Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-26 / 71. szám
6 Kelet-Magyarország 1985. március 26. Meghatározó Jelentőségű a párttagok munkája A KEB jelentéséhez Gyenes András fűzött kiegészítést Kádár János nagy tapssal fogadott szavai után Gyenes András, a KEB elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a Központi Ellenőrző Bizottság jelentéséhez. Elöljáróban leszögezte: a Központi Ellenőrző Bizottság egyetért a Központi Bizottság beszámolójával és azokkal a megállapításokkal, amelyek Kádár János előadásában elhangzottak. A Szervezeti Szabályzat módosítására vonatkozó ajánlásokkal egyetértenek, javasolják azok elfogadását. Az előterjesztett határozati javaslat- tervezetet alkalmasnak tartják arra, hogy a kongresszus vitája és döntése után az előttünk álló időszak tennivalóinak vezérfonala legyen. — A Központi Ellenőrző Bizottság — folytatta Gyenes András — a beszámolási időszakban együtt munkálkodott a párt vezető testületéivel. Azonosult azzal a politikai irányvonallal, amelyet a Központi Bizottság a XII. pártkongresszus határozatának megfelelően képviselt. — A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a véleménye, hogy ez a politikai vonal jó, bevált, a tapasztalatok és az élet igazolta. Ebben a politikában ötvöződik az állandóság és a változás, az elvi alapok hű megőrzése és az új jelenségek marxista—leninista felfogása, ez a politika különbséget tudott tenni a társadalmi haladást ténylegesen elősegítő elgondolások, megoldások között, valamint azok között, amelyek csak látszólag mutatkoztak ilyennek. — A párt eredményesen lépett fel minden olyan szándék ellen, amely bármely oldalról jelentkezve, a dogmák szűk kalodájába próbálná zárni a gondolkodást és a cselekvést. Ragaszkodott a marxizmus—leninízmus alapjaihoz, bevált elveinkhez és gyakorlatunkhoz, társadalmunk szocialista jegyeinek gazdagításához. Nem engedte, hogy ezekre az alapokra és elvekre bárki is ráüsse a korszerűtlenség, a maradi- ság bélyegét, és a minden áron való változtatás ürügyén, mint elavultakat, elvesse azokat. Ugyanakkor kritikus szemmel, de a szükséges érzékenységgel ítélte meg az újat, felkarolta és támogatta mindazt, ami ügyünket előre viszi. — A párt a változó feltételekhez alkalmazkodva, a szélsőségeket kerülve valósította meg céljait és mozgósította a szocializmus minden hívét ezek elérésére. A Központi Ellenőrző Bizottság javasolja a kongresszusnak, hogy ezt a politikát ismerje el, támogassa és a következő időszakra is erősítse meg. — Pártunk egységes és betölti vezető szerepét. Bizonyítják ezt azok az eredmények, melyekről a Központi Bizottság a kongresszusnak beszámolt. Ennek lényege: számos gondunk és bajunk ellenére is megőriztük társadalmunk stabilitását, és szocialista vívmányainkat újabb értékekkel gyarapítottuk. Mindez azért volt lehetséges, mert pártunkban alapvetően rend van,, a párttagok túlnyomó része fegyelmezetten végzi feladatát. — Az utóbbi időben a párt szervei, szervezetei és a párttagok is nagy próbának vannak kitéve. Olyan időszakban élünk, amikor hamar kiderül, ki mennyire képes a helytállásra, a cselekvésre, milyen erős a párt iránti hűsége. Pártszerveink, -szervezeteink és párttagjaink összességében jól vizsgáznak. Mindaz, amit eredményként számításba vehetünk, jelentős mértékben a párttagok politikai, közéleti és munkahelyi helytállásának köszönhető. Az előadó a továbbiakban megállapította, hogy a pártban a beszámolási időszakban is érvényesült a demokratikus centralizmus lenini elve, és hangsúlyozta: a párton belüli demokratikus légkör egész társadalmunk, közéletünk demokratizmusának is alkotója, formálója. — A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a véleménye — mondotta a továbbiakban —, csak ott születhetnek jó eredmények, ahol rend van, ahol mindenki tudja, mi a kötelessége, — majd arról szólt, hogy a rendnek és fegyelemnek szükséges velejárója az ellenőrzés, a beszámoltatás. — Álláspontunk, hogy az ellenőrzés nélkülözhetetlen mind a pártban, mind a társadalomban, a munkában és a vezetésben egyaránt. Aki társadalmunk irányításában valamilyen poszton szerepet vállal, annak vállalnia kell azt is, hogy munkájáról számot adjon, tevékenységének ellenőrzését ne csak elviselje, hanem igényelje, és ő maga is ellenőrizzen. Az ellenőrzés nemcsak az előrehaladás egyik eszköze, hanem társadalmunk demokratizmusának elengedhetetlenül fontos eleme is. Az előadó ezután a társadalmunktól idegen jelenségekkel, ezek hatásával és visszaszorításával foglalkozott. — A munka nélküli, vagy a munkával nem arányos jövedelemszerzést, az ügyeskedést, a spekulációt, az ilyen módon való gazdagodást a társadalom elítéli. Elítéli és joggal teszi, hiszen szocialista elvünk szenved sérelmet, ha nem a színvonalas munka, a kimagasló teljesítmény részesül megfelelő társadalmi és anyagi elismerésben. A munka szerinti elosztás elve még nem elég következetesen érvényesül, s ez kedvezőtlenül befolyásolja a társadalom értékítéletét, és rossz hatással van a munkafegyelemre is. — A csúszópénz, a hálapénz, a szívességi szolgáltatás, a protekciózás nem csökkent, sőt újabb formái is kialakultak. Sokan tévesen azt hiszik, hogy ezek ellen nem tehetünk semmit, mert fejlődésünk szükség- szerű velejárói. Mi ezzel nem értünk egyet. Ügy véljük, hogy a szabályok pontosabb kimunkálásával, az ellenőrzés javításával, a nevelőmunka erősítésével, a törvény adta lehetőségek következetesebb alkalmazásával, a szigorúbb számonkéréssel ezek a jelenségek csökkenthetők és visszaszoríthatok. — A párt határozott álláspontja, hogy a nem kívánatos jelenségek ellen a kellő időben fel kell lépni, a visz- szaéléseket le kell leplezni, elkövetőiket felelősségre kell vonni. Ennek ellenére gyakran azt tapasztaljuk, hogy a vétkeseket mentegetik, a hibáikat kisebbítik, a számonkérést elodázzák. Ez súlyos hiba, sőt ennél több: bűn. Olyan cselekmény, amei y bomlasztja társadalnr. erejét, gyengíti jogrendjét, veszélyezteti a pártunk iránt több évtizede megnyilvánuló bizalmat, azt a bizalmat, amely politikánk szilárd bázisa. A felelősségre vonásnak esetenként akadálya az ösz- szefonódás, az elvtelen érdekkapcsolatok érvényre jutása. A továbbiakban hangsúlyozta: a párttagok kötelességei közé tartozik, hogy az állampolgári fegyelem megtartásában példát mutassanak, törvényeinket tiszteljék, a munkában pedig becsületesen helytálljanak. A párt tagjainak túlnyomó többsége megfelel ennek a követelménynek. A párt tagjainak a munkában is példát kell mutat- niok, ezt környezetük is elvárja tőlük. Ennek a várakozásnak a párt tagjainak többsége megfelel. Bizonyítják ezt eredményeink, amelyekben a párttagok szorgalma, tisztességes munkája meghatározó jelentőségű. Gyenes András ezután arról beszélt, hogy a felelőtlenség, a fegyelmezetlenség azért sem tűrhető el, mert sérti a pártnak a humanizmusról vallott elvét. A mi humanizmusunk a becsületes, kötelességtudó, törvény- tisztelő emberek védelmét szolgálja. Nem fogadható el humánusnak az a magatartás, amely a társadalom érdekeit veszélyeztető rendbontókat védi. — A Központi Ellenőrző Bizottság nagyra értékeli — folytatta — a párt vezetésével, népünk munkájával elért eredményeket. Szorgalmaz és támogat minden olyan erőfeszítést, amely ezek védelmét, további gyarapítását szolgálja. Meggyőződése, hogy pártunk képes a szocialista társadalom továbbfejlődését nehezítő gyengeségek, hibák visszaszorítására, leküzdésére, a kedvezőtlen jelenségek elleni határozottabb és következetesebb fellépésre. Ez lehetséges és szükséges is. — Pártunk mindig nyíltan beszél, nem hallgat el semmit. Ez pártunk nagy ereje. Ezért senkitől sem fogadjuk el, hogy a magunk feltárta gondokat, gyengeségeket egyesek saját rövidlátó, pesz- szimista látásmódjuk igazolására használják fel. Pártunk a jelenlegi, a több tekintetben nehéz, bonyolult körülményekkel tisztában van, számol ezekkel. De a párt, a mainál sokkal nehezebb helyzetben is képes volt megtalálni a kibontakozás útját, a helyes megoldásokat, amelyek segítségével biztonságosan továbbhaladhatunk. — Szocialista vívmányainknak a társadalom, a nép életében mély gyökerei vannak — mondotta befejezésül. — Ezek védelmét, fejlesztését népünk akarja és támogatja. Erőnk pártunk eszméjében, politikai, cselekvési és szervezeti egységében, a kommunisták fegyelmezettségében, tettrekészsé- gében, a néppel való össze- forrottságában rejlik. Kérem a tisztelt kongresszust, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését vitassa meg és fogadja el. Ezt követően — az elfogadott ügyrendnek megfelelően — megkezdődött a vita az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója, valamint a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése és az ezekhez kapcsolódó szóbeli kiegészítések felett. Az első felszólaló Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, a főváros küldötte volt. Pártunk áll mindenütt a megújulási folyamatok élén Grósz Károly a főváros csaknem 224 ezer kommunistája megbízásából jelentette a kongresszusnak, hogy a Központi Bizottság határozatának megfelelően készültek pártunk XIII. kongresszusára, majd így folytatta: — A kongresszusi irányelvek vitája jelentősen hozzájárult a pártegység erősítéséhez, a párton belüli demokrácia fejlődéséhez, a párt és a tömegek közötti kapcsolatok elmélyítéséhez. Az eszmecserék legfontosabb tapasztalata számunkra az, hogy a budapesti kommunisták magukénak vallják pártunk politikai céljait, a több évtizede következetesen folytatott, állandóan megújuló politikai vonalát. Most, amikor a szocialista építőmunka sok területén igyekszünk új módszereket találni, párttagságunk megnyugvással látja, hogy a megújulási folyamatok élén mindenütt a párt és annak Központi Bizottsága áll. A budapesti kommunisták teljes mértékben támogatják pártunk vezetését a jövő cselekvési irányainak kimunkálásában, az új utak keresésében. A felszólaló köszönetét mondott a Politikai Bizottságnak, a kormánynak azért a támogatásért, amit a főváros fejlődéséhez nyújtott. — A beszámolási időszakban — folytatta — érzékelhetően javultak a fővárosi lakosság életkörülményei. Erőfeszítéseink ellenére nem ilyen kedvező a kép a lakásellátás területén. Bár a mennyiségi lakáshiány lényegesen mérséklődött, mégis, több mint tízezer olyan lakásigénylőt tartunk nyilván, aki a jelenlegi árak mellett minimális reménynyel vár önálló lakásra. A lakásigénylők száma egyébként 60 ezer felett van. Helyeseljük az állami bérlakások építési arányának növelését. Megkezdődött a városrész- központok fejlesztése, mind fontosabbá vált a humánusabb lakókörnyezet kialakítása. A korábbinál nagyobb gondot és több pénzt fordítottunk meglévő értékeink megőrzésére, a főváros arculatát, hangulatát meghatározó, szép lakó- és középületek felújítására. Ugyanakkor a városépítés és a lakosság ellátásának néhány területén újabb megoldásra váró feszültség is keletkezett. A legutóbbi években politikai feszültségeket okozó tényezővé vált, hogy Budapesten nagy számban élnek olyan nyugdíjasok, akiknek az emelkedő megélhetési költségeket sem áthárítani, sem más jövedelemforrással kiegészíteni nincs módjuk. Ezért is fogadják egyetértéssel a határozattervezetnek azt a törekvését, hogy emeljük az alacsony nyugdíjakat, és fokozatosan biztosítsuk a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését. Erőfeszítéseink ellenére a fővárosban a bűnözés emelkedik. Nem sikerült kellő eredménnyel fellépni a csavargók, munkakerülők, az italozó életmódot folytató személyekkel szemben. összegezve azt mondhatom, hogy Budapesten az utóbbi években alapvető társadalompolitikai céljainkat megközelítettük, de maradéktalanul megvalósítani nem tudtuk. A fővárosiak életkörülményei a társadalmilag legindokoltabb területeken javultak, azonban jelentős azoknak a száma, akiknek az életszínvonalát nem sikerült megőrizni. A párt iránt erős a bizalom. Lakosságunk értékeli gazdasági építőmunkánk eredményeit. Látja az erőfeszítéseket. Ugyanakkor nőttek a társadalmi feszültségek. A lakosság politikai tűrőképessége csökkent, tapasztalható a jövőtől való félelem, bizonytalanság. E tényezők miatt a főváros lakosságának hangulata ellentmondásos. A politikai támogatást sokoldalú eszmecserékkel és határozott intézkedésekkel megújítani egyik legfontosabb feladatunk. A határozattervezet gazdasági építőmunkáról szóló fejezetében az egyik legfontosabb — legjobban óhajtott, de a legtöbb vitát, kétséget kiváltó — mondat az, hogy „a következő években élénkíteni kell a gazdasági fejlődést”. Grósz Károly szólott azokról a módszerekről, amelyekkel e szándék valóra váltható. — Tapasztalataink — mondotta — azt bizonyítják, hogy a magyar gazdaság igazi és viszonylag könnyen mozgósítható tartaléka az alkotó, cselekvő ember. A gazdasági fejlődés meggyorsítása szempontjából a csaknem 200 ezer műszaki értelmiségi tevékenységét tartom kiemelkedően fontosnak. A kutatási, műszaki fejlesztési feladatok végrehajtása döntően a jól képzett, kreatív szellemű és felelősséget is vállaló szakemberekre hárul. Manapság sokszor hivatkozunk az eszközhiányra, arra, hogy gépeink műszaki színvonala jelentősen elmarad az élvonaltól — s ez mind igaz —, de a rajtuk előállított termékek minősége, korszerűsége azt mutatja, hogy még a meglevő lehetőségeinket sem használjuk ki maradéktalanul. Ez pedig a szellemi felkészültségen, a munkaszervezésen és ambíción múlik. A legutóbbi négy évtizedben a műszaki értelmiség relatív anyagi helyzete romlott, a műszaki alkotók elismerése hazánkban leértékelődik. Külön figyelmeztető, hogy a műszaki értelmiséget foglalkoztató munkaterületek közül az utóbbi tíz évben az iparvállalati műszaki értelmiség helyzete alakult a legkedvezőtlenebbül. így nem meglepő, hogy nagymértékben csökkent a műszaki pályák társadalmi tekintélye, vonzereje, de ennél még nyugtalanítóbb, hogy csökkent a műszakiak érdekeltsége a termelésben. Érdeklődésük a főálláson kívüli jövedelemszerzés felé fordul. A kisvállalkozásban részt vevő mérnököknek csak harmada végez kifejezetten mérnöki munkát. Ezért halaszthatatlanul sürgős anyagi megbecsülésük a teljesítmények alapján. Meggyőződésem, hogy a vállalati bérfejlesztések differenciáltabb végrehajtásával zömmel előteremthetők a kívánatos anyagi eszközök. Ehhez azonban egy másfajta szemléletre és gyakorlatra van szükség a vezetőknél és a dolgozó közösségekben egyaránt. Ezt formálni a pártszervezeteknek, a szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak igen nehéz, de fontos feladata. A gazdasági fejlődés meggyorsításában meghatározó szerepe van továbbá a műszaki fejlesztésnek. A budapesti pártértekezlet úgy foglalt állást, hogy a következő ötéves tervben az elosztható javak nagyobb hányadát a felhalmozásra, és ezen belül a műszaki fejlesztésre kívánatos fordítani. De ezzel egyenrangú feladatnak tartjuk a meglevő, korszerű műszaki eszközök kihasználását, a technológia korszerűsítését, a fegyelem megszilárdítását. Határozottan a differenciált fejlesztést tartjuk kívánatosnak. A visszafejlesztést — tisztelet a kevés kivételnek — nem akarja vállalni sem a gazdasági vezető, sem a pártmunkás. E téren nagyobb erélyre és kényszerre van szükség. Támogatjuk tehát a kiadott határozattervezetnek azt az igényét, hogy „gyökeres fordulatot kell elérni a nem gazdaságos, tartósan veszteséges termelés gazdaságossá tételében, illetve korlátozásában”. De joggal vetődik fel a kérdés, miért nem tudtuk ezt a követelményt már régóta mindennapi életünk természetes részévé tenni? Miért szenzáció a nyolcvanas években, ha egy üzemet felszámolnak, ha néhány száz, esetleg ezer embert más munkaterületre irányítanak? Mert kevés a jelenséget felismerni. Mert program is kell a feladat végrehajtására, és társadalmi légkör annak befogadására. Ez utóbbi kialakításában meghatározó szerepe van a pártmozgalomnak. Vállalni kell az esetleges politikai konfliktusokat. Kijelenthetem, mi ennek vállalására készek vagyunk. Kötelességem kijelenteni, hogy a fővárosi iparban sem tudtuk következetesen végigvinni a szelektív fejlesztésre irányuló program végrehajtását. A közelmúltban megtartott taggyűléseken és pártértekezleteken mindenütt nagy figyelmet fordítottak a párt belső életének vizsgálatára. Örömmel tapasztaltuk, hogy nagy igény van a formalizmus elleni küzdelemre, a pártegység vitákban, eszmecserékben történő megújítására, a pártépítési munka egyenetlenségeinek megszüntetésére. Mindez azt jelzi, hogy tagságunk óvja, félti a párt egységét, az ország életében betöltött szerepét. Erre a tenni vágyásra, aktivitásra építve kell növelni a párt vezető szerepét a jövőben is. Legfontosabbnak a mozgalmi jelleg továbbfejlesztését tartom. Rendszeresebben kell vállalni a párbeszédet politikánkról a pártonkívüli- ekkel. Másik feladatunk a pártmozgalom közösségi vonásainak erősítése. Fellépni a párton belül jelentkező — divatos szóval kifejezve — elidegenedés tünetei ellen. A mai helyzetünk minden kommunistától önálló gondolkodást, ügyünk igazába vetett hitet, nagyobb politikai bátorságot követel. Sokakban él valami félelem attól, hogy önállóan alakítsák ki véleményüket és képviseljék is azt. Ennek egyik oka biztosan az, hogy vitakultúránk nem elég fejlett, a különböző vélemények iránti tűrőképességünk alacsony, az egyéni vélemény- nyilvánításnak az indokoltnál nagyobb a kockázata. Ezen változtatni kell. A tudatosság és a kommunista mozgalom erejébe, a marxizmus—leninizmus ügyébe vetett hit adja azt az érzelmi alapot, amely az érdekeken és a logikai megfontolásokon túl is összeköt bennünket, amely érzékeny- nyé tesz egymás gondjai és bajai iránt, amely felébreszti bennünk a felelősségérzetet, a segítőkészséget, amely megacélozza tenniakarásunkat a jobb, szebb, emberibb jövőért — zárta beszédét Grósz Károly.
