Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-26 / 71. szám
1985. március 26. Kelet-Magyarország 7 Felszólalások a vitában Csente Jenő frontmester, a Tatabányai Szénbányák küldötte bevezetőjében arról szólt, hogy a Tatabányai Szénbányák egyik legnehezebb időszaka volt az elmúlt öt év. Kimerülőfélben vannak a régi bányák — már csak két akna működik , ugyanakkor az eocénbányák még nem érték el a tervezett termelést. Ez nem kis feszültséget okozott a munkában és a vállalat eredményességében. — Kötelezettségeinket, vállalásainkat igyekeztünk mindig becsülettel teljesíteni — mondotta Csente Jenő. — Ügy érezzük azonban, hogy csökkent a társadalom megkülönböztetett figyelme munkánk iránt. A juttatások nem elég vonzóak, a munka nehézségi foka nem áll arányban azokkal a kedvezményekkel, amelyek a bányászokat megilletik. A felszólaló szerint a legfontosabb feladat a bányász utánpótlás biztosítása. Ehhez azt kérik a politikai vezetéstől és a kormányzati szervektől, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyekkel ismét tartósan és hosszú távon vonzóvá lehet tenni a szénbányászatot. Léránt Károlyné, a Pápai Textilgyár KlSZ-bizottságá- nak titkára, Veszprém megye küldötte hangsúlyozta: a párt építhet az ifjúság hazaszeretetére. tudására, tettre- készségére. A fiatalok — ezt igazolta a megye ifjúsága is eddigi munkájával — készek és képesek hazánk gyarapítására. Az irányelvek vitájáról szólva kiemelte: nemcsak figyelmet kapott a nők helyzete, hanem — a hagyományokhoz híven — maguk a nők is aktívak voltak a véleménynyilvánításban. Radios Sándor, a nagylen- gyeli Előre Termelőszövetkezet elnöke, Zala megye küldötte számot adott megyéje mezőgazdaságának fejlődéséről, eredményeiről. Elismeréssel szólt arról, hogy a párt agrárpolitikája mindig megkülönböztetett figyelmet fordított a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó nagyüzemekre. — Most viszont a megyében nagy gondot, bizonytalanságot okoz a szabályozók legutóbbi változása — hangsúlyozta. — A kedvezőtlen adottságú üzemekre vonatkozó új szabályok ugyanis váratlanul nehéz helyzetbe hozhatják a zalai szövetkezetek többségét. A változtatások éppen a legrosszabb körülmények között dolgozó, tehát a leginkább költségérzékeny gazdaságokat érintik legerőteljesebben. Ezek körében az elvonás háromszor nagyobb, mint máshol — Vitán felül áll, hogy a kedvezőtlen adottságú területeken előállított termékekre is szüksége van az országnak. Ezért a társadalomnak úgy kerül a legkevesebb áldozatába az itt élő emberek megélhetésének biztosítása, ha a természeti adottságoknak megfelelő mezőgazdasági termelést segíti elő. Egresi Károly nyugdíjas, lakóterületi pártvezetőségi titkár, Budapest küldötte arról szólt, hogy az elmúlt öt évben a lakóterületeken is megnövekedett a politikai munka jelentősége, és az egyben nehezebbé is vált. Különböző eseményekkel kapcsolatban a hangulati elemek a lakóterületeken kiélezettebben jelentkeznek. Nehéz feladat az is, hogy valódi lakóközösséggé formáljuk a városrekonstrukció következtében létrejövő, nagy létszámú lakótelepeket. Martinovics Tibor, az Óbuda Tsz műszerésze, Pest megye küldötte megállapította: már a munkába lépés előtti időszakban nagyobb figyelmet kellene fordítani a fiatalok tudatának formálására. Jelenleg a tudatformálás mind formájában, ínind módszerében elmarad korunk követelményeitől, a ma emberének igényeitől. Szükséges lenne az is, hogy a fiatalok kedvezőbb tapasztalatokat szerezzenek demokratikus fórumrendszereink működéséről, hiszen csak akkor vállalják a közéletiséget és a pártmunkával járó feladatokat, ha tudják azt, hogy munkájukra szükség van, a közérdekű kérdésekben kikérik a véleményüket, ha problémáikra, kérdéseikre okos, meggyőző, világos válaszokat kapnak. A felszólaló azt is hangoztatta, hogy a nyugdíj munkával szerzett jog, és nemzedéke a szocializmus alapozásának tevékeny részese volt. — Még élnek közöttünk, bár már egyre kevesebben — mondotta —, akik a felszabadulás előtt is erre tették fel sorsukat, nemegyszer az életüket is. Ezért joggal várják el, hogy a társadalom folyamatosan erősítse létbiztonságukat. Üdvözlő táviratok A tanácskozás soros elnöke bejelentette, hogy a mandátumvizsgáló, a jelölő és a szerkesztő bizottság megkezdte munkáját. Ezt követően tájékoztatta a kongresszust arról, hogy folyamatosan érkeznek a termelésben, a szolgáltatásban, a kulturális életben tevékenykedő kollektívák, szocialista brigádok, párt- és KISZ- szervezetek üdvözletei. Ilyen üzenet érkezett — többek között — a miskolci Lenin Kohászati Müvek 16 ezer dolgozójától, a gyár három és fél ezer kommunistájától, a Paksi Atomerőmű kollektívájától, a Mecseki Szénbányák, a Zrínyi Nyomda és az Angyalföldi Közért Vállalat dolgozóitól, a Szigetvári Konzervgyár ifjúkommunistáitól, a Bács- Kiskun megyei Munkásőrség alapító tagjaitól és a Nemzeti Színház társulatától. Köszöntötték a tanácskozást a hét végén Záhonyban tartott kongresszusi műszakban részt vett magyar, szovjet és csehszlovák vasutasok is. Sikula György, a Hajdú- Bihar megyei pártbizottság első titkára, Hajdú-Bihar megye küldötte az ideológiai nevelőmunka legfontosabb feladatairól szólt. Párttagságunk szemléletében és gondolkodásában a jövőben tudatosabban és folyamatosan szükséges biztosítani a szavak és a tettek egységét — mondotta. A felelősséghez szorosan hozzátartozó ideológiai kérdés a fegyelem kérdése — mondott a továbbiakban. A hajdú-bihari kommunisták egyértelmű véleménye, hogy társadalmunk tudati, szemléleti állapotának egyik központi feladata ma az, hogy erősítsük a pártfegyelmet, az állampolgári fegyelmet, a munkafegyelmet. A párttagság igényli, hogy a szocialista fegyelem együtt erősödjön a szocialista demokráciával, azzal együtt legyen a közerkölcs, a közgondolkodás meghatározó része. Gerezdes János, a Mosonmagyaróvári Timföldgyár igazgatója, Győr-Sopron megye küldötte felszólalásában a beszámolónak ahhoz a megállapításához kapcsolódott, amely szerint nem kielégítő a műszaka fejlesztés. Ügy vélekedett, hogy e helyzet hatását különösen az exportorientált vállalatok érzik meg. Nem sikerült csökkenteni a technológiai lemaradást, az úgynevezett technológiai rés nem lett kisebb. Juscsák György, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója, Nógrád megye küldötte úgy ítélte meg, hogy az elmúlt öt év munkájának értékelését, az irányelvek vitáját magas fokú aktivitás, a korábbi időszakhoz képest kritikusabb hangvétel jellemezte. Egyes kérdésekben érzékelhető véleménykülönbségek is kialakultak, de abban mindenütt egyetértés volt, hogy a megoldást a párt csaknem három évtizedes, kiegyensúlyozott, elvi politikájának következetes folytatása jelenti. Osztafi Béla csoportvezető, az Ózdi Kohászati Üzemek küldötte elmondta, hogy vállalata gazdálkodását a XII. kongresszus óta jelentős változások befolyásolták: az acél világpiaci ára fokozatosan csökkent, az alapanyag- és energiaárak nőttek. Ez a tendencia csökkentette a vállalat jövedelemteremtő képességét, saját erőből kevesebb pénz jutott fejlesztésére. Az állami hitelek visszafizetése súlyos terhet jelent. Az új ár- és szabályozórendszerrel együtt mindez lényegesen nagyobb követelményeket támasztott a vállalati gazdál- , kodással, a párttagokkal, a dolgozókkal szemben. Czinege Gyuláné, a Karcagi Zádor úti Általános Iskola igazgatója, Szolnok megye küldötte az oktatás fejlesztésének társadalmi vitájáról szólva megállapította: az új tantervek módszertani szemléletváltást és pedagógiai megújulást igényelnek. Az általános iskolában a demográfiai hullámot követően ismét emelkedett a képesítés nélküli nevelők száma. Egyszerre nőtt az igény a gyerekekkel való törődésre, és csökkent a szülők erre fordítható ideje. Az iskolák pedig nem képesek átvállalni a hagyományos családi funkciókat. Szabó Gyula, a Láng Gépgyár Állami-díjas művezetője, Budapest küldötte emlékeztetett rá, hogy a Központi Bizottság 1974. márciusi ülésén tárgyalta a munkásosztály helyzetét és irányelveket fogadott el annak további javításáról. A kongresszusi előkészületek során, az egyéni beszélgetéseknél, a taggyűléseken és a pártcso- port-értekezleteken gyakran és kritikusan kerültek szóba a végrehajtással kapcsolatos tapasztalatok, észrevételek. Fodomé Birgés Katalin, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának vezető titkára, Békés megye küldötte elsősorban a vállalati önállóság, az érdekegyeztetés, a munka- és a. lakóhelyi demokrácia problémakörével és az ezzel kapcsolatos szakszervezeti magatartással foglalkozott. A tények ismeretében másképp kell dolgozniok a szakszervezeteknek is. Egyrészt keményebben, határozottabban kell szorgalmazni az anyagi érdekeltséghez kötött feladatok megfogalmazását, és persze megvalósítását, másrészt a negatív jeleiv- ségek levezetésében, az egyéni sorsoka/t érintő gondok megoldásában erősíteni kell a jogos egyéni érdekek védelmét. Ezzel az MSZMP XIII. kongresszusának első munkanapja — amelyen Németh Károly, Kardos Ernőné és Varga Gyula elnökölt — véget ért. A tanácskozás ma a Központi Bizottság beszámolója és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések feletti vitával folytatódik. Szabolcsiak a kongresszuson Á Hegyalja út—Alkotás útja kereszteződésénél épült új Kongresszusi Központ már külsőségeiben is jelzi, hogy ott az ország helyzetéről, jövőjéről tanácskozó 935 küldött, a számos bel- és külföldi meghívott négynapos összejövetelének legfőbb célja a munka jobbítása. Szép, de nem hivalkodó az épület, természetesen ünneplőbe öltöztek a résztvevők is. Minden feltétel adott ahhoz, hogy a tanácskozás munkája nyugodt mederben folyjék, hogy a párt nagy eseménye, a XIII. kongresszus valóban a munka kongresszusa legyen. ★ A harmincöt szabolcs- szatmári küldött és a tizenhárom meghívott vendég jócskán élhet is az alkalommal. Küldöttcsoportunk a megtisztelő megbízatások egész sorát kapta a kongresszustól. Soltészáé Pádár Ilona, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára és Szemerszki Miklós, a nyíregyházi városi pártbizottság első titkára az elnökség tagjai között foglal helyet. Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára a jelölő bizottságban tevékenykedik. Tisza László megyei tanácselnök a szavazatszedő bizottság tagjai közé került, Tóthné Kiss Máriát a kongresszus fel- lebbviteli bizottságába választották be. Berecz János, a Népszabadság főszerkesztője — akit ugyancsak a Szabolcs megyei kommunisták választottak küldöttnek — a szerkesztő bizottság munkájában vesz részt. És végül: az elnökségi széksorokban találjuk Hegedűs D. Gézát, a kitűnő fiatal színművészt, aki nem megyénk küldötte ugyan, de akit mégis szabolcsinak tekintünk, hiszen nemcsak szülötte, de ma is sokszor és szívesen látott fia Ib- ránynak. ★ Aki nem először ül a kongresszusi széksorokban, annak tűnik fel igazán, ahogy telik az idő, azzal egyenes arányban fiatalodnak a párt legfőbb fórumának résztvevői. A földszinti nagyterem összképe is ezt mutatja. Külön örömünk, hogy mi is részesei vagyunk e fiatalodási folyamatnak. Nincs nálam kimutatás, de a pillanatnyi benyomások is azt mutatják: a szabolcsi-szatmári delegátusok jó fele nem érte el a 35 éves korhatárt. Mintegy bizonyítandó, hogy a párttagság sorai között az utóbbi években jelentősen megnőtt az ifjú korosztályok képviselőinek aránya. Azt sem nehéz észrevenni, hogy az előzőeknél többen képviselik a „szebbik nemet”: Szabolcsból- Szatmárból például tizenkét nőt küldtek a kongresszusra. Közöttük van Csáki Mária, a Nyírség Ruházati Szövetkezet varrónője, Juhász Ildikó — egyben a legfiatalabb megyei küldött —, a nyíregyházi tanárképző főiskola hallgatója. S csakúgy, mint a megye párttagságánál, az ide delegáltak soraiban is megtalálhatók a munkások, a földművelők, az értelmiségiek. Itt jegyzetel a záhonyi átrakómunkások művezetője, a gávavencsellői Szabadság Termelőszövetkezet pártvezetőségének titkára, s a nyíregyházi megyei kórház belgyógyász főorvosa. És jóleső érzéssel fedeztük fel a résztvevők közt a veteránokat, akik a forradalom eddigi harcát egyengették. Murczkó Károlyt, aki túl a hetvenen is fiatalosan mozog, aki e rövid idő alatt is sokat beszélt a felszabadulás előtti és közvetlenül utáni évek nehéz harcairól, azoknak, akik ezt a történelmet eddig csak a könyvek lapjairól ismerték. A küldöttek munkahelye, szakmája-hivatása sok esetben távol van egymástól. Egy azonban közös bennük: mindannyian elhozták magukkal a megye 33 ezer kommunistájának útravaló- ját, munkatársaik üzenetét, tettrekészségét a gondok leküzdésére, a munka megújhodására, a szocialista építés meggyorsítására. A Novotel-szálló szép környezetében valóban minden feltétel adott a jó munkához. Mégis, a szó szoros értelmében kemény helytállást követel a kongresszusi részvétel. S nem csupán azért, mert négy napon át, reggeltől késő estig nem lankadhat a figyelem, azért is, mert a hétfői megnyitást sok-sok nap, több hét, megélénkült otthoni tevékenysége előzte meg. Mondhatni: egy-egy küldött, vendég már a tél elejétől készül erre a pesti tartózkodásra. Ahogy tudom, hét szabolcsi küldött adta be jelentkezését kongresszusi felszólalásra. Sok a küldött, a vendég és kevés az idő, nyilvánvaló, közülük nem kaphat mindenki szót. Mégsem veszít az, aki nem állhat a Kongresszusi Központ nagytermének mikrofonja elé. Egyrészt, mert miközben a felszólalásra készülve rendezgette a gondolatait, szűkebb és tágabb környezetén túl a saját munkáját is alaposan áttekintette, keresve annak számos jobbítási lehetőségét. Ez önmagában is nagy haszon. Másrészt: az ő mondanivalójuk is belekerül a kongresszus jegyzőkönyvébe, mi több, a figyelemre méltó véleményük, javaslatuk pedig a megvalósulás útjára lép. Jólesik felfedezni a folyosókon a tanácskozás előtt és a szünetekben az ismerős arcokat, bár ha sok esztendeje is annak, hogy elkerültek megyénkből. Így hát most csak rövid névsor azokról, akik a kongresszus első napján a telkemre kötötték, hogy nevükben is üdvözöljem az otthoniakat: Antalóczi Albert, a Komárom megyei pártbizottság első titkára, Lipkovics Károly, a Politikai Főiskola rektorhelyettese, Milei Lajos és Pivarnyik János, a Központi Bizottság munkatársai, Soltész István, a Magyar Nemzet főszerkesztője. Kopka János Érkeznek a küldöttek a kongresszus színhelyére.
