Kelet-Magyarország, 1985. március (42. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

1985. március 26. Kelet-Magyarország 3 KADAR JANOS: Töretlenül folytatjuk szocialista épitömunkánkat Tisztelt kongresszus! Ked­ves elvtársak! Pártunk történetében jeles nap a mai, amikor megkezd­te munkáját a XIII. kong­resszusunk. Ez rendkívül fontos esemény a párt, a kommunisták, s egész társa­dalmunk számára is, hiszen a párt, vezető szerepéből kö­vetkezően, meghatározó be­folyást gyakorol az ország fejlődésére, népünk életére is. ^ Nagy fontosságú esemény kezdetén veszünk részt, mert sok függ attól, hogyan dol­gozik a kongresszus, amely­nek jó munkát kívánok. Szív­ből köszöntöm a küldötteket, s a hazai meghívottakat, akik fontos tényezői pártunk, tár­sadalmunk életének. Külön is köszöntőm a veteránokat, akik a ma élő nemzedékek számára utat törtek a forra­dalmi átalakuláshoz, s szö­vetségeseinket, akikkel együtt harcoltunk eddig, és ezt tesz- szük a jövőben is. Én' is szeretném üdvö­zölni külföldi meghívott vendégeinket, a szocialista és a szocialista orientációjú or­szágok pártjainak küldötteit, Európa kommunista és mun­káspártjainak képviselőit, va­lamint azokat a megfigyelő­ket, akik megtisztelték kong­resszusunkat. A mi pártunk hazafias és internacionalista párt, a népek barátságának híve. Ezért külföldi vendége­inknek külön megköszönöm, hogy kongresszusunk nemzet­közi jellegét már jelenlétük­kel is erősítették. Kedves elvtársak! A Köz­ponti Bizottság beszámolóját ezúttal a kongresszus minden küldötte tíz nappal korábban megkapta, s kezükben van már a meghívottaknak, s külföldi vendégeinknek is. Ennek az az előnye, hogy küldötteink — a kongresszus hivatalos okmányait megis­merve — jobban fel tudnak készülni a munkára, s a meghívottak, vendégeink is jobban megértik a kongresz- szusunk fő okmányaiban foglaltakat. Kiegészítésként néhány szót kívánok szólni a felké­szülésről. Az irányelvek vi-. tája pártunk több mint 25 ezer alapszervezetében és az 1317 pártértekezleten rendben megtörtént. A Szervezeti Szabályzatnak, a Központi Bizottság döntésének megfe­lelően megválasztották a 935 kongresszusi küldöttet. A Központi Bizottság dön­tését azért hangsúlyozom, mert most — egy nagyobb helyiség adta lehetőséggel él­ve — a párttagság nagyobb számban képviseltetheti ma­gát: korábban csak 1300, most pedig 1000 párttag után van jelen egy küldött a kongresz- szuson. Kongresszusunk körülmé­nyeit vizsgálva figyelembe kell vennünk, hogy bonyolult világhelyzetben élünk. Itthon gondokkal terhes öt esztendő van mögöttünk. Hangülatilag szerepet játszott az idei rend­kívül hosszú és keserves tél, a vele járó energiaellátási, sőt, a lakosság fűtési gondjait is szaporító problémákkal. S végül gondolnunk kell a ja­nuár végi, kényszer szülte ár­emelésre is. Cselekvési program dolgozó népünknek Kedvező körülményként vehetjük számba ugyanakkor azt a pártszerű, nyílt és konstruktív vitát, amely az egész párttagság kongresz- szusi felkészülését jellemez­te. A vitában nagy volt az aktivitás, hiszen párttagsá­gunk több mint 20 százaléka fejtette ki véleményét. A ta­nácskozásokon sok probléma is felvetődött, közöttük az or­szágban vitatott kérdések is, így az életszínvonal alakulá­sa, az idősek, a nyugdíjasok, a pályakezdő fiatalok hely­zete. Többen szóltak — egye­bek között — a különböző kisvállalkozásokról, vagy a kereskedelemben és más te­rületeken is tapasztalható visszásságokról. A felszólalók felelősen, a javítás szándéká­val vetették fel ezeket a problémákat. A kongresszusi felkészülés során mindenütt — pártren­dezvényeken és szélesebb körben is — méltóképpen emlékeztek meg felszabadu­lásunk 40. évfordulójáról. Jó érzéssel szólok arról is, hogy a felkészülés nagy munkájá­ban, a széles körű pártvitá­ban a Központi Bizottság irányelveinek alaptételei he­lyeslésre találtak, s a párt­tagok egyöntetű óhajként, igényként fogalmazták meg, hogy a párt folytassa fő po­litikai vonalát, a kongresz- szus adjon cselekvési progra­mot a párttagságnak, dolgo­zó népünknek. A kongresszusi előkészü­letek során lezajlott vita ta­pasztalatait a Központi Bi­zottság a kongresszusi okmá­nyokban igyekezett haszno­sítani. Kedves elvtársak! A Központi Bizottság je­lentést tett a végzett mun­káról, amelynek megítélése a kongresszus joga. Az értéke­lésnél kérem, vegyék figye­lembe, hogy bár a XII. kong­resszuson meghatározott va­lamennyi célt nem tudtuk el­érni, de a Központi Bizott­ság minden tekintetben, min­denkor és minden kérdésben kemény munkát végzett és a jóra törekvés, a szocialista építés előmozdítása vezérelte. A Központi Bizottság mind­végig nyílt politikát folyta­tott. Eredményekről is szól­tunk, amikor az helyes és szükséges volt, de a problé­mákat és a nehézségeket sem titkoltuk soha a párt­tagság, népünk előtt. Nagyon fontos, hogy a súlyos gondo­kat és problémákat nem igyekeztünk a szőnyeg alá söpörni, s ezekről a Központi Bizottság mostani beszámoló­ja is nyíltan szól. Itt, a kongresszusi terem­ben a küldöttek között tár­sadalmunk minden osztálya, minden dolgozó rétege, sőt talán minden hivatása kép­viselve van: munkások, me­zőgazdasági dolgozók, értel­miségiek, alkalmazottak, tu­dósok, művészek, írók, új­ságírók, a közlekedés, a ke­reskedelem dolgozói, a fegy­veres erők és a sportélet kép­viselői. De varázslók, csoda­tévők nincsenek közöttünk. Ezért senki ne várja ettől a nem egészen ezer embertől, hogy négy nap munkájával csodát tud tenni. De az a vé­leményem, hogy kongresszu­sunk becsülettel el fogja vé­gezni azt, amit párttaságunk és az ország népe elvárhat: behatóan és nyíltan megvi­tatja az öt év alatt végzett munkát, felelősen és komo­lyan számot vet a körülmé­nyekkel, amelyek között dol­gozunk, és felelősen határoz­za meg a további cselekvés útját, munkaprogramot ad párttagságunknak és szocia­lizmust építő dolgozó né­pünknek. Mély meggyőződé­sem, hogy ezt a feladatát el fogja végezni a kongresszus; ehhez kívánok sikert minden küldöttnek. A kongresszus hivatalos beszámolója az elvtársak ke­zében van. Én arra kaptam a Központi Bizottságtól meg­bízást, hogy vitaindítót tart­sak, s e bevezető keretében felhívjam a jelenlévők fi­gyelmét néhány olyan kér­désre, amely jelenleg párt­tagságunkat, az ország né­pét, a határainkon túl élő barátainkat, szövetségesein­ket, küzdőtársainkat is fog­lalkoztatja. Kedves elvtársak! Pártunk a magyar mun­kásosztály forradalmi élcsa­pata, marxista—leninista, ha­zafias és internacionalista párt. Történelmünk során a szocialista fejlődés következ­tében pártunk a nép pártja, társadalmunk vezető ereje lett; igyekszik ennek a kül­detésének ^becsülettel eleget tenni. Pártunk feladatának tartja — mert csak így létezhet és dolgozhat —, hogy a töme­gekkel összeforrva tevékeny­kedjék. Vezérlő gondolata és eszméje, hogy a jövőben is kiérdemelje — a munkásosz­erkölcsi-politikai tekintélyéi és becsületét. • A kommunisták magatar­tását az önzetlenség jelle­mezze; a párt és tagsága le­gyen mentes mindazoktól a visszásságoktól, amelyek kö­zül még nem kevés fellel­hető társadalmunk életében. Ezekkel szemben fellépni — a párt és a kommunisták be­csületbeli kötelessége. A párt természetesen élő szervezet, fejlődik, növek­szik, az elmúlt öt évben is egészségesen gyarapodott. Mintegy 60 ezerrel növeke­dett a párttagok száma, amely ma meghaladja a 870 ezret. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tagfel­vételnél, tehát a párt építé­sénél sohasem szabad a me­rev statisztikai normákból kiindulni. Az osztálykategó­riák meghatározása világos, tály, a dolgozók bizalmát, amelyet történelmi harcok­ban vívott ki. Teljes mérték­ben bízik és támaszkodik munkásosztályunkra, dolgo­zó parasztságunkra, egész dolgozó népünkre! Ez így volt eddig és így lesz a jö­vőben is. Pártunkat szilárd elvek és nem dogmák vezérlik. Arra törekszik, hogy a fejlődés új problémáira is megtalálja a helyes, szocialista választ. Hiszen az élet gyorsan ha­lad, a társadalom fejlettebb fokán új kérdések jelentkez­nek, amelyekre az évtizedek­kel, vagy akár a tíz vagy húsz évvel ezelőtt adott vá­lasz már nem felel meg tö­kéletesen. Ezért folyamato­san meg kell újítani politi­kánkat. Hogy ez az elmúlt öt esztendőben milyen mér­tékben sikerült — a kong­resszus bírálhatja el. Mi az elviekben szilárd, a napi po­litikában körültekintő és megfontolt, a megújulásra kész pártot tekintjük az esz­ményünknek. A kommunisták egyenjo­gúak valamennyi állampol­gárral. Nem tartanak igényt több jogra, és természetesen azt sem kívánhatja senki, hogy hátrányosabb helyzet­be kerüljenek. Ügy véljük azonban, hogy aki a szo­cializmusért harcol, az a kö­telezettségből az átlag-állam­polgárnál többet vegyen ma­gára, a jog szerinti járandó­ságból pedig — ha lehet — inkább kevesebbet vegyen igénybe, mint amennyit a törvények vagy viszonyaink lehetővé tesznek. így őriz­hetjük meg a kommunisták de minden tagfelvételnél egyéni elbírálás szükséges. Elengedhetetlen persze, hogy a munkások, a fizikai dolgo­zók megfelelő arányban kép­viselve legyenek. Ez a fej­lődés során meg is oldódik. Az a fontos, hogy a társa­dalmi erőfeszítésekben, a munkában becsülettel helyt­álló emberek és — talán hangsúlyozni is felesleges — fiatalok lépjenek pártunk so­raiba. A Központi Bizottság be­terjesztette a Szervezeti Sza­bályzat módosítására vonat­kozó javaslatait, összeállítá­sánál abból indultunk ki, hogy a mostanáig érvényes Szervezeti Szabályzat alap­jában megfelelt rendelteté­sének, különös problémák ezzel nincsenek. De szükség- szerű bizonyos módosítás — ezt a központi szervek kez­deményezték —, egyszerűen azért, mert változott a párt struktúrája, például meg­szűntek a járási bizottságok. Ezt a Szervezeti Szabályzat­ban is jelezni kell. Az eddig érvényes dokumentum alap­vetően megfelel, s ezért a Központi Bizottság úgy hatá­rozott, hogy a több mint 25 ezer alapszervezetben nem indít vitát a Szervezeti Sza­bályzatról. Az irányelvek vi­tájában felvetődött észrevé­teleket azonban ezen a téren is figyelembe kell vennünk, így például azt, hogy a párt­tagok jogait és kötelességéit az eddigieknél pontosabban határozzuk meg. A Központi Bizottság nevében tehát ké­rem, hogy a beterjesztett ja­vaslatot vitassák meg, és ha egyetértenek vele, támogas­sák, fogadják el. Kedves elvtársak! A Magyar Népköztársaság társadalmi életének megha­tározó vonása, hogy hazánk szocialista ország, amelyben szocialista társadalom épül. Megszűnt az embernek em­ber általi kizsákmányolása, a dolgozó osztályok között nin­csenek kibékíthetetlen el­lentmondások, népünk a munkásosztály és pártja ve­zetésével együtt munkálko­dik a haza javára. Államunk alapja a mun­kás-paraszt szövetség, amely­hez hozzátartozik az értelmi­ségiekkel kötött szövetség is. De létezik a kommunisták és a párton kívüliek, a külön­böző világnézetű emberek — nem hívők és a hívők — szö­vetsége is, mindazoké, akik egyetértenek az alapvető nemzeti célokkal, a szocia­lista társadalom építésével, és készek annak megvalósí­tására. Ez a szövetség pártunk po­litikájának rendkívül fontos eleme. Eddig is arra töreked­tünk, és a jövőben is az a cé­lunk, hogy a nemzet minden alkotó erejét tömörítsük, ösz- szefogjuk abban az erősödő és fejlődő szocialista nemzeti egységben, amely Magyaror­szág politikai arculatát alap­vetően meghatározza. Az építőmunkában mindenki részt vehet, aki a nép sor­sát szívén viseli és segíteni akarja a nép boldogulását. Ez a mi politikánk, amely­nek eredménye, hogy Ma­gyarországon a belpolitikai helyzet szilárd. Ez rendkívül fontos, talán mindennél fon­tosabb jellemzője az ország mai helyzetének. Erről azért szóltam első­ként, mert történelmileg úgy alakult, hogy Magyarorszá­gon egypártrendszer van, és az is marad. A történelmi tapasztalatokat is figyelembe véve úgy véljük, hogy az egypártrendszer a szocialista társadalom számára nem el­vi, hanem gyakorlati kérdés, amit az adott országban a fejlődés dönt el. Ma egyes szocialista országokban egy­pártrendszer van, másokban több politikai párt működik. Ügy gondolom, hogy a szo­cialista világrendszer fejlő­désének további szakaszai­ban ez utóbbiak száma való­színűleg növekedni fog. Pártunk politikájának fon­tos eleme a szocialista de­mokrácia további kibonta­koztatása. Ez elvileg, politi­kailag egyaránt szükséges. A szocialista építőmunka azon is múlik, hogyan és mikép­pen tudjuk a szocialista de­mokráciát elmélyíteni és ki­bontakoztatni. Ennek leglényegesebb té­nyezője a párt közvetlen tö­megkapcsolatainak további erősítése. Fontos szerepe van a szakszervezetek, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront és más tömegszervezetek, tömeg- mozgalmak eredményes, ön­álló, rendeltetésszerű mun­kájának. A Hazafias Nép­front tömegmozgalom, tehát nincs egyéni tagsága, de na­gyon fontos, élő szervezet, amelynek bizottságaiban százezrek végeznek minden­napi hasznos munkát a szo­cialista építés javára. Szá­mos fontos társadalmi kér­déssel foglalkoznak olyan területeken is, ahol a párt nem tud közvetlenül és ha­tásosan dolgozni. A nép­front tevékenységében az alapvető cél a szocialista nemzeti egység további erő­sítése, a társadalmi aktivi­tást igénylő emberek bekap­csolása a politikai munká­ba. Erre törekedve tartsuk szem előtt azt is, hogy a Ha­zafias Népfront alapító tag­ja a munkásosztály forra­dalmi pártja, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt. A szocialista demokrácia további kibontakoztatásának útján fordítsunk még na­gyobb figyelmet azokra a le­hetőségekre, amelyek a ta­nácsok, az üzemek, az intéz­mények önállóságában rej­lenek. Amikor 1968-ban be­vezettük az új gazdaságirá­nyítási rendszert, elgondol­kodtam, hogyan is dolgozik majd ezekután a párt, a szakszervezet, a KISZ az üzemekben, örültem annak, hogy lehetőségeik növekedni fognak, mert bármely alap­szervezet annyiban tud iga­zán hatásosan dolgozni, amennyiben a kérdéseket helyileg el tudják dönteni. A párt és a többi társadalmi szervezet feladata, hogy a politikát megfelelő módon és eszközökkel érvényesítse az üzemek önálló helyi dön­téseiben., A szocialista demokrácia további kibontakoztatásához segítséget nyújtanak majd az új vállalatvezetési for­mák, amelyeket fokozatosan bevezetünk. Ezek ugyancsak növelik a helyi kollektíva szavának súlyát. De ezt sen­ki se értse úgy, hogy anar­chiát teremtünk az üzemek­ben. Éppen ellenkezőleg: a vezető bizonyos mértékig függ a kollektívától, s nem baj, ha adott - alkalomkor egy kicsit drukkol is, vajon hogyan vélekedik róla a kö­zösség. De a munkát a veze­tő irányítja. Fontos, hogy mindezt már az indulásnál is jól csináljuk, már csak azért is, hogy - később ezt a mód­szert szélesebb körben lehes­sen alkalmazni. Megőriztük az ország fizetőképességét A demokrácia szélesítésé­nek útján politikánk fontos próbája lesz az új választó- jogi törvény érvényesítése a júniusi általános választáso­kon. Mindent meg kell ten­nünk, hogy a választások valóban segítsék a szocialis­ta demokrácia fejlesztését. Szükséges és lehetséges, hogy a dolgozók százezrei­nek, millióinak beleszólása legyen a kérdések eldönté­sébe, a végrehajtás ellenőr­zésébe, saját sorsuk intézé­sébe. Mély meggyőződésünk, hogy ez rendszerünk politi­kai erősítésének fő útja. A Központi Bizottság úgy ítéli meg — és azt hiszem, a kongresszus is osztja ezt a vélekedést —, hogy népünk politikailag érett, bízhatunk benne. És bizonyos, hogy a párt elvi, eszmei irányításá­val, az állami és egyéb vég­rehajtó szervek támogatásá­val képes a szocialista tár­sadalom előnyeinek érvé­nyesítésére, az alkotó mun­ka kibontakoztatására, a rend és a fegyelem megszi­lárdítására, a szocialista el­veinkkel és társadalmi cél­jainkkal homlokegyenest el­lenkező visszásságok felszá­molására, a bürokrácia, a korrupció, a csalás, az üzér­kedés letörésére. Kedves elvtársak! Az öt évvel ezelőtt meg­tartott XII. kongresszus ke­mény és szigorú gazdasági programot hirdetett. A fel­adatok sorában az első hely­re a nemzetközi fizetési mér­leg javítását tette. Ennek ér­dekében lassította a terme­lés fejlesztésének ütemét, visszafogta a beruházásokat, és célul tűzte ki az életszín­vonal elért szintjének meg­tartását. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom