Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-06 / 30. szám
2 Kelet-Magyarország 1985. február 6. Útjainkról - őszintén Jászai István: egyetlen, de annál súlyosabb gondunk, hogy a gépeink elavultak ... A ki gyakran utazik, az tudja, hogy a településekről alkotott első véleményt nagyban meghatározza, hogy szép, rendezett, vagy elhanyagolt, sáros utak vezetnek-e a központba. Nyírbátor nagy gondja, hogy kevés a szilárd burkolatú út. Azért minden évben van fejlődés, s ezért sokat tesznek a közúti igazgatóság helyi üzem- mérnökségének dolgozói. — Tavaly bérmunkában kohósalak terítésével kiszélesítettük . (a , 4 méter, széles aszíailutat á József Attila utca ban. Ä vásár-’ térnél és a Kisbogáti utcában 2 buszfordulót alakítottunk ki — sorolja Jászai István, az üzem- mérnökség vezetője. — Egyelőre csak iskolajárat van a városban, de reménykedünk, hogy hamarosan helyijárat is lesz. S akkor majd buszöblöket kell építenünk. Ezt szívesen megkezdenénk — azt hiszem valamennyi nyírbátori örömére — még az idén. A rendelkezésre álló pénz nem sok. 34-ben-320. e£ef forint jutott ST Városban a • földutak karbantartására és új közúti- jelzőtáblák eb helyezésére. További 800 ezer forintért pedig bérmunkában javítottuk, korszerűsítettük az utakat a tanács megrendelésére. Mindez nem kis eredmény, főleg ha számításba vesszük, hogy összesen 425 kilométer úthálózat rendben tartása tartozik az üzemmérnökségre Nyírbátorban és környékén. Ilyenkor télen különösen sok a munka, hiszen akár fagy van, akár hóesés, biztonságossá kell tenni a közlekedést az utakon. — Hetven kilométeren sózzuk az utakat, a többin pedig homokszórással védekezünk a csúszósság ellen. Erre az idényre vásároltunk 700 tonna sót, s hoztunk 250 köbméter homokot is a piricsei homokbányából. Egyetlen, de annál súlyosabb gondunk, hogy a gépeink elavultak, s újak vásárlásáról még csak nem is álmodhatunk. Szakemberek szerint Nyírbátorban biztonságos a közlekedés. Több helyen már nátriumlápákkal világítják meg a gyalog- átkelőhelyeket, sőt tavaly új zebrákat is felfestettek. Feladat az új évben szintén bőven van. S mivel a pénztárca most ugyancsak szűkös, továbbra is szükség van a tanács és az üzemmérnökség segítő együttműködésére. Növényolajgyár, faipari szövetkezet, MEZŐGÉP: Olaj, ablak, légtartály Gyorsmérleg az évindításról Csomagolják a Biomix mosóport a növényolajgyárban. (Jávor László felvétele) Jóformán észre sem vettük, s elrepült egy hónap az új esztendőből. A munkahelyeken elkészült az első néhány hét mérlege, mely sejteti, hogy könnyűnek, vagy nehéznek ígérkezik-e 1985. Hogyan sikerült a start? Erről érdeklődtünk Nyírbátor három üzemében. MAGHÉJJAL FÜTENEK Nem sok idő jutott a pihenésre decemberben a Bóni olajgyárában. Mivel tavaly, évvégén jó piaca lett az itt készülő nyersolajnak, ezért karácsonykor folyamatos, szilveszterkor pedig fél műszakban dolgozott az üzem. Az év végi hajrának is része volt abban, hogy a múlt évben sikerült túlteljesíteni a tervet. Az olajgyárban több, mint 45 ezer tonna napraforgómagot dolgoztak föl. A másik két üzemben pedig 30 ezer tonna mosópor, illetve mintegy 1800 tonna gyertya' készült. Sőt két új termékkel — az Amo mosószerrel s az Ózon áztató- és mosóporral — is kirukkolt a vállalat. Januárban a szokatlanul zord időjárás hátráltatta az olajgyár munkáját. Csökkent a hajalóüzem gépeinek teljesítménye, melyek egy befűt- hetetlen helyiségben működnek. A mosószer- és a gyertyaüzemben nem volt fennakadás', mivel'az idén már azzal a speciális kazánnal fűtöttek, mely a maghéjat tüzeli el. ELEGENDŐ MEGRENDELÉS Sokat várnak 1985-től, hiszen az idén több, mint 20 millió forintos fejlesztést valósítanak meg. A napraforgó tárolására egy új, kazettás acélsilót építenek, mely várhatóan az őszi szezon kezdetére készül el. Az iparvágány szomszédjában áll majd az a fordítőkorong, mely" lehetővé teszi nagy kocsik fogadását is a sínek mellett. Nem voltak gondok az évindítással a Nyírbátori Faipari Szövetkezetben, mivel elegendő anyag állt rendelkezésre, s nem szűkölködtek a megrendelésekben sem. A dolgozók pihenten kezdhették a munkát január másodikén, hiszen szabad szombatokon'előre ledolgozták a két ünnep közé eső-munkahápo- kat. Voltak napok, mikor bizony dideregtek az emberek a műhelyekben. Ettől függetlenül az év első hónapjában 2 millió 400 ezer forint értékű árut gyártottak. KÉSNEK AZ ÖNTVÉNYEK Nem lesznek munka nélkül ebben az évben az itt dolgozók. A Ganz-MÁVAG részére vasúti kocsialkatrészeket, a MÜÁRT-nak raktári szerelvényeket, a MEZÉP Vállalat megbízásából pedig ablakokat gyártanak, éves szinten 30—32 millió forintért. Mivel még jó ideig fizetniük kell a nemrég átadott tanműhely építésére felvett kölcsönt, ezért az idén nem terveznek fejlesztést. A MEZŐGÉP Vállalat nyírbátori gyáregységében sajnos, rosszul sikerült a start. Anyag- és alkatrészhiány miatt csak január közepére lendült fel a termelés. Legjobban a gyáregység fő termékei — a mezőgazdasági »futóművek •‘-U'gyártását hátráltatta az anyaghiány. A futóművek január derekától kezdve készülnek újra a gyáregységben. Ezek mellett légtartályokat, a Hajdúsági Iparművek részére pedig 80 literes bojlereket gyártanak a szakemberek. A permetlészivattyúk termelését még mindig akadályozza, hogy nem érkeztek meg a termékhez szükséges öntvények. Ebben pedig már a januári zord idő a ludas. A borsodnádasdi öntöde ugyanis a kemény fagyok miatt szünetelteti az öntvények gyártását. Az év első hónapjában elmaradtak a tervtől: 7 millió helyett 6 millió forintos árbevételt értek el a gyáregységben. „Luxust nem akarunk..." Somogyi Lajos ölébe ejti gépolajtól szurtos kezét, s pironkodik, hogy la szép, tiszta utcai öltöny helyett foltos munkásruhában örökíti meg a fényképezőgép. — Rám is szükség van? — kacag be az ajtón a feleség, akiről alig hinni, hogy idén már ballag a nagylánya. Ha Andrea érettségi után férjhez menne, jövőre már akár nagymama is lehetne a helyes fiatalasszony. — Házasságról egyelőre nincs szó, a kislányunk tanulni akar. Budapestre, a gyógypedagógiai főiskolára készül. Logopédus szeretne lenni. Bizony lesz épp elég izgulni- valójuk az érettségi, a felvételi miatt Somogyiéknak. Az anyuka, mintha maga is 18 éves diáklány lenne, olyan lelkesen beszél a szalagavatóról, s ugyanakkor szülőd megfontolással a ballagásról. — Szeretnénk, ha emlékezetes maradna az utolsó diákév Andreának. Luxust nem akarunk, s nem is tudnánk nyújtani. Lányunk barátnői között van, aki Budapestről Bizony lesz épp elég izgulni- valójuk az idén Somogyiék- nak. kapott ruhát a szalagavatóra. Ezt mi nem engedhetjük meg magunknak. De egy szép ruha Andinalk is kell . . . meg nekem is — csillan vidáman a családfőre asszonya szeme. — Hát vegyél, ha van pénzed — nyugszik bele a férj, akinek tekintetén látni, hogy incselkedésnek szánta ezt a választ. A kassza egyébként is közös a családban; s még nemigen esett meg, hogy bármelyikük is erőn felül költött volna. — A ballagástól viszont — legyint Somogyiné — előre félek. A szokásoktól nem akarunk eltérni, ezért nálunk is összegyűlik majd a szűk család. Pedig az ünneplést érettségi utánra hagynám. — Nem kell őt félteni! — szól közbe az apuka. — Szorgalmas, jó eszű. Sosem biztatjuk a tanulásra. A kicsit, Robit — aki most hatodikos — bezzeg folyton noszogathatjuk. Sokkal nehezebb dió lesz a felvételi. A szülők reménykednek abban, hogy lányuk bekerül a főiskolára. — Ketten átlagosan 10 ezer forintot 'keresünk havonta — számol az asszony. — Ha Andrea Pestre kerül tanulni, még nem tudom, hogyan bírjuk majd anyagilag. Valahogy majd csak elboldogulunk. Ha pedig nem veszik fel? Akkor dolgozni kezd — talán itt a cipőgyárban, ahol mi is dolgozunk — szalag mellett, fizikai munkán. S közben persze tanul az új felvételire ... Ház a Fáy-lakótelepen Csak ígéret maradt... Harminc család sóhajtott fel megkönnyebbülten a múlt év végén, mikor hosszas várakozás után végre• kézhez kapták az értesítést, hogy hamarosan beköltözhetnek új lakásukba. A harminc család annak rendje-módja szerint határozott ígéretet kapott rá, hogy legkésőbb november 30-ig átvehetik a kulcsokat is. Anyaghiány miatt Azóta hónapok múltak el, s az ígéret csak ígéret maradt: sok keserűséget, reménytelenséget okozva a várakozóknak. A ház ugyan áll a Fáy-lakótelepen, de hogy mikor vehetik birtokukba a tulajdonosok, arra még a 'tanácson sem tudnak választ adni. Miért késik az átadás? — tettük fel a kérdést az építővállalat: a SZÁÉV illetékesének. — Anyaghiány hátráltatja a munkát — tudtuk meg Seres Antaltól, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki ' igazgatóhelyettesétől. — Ez a négy emeletes ház ugyanis nem a megszokott lapos-, hanem magastetővel készül. Ehhez pedig sok faanyagra és persze cserépre van szükség. A tető- szerkezet építését tavaly szeptemberben kellett volna indítani. Mivel a faanyagot és — hosszas sorban állás árán! — a cserepet is későn kaptuk meg, ezért csak októberben kezdhettük el a munkát. Rosszul kalkuláltak — Sajnos azóta sem haladunk folyamatosan. Egyrészt a nagy. hideg miatt, másrészt pedig mert még mindig nem kaptunk meg minden szükséges faanyagot a FEFAG hadháztéglási gyárából. Napjainkban közhely az építőanyag-ellátás gondjairól beszélni, melyek a magánépítőket és a nagyvállalatokat egyaránt sújtják. Vajon kik és hol követték el a hibát Nyírbátorban, aminek következményei családok tucatjainak okoznak bosszús heteket, hónapokat. Mennyiben felelős a tanács, amiért — talán elhamarkodottan — kijelölte még novemberben a vevőket a lakásokra. (Hiba volt, amiért megbízott az építőkkel kötött szerződésben?) A SZÄ- ÉV — ha vállalta a november 30-i átadást — köteles lett volna azt megtartani. Az anyaghiány, sajnos, jogos indok a késésre. Ám a sorozatos határidő-módosítások az építkezéseken arra figyelmeztetnek,, hogy aki épít, annak be kell kalkulálnia azt is, hogy esetleg nem kapja meg időben a kért anyagokat. S mennyiben felelős az építőipar, amely szállítana ugyan többet is — ha tudna... Költözés következik Nyírbátorban „csak” egy részhatáridő csúszott el. A SZÁÉV tájékoztatása szerint februárban 20, márciusban és májusban pedig 10—10 család költözhet be a. Fáy utcai házba. Hatvanhat lakásos épületről lévén s2ó a többi tulajdonos legkésőbb az első fél év végéig megkapja a kulcsokat. S ha ez valóra válik, akkor késés — elvileg! — nem történt, hiszen a ház teljes átadását június végére vállalták az építők. Mindez sovány vigasz a november óta várakozó családoknak ... Az oldalt összeállította: HÁZI ZSUZSA Még az idén Újabb telkek építkezőknek Már készül a Mártírok útja térségében kialakuló utcahálózat terve a Nyírtervben. Az első félév végére kapja meg a tervet á város, amely alapján még az idén telkéket osztanak ki családi házak építéséhez. Az építkezésék várhatóan jövőre kezdődhetnek a Mártírok útja környékén. Január, február ... Télvég a városközpontban. (Jávor László felvétele) NYÍRBÁTORBAN áaBBiiiiaíÉBa a ■(■■■■■■■■■■■■■■aaaaBBBBBaaaBBBBBBBaBBBiianBBiiiiBiiaBBBBBif ■■■■■■■ ■sBnaaaBBaBBBBa»»».......
