Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-25 / 46. szám

1985. február 25. Kelet-Magyarország 3 © KÉRDÉSEIRE l'jlMliil Diczkó József, a nyíregyházi lakásszövetkezet elnöke A Május 1. tér 11. szám alól kérdezik: miért nem fizetik vissza a jogtalanul felszámolt lépcsőházi fűtés díját? — A bíróság jogerős íté­lettel kötelezte a távhőszol- gáltató vállalatot a költség visszafizetésére, ám ezt a mai napig nem kaptuk meg. Ezért kezdeményeztük a végrehajtást. A visszatérítést követően a pénzt felosztjuk a lakók között. Több lakóépületben a garázs- tulajdonosok műhelyeket ren­deztek be, s a közös költség terhére mossák sokan kocsijai­kat is. Mit tesz a szövetkezet ezek megszüntetésére — kérde­zik a Kossuth út 59., illetve a Kórház út 11. szám alól. — Ha az ilyen tevékenysé­get a szövetkezetnek beje­lentik, azonnal intézkedünk, sőt a többletenergia-költsé­get is megtéríttetjük. Az épület-, illetve a házbizott­ság kérésére a garázsokat külön villanyórával látjuk el, így az ebből eredő gon­dok megszűnnek. A lakóépü­let előtt kocsit mosni sem szabad. A fűtési rendszer karbantar­tása házon belül a szövetkezet feladata, de ilyen tevékenység­ről ritkán hallunk — teszik szóvá a Garibaldi út 20. számú ház lakói. — A lakóépületek fűtési rendszerét a lakásszövetke­zet karbantartó részlege üzemelteti. Minden évben felülvizsgáljuk a rendszert, s a házbizottságoktól az in­dokolt karbantartási mun­kákat kérjük megrendelni, egyben javaslatot teszünk a meghibásodott alkatrészek cseréjére. A szövetkezet la­kóépületeiben a berendezé­sek jól működnek, ezt iga­zolja, hogy az idei hosszú télen sem voltak különö­sebb panaszok. Gondok a fűtési rendszer végpontjain keletkeztek és azokban az épületekben, ahol a kivite­lezés során a szigetelési munkákat nem megfelelően végezték el. A Korányi Frigyes út 38. alól kérdezik: miért kell a házgyári lakások után is annyi felújítá­si alapot fizetni, mint a ha­gyományos épületekért, hiszen itt külső felújításra nem lesz szükség. — A felújítási alapot az épületek berendezéseinek színvonalától függően ha­tározzák meg a jogszabá­lyok. Így a felvonóval ren­delkező épületeknél négyzet- méterenként 1 forinttal töb­bet kell fizetni. A házgyári lakásokban a belső berende­zések —. a víz, a villany, a fűtés, a szellőzőberendezések, a felvonók — cseréje, fel­újítása magas költségekkel jár. Ezt igazolják a tetőfel­újítási költségek is. A tagok által fizetett felújítási alap csupán arra elegendő, hogy 30 százalékos saját erővel rendelkezzenek a felújítási hitel felvételéhez. Szövetke­zetünknek az elmúlt évben 23, most 25 millió forint fel­újítási alapja van. Ezt az összeget valamennyi épület tagjainak hozzájárulásával lehet felhasználni. Lesz-e garázs a Szamuely té­ren, s ha igen, mikor? — kér­dezik az Árpád út 87. alól. — A Szamuely téren 130 garázs építési területe áll rendelkezésünkre. A tavasz folyamán újból kezdjük a szervezést, s erről tájékoz­tatni fogjuk az igénylőket. Ki lehet-e lépni a’ lakásszö­vetkezetből és kisebb szövetke­zetei alakítani? Ezek rugalma­sabban oldanák meg a felada­tokat — Írják az Oszőlő út 107. számú ház lakói. — A lakásszövetkezetből — csakúgy, mint bármelyik más szövetkezetből — ki le­het lépni. A szövetkezeti tör­vény, a szövetkezet, alap­szabálya erre lehetőséget ad. Többen nagynak tartják szövetkezetünket, olyannak, amelyik nem elég rugalma­san oldja meg a tagok prob­lémáját. Úgy vélik, hogy a szövetkezek nagysága miatt magas a fizetési kötelezett­ség. Szükségesnek tartom el­mondani, hogy a szövetkezet ilyen nagyságrendűvé válása tette lehetővé a költségek kedvező alakulását. Az elmúlt időszakban szö­vetkezetünk közel 10 mil­lió forintos állóeszközt ho­zott létre, amely rendelke­zésre áll az épületek üze­meltetéséhez. Kis szövetke­zetek erre nem képesek. Hogyan védik a tagok érde­keit? Kezdeményezett-e a szö­vetkezet bírósági eljárást — kérdezik a Korányi Frigyes út 22. alól. — Az elmúlt időszakban 22 épület 1195 családjának érdekeit képviseltük peres eljárásban. Ezek tetőbeázá­sokból, oldalfalbeázásokból eredő garanciális hibák vol­tak, amelyekben minden esetbem a tagság számára kedvező döntés született. A neoacid tetőszigetelési per­ben 1,7 millió forint érték- csökkenést fizetett a kivite­lező a szövetkezetnek. Rend­szeresen eljárunk a tagság megbízásából olyan kárigé­nyek érvényesítésében, ame­lyet a biztosító nem fizet meg, mert műszaki hiba mi­att keletkezett. B. J. A zt megszokhattuk már, hogy gyá­rainkban, válla­latainknál a munkahelyi ve­zetők rendszere­sen értékelik beosztottjaik munkáját. Fordított esetről azonban még ma is ritkán hall az ember. Pedig jó né­hány helyen dívik már me­gyénkben is ez a szokás amire rendelkezés van. Leg­utóbb például a szabolcsi nehézipar fellegvárában, a kisvárdai Vulkánban „ke­rült terítékre” a gyár há­rom első számú vezetője, értékelte múlt évi tevé­kenységüket a szakszerve­zet helyi bizalmi testületé. Figyelve a tanácskozást, nyugodtan írhatjuk: a tes­tület alapos, a részletekre is kiterjedő munkát vég­zett, nem hallgatva el az első számú vezetők esetle­ges hibáit sem. A napos ol­dal: javult az anyagellátás, a korábbinál jobb nyereség- hányaddal rendelkező ter­mékek gyártására sikerült átállniuk, • kedvezően ala­kult a selejtarány, látvá­nyosan nőtt az export, s ezekkel párhuzamosan a Az igazgató bizonyítványa tervezettnél is nagyobb mér­tékben nyílt lehetőség a bérfejlesztésre — mind­ezekben nagy érdemeket szereztek a gyár első szá­mú vezetői. Van persze az ő munká­jukon is javítani való. A bizalmi testület például szi­gorúbb ellenőrzést vár tő­lük, legyen az munkafegye­lem, anyagfelhasználás, munkaerő- és költséggaz­dálkodás, műszaki fejlesz­tés. S ha marad energiájuk — már pedig kell hogy ma­radjon! — fokozott figyel­met kell fordítaniuk a szak­munkás-utánpótlásra, hi­szen a gyár generációváltás előtt áll. Végighallgatta a bizalmi testület beszámolóját Her- czeg Károly, a vasas szak- szervezeti főtitkára is, aki egyebek mellett az iparban megkezdett demokratizálási folyamat gyorsítására és ki- szélesítésére hívta fel a fi­gyelmet. Mint mondotta, még néhány évvel ezelőtt is szinte elképzelhetetlen volt az, hogy egy gyárigazgatót vagy főmérnököt ilyen szé­les, szakszervezeti plénum előtt állítsanak kétkezi munkásemberek „össztüze” elé. Természetesen nem te- temrehívásról van szó, ha­nem arról, hogy közösen beszéljük meg a közös dol­gainkat. S ez a folyamat még ko­rántsem a vég, sokkal in­kább a kezdet. Ha belegon­dolunk, hogy szinte napo­kon belül új irányítási 'for­mákat honosítanak meg hazánk seregnyi ipari üze­mében, láthatjuk, a kisvár- daihoz hasonló események tulajdonképpen csak az el­ső lépések. Ám jelentősé­gük nagy, különösen azo­kon a helyeken, ahol nem­rég önállósították magukat, s ahol hamarosan áttérnek az új irányítási formákra. Mert itt már nemcsak di­csérni, vagy szidni lehet az igazgatót, főmérnököt, ha­nem — például a vállalati tanács tagjainak — egyene­sen kötelessége lesz bele­szólni az irányítás kérdé­seibe. Ha azt akarják, hogy választóiknak, társaiknak az érdeke a korábbinál jobban érvényesüljön. Tagadhatatlan, nagy fe­lelősséggel jár mind az ön­állóság, mind a megválto­zott irányítási módszer. Szemléletes példával élve: eddig az anyagyár, az igaz­gató tartotta az emberek fölé esőben az ernyőt. Ha elnézték a felhők járását, többnyire ők lettek vizesek. Ezentúl azonban a többiek sem igen viszik el szára­zon. Összehangoltan kell tehát kezelni azt az ernyőt, s figyelni a meteorológia jelzéseire. Persze, nemcsak azokra. Sőt...! Balogh Géza Ha leszakad, mi lesz véle...? „Borítékolnak77 egy számlát Beomlással fenyeget a Nyíregyházi Városmajori Mű­velődési Ház nagytermének mennyezete — adtuk hírül de­cemberben, amikor kiderült, hogy életveszély miatt be kellett zárni az egy-egy nagyobb rendezvényen vagy mo­zielőadáson 2—300 embert is befogadó helyiséget. — Mintha csak jégrianást hallottam volna — kezdi a történetet Gere János, a művelődési ház igazgatója. — December 15-én, szomba­ton dolgozni jöttem be. Ha­talmas reccsenés állított meg az ajtóban, a nagyteremből hallatszott. Mikor benyitot­tam, annyit láttam, hogy kissé meghajlott a mennye­zet. A plafont borító lambé­ria miatt nem lehetett tud­ni, mi is történt valójában, de rosszat sejtettem, így az első munkanapon, tehát hét­főn beszóltam a művelődési központba, intézkedjenek. ELŐBB A BIZTONSÁG Másnap már kint volt a Városmajorban a kivitelező, a KEMÉV igazgatója, aki maga kapaszkodott fel a lét­rára, s araszolta végig a ter­met, a baj oka után kutat­va. „A legfontosabb, hogy minél hamarabb biztonság­ban legyen az épület; vizs­gálódni aztán is ráérünk” — döntött Kerekes Imre, és a KEMÉV munkásai napok alatt lebontották az álmeny- nyezetet, majd gondosan aládúcolták a tetőt. — Eközben derült fény arra, hogy a mennyezet 12 paneljából 4 megroppant, egy helyen be is szakadt a beton. Talán gyártási hi­ba ...? — morfondírozik Gere János. — Rágondolni is rossz, mi történt volna, ha nem hallom meg a zajt, A Nyíregyházi Konzervgyár nyerte el egy osztrák cég pályázatát, amelynek tétje egy automata gépsor megvá­sárlásának lehetősége. A több tíz millió forint értékű üz­letkötésről a szerződést a na­pokban írta alá Budapesten Dienes Barna, a gyár fej­lesztési osztályvezetője. Az íróasztalon angol nyel­vű szakmai folyóiratok, a fa­lon újságkivágások: az MNB legfrissebb deviza-, az Álla­mi Fejlesztési Bank kötvény- árfolyamai, egy diploma az USA-ból Dienes Barna szak­mai tanulmányairól — egy hónapot töltött ott néhány éve — és egy kis ostor, amit az osztály dolgozóitól kapott, amivel figyelmeztetik. Tizen­AHéT EMBERE nyolc éve jött a gyárba, vég­zettsége villamosmérnök, azóta a számítástechnikai rendszerszervezői oklevelet is megszerezte. Villamosmérnökökből, ve­gyészekből, élelmiszeripari szakemberekből álló team­et, („csapatot”) vezet, fel­adataik között jelentős helyet foglal el a kutatás, illetve a műszaki és gyártmányfejlesz­tés, mindig új megoldások ke­resése. Hogy ez milyen szem­léletet igényel, azt hosszan lehetne sorolni, Dienes Bar­na röviden így érzékelteti: — Lenni kell egy stratégiá­nak: olyan terméket gyárt­sunk, amit minden piacon el lehet adni, csökkenjenek az előállítási költségek és le­gyen jobb a minőség. Amellett tisztában kell len­ni naprakészen a nemzetközi gazdasági viszonyokkal, jó, ha van nyelvismeret, de a nyi­tott szem sem árt. Tudni kell például, hol, hová, mi­kor, milyen pályázatot érde­mes benyújtani. — Most például sikerült olyan osztrák céget találni, amelyik olcsóbb, mint koráb­bi Magyarországra szállító cég. Kedvezményes fizetési .feltételek mellett kapjuk a gépsort, még ki se fizetjük az árát — egyébként 18 millió shilling, több mint 40 millió forint —, máris megtérül. Mutassuk be a gépet is: konzervesüvegekre fedelet gyártó automatikus vonal. Bálában a lemez, a prés ki­vágja, a.vonalon megmunkál­ják, kiöntik gumival — és kész. A háziasszonyok számá­ra öröm, egyetlen csavarás­sal nyitható, zárható az üveg. A gépsor nyolcvanmil­lió fedelet gyárt évente, en­nek egy részét a gyár hasz­nálja föl, a többit értékesíti más konzervgyáraknak. Ez a team már sokszor bi­zonyította megújulási képes­ségét, számos ötletből szüle­tett a termelést gazdaságosab­bá tevő megoldás. Merre visz a jövő útja? Mostanában kü­lönösen ügyelnek a minőség- javító és önköltségcsökkentő tényezőkre, ami pedig a ku­tatási területet illeti: nyitnak. A konzervgyártáson kívül a sütőipari és az édesipari ter­mékek előállításával kapcso­latban is keresik a korszerű és gazdaságos módszereket. Persze nemcsak az irodában, hanem például Dienes Barna otthon, á családban, este, hét végén, olvas, tanul, be­szerzi az új információkat. Mert erre a napi nyolc óra munkaidő nem elég ... Baraksó Erzsébet s nem bontjuk le még idő­ben a lambériát... — Hol találtak helyet mű­vészeti csoportjaiknak, klub­jaiknak, a gyermekprogra­moknak, a mozinak...? PÓTOTTHONOK — Szerencsére itt van a közelünkben a 17-es, a 20- as iskola, a Váci Mihály di­ákotthon, ahol készséggel befogadtak minket. A kör­zeti pártszervezetnek pedig a Széchenyi István közgaz­dasági szakközépiskola adott ideiglenes otthont. A mozi­ról, a mozgásművészeti ok­tatásról és a német nyelv- tanfolyamról azonban egye­lőre le kellett mondanunk. Itt a művelődési házban is van ugyan még két kisebb helyiségünk, egy klubszoba és a könyvtár, de monda­nom sem kell, december de­reka óta ott is „telt ház” van... » — Mikor lehet vajon újra megnyitni a nagytermet? — Derűlátó vagyok, mert minden érintett részéről készséges együttműködést tapasztalok, tehát elképzel­hető, hogy már júniusban helyreáll a rend. Legrosz- szabb esetben a következő tanév kezdetére tervezzük a megnyitást — de jöjjön, nézzen széjjel. Állványerdő tartja á nagyterem mennyezetét, amely a feltámasztás óta is süllyedt valamelyest. EGYMILLIÓ IS LEHET... — Valószínűleg teljes fö­démcserére lesz szükség — véli az igazgató. — Amíg fagy, nem tudjuk a vizsgá­latot elvégezni, márpedig csak alapos mérlegelés után lehet dönteni arról, hogy a tervező, a kivitelező, a be­ruházó vagy a panelgyártó cég állja majd az építkezés minden bizonnyal borsos számláját. Nagyjából