Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-06 / 30. szám

1985. február 6. Kelet-Magyarország 3 Szabadlistán Voltak olyan emberek, akik senkinek sem kellet­tek. Mindez a közelmúlt­ban a varsánygyürei Tisza Termelőszövetkezetben esett meg, amikor átszervezték az irányítást. Főágazatokat hoztak létre, nagyobb anya­gi érdekeltséggel. S rögtön kiderült számos helyen, hogy kisebb létszámmal is eleget tudnak tenni a fel­adatoknak. Másutt viszont \ megkapták a hiányzó mun­káskezeket. Végül is a „szabadlista”, vagyis az a megoldás, hogy egyes (korántsem jól dolgo­zó) emberek munkájára egyik főágazat sem tartott igényt, valamiféle minősí­tést is jelentett. Azonban ezek az emberek sem ma­radtak munka nélkül. Ott­honra ládaszegezést kaptak feladatul, egy tízórás mun­kanapot 70 ládával ismer­nek el. Erről érkezett egy pana­szos levél szerkesztőségünk­be. Az írója férje nevében kifogásolta, hogy az elszá­molás döcögősen halad, egyik helyről a másikra kül­dözgetik. Mint kiderült, a korábbi rossz gyakorlatot akarják felszámolni, régeb­ben ugyanis havonta egy­szer igazoltatták az elvég­zett munkát, s ennek ellen­őrzése meglehetősen bizony­talan volt. Most viszont át­tértek a heti munkaigazo­lásra, ami az érintett ága­zatvezető feladata. Dicsérendő a szövetkezet gyakorlata, hogy még azok­nak is munkát ad, akik al­kalmazottak, s nem éppen jó munkájukkal jelesked­tek eddig. Azok, akik „sza­badlistára” kerültek, egy­ben figyelmeztetést is kap­tak: nem szívesen választ­ja őket senki, mert nem bíznak meg munkájukban. Nyilván nehéz ezt belátni, könnyebb panaszkodni, vá­daskodni helyette, de az sem árt, ha elgondolkodnak az érintettek: a munkához nem csak és nem elsősor­ban jogok járnak, hanem vannak kötelezettségek is, amelyeket előbb jól kell teljesíteni ahhoz, hogy utá­na kérni avagy követelni lehessen. / Li. B.------—----------------------------­Munkásgyűlésen a vezérigazgató Január végén munkásgyű­lést tartottak a fehérgyarma­ti MEXRIPOND Mechanikai Mérlegek Gyárában, ahol ta­lálkozott a gyár munkáskol­lektívájával dr. Mészáros Lajos vezérigazgató is. Az 1984. évben elért ered­ményekről Papp László gyár­igazgató tájékoztathatta a dolgozókat: a 126 millió fo­rint árbevételi tervet túltel­jesítették, amiből több mint 70 millió forint az export, s ez 40 százalékos növekedést jelent az előző évihez. A gyár szép fejlődési tett a korábbi évekhez viszonyít­va. A termelési eredmények nőttek, ugyanakkor jelentő­sen csökkent a pótmunka­felhasználás és a selejt is. Amil985-öt illeti: a csehszlo­vák piac több, mintegy 800 állatmérlegei igényel. Az el­múlt évben meghonosított új közúti hídmérlegcsaláddai is betörtek a cseh piacra, mely- lyel igazolták a gyarmatiak, hogy az új meghonosítására is képesek. A dolgozók észrevételei be­épülnek az 1985-ös év felada­taiba. Ebben az exporttervek teljesítése, a készletszint csökkentése, a tartalékaikat- rész-gyártás gyorsítása, a mi­nőség javítása, s a szállítási határidők tartása egyaránt helyet kapott. A gyár tovább­ra is igényli a VGM-ek te­vékenységét. Veress László főmérnök és a műszaki kollektíva az ön­költség csökkentését, a nagy sorozatú gyártás jobb félté­Mérleggycrt mérleg Gyártmányfejlesztők munka közben. teleit és a gazdaságosság nö­velését szorgalmazták. Jelen­tős tartalékként említették az újításban és a műszaki fej­lesztésben még rejlő lehető­ségeket is. A munkások egyetértettek azzal, hogy szigorítani kell a munkafegyelmet és a techno­lógiai fegyelem maradékta­lan megtartásával magasabb szinten kell előállítani a ter­mékeket. Tudják, a tervezett 3—7 százalék közötti bérfej­lesztési lehetőség elérése a dolgozók jó munkáján alapúi. Az érdekeltségi rendszer át­alakításával, a differenciált mozgóbérekkel ösztönzik a minőségi munkát. Szükség is lesz erre, hiszen a januári nagy hideg itt is akadályoz­ta az indulást. A vezérigazgató elismerte és megköszönte a gyár dol­gozó kollektívájának tevé­kenységét, egyúttal tájékoz­tatta őket az egész vállalat 1984. évi eredményeiről és az 1985. évi feladatairól. (molnár) Foldszeretet, szorgalom A nagyecsedi „titok” — Számadás egy eredményes ívről Zárszámadás előtt keres­tem Mészáros Gábort, a nagyecsedi Rákóczi Termelő- szövetkezet elnökét. Kíván­csim arra, hogy vajon mi­lyen gondolátokká 1 készül a három hét múlva esedékes eseményre. Nehéz év után — Néhány évtized alatt megszületett ez a falusi ün­nep. Ugyanakkor hagy te­gyem hozzá, hogy nagyon el­rontanánk valamit, ha ezt csak ünnepnek tartanánk. Ez mindenképpen megméretés. A tagnak arról, hogyan dol­gozott, a vezetőnek arról, ho­gyan tudja, érti a szakmáját. A közösségnek pedig olyan, mint a tükörbe nézés. — Bebarangoltam Nagy- ecsedet. A nagyközségben így zárszámadás előtt jó a han­gulat. Mindez egy nagyon nehéz év után... • — Végleges mérlegünk még nincs, de mi itt nyolc- és tízmillió forint közötti eredménnyel zárjuk 1984-et.---------------------------------------^ Figyelemmel arra, hogy ne­héz év volt. er azt'hiszem, jó eredmény. Olyan, amiért na­gyon meg kellett dolgoznunk. 1978 óta vagyok itt, de nagy­ecsedi vagyok különben is. Most már hosszú évek óta, mindig nyereséges a koráb­ban sorozatosan veszteséges tsz. Hagy mondom el itt, hogy én az eredmények egyik magyarázatának min­denképpen az ecsedi ember földszeretét, szorgalmát mon­danám. Ezt azért hangsúlyo­zom, mert éppen most a zár­számadások idején el kell mondani, hogy sehol sem egy ember csinál jó vagy gyenge szövetkezetei. Ez mindenkép­pen csapatmunka. H a Krúdyt olvasom, igen hamar eltéved a szemem a sorok ba­rázdáin. Gondolataim út­ra kelnek, vele sétálnak a hangulatos régi budai ut­cákon, vagy utána erednek az éjszaka lámpással su­hanó, vállukon jótékonyan rejtő köntöst viselő szép asszonyoknak itthon, Nyír­egyházán, a még azóta is földszintes városrészekben. Szindbádról az ízek és szí­nek tobzódása jut eszembe, az étkekről meg — ideje lé­vén — a farsangi fánk. A farsangi fánk, amelynek il­latosán párolgó szalmapu­ha belsejében olyan ízek rejteznek, mint amilyen sza­vak a legveszedelmesebb korban leledző asszonyok fülében —, hogy továbbra is annál az embernél ma­radjunk, aki írónak szüle­tett és semmi másnak ... Farsang volt akkor is, amikor megboldogult egye­temista koromban — rá­adásul éppen az elején, gó­lyaként — hárman, barátok elmúlt időkre emlékeztünk. Egy nagyon szép lányra, Mátészalka legszebb haja- donára, és bánatosan is­mertük be egymásnak, hogy külön-külön valamennyien halálosan szerelmesek vol­tunk belé. Mi mindent sut­togtunk volna a fülébe, pá­rolgóit az emlékezéstől szal- mapuhavá lényegült agyunk. A kamaszból még alig át­minősített legények zafto­sabb vágyainak felemlíté­sétől eltekintve maradjunk annak kifejtésénél, amit belesuttogtunk volna a már említett rózsaszín gyöngy­házkagylóba. Sőt még ezt is az olvasó — remélhetőleg Krúdyn művelődött' — fan­táziájára bízzuk, kiemel­jük viszont azt, hogy „sut­Farsangi Demalgon togtunk volna”. Mert mint ahogy vannak el nenj csó­kolt csókok, léteznek el nem suttogott bókok is. Még csak szót sem váltott a kökényszemű bálvánnyal ugyanis egyikünk sem. Ezt a szomorú tényt va­lahogy kerülgettük az én Csaba és Béla barátommal, de ez csak „ideig-óráig” si­kerülhetett — ismét klasszi­kust idézve. Az első vizs­gaidőszak tombolt akkor, engem kémiából akartak éppen aznap . kirúgni, majdnem sikerrel — egy­szóval mindhárman elég­gé magunk alatt voltunk. Kifogytak a jelzők a gyö­nyörű lány dicséretére, egyi­künknek megfájdult a feje, és megkérdezte: nincs egy Demalgonotok? „Demalgon!” sóhajtott Béla, azt hittem az ő agya is sajog. „Istenem, mennyi Demalgont megvet­tem a patikában, ahol ő dolgozott, hogy láthassam”, folytatta. Megfeledkeztünk a fejfájásról, mert Csaba kijelentette, hogy az An- tineuralgica olcsóbb. Mar­haság, mondtam, mert elég volt megkérdezni, hogy van-e inzulinfecskendő, azt úgysem tartottak. M égis a Demalgon ma­radt meg az emléke­zetünkben. Olyany- nyira, hogy egykori titkos szerelmünk neve az idők során . Demaigonná „szé­pült”. Emlékszel Demal- gonra? így kérdezte Bé­la, amikor egyszer otthon sétáltunk a szálkái utcá­kon. Nézegettük az átfor­málódott várost, ahol alig igazodunk már el. Hogy­ne emlékeznék, gondoltam, szótlanul ballagtunk to­vább az emlékek gyön- szép leány, fűzöm most to­vább az emlékek gyön­gyeit. Éltél volna Krúdy- nak, mazsola lennél egy foszlós túrós bélés össze­boruló porcukros frakk- szárnyai között^ és nem egy fájdalomcsillapító, aki­nek emlékezetébe belefáj­dult a feje három egykori imádódnak egy régi farsan­gi éjszakán. Esik Sándor Megszült 8 fluktuáció — Manapság divat panasz­kodni. Hivatkozni időjárásra, gazdasági szabályzókra. Mi magyarázza viszont az ered­ményeket? — Csapattag a szorgalmas ecsedii ember és éppen úgy csapattag valamennyi kö­zépvezető, vagy a 28 felső­fokú képesítésű vezető. Hogy ■mást ne mondjak: 1978 óta szinte alig volt változtatás a vezetők körében. Beosztások változhattak ugyan, de a bri- gáüvezetői szintig, vagy on­nan tovább is éveik óta együtt dolgoznak az emberek. Ez óriási előny. 1978-ban nagyon gyenge volt az ecsedi Rákóczi. Ak­kor bátorság kellett ahhoz, hogy valaki idejöjjön. Most? — Most letelepedni akar, aki hozzánk jön. Tény, hogy nagyon nehéz körülményiek között kezdtünk. Akkor 100 ■millió forint volt a termelé­si értékünk. Ez most 330 millió forint lesz. Akkor na­gyon sok támogatást kap­tunk a községtől, a járástól és la megyétől. A dolgunk az volt, hogy ezt valamiképpen, megszolgáljuk. A növényter­mesztés példáját mondom: idén 6,7 tonna volt 'a kuko­rica, 4,5 tonna a búza, 2,5 tonna a szója átlagtermésünk hektáronként. Mind a három adat rekord a termelőszö­könyvtárban tájékozódhat­nak. Bár a könyv, az olvasás az utóbbi években a tévé előre­törésével sokat veszített nép­szerűségéből, mindig lesz és újrateremtődik azoknak a tá­bora, akik az írott szó vará­zsát megízlelve rendszeres olvasókká válnak, vagy azok maradnak. Nagyvárossá ter­jeszkedő megyeszékhelyün­kön a legszínvonalasabb köl­csönzést, könyvellátást, az olvasótábor gyarapítása ér­dekében kifejthető legjele­sebb propagandát elsősorban a központi könyvtártól vár­juk. Ezt a várakozást a me­gyei könyvjár érzékeli és igyekeznek olyan programok­kal is újabb híveket szerez­ni az értékes olvasmányok­nak, mint a könyvek megsze­rettetését is szolgáló kiállítá­sok különböző írók, költők műveiből, vagy képzőművé­szeti bemutatók, irodalmi műsorok, ankétok. Egyre nő viszont a lakóte­rületi fiókkönyvtárak szere­pe, jelehtősége és népszerű­sége is. Kényelmesebb a kö­zeli könyvtárból kölcsönözni, közelebb van a lakóterületi gyerekeknek is, ha egy-egy foglalkozásra kíváncsiak. Több adat igazolja, hogy azoknál a fiókkönyvtáraknál emelkedett ugrásszerűen a beiratkozott olvasók 'száma, ahol sikerült a könyvekhez méltó körülményeket terem­teni. A berendezés, az épü­let, a könyvtáros felkészült­sége mellett ilyen szempont: figyelembe veszik-e a nyitva- tartásnál azt, hogy a köny­veket dolgozó emberek köl- cSönzlk, akit ehhez csak munka végeztével jutnak hozzá. Ezért is üdvözlésre méltó az a tény, hogy a leg­több helyen este fél hétig várják a könyvek barátait. be. nekünk eddig hoztak, amit ezen nyertünk, azt folyama­tosan a gazdaság fejlesztésé­re fordítottuk, Fél lábon áll­ni nem lehet egy gazdaság­nak. Miég úgy sem, hogy egy ágazaton belül mindent meghatározó módon egy ter­mék, egy növény, egy állat legyen a legfontosabb. A gaz­daságot egészében kell látni. Ehhez hozzátartozik, hogy liátni keli a gazdaságot kö­rülvevő közeget is. Azt a bi­zonyos közgazdasági környe­zetet, amiben élünk. Egy ter­melőszövetkezet szervezett egység, amiben mindenkinek megvan a maga feladata., dolga. Amíg tervezzük eze- iket a feladatokat, addig egy dolgunk lehet: őszintén meg­beszéljünk minden gondot, temet, lehetőséget. Hangsú­lyozom, hogy amikor végre­hajtunk valamit, akkor már a végrehajtás a kötelező. Én ezt értem demokratizmus­nak. — Ezért is szeretem a zár­számadásokat. Egyféle közös megméretés ez, és a tervezés a holnap fóruma isi Olyan mintha az ember menne az úton, és körülnézne egy-egy kilométerkőnél. Hogy most mit láthatunk? Egy megvál­tozott életformájú községet, ahol az erősödő ipar miatt is szívesen megmaradnak a fia­talok. Látunk egy fejlődő nagyközséget, és persze a magunk szövetkezetét. Nyil­vánvalóan látni kell azt is, hogy mi minden lesz nehéz az idén. Azt, hogy hasonló eredményt produkálni csak még jobb munkával tudunk. Ugyanakkor azt is, hogy minden gazdaságnak voltak és vannak tartalékai. Ezeket kell megtalálni. Bariba Gábor Felsjíto siateoport Jó piacot jelent Kísvár- da köseiségc & kékesei Új Élet Termelőszövetkezet ipari szolgáltató csoport­jának. A nyolcvanfős bri­gád tavalyi legfontosabb munkái között megemlít* betű a városi tanács, a gimnázium, a VSZM szol­gálati lakásai, a szociális otthon és a dohányipar epiileteinek rendbe hozá­sa. Természetesen Kék­esén is ok végzik az épí­tési, felújítási és karban­tartási munkálatok, zömét. Tevékenységűket dicséri nyolc magánlakás felépí­tése, és ■•itt. sskoia új tocro- íás megvalósítása, amellyel három új tantér­nél vehették birtokukba áss apróságok. A megye egyik legki­sebb termelőszövetkeze­tének igen sokat jelent ez a szolgáltató szakcsoport, hiszen a sovány földek jö­vedelmét, amely szintén szűkösnek nevezhető, jól egészíti ki tevékenységük, amely tavaly például 16 millió forint értéket tett ki, és ezen belül a tiszta nyereség 1,2 millió forint­ra rúgott. Az építkezése­ken dolgozóknak ráadásul' állandóan van munkájuk egész évben, amely a me­zőgazdaságra egyáltalán nem mondható el. Meg­rendelésekkel az idén is megfelelően el vannak látr va, és tevékenységi körze­tük egyre szélesedik. Sok változtatással kezdő­dött meg az új esztendő a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtárban. Ezek egy része beiső, szervezeti jellegű, a„ nagyközönséghez csak közvetve jut el a vára­kozások szerint a korábbiak­nál is színvonalasabb szol­gáltatások formájában. Van­nak azonban olyan új intéz­kedések is, melyekkel az ol­vasók közvetlenül találkoz­nak. A központi könyvtárban a legszembeötlőbb módosítás a szerdai nyitvatartási rend megváltoztatása, ezen a na­pon a kölcsönzőben és a gyermekrészlegben is csak délután kettőtől fogadják a látogatókat, hétfőn egész nap nyitva tartanak, reggel ki­lenctől este hétig. Az idén, a nemrég át­adott örökösföldi könyvtár­ral együtt már a megyeszék­hely tíz különböző pontján várják a fiókkönyvtárak a környező lakóterület olvasóit. Változott a fiókkönyvtárak nyitvatartási rendje is, ami­ről a környék lakói a hely­színen, vagy a központi vetkezet életében. Egy adat laz állattenyésztésből: idén 5800 liter tej az egy tehénre jutó fejésii átlag. Általában jók, a kedvezőtlen adottságok ellenére a gazdasági mutató­ink. Persze ezt meg kellett alapozni. Ehhez olyan szak­emberek kellenek, akik nem­csak térképről ismerik a te­rületét, olyanok, akik szere­tik ezt a munkát. Két lábon állni — A melléküzemágak? — Amit a melléküzemágak Áz írott szó varázsa Nyitottabb fiókkönyvtárak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom