Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

1985. március 26. Kelet-Magyarország 5 Kádár János szóbeli kiegészítője (Folytatás a 4. oldalról) méinknek a népszerűsítése. Határozottan lépjünk fel az erőszak bárminemű propagá­lása, a Nyugatról érkezett, megkésett és kopott divatok ellen. Száműzzük a trágársá­got a nyilvános életből, az irodalomból, a kultúrából, a sajtóból, a televízióból. Ha valamely nemzetre ér­vényes, hogy „nyelvében él a nemzet”, akkor az ránk, ma­gyarokra mindenképpen az. Nyelvünknek is köszönhető, hogy 1100 év után is él, vi­rágzik nemzetünk. Óvjuk nyelvünket, s tanítsuk a szép, tiszta beszédre a fiatalokat is. Ezt segítse a család, az iskola, a hírközlés, az iroda­lom és a művészet. A tisztes, jó családi életből, az anya és a gyermek szeretetéből csi­náljunk kultuszt. Mi, a szo­cializmus eszméit, erkölcsi normáit, a munka becsületét felemelt fejjel hirdetjük, mert ezek a jelenkor igaz eszméi, s ez az eszme, ez az erkölcs képviseli a jövőt. Győzelmet arat a mi társa­dalmunkban és szerte a vilá­gon. Kedves elvtársak! Cselekvési programunkról szólva először társadalmunk szocialista vonásainak erősí­tését, az ennek ellentmondó visszásságok leküzdését, a szocialista építőmunka töret­len folytatását, a fejlett szo­cialista társadalom felépíté­sét említem. Ez a mi progra­munk, s megvalósításához megvan az erőnk. Ez az erő: a szilárd alapokkal rendel­kező szocialista rendszer, a fejlődő népgazdaság és nem utolsósorban népünk példás helytállása évtizedeken át a nehézségekkel szembeni harc­ban. A VII. ötéves tervről, amely a jövő év január else­jén indul, most még csak a tervezőmunka bizonyos stá­diumában tudok- szólni, és csak előzetes adatokat említ­hetek. A tervezőmunkában válto­zatlanul a népgazdaság egyensúlyi követelményeit tartjuk szem előtt. Célunk egy olyan program kidolgo­zása, amely fokozatos élén­külést, növekvő termelést tesz lehetővé. Eddigi ismere­teink szerint a következő öt­éves tervben a nemzeti jöve­delem 14—17 százalékos, az ipari termelés 13—16 száza­lékos, a mezőgazdasági ter­melés 12—14 százalékos, a belső felhasználás 13—16 százalékos növelését lehet előirányozni. Ez a program magában foglalja azt is, hogy a népgazdaság külső egyen­súlyát tartósan javítsuk, a műszaki haladást és műsza­ki fejlődést meggyorsítsuk, és az életszínvonalat érzékelhe­tően emeljük. Értékes erőforrásunk a KGST Ehhez adottak az eszköze­ink, ha jobban hasznosítjuk belső tartalékainkat, mind a rendelkezésre álló termelő- eszközöket, mind a munka­erőt. Értékes erőforrásunk az együttműködési lehetőségek jobb kihasználása a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsának keretében. Ezen a téren is — a legutóbbi felső szintű tanácskozás határoza­tainak szellemében — előre akarunk lépni. Örömmel szó­lok arról, hogy a , Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió közötti gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működés 2000-ig szóló to­vábbfejlesztésének program­ja már elkészült, és az er­ről szóló megállapodást áp­rilis első napjaiban alá fog­juk írni. Terveink valóra váltásának ez is biztos tá­masza. Kedves elvtársak! Pártunk és kormányunk nemzetközi tevékenységét elveink vezérlik. Külpoliti­kánk minden kérdésben né­pünk alapvető érdekeiből in­dul ki, s népünk teljes tá­mogatását élvezi. Népünk békét akar, annak megvédését és megszilárdí­tását tekintjük fő felada­tunknak. A nemzetközi hely­zet ma feszült, az Egyesült Államok és a NATO erőfö­lényre tör. Ez megengedhe­tetlen. A Varsói Szerződés országainak, népeinek az az érdekük, hogy békében él­hessenek, szocialista vívmá­nyaikat megőrizhessék és fej­leszthessék. A világ minden népének az az érdeke, hogy az imperializmus ne kerül­jön erőfölénybe. A földön, a tengereken, a levegőben már ma is túlságosan sok atom­fegyver van. Senkinek sem hiányzik, hogy a fegyverke­zési versenyt most még a világűrre is kiterjesszék. Mi az ilyen elgondolásokat ha­tározottan ellenezzük. Elvi álláspontunk, hogy az új világháború többé nem el­kerülhetetlen. A vitás nem­zetközi kérdéseket tárgyalá­sok útján kell megoldani. Meg kell keresni a lehetsé­ges megegyezés formáit, amelyek minden fél számá­ra egyenlő biztonságot nyúj­tanak a fegyverzet alacso­nyabb szintjén. Ezen az ala­pon lehetne továbblépni az atomfegyverek megsemmisí­tése és a teljes leszerelés felé. Mi a békés egymás mellett élés elvét valljuk és azt akar­juk, hogy fejlődjenek a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű országok kölcsönösen elő­nyös kapcsolatai. Elvi alapon, a bennünket vezérlő elvek és politikai meggyőződésünk szerint is azt tartjuk, hogy a forradalom exportja lehetet­len és szükségtelen. De nem tűrhetjük és nem engedhet­jük meg az ellenforradalom exportját sem. A társadalmi rendszer formálása és fej­lesztése minden nép joga, és ennek a jognak érvényesül­nie kell. Mi azt kívánjuk, hogy a különböző társadal­mi rendszerű országok nor­mális kapcsolataikat fej­lesztve, békés versenyben vívják meg történelmi har­cukat. Mindjárt hozzáteszem: én, mint meggyőződéses ma­gyar kommunista, biztos va­gyok benne, hogy ebben a harcban a szocializmus győ­zedelmeskedik. Üdvözöljük a Genfben megkezdődött szovjet—ame­rikai tárgyalásokat. Támogat­juk az európai béke és biz­tonság erősítését, fontosnak tartjuk a stockholmi tanács­kozást. Ennek érdekében ha­zánk is aktív tevékenységet fejt ki. Jelen vagyunk a genfi leszerelési konferenci­án és a bécsi tárgyalásokon is. Az idén — éppen ebben a teremben — ül össze az Eu­rópai Kulturális Fórum. Ez a helsinki folyamat újabb ál­lomása lesz. Arra törek­szünk, hogy ez a tanácsko­zás is eredményesen végez­ze munkáját. Mi a tárgyalá­sokat, a kapcsolatok meg­őrzését és fejlesztését, a meg­egyezést támogatjuk minden vitatott vagy megoldandó nemzetközi kérdésben. A jelenlegi világhelyzetben a Varsói Szerződés tagálla­mainak gondoskodniuk kell védelmükről, és ennek meg­felelően mi is megfelelő szinten tartjuk védelmi erő­inket. A Varsói Szerződés tagállamaként eleget teszünk kötelezettségeinknek. Né­pünk békéjét, szocialista vívmányainkat mindenkivel szemben megoltalmazzuk, s ezt jó tudni mindenkinek, nehogy bárki is kísértésbe essék. A küldöttek helyeslő tapsa fogadja a szóbeli kiegészítést. A Varsói Szerződés java­solta a NATO-nak a két szer­vezet egyidejű megszünteté­sét. Több mint két esztende­je kezdeményezte, hogy a két szövetségi rendszer országai kössenek megállapodást, amelyben lemondanak az erő­szak alkalmazásáról és az az­zal való fenyegetésről. Ezekre a nagy jelentőségű javaslata­inkra, amelyek még változat­lanul érvényben vannak, vá­lasz mind ez ideig nincs. Ké­szek vagyunk az erre vonat­kozó okmányt aláírni. A Varsói Szerződés orszá­gaiból érkezett küldöttségek vezetői március 13-án Moszk­vában tanácskoztak. Ez ér­demi és jó tanácskozás volt, amit 'a kommünikében is igyekeztünk kifejezésre jut­tatni. A további együttműkö­dés, kapcsolataink bővítése mellett foglaltunk állást és egységesen helyeseltük a Var­sói Szerződés meghosszabbí­tását. Itt is megerősíthetem: a Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés meghosz- szabbítása mellett foglal ál­lást. Készek vagyunk az erre vonatkozó okmányt aláírni. A Magyar Népköztársaság szolidáris a társadalmi hala­dásért világszerte küzdő pár­tokkal és mozgalmakkal, a nemzeti szabadságukért küz­dő népekkel. Készek vagyunk összefogni a béke minden hí­vével, ideértve azokat a pol­gári vezető politikusokat is, akik értik, hogy az emberi­ségnek nincs más útja, mint a kapcsolatok fenntartása, a tárgyalás és a megállapodás Az antifasiszta koalíció példájára kellene összefogni­uk ma is — társadalmi rend­szerükre való tekintet nélkül — az országok ügyeit inté­ző felelős vezetőknek, össze­fogni minden népnek a vi­lágot fenyegető háborús ve­szélyek ellen, á Földünket érintő kérdések megoldása érdekében — ez volna a he­lyes, a jó és a követendő út az emberiség számára. Mi következetesen folytatjuk bé­kepolitikánkat. A jövőben is erősítjük együttműködésün­ket a testvéri kommunista pártokkal, minden más hala­dó erővel, szolidaritást vál­lalunk a szabadságukért har­coló népekkel, kapcsolatokra törekszünk minden mozga­lommal, párttal, országgal, amely erre a maga részéről is kész. Kedves elvtársak! A mai alkalommal is szól­ni kívánok felszabadulásunk a közös érdekű kérdések­ben. Mi ennek megfelelően rendezett kapcsolatokra tö­rekszünk minden országgal, közöttük az Amerikai Egye­sült Államokkal és a NATO más vezető országaival is, ha tisztelik jogainkat és meg­felelő partnernek tartanak bennünket a kapcsolatok ala­kításában. Mi arra törek­szünk, hogy a szövetségese­inknek hű szövetségesei, ba­rátainknak igaz barátai és partnereinknek korrekt part­nerei legyünk. Ez eddig is így volt, és a jövőben is így lesz. Így számolhat a Magyar Népköztársasággal mindenki Kedves elvtársak! A közeljövőben megünne­peljük a második világhábo­rúban létrejött antifasiszta koalíció győzelmét a hitleri fasizmus és a japán milita- rizmus fölött. Az akkori, sors­döntő helyzetben a különbö­ző társadalmi rendszerű or­szágokat vezető felelős poli­tikusoknak sikerült megegye­zésre jutniuk. Az emberiség összefogott, a nemzetek sike­resen együttműködtek a fa­sizmus elleni harcban. A jaltai tanácskozás nagy­ban segítette a fasizmus fe­letti végső győzelmet, a potsdami megállapodások hozzájárultak ahhoz, hogy a romokban heverő Európában beinduljon az élet. Nagyra értékeljük e dokumentumo­kat, mert a fasizmus szétzú­zását, a béke megalapozását szolgálták. 40. évfordulójáról. Nagy sorsforduló volt népünk éle­tében, amikor 1945. április 4-én a szovjet hadsereg fel­szabadította Magyarország teljes területét a hitleri fa­siszták megszállása alól, és ezzel az ország visszanyerte szuverenitását, szabadsá­gát. A kapitalisták és föl­desurak hatalma, rendszere, amely sorsát a hitleri fasiz­mushoz kötötte, összeomlott. Népünk negyven évvel ez­előtt talpra állt. Az ország területén még folytak a har­cok, amikor létrejött a Nem­zeti Függetlenségi Front, Deb­recenben megalakult az Ide­iglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Kormány, amely teljes joggal és a nép nevé­ben hadat üzent a náci Né­metországnak, hozzálátott az ország újjáépítéséhez, az új haza megteremtéséhez. Nem felejtjük el a Szov­jetunió áldozatait, a sz. vjet hősöket, akik elhozták né­pünknek a szabadságot. Nem feledkezünk meg a velük küzdő bolgár, jugoszláv és román katonákról, az anti­fasiszta koalíció más nemze­teinek fiairól. Tisztelettel emlékezünk a fasiszták el­len itthon és Európa szinte minden frontján küzdő igaz elvtársainkra, a magyar ha­zafiakra, a magyar ellenál­lókra és azokra, akik elestek a fasizmus elleni harcban, a nép jobb jövőjéért folytatott küzdelemben. Mindazoknak, akik a ma­gyar nép felszabadítását se­gítették, az őszinte hála és köszönet, a tisztes emlékezés szaván túl azt tudjuk mon­dani, hogy a magyar nép él­ni tudott szabadságával. A munkásosztály, a nép kivív­ta hatalmát, szocialista tár­sadalmi rendszert teremtett a Magyar Népköztársaság­ban. Nehéz 40 évet hagytunk magunk mögött. Ezekben az évtizedekben kellett eltakarí­tani a háborús romokat, megindítani az életet, leküz­deni az inflációt, megvívni a Néhány tény és adat jól jellemzi e négy évtizedes építő munka eredményeit. Az adatokat 1938-ban, az utol­só, úgynevezett békeévhez viszonyítom. Ma a nemzeti jövedelem több mint hatszo­rosa az 1938 évinek. Az ipa­ri termelés több mint tizen- négyszerese, a mezőgazdasá­gi termelés kétszerese az ak­korinak. 1938-ban a lakások 27 százalékában, ma 98 szá­zalékában ég a villany. Száz szobára jutó lakosok száma 1938-ban 253 volt, ma 138 ember lakik száz szobában. 1938-ban összesen 19 ezer személygépkocsi közlekedett, ma — csak magánhasználat­ban — 1 millió 344 ezer, a családok egyharmada ren­delkezik személygépkocsival. 1938-ban 200 ezer magyar utazott külföldre, az elmúlt évben 5 millió 400 ezer. 1938- ban a lakosság kis része volt jogosult nyugdíjra, ma meg­felelő feltételek mellett min­den dolgozó ember; az or­szág lakosságának 21 száza­léka kap nyugdíjat. Ma tíz- er > lakosra háromszor any- n, orvos jut, mint 1938-ban. hatalomért folytatott harcot. De ezekben az években él­tük a szocialista elvek és normák eltorzításának súlyos időszakát, majd azt a mély társadalmi válságot is, amely Magyarországon valójában 1953 nyarán kezdődött, az 1956-os ellenforradalmi fel­kelésben csúcsosodott ki és 1957 nyarán fejeződött be. S e 40 év része a konszolidálá­sért folytatott politikai, gaz­dasági és kulturális tevé­kenység is. Népünk e négy évtized alatt sok akadályt leküzdött, százados elmara­dottságot hozott be. Hazánk fejlett mezőgazdasággal ren­delkező, ipari országgá vált. Ez a negyven év igaz tör­ténelme és legfőbb eredmé­nye; ez a történelmi tragé­diákat túlélő, a korszakos változásokat megvalósító ma­gyar nép történelmi műve. Pártunk büszke arra, hogy ennek a harcnak az élén, nem kevés áldozatot hozva, mindig ott voltak a kommu­nisták. Joggal mondhatjuk: pár­tunk, munkásosztályunk, né­pünk harca, munkája nem volt hiábavaló. Ilyen hatal­mas fejlődésre csak a sza­baddá vált és szocialista útra lépett nép volt képes, amely erőfeszítéseiben élvezte a vi­lág haladó erőinek támoga­tását. Meggyőződéssel állíthat­juk: szocialista céljainkat szem előtt tartva, erőinket összefogva és gyarapítva, bizakodva nézhetünk a jövő­be. Céljainkat elérjük, ter­veinket megvalósítjuk, fel­építjük a fejlett szocialista társadalmat, gazdagítjuk, gyarapítjuk hazánkat, a szo­cialista Magyarországot. A Központi Bizottság ne­vében kérem, hogy a beszá­molót, a Szervezeti Szabály­zat módosítására tett javas­latot és a határozatterveze­tet a kongresszus vitassa meg és fogadja el. Kérem, hogy pártunk XIII. kong­resszusa mondja ki: folytas­suk, erősítsük fő politikai irányvonalunkat. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, s annak XIII. kongresszusa! Éljen a szo­cializmust építő magyar nép! Éljen a proletár internacio­nalizmus és a népek barát­sága! Éljen a szocializmus és a béke! Összefogni a háborús veszélyek ellen Elérjük céljainkat, gyarapítjuk hazánkat

Next

/
Oldalképek
Tartalom