egy­millióba fog kerülni... Ad­dig „borítékoljuk” a cím­zettet. Egy darabig még téblábo- lunk az állványok körül, majd Gere János kulcsra zárja mögöttünk a siralmas képet mutató helyiség ajta-1 ját. Most veszem észre a ki­lincsre akasztott táblát: „Építési terület, idegenek­nek a belépés tilos!” Gönczi Mária SZERKESZTŐI OOOOOOOO m M egállt ennek a város­nak a fejlődése, erről is írhatnátok valamit, ha lesz egy kis időtök — mondja régi, kedves isme­rősöm a találkozás örömére, miközben a vasárnap reggeli hóesésben a Kossuth téri újságpavilonnál állunk sorba. Két irányba indulunk tovább, közben ott motoszkál gon­dolataimban, vajon miért gondolja, hogy megállt. Ta­lán divatból? Talán mert ré­gen volt hosszabb ideig tá­vol, s nem tűnik fel a vál­tozás? Érdemi azon elgondo.lkocL- ni, milyen Rgnn^eflén■ is • szünk summás megáTlapításo- ■ kát, ha ,a más dolgairól vagy éppen tágabb környezetünk­ről van szó. Én is szeretném természetesen, ha ismét olyan látványosan gyors ütemet venne Nyíregyháza fejlődése, mint például 1975 táján volt. Akkoriban ért be nagyon sok minden, az ötletes vá­rosrendezési terv, amelynek nyomán körutak épültek, megszépült, megújult a vá­rosközpont, s nem jött zavar­ba a városháza, amikor egy őszi napon telefonértesítés érkezett: épülhetne soron kí­vül vagy száz lakás, ha át tudnák adni év végéig ... Át tudták, ezért terebélyesedett olyan gyorsan a Szamuely la­kónegyed. Most — sajnos — egész évre kell számolni ilyen nagyságrenddel, s az év végi maradványok osztásánál sem érnek bennünket ilyen kellemes meglepetések. Éppen a múlt héten, a vá­rosi pártértekezleten hallot­tam, hogy az utóbbi öt esz­tendőben a központi hozzá­járulások, támogatások össze­ge 25—27 százalékkal csök­kent. A meglevő fejlesztési pénzek felhasználása is ne­hezebb a megkötöttségek mi­att, ráadásul az ellátással foglalkozó vállalatok beru­házási lehetőségei is csök­kentek — eleve szerényebb te­hát a terv. Emellett a város fejlődése, működése szem­pontjából halaszthatatlan, de tervben nem szereplő felada­tok is milliókat igényeltek, s ezekre valahonnan el kellett venni a pénzt. Ilyen például az új autóbusz-pályaudvar építése, az új szeméttelep kialakítása, az egy-egy ese­ményre gyorsan reagáló köz­érdekű javaslatok megvalósí­tása, vagy éppen egy iskola- épület éleveszélyessé nyil­vánítása. Az igaz tehát, hogy lelassult a város fejlődése. Nem fejező­dött be mostanra a városköz­pont rekonstrukciója^ mint ahogy azt évtizede számítgat- tuk. De azt sem kell elfeled­ni, hogy az idén záruló öt­éves tervidőszakban lett kész a művelődési ház, a színház, félig már „belakták” az új kórházi épületeket, megújult a Korona, átadták a színészla­kásokat, a Tudomány és Technika Házát, Nyíregyhá­zára vezették a Tisza vizét, lett több új ABC-áruház, gyógyszertár, újabb két nagy közúti csomópont épül. Tudom, ez persze néni vi­gasztalja az örökösföldieket, akiknek buszozni kell az élel­miszerekkel, vagy azokat a lakásra várókat, akik előtt lassan fogy a névsor. És sok más, megoldatlan feladat is van. Szerényebbel kell élnie a városnak is. Ám ez egyál­talán nem jelenti azt, hogy megállt az élet, csak éppen mi sem vonhatjuk ki magunkat a nehezebb gazdasági körülmé­nyek hatása alól. M. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom