Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-08 / 56. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. március 8. Kommentár Felemás mérleg Borisz Ponomarjov magyar kitüntetése Az MSZMP kiUöttscgi hazaérkezett Moszkvából F elemás mérleg vonha­tó meg az elmúlt na­pok Közép-Amerikáról érkező jelentések nyomán. Miközben a nicaraguai kor­mányzat újabb és újabb kezdeményezésieket jelentett be, hogy hozzájáruljon a válság feloldásához, addig a washingtoni keltezésű hírek egyelőre merev elutasítást tükröznek. Sőt, a hangnem tovább keményedéit. Donald Regan, a Fehér Ház személy­zeti főnöke a hét közepén például kijelentette, hogy az amerikai kabinet adott eset­ben kész megtorló intézke­déseket hozni Managua el­len. A befolyásos politikus elsősorban gazdasági ellen­lépésekre utalt, és egy, a ni- caraguai ellenfomadalnnárok által alakítandó ellenkor­mány esetleges elismerésére, de a nicaraguai vezetőik vál­tozatlanul nem zárják ki egy súlyosabb, katonai be­avatkozás lehetőségét sem. Pedig a robbanásveszélyes közép-amerikai helyzetben sokkal inkább a diplomáciai erőfeszítések fokozására len­ne szükség, mindenekelőtt a politikai rendezés előmozdí­tását szorgalmazó Contadora- csoport közvetítő tevékenysé­gének felújítására. A köz­vetlen nicaraguai—amerikai párbeszéd kibontakozására ugyanis a jelek szerint meg­lehetősen kicsi az esély. Az Egyesült Államok az év ele­jén felfüggesztette az addig Mexikóban folytatott kétol­dalú tárgyalásokat, azzal az indoklással, hogy „elemezni akarják a közép-amerikai békefolyamatot”. Később jó néhány magas rangú politikus nyilatkozata alapján vilá­gossá vált, hogy az USA vol­taképpen egyáltalán nem ér­dekelt már a sandinista ve­zetéssel kötendő bármilyen megegyezésben, s végső célja a mostani forradalmi kor­mányzat sarokba szorítása. Az elnök elképzelései azon­ban korántsem találkoznak egyértelmű helyesléssel. A washingtoni kongresszusban e hónapban kerül sor arra a szavazásra, amely a sandi­nistaellenes csoportoknak nyújtandó újabb sok millió dolláros katonai segély ügyé­ben dönt. A jelenlegi kilátá­sok szerint a Fehér Ház a széles körű propagandakam­pány dacára valószínűleg ve­reséget szenved e kérdésben, vagyis — legalábbis elméle­tileg — a törvényhozás meg­tiltja a hivatalos támogatás felújítását. Az elkövetkező napok, mindenekelőtt a kongresszus­beli kötélhúzás kimenetele és a konstruktív managuai javaslatokra adandó vála­szok mutatják meg, van-e esély a békés kibontakozás­ra, vagy pedig a kis, három- milliós ország körül a fe­szültség további kiéleződésé­vel kell számolnunk. Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára szerdán Moszkvában átnyújtotta Borisz Ponomar- jovnak, az SZKP KB Politi­kai Bizottság póttagjának, a Központi Bizottság titká­rának a Magyar Népköztár­saság rubinokkal ékesített Zászlórendjét. Az Elnöki Ta­nács a kitüntetést a magyar— szovjet kapcsolatok ápolása, a szocialista országok együtt­működésének erősítése terén, a békéért és biztonságért ví­vott harcban szerzett ki­emelkedő érdemeiért, 80. születésnapja alkalmából adományozta a szovjet veze­tőnek. A kitüntetés átadásánál je­len volt Rajnai Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, hazánk szovjet­unióbeli nagykövete. Óvári Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével csütörtökön hazaérkezett Moszkvából az MSZMP kül­döttsége, amely részt vett a szocialista országok testvér­pártjai propaganda- és ideo­lógiai kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági titkárai­nak találkozóján. Várkonyi Péter befejezte londoni tárgyalásait Várkonyi Péter külügy­miniszter csütörtök este be­fejezte háromnapos nagy- britanniai hivatalos láto­gatását, és hazarepült Lon­donból. A repülőtéren brit kollégájának személyes képviselője búcsúztatta. Londoni tartózkodása so­rán a magyar külügymi­niszter meghívójával és vendéglátójával, Sir Geoff­rey Howe külügyminiszter­rel, továbbá Malcolm Rif- kind külügyi államminisz­(Folytatás az 1. oldalról) életre a régebbi és a közel­múlt szociálpolitikai intéz­kedéseit, amelyek a nők munkavállalását, a családban betöltött szerepük könnyíté­sét hivatottak elősegíteni — hangsúlyozta a továbbiak­ban. Losonczi Pál ezután átad­ta azokat a kitüntetéseket, amelyeket a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa ado­mányozott a béke védelmé­ben, hazánk szocialista tár­sadalmi rendjének építésé­ben, a dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek javí­tásában kifejtett kimagasló munkásság elismeréseként. A Parlamentben megtarott ünnepségen a Szocialista Ma­gyarországért érdemrend­del tüntették ki Kovács Ká- rolynét, a megyei pártbizott­ság nyugdíjas nőreferensét. Az Elnöki Tanács a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tát adományozta Mostyák Andrásáénak, az oktatási igazgatóság tanszékvezető­jének és Valent Sándorné nyíregyházi nyugdíjasnak, az MNDSZ alapító tagjának. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát Borbély Jánosné, a rakamazi művelődési ház igazgatója és Rézműves Mi- hályné hodászi óvónő vehet­te át. terrel és Norman Tebbit ke­reskedelmi és ipari minisz­terrel tárgyalt. Csütörtö­kön fogadta őt Margaret Thatcher miniszterelnök. Várkonyi Péter magyar- országi látogatásra hívta meg Sir Geoffrey Howe-t, aki a meghívást elfogadta. Hivatalos programja ré­szeként a magyar diplomá­cia vezetője részt vett Do­mokos Mátyás londoni nagy­követ sajtófogadásán is, ahol brit újságírókkal találkozott. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta Kovács Fe- rencné az Ököritófülpösi Nagyközségi Közös Tanács ügyvitelellátója, Mikita Zol­tánná, a Kisvárdai Városi Tanács V. B. szervezési elő­adója, Mikolai Andrásné, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság pénz­tárosa, Nehéz Rudolfné, a kisvárdai Bessenyei gim­názium tanára és Radicsné dr. Drágár Magdolna, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Ta­nács V. B. igazgatási osztá­lyának csoportvezetője. A szakszervezetben vég­zett tevékenységük elisme­réséül a Szakszervezeti Mun­káért arany fokozata kitün­tetésben részesült Tóth Já­nosné, az Alkaloida Vegyé­szeti Gyár technikusa, az SZMT nőbizottságának tag­ja. A kitüntetés ezüst foko­zatát adományozták Szabó- né dr. Csiszár Gabriellának, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete megyei bi- bizottsága titkárának. Kiváló Munkáért minisz­teri kitüntetésben részesült Sörényi Istvánná, a SZÁÉV osztályvezetője, az építők szakszervezete megyei bi­zottsága nőbizottságának tag­ja és Barcza Béláné, a Nyír­egyházi Közúti Igazgatóság adatrögzítője, szakszervezeti főbizalmi. A SZABOLCS-SZATMÁR MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT által üzemeltetett, április 1-én nyíló DOMUS ÁRUHÁZBA 1985. március 15-i munkába lépéssel felvételre keresünk műszaki eladókat (szakképesítés szükséges, lehet villany- szerelő szakma is), gépírni tudó adminisztrátorokat (érettsé­givel) és segédmunkásokat. Kisvárdára területi hálózati el­lenőrt (április 1-i belépéssel). Nyíregyházára hálózati ellen­őrt kér. szakközépiskolai végzettséggel, legalább 5 éves gyakorlattal. Nyíregyházi barkácsboltunkba műszaki eladó­kat képesítéssel, valamint reklám-propaganda előadót (ké­pesítéssel) és kirakatrendezőt (képesítéssel, vagy több éves szakmai gyakorlattal). Jelentkezés minden munkakörre: Nyíregyháza, Tanácsköz­társaság tér 9. II. em. 206. A kisvárdai ellenőri munkakörre írásos pályázatot kérünk. (396) Az OKISZ elnöksége a Szö­vetkezeti Ipar Kiváló Dol­gozója kitüntetésben része­sítette Bihari Jánosnét, az Ibrányi Építőipari Szövet­kezet, Csongár Jánosnét, a Kisvárdai Ruházati Szövet­kezet, Erőss Albertnét, a Nyíregyházi Fodrász Szö­vetkezet, Gerják Józsefnét, a baktalórántházi Vertikál Szövetkezet és Torma László- nét, a nagyikóllói Kallux Ci­pőipari Szövetkezet dolgozó­ját. ★ A nemzetközi nőnap 75. és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége megalakulásá­nak 40. évfordulója tisztele­tére a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Tele­vízió ünnepi műsort rende­zett csütörtök este a pesti Vigadó hangversenytermé­ben. Az eseményen — ame­lyen Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára mondott kö­szöntőt — 17 tagú küldöttség vett részt Szabolcs-Szatmár megyéből. A földreformtörvény megjelenésének 40. évfordulójára A felszabadulásig — 1945- ig — a földesúri nagy­birtokrendszer uralko­dott hazánkban. A 4 és fél millió főt számláló paraszt­ságból — amely az ország la­kosságának több mint a fe­lét tette ki — csupán 1,5 mil­lió rendelkezett földdel, s azok kétharmad része a sze­gényparasztsághoz tartozott. Az a körülmény, hogy a ter­mőföld fele és a java a ki­zsákmányolok tulajdonában volt, objektív alapját képez­te a társadalmi-politikai fe­szültségeknek, a dolgozó pa­rasztság elégedetlenségének. A föld felosztásáért évszáza­dokon keresztül folytatott harc bizonyítja, hogy a sze­gényparasztság sohasem nyu­godott bele a föld igazságta­lan birtoklásába, kizsákmá­nyolt és megalázott helyzeté­be. A feudális maradványok­kal átszőtt kapitalista mező- gazdaság erőteljesen gátolta az ország fejlődését. Meg­akadályozta a mezőgazdaság korszerűsödését is. Nem vé­letlen, hogy a felszabadulás után ezt a föld birtokrend­szert és reakciós politikát se­perte el elsőnek a dolgozó nép haragja. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés elévülhetetlen érdeme, hogy meghirdette a földre­formot. „Földreformot aka­runk! Földhöz juttatunk sok százezer földnélkülit és sze­gényparasztot, hogy gyara- pítsuk a demokratikus ma­gyar államrendet.” A szózat­ban meghirdetett program si­keres megvalósítása szem­pontjából is alapvető jelentő­séggel bírt a lakosság több mint felét kitevő parasztság megnyerése, évszázados vá­gyának teljesítése, a föld fel­osztása. A Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Paraszt­párt javaslatára az Ideigle­nes Nemzetgyűlés 1945. már­cius 15-én törvényt alkotott a nagybirtokrendszer meg­szüntetéséről és a földműves nép földhöz jutásáról. „A nagybirtokrendszer megszün­tetése biztosítja az ország de­mokratikus átalakulását és jövő fejlődését. A földesúri birtokok parasztkézre adása megnyitja a politikai, társa­dalmi, gazdasági és szellemi felemelkedés útját az évszá­zadok óta elnyomott magyar parasztság előtt. A földre­form végrehajtása életbevá­góan fontos nemzeti érdek és gazdasági szükségesség. A nagybirtokrendszer megszű­nése után Magyarország erős, egészséges és termelőképes kisibirtokokon fog nyugodni, amely a birtokosok telek- könyvileg bejegyzett magán- tulajdonát képezi.” A földreform demokratikus jellegét bizonyította, hogy kártalanítás nélkül elkoboz­ták a hazaárulók, a Volks- bund-tagok, a német hadse­regben szolgáltak, a nyila­sok, a népellenesek birtokait minden felszereléssel együtt. Kisajátításra kerültek a 100 kh-nál nagyobb földesúri és 200 kh-nál nagyobb gazdag­paraszti birtokok. A földosztás során előny­ben részesítették azokat, akik a fasizmus elleni harcban részt vettek, akik az új nem­zeti hadseregben szolgálatot teljesítettek. A törvény értel­mében igényjogosultak vol­tak a gazdasági cselédek, a mezőgazdasági munkások, a törpebirtokosok és a kisbir­tokosok. Lényeges politikai és lélektani hatása volt annak, hogy a földhöz juttatottak te- lekkönyvileg is tulajdonosai lettek a földnek. Szükséges­nek és 40 év távlatából is he­lyesnek bizonyult, hogy a föl­det igényeljék a jogosultak és a földet igénylő parasztság — a munkások a párt támo­gatásával — maga hajtsa végre a földreformot. Ennek szervezeti keretét a földigénylő bizottságok alkot­ták. Az igénylők demokra­tikusan választották meg a bizottságokat, a köztisztelet­ben álló dolgozó parasztok közül, akik fogadalmat tet­tek, hogy lelkiismeretesen, részrehajlás nélkül tevékeny­kednek. Feladatuk nem volt könnyű. Számba kellett ven­ni a felosztható föld meny- nyiségét, minőségét, összeír­ni az igényjogosultakat és azt közszemlére kifüggeszteni. A legnehezebb mégis a földek igazságos szétosztása volt, mert egy-egy településen kü­lönböző mennyiségű és minő­ségű földeket lehetett elosz­tani. Az ország területén 3200 községben alakultak meg a földigénylő bizottságok, mint­egy 30 ezer taggal. 730 425 földigénylőt írtak össze, akik közül 642 342-en minősülitek igényjogosultnak. A földhöz juttatottak 57,7 százaléka agrárproletár, földdel nem rendelkező mezőgazdasági munkás és gazdasági cseléd, 38,4 százaléka törpebirtokos és kisbirtokos, 3,9 százaléka pedig egyéb kategóriába tar­tozó személy volt. Ennek megfelelően a legtöbb földet — 2,2 millió holdat — a me­zőgazdasági munkások és a gazdasági cselédek kapták. Az egy juttatottra eső átlag- terület 5,1 hold — 2,9 hektár — volt. A földreform nemcsak a földet, hanem a nagybirto­kok élő és holt felszereléseit, az épületeket, a készleteket, a vetőmagot, a takarmányt is igénybe vette. Ezeket a földművesszövetkezetek hasz­nosították. A szegényparasztság zö­mének a juttatott föld volt az első földtulajdona, az el­ső saját termelőeszköze, amelyhez nagy reményeket fűzött. Hosszú, keserves év­századok után a szegények is a maguk gazdái lettek, akiknek már nem parancsolt az uraság, az intéző, a bé­resgazda. Nem kellett többé megalázkodniuk, kalapjukat gyűrni a jegyző előszobája előtt, hogy be merjenek-e menni. A parasztember egyen­jogú állampolgára lett a ha­zának, amely mellett mindig — jóban és rosszban — ki­tartott. És a parasztság nagy aka­rattal, szinte emberfeletti erővel fogott hozzá a föld megműveléséhez. Gyakran, a szó szoros értelmében a két dolgos kezével művel­ték meg a földet, hiszen igásállatai, szerszámai több­ségüknek nem volt és bérel­ni sem tudtak mindig. Volt olyan család — nem is egy- kettő — amely ásóval, kapá­val művelte meg a földet. Az a tudat azonban, hogy a ma­ga földjén magának termelt, megsokszorozta a parasztság erejét és a föld többségét már 1945 tavaszán és őszén megművelték. Ami pedig a demokratikus földreform társadalmi ha­tását és következményeit il­leti, az történelmi mércével mérhető. Példát mutatott ar­ra, hogy a kisajátítókat ki lehet sajátítani, hogy a föl­desurakat le lehet győzni. A nagybirtokrendszer felszá­molása volt a dolgozó ma­gyar nép első nagy győzel­me a régi rendszer uralkodó osztályai felett. A földesurak nem nyugod­tak bele vereségükbe, vissza akarták szerezni volt birto­kaikat. Egyes helyeken meg is jelentek, fenyegetőztek, a korábbi erkölcsökre hivat­koztak, próbálták megté­veszteni, megfélemlíteni és maguk mellé állítani a dol­gozó parasztságot. Akadtak olyanok, akik ettől meghát­ráltak, de a földhöz juttatott parasztság többsége — a munkásosztály segítségével — mellé állt a Magyar Kom­munista Párt jelszavának: „Földet vissza nem adunk!” Szenvedélyes, nagy politi­kai csatákban, tömegmegmoz­dulásokkal, a megjelent föl­desurak és segítőik leleple­zésével és eltávolításával a parasztság, a dolgozó nép közös erővel megvédte a földreform vívmányait. A dolgozó parasztság ismétel­ten bizonyságot tett a népi demokrácia mellett, nem engedte visszafordítani a történelem kerekét. Ez a győ­zelem megalapozta a továb- j bi politikai és gazdasági lé­péseket is. A földreformmal és an­nak megvédésével eldőlt az ezeréves per. A föld azé lett, aki azt megműveli. A történelmi változás ál­tal teremtett gazdasá­gi és politikai bázison lehetett megvalósítani ké­sőbb a mezőgazdaság szoci­alista átalakítását. A nagy­üzemi szocialista mezőgaz­daság a tudomány, a techni­ka, a kollektív munka al­kalmazásával, az önálló gazdálkodással, a demokra­tizmus kiszélesítésével, az erkölcsi és az anyagi érde­keltség megvalósításával, a közös és a háztáji gazdasá­gok szerves egységével a vi­lág élvonalába emelte a magyar mezőgazdasági ter­melést. Megteremtették a lakosság kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátását, a gyö­keresen megváltozott falusi viszonyokat, s jelentős mér­tékben járultak hozzá az ország egyensúlyi helyzeté­nek javításához. A földreform törvény 40. évfordulójára emlékezve, tisztelettel és elismeréssel adózunk azoknak, akik a törvényt kezdeményezték, megalkották és megvalósí­tották. Dr. Tar Imre országgyűlési képviselő 4%|ÍH FÖLD! IW KENYÉR! \ SZABADDÁ»! FÖLDET A PARASZTSÁGNAK! A Heeyer tLmmmmmkstm Párt követeti, hogy a ioo holdon fciui- nagybirtok löfkélikh 1945 ok tóbor 1-lg parasztkézre Jusson Ha féldet akarsz, alakítsd meg mindenütt a földigénylök bizottságait Ha fttldet akarsz, müveid meg! Szánts vés«, tavasszal, az aratás a tiéd leaz! Pusztuljanak, akik el akarták gáncsolni a földreformot! KENYERET A MUNKÁSSÁGNAK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom