Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-08 / 56. szám
1985. március 8. Kelet-Magyarország 3 Versenyfutás a kórokozókkal Beszélgetés az antibiotikumok felhasználásáról Tudományos tanácskozást tartottak Nyíregyházán az antibiotikumok kutatásáról és felhasználásáról. A tanácskozás egyik szünetében kértünk rövid interjút dr. Leövey András egyetemi tanártól, a DOTE 1. számú belklinikájának igazgatójától, az ülés második napi elnökétől. — A laikus annyit tud az antibiotikumokról, hogy igen hatásos gyógyszerek, néhányat, mint a Penicillin vagy éppen a Maripen „a saját bőrén” is ismer . .. — Az antibiotikumok néhány évtizede ismert hatékony szerek, melyek segítségével a fertőző betegségek java része jól gyógyítható. Valóban igen széles körben használják ezeket, gyakran találkoznak ilyen gyógyszerekkel a betegek a napi gyógyító munka során. Nem megyek most szakmai részletekbe, de annyit hadd mondjak el ezekről, hogy a baktériumok fejlődését gátolják, sőt sok esetben el is pusztítják azokat. Az antibiotikumok kutatása igen intenzív.napjainkban, serre sajátos, jó terep Észak- Tiszántúl. Itt ugyanis jelen vannak a kutatómunka műhelyei, van gyógyszergyár nem is egy, és számos olyan kiváló orvos, szakember, akik részt vesznek a szerek alkalmazásában, kipróbálásában is. Nyíregyháza is jó példa erre, hiszen a megyei kórház orvosai is részesei e munkának. — Az említett intenzív kutatómunka indokolja egy ilyen tanácskozás létrejöttét? — Nem tudnánk meglenni a tapasztalatok rendszeres cseréje nélkül! Ennek az a fő oka, hogy naprakész információval kell rendelkeznie az orvosnak, a kutatónak az antibiotikumukról, mert sorra hozzák létre az újabb és újabb szereket. Amolyan verseny- futás ez — mégpedig a baktériumokkal! Tudniillik a szerek alkalmazása során a kórokozók előbb-utóbb hozzászoknak azokhoz, rezlsz- tenssé válnak, nem hat rájuk. Ilyenkor újabb, hatékonyabb ellenszert kell találni. Ügy is ’ mondhatnék: egy lépéssel mindig előttük kell járni... — Visszatérve a betegekhez. Van, aki az otthon lévő, a múltkori torokgyulladás után maradt Maripenből vesz be a következő alkalommal is, mondván: úgyis ezt írja fel az orvos... — Nagyon veszélyes gondolkodásmód! Az antibiotikum, mint mondtam, nem mindig — és nem mindenkire — egyformán hat. Nemcsak az a veszély, hogy hatástalan lesz egy idő után. ha orvosi javallat vagy ellenőrzés nélkül szedik, hanem veszélyes lehet magára a betegre is. Olyan túlérzékenységet válthat ki, mely igen megnehezíti adott esetben a gyógyító munkát! — Nincs olyan veszély, hogy előbb vagy utóbb minden antibiotikumra érzéketlenné válnak a baktériumok? — Ez nem fenyeget, mert a tudomány állja a versenyt. Üjabb, immár mesterséges készítmények születnek a laboratóriumokban, s ezek a kellő idejű kipróbálás után forgalomba is kerülnek. Tarnavölgyi György-------------------------------------------------------------------------------------Szófacsarásaink K ezdetben volt a gyes, most pedig lett belőle gyed. Félreértés ne essék, nem a család sorsán könnyítő szociálpolitikai intézkedésekről akarok írni. A részben megmaradó gyermekgondozási segély és a merőben új gyermekgondozási díj nagyszerű dolog, tükrözi társadalmi rendünk gondoskodását, hogy még jobb körülmények között nevelkedhessen szemünk fénye: a gyermek. Csak a gyermek neve ne lenne ilyen faramuci. A gyessel se tudtunk igazán megbékülni — főleg ragozott alakjaiban —, s most olvasom a napilapok címoldalán, hogy „Március elejétől: gyed”. Tele vagyunk suta és értelmetlen rövidítésekkel és kimondás ___________________________ hatatlan szó-torzszülemé- nyekkel. Egyik-másik szinte nevetséges (Bucsok = Budapesti Csokoládégyár. Maciva = Magyar Cirkusz és Varieté. A pattogatott kukoricás zacskón csak annyi áll: Puki. Ezt kisfiam úgy fejtette meg, hogy = puttogatott kikorica. Lassan madárnyelven fogunk beszélni; ezer év múlva fennmaradt nyelvemlékeinkből utódaink meg nem fejthetik majd szavainkat. — Megyek a Bah csomópontra, van ott egy Skála, Skála, Skálacoop és elköltőm a gyedem — hallok egy képzeletbeli reklámmondatot, s közben eszembe jut, hogy még nem ért véget a magyar nyelv hete. M. A. __________________________) Számjegyvezérléssel Üj, korszerű számjegyvezérlésű szerszámgépet állítottak üzembe a közelmúltban Nyíregyházán, a VAGÉP gépészeti üzemében. Felvételünkön: Kusnyerik János KÉS—100-as kisesztergához készít tengelyt az új gépen. (Gaál Béla felv.) A Nyírségi Patyolat Vállalat nyíregyházi központi Szemében az elmúlt évben közületi és lakossági megrendelésekre 440 tonna any ag mosását és 300 tonna vegytisztítását végezték el. Képünkön: a Textima vasalógépen műszakonként 1500 kilogramm mosott anyagot vasalnak. (Császár Csaba felvétele) Egy pecsét sem hiányozhat... A csomagolás koreográfiája Elcsípett beszélgetések A z emlékezetes botrány óta — amikor Sinkovits leszólt a színpadról, hogy akit nem érdekel az előadás, az hagyjfe el a nézőteret — sok szó esett az ifjúság viselkedési szokásairól. Mi is rákényszerültünk, hogy lapunkban ehhez csatlakozzunk, mert arról kellett beszámolnunk; itt is sutyorognak, zörgetik a cukroszacskót, egy ifjú legény egyszerűen rágyújtott, sőt, előfordult, amikor maga a tanárnő „járt élen” és végigropizta a drámát — miközben a színpadon lélegzetelállító pillanatokban valakit éppen „lefejeztek”. Mint a tűztől, úgy féltek az utóbbi időben minden ifjúsági előadástól a művészek, mert soha nem lehetett előre tudni, milyen hangulat alakul majd ki a nézőtéren. Csak a technika egyik új csodája, a pontos időt csipogással jelző óra megszólalása elegendő kizökkenteni a hangulatból az előadásra figyelő közönséget és a színészt egyaránt. Egy csehszlovák illetőségű, áruval megrakott kamion vezetője egész délután kereste a Gyorsszolgálat nevű budapesti szövetkezet tiszabezdédi kirendeltségét, amíg rá nem esteledett. Eredménytelenül járt-kelt, majd visszatért Nyíregyházára. Csak másnap talált céljához. Tiszabezdéd nemcsak a térképen az utolsó előtti helység a határ előtt, utolsó előtti állomás a nemzetközi fuvarozásban is. Régen önálló tsz-majorság volt, ma a tuzséri közös gazdaság üzemegysége, az is bérbe adva a budapesti Gyors- szolgálatnak. A házigazda Uzonyi Gábor kirendeltségvezető, tizenhat ember főnöke. Hások exportjából élnek — Alkalmazkodunk a helyhez — kalauzolja a vendéget az épületekben, amelyek mindegyike szemmel láthatóan más és más célt szolgált valamikor. — A „határ- képes" adjusztálás a feladatunk, annak pedig valameny- nyi helyiség megfelel, illetve van olyan áru, amit úgyis csak a szabad ég alatt lehet csomagolni. Ilyen például a csuklós buszok gumiharmonikája, amelyikből most is számos áll az udvaron. Bent is kisebb-na- gyobb csomagok sorakoznak, takaros pántok feszülnek rajtuk. Fejsze csattog, fűrész si- vít, kalodaszerű váz készül az előre leszabott anyagból. A kész ládákon nagy fehér papírok, rajta különféle pecsétek. Bármelyikük hiányozna, nem engednék ki az országból, de az is bizonyos, hogy a fogadó ország határán sem nyerne bebocsátást. A határforgalomnak sérthetetlen ügymeneté, „koreográfiája” van, ebből él az itteni kirendeltség. Az irodában távoli országok még távolabbi városainak nevei röpködnek. A Mo- dex, a Hungarotex, a Hun- garocoop specifikációja haba- rovszki céllal olyan természetességgel hangzik el a tiszabezdédi ember szájából, mintha egy eladó eperjeskei házról lenne szó. Mert megy a gumiharmonika a Taurusból Frunzéba, Taskentbe, Tallinnba és Gorkijba éppúgy, mint Heidenauba. Kis csomag és nagy, cipő és ruha és minden, ami export. Hiábavaló kérdés, hogy mennyi érték fordul meg itt Ahol nem lehet tévedni — A csomagokba bele sem nézhetünk — magyarázza Uzonyi Gábor. — A pénzügyőr természetesen szúrópróbaszerűen ellenőrzi a kimenő árut, a mi dolgunk az, hogy a nemzetközi előírásoknak megfeleljen a feladás. Annyi bizonyos, hogy ennek a költsége tavaly meghaladta a hatmillió forintot és ezen a nyereségünk több volt félmillió forintnál. Nem kis teljesítmény a szerény létszámú „csapattól”, és ha azt is hozzávesszük, hogy munkaalkalom is egyúttal a bezdédieknek, mindenképpen hasznosnak tekinthető tevékenységük. Egy üzem, ahol nem lehet tévedni. Itt nem születhet selejt, mert a bosszúja azonnali, nem úgy, mint a filmbéli ruhának. Még a pánt színe is számít a hullámpapír dobozokon. A számtalan példányban megkövetelt fuvarokmányok kitöltése első pillantásra teljesen reménytelennek tűnik, pedig annak betűi mögött is millió forintok, ezer kilométerek és tonnák rejlenek, és a vasúton csak egyszer tévedjen el az áru. — Most kevés a mozgás és csalóka a nyugalom — világosít fel a telepvezető, amikor a pillanatnyi forgalmat keveslem. — A magyar ipar pontosabban érzi az évszako— Iszik egy kis pálinkát? 1 Jó karcos. Utána haraphat f egy kis tepertőt, mert a kol- ' bász már magas fán van. l Nézze meg, olyan ennek a I tepertőnek a bőre, mint a ' cigarettapapír. Én sütöttem. Gusztálja csak! I Nyeljen egy kis bort is. ' ahogy az emberek szokták. Csak mindig bort! Én a vi- i zet a lábamon se állhatom. I Különben a csizmát se húzom le, minek? Attól kopik a csizma. Valamikor meg ... majd csak úgy került le a lábamról, ha a mulatságban levertem. Olyan mulatós voltam, nem bántam, ha két éjszaka összeragad. A cigarettát pulya korom óta szívom. Annak mindig meg kellett lenni, még akkor is, mikor de nagy szeme volt a dohánynak. Volt, hogy egy bárányt adtam egy pár karika dohányért. kát, mint a vándorló madarak. Év végén van a bolondokháza. Nekünk nem nagyon van ünnep, mert az éves exporttervnek teljesülnie kell. Nem tesszük meg azt a szívességet senkinek, hogy mi legyünk a bűnbak az elmaradásban. Aztán jön a negyedév és ismét sűrűsödik az áru, a statisztikát ekkor is javítani kell. Rajtunk nem múlik. Van úgy, hogy kevés a csomagolóanyag, akkor magam megyek a papírgyárba, meg máshová is. Menni kell az üzletnek. Szerencsére a tuzséri tsz is mindent megtesz, amit lehet, ök szabják a deszkát, segítenek a szállításban. Van mit dolgozni ... Jó üzlet Ha van ember, aki kedveli a számok bűvöletét, az eljöhetne Bezdédre. No nem a már említett alig több mint hatmilliós tevékenységet megnézni, hanem azt, hogy van olyan kamion, amelyiknek a gyomrából nyolcmillió forint értékű árut szednek elő, az export utolsó előtti állomásán. A Gyors- szolgálat Szövetkezet mindenesetre nem ámul el a hatalmas összegek hallatán, hanem okával számba veszi a saját hasznát. Jövedelmező üzletága az exportcsomagolás. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy eddig ötször nyerték el a kiváló szövetkezet címet és hatodszor is jó eséllyel pályáznak rá. Esik Sándor A sokszor áldatlan helyzet változni látszik. Szép, tiszta, emlékezetes ifjúsági előadáson vehettünk részt néhány nappal ezelőtt. Pedig nem valami könnyű a darab, ráadásul a címe sem olyan — Kinek se nap, se szél — amiért tizenévesek megostromolnák a jegypénztárakat. Mégis kiderült; a sokszor közömbösnek, érdektelennek, rendetlennek bélyegzett szakmunkástanulók szinte elvarázsolva, moccanás nélkül figyeltek, „itták” a szép szavakat. A titok egyszerű: a 110-es szakmunkásképző intézet tanárai már napokkal előbb megkezdték a felkészítést, felhasználták az alkalmas tanórákat, hogy a majd látható darabról, Vili. Henrik koráról, vagy a példaképnek választható főhős kitartásáról, emberi nagyságáról beszéljenek a tanulóknak. Hogy többségük igazi élménnyel távozott a színházból, bizonyítják a szünetben és az előadás végén a folyosókon elcsípett beszélgetések. Van Móricz Zsigmondnak egy novellája, Üj közönség a címe. Az is egy varázslatról mesél. Itt másról van szó, de bizonyos értelemben nálunk is új közönség születik. A fiataloké, akiket meg kell tanítani a nézőtéri viselkedésre. A 110-es tanulói saját tapasztalatukból igazolhatják, hogy így érdemesebb. B. E. .... ■; ■ A juhász Haragudott is a feleségem azért a bárányért, jajaj ... De minálunk sose az asz- szony rázta a pergőt. Nem is ér az semmit, ahol nem így van. Amúgy az is igaz: a háznak csak egy sarkát tartja az ember, az asszonyra három jut. Nincs nekem semmi panaszom. Juhász vagyok, az Isten legkedvesebb jószágát vigyázom. Szeret is engem a jóisten. A háborúban. ehin’ni megsebesültem, annyi vérem elfolyt, hogy minden erőm elhagyott. Szédelegtem, mint a liba, mikor bürköt nyel. Mégis megmaradtam. A birkát úgy ismerem, elég ránézni, mindent tudok róla. Az nem is juhász, aki a kába juh fejét nem tudja lékelni. Ott, ahol lágy a feje felvágom, kiveszem az agyából a kis férget, fertőtlenítem, oszt mehet. Tovább nem kerge, nem fog körbe járni. Nálam kába- ságban ritkán döglik bele a jószág. Amennyi kellett, mindig kikerült. Ha nem így, akkor úgy. Jól mondják azt, aki nem kártyázik nem bukik, de nem is nyer. Én mindig megkártyáztam a magamét. Bízni nem bíztam senkibe, még az ingemben se, mert abba is megcsípnek. Csak annyit mondok, énrám már jöhet akármilyen világ, nekem már jól meg van vetve az ágyam... Lejegyezte: Sztanes János
