Kelet-Magyarország, 1985. április (42. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-20 / 92. szám
1985. április 20. Kelei-Mugyarország 3 Csodálkozhatunk-e azon a gyoröcskei, uszkai vagy öm- bölyi családon, melynek, ha szüksége van valamire, Zá- honyba, F ehérgyarma éra, Nyírbátorba kell utaznia, s egyszer megunja magát, beköltözik oda, ahol mindenhez hozzájuthat? Aligha. Egy új bolt, egy jól ellátott üzlet tehát korántsem csak „ellátási kérdés ’. Ettől is függ, hogy a falu képes-e megtartani lakosságát. A nemrég elkezdődött korszerűsítési folyamat természetesen nem azt jelenti, hogy ezentúl minden „isten háta mögötti” faluban színes tévét és irhabundát is lehet majd kapni. Még csak azt sem jelenti, hogy az akció során minden ezernél kevesebb lelket számláló sza- boics-szatmári község vadonatúj, vagy felújított bolthoz, étteremhez jut. Erre se pénz, se szükség. A múlt évben több mint tizennyolcmillió forintot fordítottak erre a megye áfé- szei. Az akció csaknem négyezer négyzetméter alapterületet érintett, melyből több mint hatszáz négyzetméter a bővülés. Harmincnyolc boltot, bisztrót, cukrászdát újítottak fel, ellátva azokat korszerű tároló és hűtőberendezésekkel is. Több mint harminc kisközségben, tanyán javult a helyzet: egyebek mellett Nyírkércsen, Urán, Csaholcon, Kispaládon, Jékén, Laskodon. Márokpa- piban, és a már említett Győröcskén. Uszkán, Ombolyon kaptak az emberek felújított vegyesboltot, míg máshol gázcsereteleppel hús- bolttal, bisztróval gyarapodott a község. Ebben az évben még több pénzt fordítanak e munkálatokra a megye szövetkezetei, a tervek szerint pontosan huszonötmillió forintot. Egyebek mellett harmincegy vegyes- és élelmiszerbolt, tizenöt vendéglátóegység és több felvásárlótelep felújítását, bővítését irányozták elő az áfészek. S ahol örülhetnek majd: Tiszarád, Vámosatya. Nyírpilis, Túr- ricse, A'lsósóskút, Kom- lódtótfalu, Görénypusztu. Hermánszeg, Nagyhódos .. S még tovább vagy harminc egy marékban elférő falucska. Azt persze nem tudjuk, hogy ezzel megáll-e majd a lakosság számának apadása. Azt viszont igen: a maradók jóval kedvezőbb lehetőségek között élhetnek ezentúl. B. G. A Nyíregyházi Mezőgazdasagi Főiskolai Tangazdaság gyulatanyai üzemében 140 hektár burgonyát vetnek, amelyből 60 hektár holland import, ezt vetőburgonyának termeli •i gazdaság. (E. E. felv.) Galambos Lajos Diákszerelem K iülök egy kicsit a padra, szemben a kétszárnyú iskolával. Szeretem nézni a gyerekeket, a magaméit keresem mindegyikőjükben. Ez itt osztott iskola, egyik szárnyába csak leánykák, a másikba csak legénykék járnak, véleményem szerint helytelenül; minthogy a tapasztalat úgy mutatja: ha egy legényke produkálni akar, nem égeti le magát választott hölgye előtt — és viszont. Mert miféle férfiú az például, aki matekon a tizedestörtek négyzetgyökéből lebőg? S miféle hölgy az, aki történelemórán ösz- szekeveri Bethlen Gábort Behtlen Istvánnal? Mindezekről persze, válaszfal ide vagy oda, értesülnek az érdekeltek, miként a szünetben ellesett párbeszédből kiderül. — Le vagy te csak ejtve, Mihók. — Én? Én vagyok leejtve? — Még szép. Azt sem tudod, mikor volt a százéves háború. Karót kaptát Bethlenből. — Kitől tudod? Lócától? — Na és? — És te? Még te beszélsz? Ki kapott karót a tizedestörtek négyzetgyökéből. na? — Kitől tudod, csak nem az Ilditől? — Na és? Kilép a felvigyázó tanárnő: — Hogy beszéltek ti egymással? Idt az ellenőrzőt. Majd megtudják a drága szülők. hogyan viselkedtek. A két emberke megszeppen. — Mi csak beszélgettünk. — Mert mi szeretünk beszélgetni. — Ide az ellenőrzőt, azt mondtam. Még egymásra néznek, amikor átadják a könyvecskét. S amíg ír bele a felvigyázó tanárnő: — Látod. te rozsdás szélkakas! — és kibukik egy könnycsepp. — Látod, te átok csirketyúk, te! És két kezük összetalálkozik. Hiába, van a világban ma is diáksrcrelem. Lenin és korunk S zerte a világban Leninre emlékezik e napon a haladó emberiség. Neve ma már a jövő tudatos alakítására irányuló törekvés szimbóluma. Élete és munkássága a munkásosztály történelmi küldetésének és képességének meg- személyesülése. Tudatos kérdésekké változtatva korának sorsdöntő problémáit a gyakorlatilag helyes válaszok kimunkálásán fáradozott. A legméltóbb visszaemlékezés— ha követjük tanításait. Nem egyszerűen szavait idézve, másolva megoldásait, de elsajátítva tetteinek logikáját, gondolkodásának módszerét. Ügy fordulva hozzá, ahogyan ő tette ezt a marxizmus megalapítóinak műveivel; felhasználva dia léktik újának eszközrendszerét a kor elemzésében, alkalmazva olyan körülményekre, amelyekre ő nem alkalmazhatta, s amelyekre vonatkozóan nem hagyhatott hátra egyetlen használható idézetet, közvetlenül igénybe vehető irányelvet-utasítást. Lenin esetében nem a tőle vett idézet a fontos, hanem a forradalmár gondolkodó megidézése a feladat. Dolgainkat vele kell áttekintenünk, nem szavaival menteni fel magunkat az önálló értelmezés és cselekvés kényszere alól. Hiszen az emberi tevékenység számára az az igazi kérdés: hogyan járulhatunk hozzá mi magunk életfeltételeink módosításához. Mindig a jelenhez való viszonyunkat kell vizsgálat tárgyává tennünk ; hogyan nézzünk szembe a mindenkori cselekvési feltételek mindig próbára tevő nehézségeivel. Ahogyan erről Lenin beszélt; „Minél józanabbul. minél világosabban és konkrétabban számot kell vetnünk azzal, hogy mi az, amit elvégeztünk és mi az, amit még nem tettünk meg. így friss marad a fejünk, nem lesznek illúzióink, és a csüggedés sem vesz erőt rajitunk. Illúzió és csüggedés: egyikből a fennhéjázó, a tényeket figyelmen kívül hagyó cselekvési vakság, másikból a lemondás az események irányításáról, az úszni az árral kétségbeesett tehetetlensége fakad. Mindkét magatartás az értelmes politikai cselekvés lehetőségét zárja ki. A szocializmus lényeges megkülönböztető jellemzője a megelőző társadalomtörténeti formációkkal szemben. hogy vele véget ér az ösztönös, szabályozatlan történések kizárólagos uralma. A termelési eszközök magántulajdonának felszámolásával a proletár osztály lehetőséget nyit maga előtt a gazdasági és társadalmi folyamatok tudományos irányítására. Ezáltal súlyos történelmi felelősséget is vállal, hiszen e fordulattól kezdve a munkásosztály cselekvése és a proletár- párt politikája maga a történelemmeghatározó tényezővé válik, és ezért az illetékesség okán nekik kell válaszolniok a kérdésre; helyes célokat tűztek-e ki és hogy cselekvéseik iránya és eredménye megfelel-e kitűzött céljaiknak. „Mi, a bolsevikok pártja, meggyőztük Oroszországot, elhódítottuk Oroszországot a gazdagoktól a szegények számára, a ki- zsákmányolöktól a dolgozók számára. Most kormányoznunk kell Oroszországot! Meg kell tanítani a tömegeket a kormányzásra, nem könyvből, nem előadásokkal, nem gyűlésekkel, hanem tapasztalatok útján." Lenin nem szűnt meg hangsúlyozni és ismételni, hogy a klasszikusok elméleti tevékenységének általános következtetései nem igazíthatnak el a napi teendők felől. „Az a feladatunk, hogy megtanuljuk az irányítás rendkívül nehéz, új és bonyolult ügyét. Ez nincs megírva semmiféle könyvben, melyet irányadónak tekinthetnénk, nem következik semmilyen szocialista világszemléletből: a saját tapasztalatunk alapján kell meghatároznunk. Semmiféle lelkiismeretesség, semmiféle párttekintély nem helyettesítheti azt, ami az adott körülmények között alapvető: a dolgok ismeretét." Lenin következetesen érvényesítette a materialista dialektikát. Fellépett a tudatos tevékenység szerepét lebecsülő, a gazdaság spontán ésszerűségére hagyatkozó ökonomista nézetekkel szemben és rámutatott a tudás nélkülözhetetlen, kritikus helyzetekben egyenesen döntő jelentőségére. Másfelől éles és kíméletlen kritikával illette az egyes egyén, vagy a politikai személyiség szerepét túlfeszítő, az erkölcsi példák és eszmények jelentőségét túlhangsúlyozó dogmatizmust. Az eszményt és a célt a mozgalom meghatározó elemének, az elviséget a politikai cselekvés döntő előfeltételének tartotta. De rámutatott. hogy nincsenek változatlan, tértől, időtől független, örök eszmények. Ezért a cselekvés alapelvei és céljai sem lehetnek állandóak. „Ügy kell átalakítanunk a dolgokat, hogy a dolgozó tömegek többsége azt mondja; ne dicsérjétek magatokat, mi dicsérjünk benneteket, mi mondjuk, hogy ti a legjobb eredményeket értétek el.” A helyzet új és előzmények nélküli. Ezért nem szabad, hogy a forradalmár illúziókat tápláljon saját tevékenységének helyessége felől. Lenin újra és újra hangsúlyozta a tévedés lehetőségét és jogát, az újrakezdés és újragondolás szükségességét. „Ha egy kissé elmélyültebben és nagyobb távlatból nézzük azt a hatalmas, világtörténelmi jelentőségű munkát, amelyet az orosz proletariátusnak el kell végeznie — figyelmeztet nyomatékosan —, akkor érthetővé válik, hogy a különböző irányítási rendszerek többszöri átdolgozása, gyakorlati kipróbálása is elkerülhetetlen és hogy egy ilyen gigászi munkában mi sohasem tarthatunk igényt arra, hogy valamely előre elkészített utasítás szerint egyszerre létrehozhassuk és egy csapásra kialakíthassuk az új társadalom szervezeti formáit.” Soha nem próbálkozik azt a látszatot kelteni, hogy a politika folyamatossága változatlanságot jelent. Mint ahogyan a politikai folytonosságot sem az egyes lépések által véli biztosítottnak, a haladás irányát azok eredője fejezi ki. „Elveszettnek kell tartanunk az olyan kommunistákat, akik arról képzeleg- nek, hogy lehetséges hibák, megtorpanások, kitérők, az elvégzetlenek sokszori átdolgozása, vagy a helytelenül megoldottnak felülbírálása nélkül befejezni egy olyan világtörténelmi vállalkozást, mim amilyen a szocialista gazdaság alapjainak létrehozása” — hangsúlyozza. A tévedés jogát nemegyszer saját nézeteinek változásával, fejlődésével példázza. A lenini politikai ténykedés maga is történelmi téridőben, érdekmozgások, nézetkülönbségek erőterében ment végbe. Sokan támadták személyében is, lépéseinek úgymond „kiszámíthatatlansága’' miatt. „Jobbról a mensevikek vezérmotívuma volt, hogy a bolse- vilkok visszatáncolnak a kapitalizmushoz. ez lesz a haláluk. Balról azt kiáltozták: a bolsevikok most nem bíznak a munkásosztályban.' Lenin válasza balra és jobbra egyaránt határozott. Kifejti: a pro- letárhatalom csak úgy őrizheti meg politikai elveinek folytonosságát, ha tartózkodva a tapasztalat- feletti tervek kiagyalásától, a társadalmi berendezkedés elveire építve, a reális társadalmi feltételek elemzését figyelembe véve szervezi tevékenységét. „Csak azok érdemesek arra. hogy kommunistáknak nevezzék magukat, akik belátják, hogy a szocializmust nem lehet meg- teremten i vagy bevezetni, ha nem tanulunk a trösztök szervezőitől. Mert a szocializmus nem agyszülemény. Mi, a proletariátus pártja, nem tudjuk, honnan tanulhatnék meg. hogyan szervezzük meg a trösztök mintájára a nagyüzemi termelést... hacsak nem tanuljuk meg a kapitalizmus elsőrangú szakembereitől. " Azoknak pedig, akik az új helyzetben a kapitalizmus valamiféle restaurációjától féltek, egyszerű és világos szavakkal felelt. „Mindenféle emlegetése uz államkapitalizmusnak üres fecsegés.” „A proletárállam nem változtatva lényegén, megengedheti a kereskedelem szabadságát, az állami szabályozás viszonyai között” — fejtette ki és hozzátette: „Az ilyen szabályozás sikere nemcsak az államhatalomtól függ. hanem még jelentősebb mértékben a proletár- és munkástömegek érettségétől, mi több a kultúra színvonalától.” Azaz Lenin egyenes összefüggést lát a proltárhata- lom szilárdsága, valamiint a társadalmi átalakulás eredményeinek az egyén általi elsajátítása között — a tömegek általános kulturális színvonala és tevékenységük tudatossága között. Ezért feltétlenül szükségesnek tartotta a személyiség fejlődésének meggyorsítását, ami mindenekelőtt szükségletrendszaeré- nek módosítását jelenti. E folyamatok irányítása, a társadalmi önnevelés tervszerű kell hogy legyen, érintenie kell az élet minden területét. Ez a tevékenység ezért kapcsolatban van az életviszonyok átalakításával, a gazdaság, a politika szféráiba való beavatkozással és az ideológiái nevelőmunka tervezésével, a hatékonyabb propagandamunkával. Mert a társadalom szocialista alapon történő átalakítása csakis a dolgozók öntudatosságá, eszmeisége, áldozatkészsége és állhatatossága révén oldható meg eredményesen. r A m az alkotás nyugodt légköre a békét előfeltételezi. Ahogyan a béke volt Lenin gyakorlati tevékenységének, kiinduló elve és kezdete. Egyesek úgy vélik — érvelt Trockij éllenében —. hogy a nemzetközi forradalom érdekei a nemzetközi forradalom előrelökését követelik, ilyen előrelökés pedig csakis a háború lehet, semmi esetre sem a béke, mert az a tömegekben az imperializmus „legalizálásának” benyomását kelti. Az efféle „elmélet” teljes szakítás volna a marxizmussal, amely mindig tagadta a forradalmak „előrelökését”, mert a forradalmak olyan mértékben fejlődnek, amilyen mértékben a forradalmat előidéző osztályéi lenté,te k élesednek." Lenin a gondolkodó, n politikus és az ember mindegyik minőségében időszerű számunkra. És hogy végül mégis magánemberi minőségében idézzük meg egy pillanatra, ezt azért tesszük, mert bár egyedisegében megismételhetetlen., magatartásának jellemzői modellértékűek lehetnek a mai kommunisták számára. Egy alkalommal uz egyik vidéki küldöttség megkérdezte a Kremlben: vajon fognak-e Leninnel találkozni. Amikor űzi a választ kapták, hogy éppen most beszéltek vele — csodálkoztak. Azt hitték, hogy valami előkelő nagy ur fogadja majd őket és meglepetéssel tapasztalták, hogy Lenin éppen olyan egyszerű ember, mint ők maguk. KISS GÁBOR Áru Urán, Tárricsén Közérzet kistelepülésen ÁFÉSZ-fejlesztések az ellátás javítására Vetik a burgonyát
