és nemzeti elnyomás, a fa­nyújtani sizmus és az elvakult nacio­nalizmus ellen. A felszaba­dult Magyarország képes volt szembenézni az évszá­zados elmaradottsággal és fordítani a nép sorsán, meg­nyitni történelmünk új kor­szakát, lerakni az új magyar államiság alapjait. — A magyar költészet reprezentáns képviselői kö­zül sokan helyet kaptak a válogatásban. A szövegmon­dás felöleli a honfoglalás, az államalapítás, a tatárjárás, a középkor, a reneszánsz, a Dó­zsa parasztháború, a mohá­csi vész, a török elleni küz­delmek, a Rákóczi-szabad- ságharc, a millennium, az I. világháború, a Tanácsköztár­saság, a két világháború kö­zötti évek, a II. világháború és a felszabadulás időszakát. — Sikerült ledöntenünk olyan nagy és kemény vá­laszfalakat, mint a műfajok közti különbség. Sok művé­szeti ág képviselője Besse­nyei Ferenctől Nagy Feróig és sorolhatnánk tovább, ta­lálkoztak ebben a produkció­ban és együtt dolgoztak. Si­került őket egy adott cél érdekében mozgósítani. De Balia D. Károly: Súlyosan József Attila Balatonszárszón; amikor még visszafordult kockáim súlyosan súlyosan gurulnak kivetett magányos hontalan tárgyak csúcsukat élüket meg-megcsikordítva odasziszegnek a gömbölyű halálnak súlyosan húzom a húzom a síneket lábamra kötözött kátrányos talpfák mérföldre előttem mérfölddel mögöttem várva várt vonatom sziklának siklatták egeim riannak riannak súlyosan madarak hullnak a megfagyott földre eszmélő kutyája lompos hűségemnek hová heveredjen mely hideg küszöbre Finta Éva: Ráolvasó hétfői napokra csapd arcomat, te fény, ahogy a gyönge zöldet csapdosod, virágaink ahogy vered: úgy simogass meg engemet; tücsökkel játszható vagyok, madárral félhető vagyok, kevés vizek forrásai: patakkal félhető vagyok, dalokban eltévelyedő, világban nem tévelyedő. még hasztalanul sem hamis: vagy víz, vagy kő, vagy rög vagyok. — csapdosd arcom, te fény, te fagy, szelek, kit küldenek csillagok, verődjön rendbe az anyag, az is, mit bennem alkotok. Dupka György: Reflexiók a vár fokán Itt tűzé föl pirog zászlaját a Szabadságnak Zrínyi Ilona? A szabadság hősinek tanyája íme, Íme most rabok hona. (Petőfi: A munkácsi várban, 1817.) A vár fokán állva, eszembe jut 13. sz. leveled, mely ezernyolcszáznegyvenhét szeplős nyarán e falak közt keltezett s szavaid lelkem mélyén megcsobbannak. A puszták délibáb-paripáján félig körbe lovagoltad AZ EGYMÁSRA HÁNYT MILLIÓ PIRAMISOKAT s szíved tarsolyába gyűjtötted a hegyekhez láncolt Prométheusz-szálfák jéggé dermedt álmát, amikor megláttad a szőlődombokat, e vár fokáról elsírtad magad: NEM SZERETNÉK BÓRÁBÓL INNI . . . AZT GONDOLNÁM . .. RABOK KÖNNYÉT ISZOM ... Az Idő-folyosón most megidézlek, amit körben láttál, az ezernyi ősöm vére, harcos lángjuk cseppekben kimérve, szívüket az idő fekete vihara darabokra szaggatta, megtépázta, szálfa-testük ezerszer is megalázta, mégsem hulltak pocsétába, ZÁSZLAJÁT A SZABADSÁGNAK kitűzték e vár fokára. 1985. április 20. O ©

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom