Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1985. február 16. Házaspárok — kollégiumban Összeköt és elválaszt az ajtó: innen tőle az „egyenfo- lyosó’V hosszú, szürke, ugyanolyan, mint bármely más kollégiumé, s bár amerre nézünk, mindenütt a rend, a fegyelem, a biztonság jegyei, mégis csak amolyan „.kincstári” a hangulat — és azon túl: a boldogság birodalma. Kiisgyermekkacagás röppen át a szobán az ajtónyitásra — Szabó Diána láthatóan szívesen fogadja a vendégeket. Az imént érkezett haza édesapjával a bölcsödéből, s úgy látszik, nem ugrálta még ki magát eléggé, mert mint az eleven tűz, futkos, mászik, le a franciaágyról, fel a tanulószekrényre, egy, pillanatra meg-megbúvik apuanyu ölében, karjaiban. Igazi „kollégiumi gyerek”, egyetlen egyke, mindenki kedvence. Hozzánk is barátságosan közeledik az új játékával, amit fésűnek nevezett ki: — Majd téged is megfésüllek, jó? Kollégiumban — kisgyerekkel? Valóban ritkaságnak számít. Sőt, már az is feltűnő, ami a Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskola kollégiumában évek óta engedélyezett és természetes: házasságkötés után is itt lakhat az ifjú pár. Másutt még akkor sem engedik ezt meg, ha mindketten az adott .intézmény hallgatói,, itt mindegy, hogy a; hitves tanul, vagy dolgozik, együtt lehetnek kollégisták. Mindössze annyi a „megkülönböztetés, hogy az úgynevezett „dolgozó civil feleségek” többet fizetnek száz forinttal, mint a többiek — azaz hétszáz forintot — de ha az asszonyka tanul — az esetek többségében a tanárképzőn, ahol nem fogadják be őket — néki is csak hatszáz forint a térítése. Vendéglátóink: Szabó András és felesége is ezt a megoldást választotta, mert hamar kiderült, hogy a drága albérletet nem nekik találták ki. — Egyszobás lakásokért, igaz, főbérlő nélkül elkérnek 2500-tól 3500-ig. Ez túl sok a mi zsebünknek — magyarázza a férj. Így, pár négyzetméteren, itt a kollégiumban rendezkedtek be. Előbb ketten... — Tavaly még nem volt itt Diácska — mondja a mama — Mivel ő az-első lányunoka a csalódban, rajonganak érte, eddig a nagymamánál volt. De nekünk nagyon hiányzott, rossz volt nélküle, hét végén mindig utazgattunk Tö- rölkszentmiklásra. Igaz, hogy egy kicsit szűkén vagyunk, de mégis együtt. Körülnézünk a mindentu- é egyszobás „lakásban”: pici előtér, amit függöny választ el az egyetlen helyiségtől — a bal sarokban a „konyha”, a jobb sarokban a rácsos kiságy a gyerekszoba, hátul a „dolgozó”, középen a nappali és a háló egyben. Szabó András másodéves repülőgépvezető szakos, Klári is másodéves a tanárképző főiskolán, földrajzot és népművelést tanul. Történetük igazi Rómeó és Júlia-eset. Egy szép, nagy szerelmet követő, arra épülő közös út, amelyen, mint mondják, sikerült megőrizniük kapcsolatukban a kezdet erős érzelmeit: „keményen” boldogok. Ez segíti tovább őket a nehezebb időkben. Napi gond például, ha Andrást a késő éjszakai órák is az Íróasztal fölé hajolva találják: azoknak a repülősöknek igen sok megpróbáltatást jelent a precíz szakrajzok elkészítése, akik „siÉs reggel, bármeddig tartott is a rajzolás, Diát vinni kell a bölcsődébe. Vagy ilyen tartós „ellenfél” Klári makacs betegsége, ami miatt annak .idején úgy döntöttek, inkább kimarad a gimnáziumból és összeházasodnak, de megtartják a gyereket. Az idő azt igazolta, nekik volt igazuk. Most, hogy a gyerek is itt van velük, teljesnek érzik az életüket, és a körülötte szükséges tennivalók mellett is, természetesen, igyekeznek eleget tenni fő feladatuknak, a tanulásnak. Klári tanulmányi eredménye kiváló: 4,75, Andrásnak éppen lehetne javítani, de amíg felül van a hármason, addig nincs probléma. És közben tervezgetnék, mi lesz a jövendő, — Itt nagyon jó a kollégiumban — mondja Klári — de éppen kiszámoltuk: hét éves házasok leszünk, amikor el kell innen mennünk. És akkor kezdjük a nulláról. .. De hogy ettől az ismeretlen jövőtől nem félnek, hanem egymásba kapaszkodva szembenéznek vele, azt a belőlük áradó harmónia, béke és derű sugallja. Amitől, úgy látszik: erejük megsokszorozódik. Kollégium: erről a szóról — pláne annak, aki sohasem volt kollégista, valami katonás fegyelem jut eszébe, kényszerű együttlét másokkal, alkalmazkodás, szabályok serege, amit csak megsérteni lehet. Megtudjuk azonban Bányász Jánostól, a kollégium igazgatójától, hogy a mezőgazdasági főiskola kollégiumára ezek egyike sem így illik, sőt, sokszor a bekerülő hallgató maga is meglepődik az itteni szokásokon. — Az első tanítási nap után még megkérdezik: mikorra kell visszajönni a kimenőről? Aztán meg az a baj, hogy túlságosan is „aklima- tizálódpak”. Nálunk nincs ilyen ellenőrzés, hiszen felnőtt emberekről van szó. Bármikor hazajöhetnek, a portás felzörgetése nélkül is, a szobáikban látogatókat fogadhatnak, a nem nyíregyházi hozzátartozók részére a vendékszobákat naponta 50 forintért vehetik igénybe, behozhatnak szeszes italt — szóval ilyen tilalmak nincsenek. Vannak természetesen alapvető dolgok, melyeket be kell tartani, vagy szükségesek a kollégiumi „tagság hoz”. Ilyen például, hogy a tanulmányi átlag nem lehet rosszabb 3 egésznél — korábban a 2,7 is elég volt. Vagy az, hogy a hallgatónak legalább egy közösségi tevékenységből részt kell vállalnia, ami lehet nyelvtanulás, különböző kulturális és sportprogram, múzeumbaráti kör, könnyűbúvári szakkör, néptánccsoport — és még sorolhatnánk több mint húsz félét, amiből a hallgatók tetszés szerint választhatnak. A főiskola hallgatóinak zöme, több mint háromnegyede kollégista. Kötelező a bentlakás a repülőgépvezetőknek, akkor is, ha az illető nyíregyházi, az ugyanis megengedhetetlen, hogy fáradtan szálljon fel a géppel, ezért nekik muszáj a pihenést a a felszállás előtt meghatározott időpontban megkezdeniük. A kollégium ügyeiben az ma” gimnáziumból jöttek. A Szabó-család úgynevezett kollégiumi bizottság dönt, óriási tehát a szerepe az önkormányzatnak, amit egyebek között az is érzékeltet, hogy a hallgatókból és tanárokból álló, jelenleg kilenc tagú bizottságban a kollégium igazgatója is egy csupán a tagok közül, így elvileg lehetséges, hogy a többség leszavazza. De erre nemigen szokott sor kerülni, mivel alkalom sem adódik ró, ugyanis a kollégiumban jónak mondható a viszony az oktatók és a hallgatók között: a hallgatók, cserében azért, mert a nevelők valóban felnőtt embernek tekintik őket, igyekeznek betartani a házirendet — ami szinte az egyetlen követelménye a kollégiumi polgárságnak. Bányász János hét éve „él együtt” a kollégisták örömeivel, gondjaival. Pedagógusként milyen úgynevezett nevelési problémákra figyelt fel, milyen esetek mondhatók tipikusnak? — A közelmúltban egy országos konferencia foglalkozott a kollégisták életmódjával, itt összegezték a legfontosabb problémákat: a kod légisták rendszertelenül étkeznek, sok alkoholt és kávét fogyasztanak, keveset alszanak és keveset mozognak. Nálunk is megtalálhatók a rendszertelen életmód jelei, amire sajnos hiába figyelmeztetjük a fiatalokat, hogy ennek a későbbiek folyamán, az idősebb korban jelentkeznek majd a következményei. Általában nem vacsoráznak ... A gyomrukon próbálnak sprórolni. Nem ritka az olyan eset, hogy valaki például kilenc ebédjegyet kér egész hónapra. Tizenkilenc— húsz évesek — hogy oldják meg az egész havi étkezést? Vacsorát általában nem igényelnek. Előfordul, hogy egy- egy hét végére nincs annyi jelentkező, akj miatt érdemes begyújtani a konyhában. — Korábban probléma volt: szabad-e alkoholt behozni? Vannak kollégiumok, ahol ez kifejezetten tilps. Itt a fiúk megkérdezték: és a gyomrunkban behozhatjuk? Kész. Nekik van igazuk. Vagy a másik: fogadhatnak látogatókat, s nemcsak a családtagokat. Természetesen lányokat is. Érdeklődtünk más felsőoktatási intézmények kollégiumaiban erről: most két szemlélet áll egymással szemben. Van ahol hallani sem akarnak róla, fel vannak háborodva, ott a hallgatónak marad a bokor. Tudjuk mi is, hogy nem kézfogósdit játszanak, de hát vannak itt 25 éves elsősök is. Azelőtt behozták a lányokat villámhárítón, tűzoltóiétrán. Sajnos, a magyar szexuális erkölcs olyan, amilyen — nálunk csak egy feltétele van a látogatásnak: be kell jelentkezni a portán, személyi igazolvánnyal, ami a távozásig ott marad. Nem leskelőd- ni akarunk, csak tudni mindenkiről, aki átmenetileg itt tartózkodik. Előfordult például, hogy egy fiatalember meg akart házasodni. Figyelmeztettük, hogy mielőtt ide érkezett volna, barátnője gyakori látogatója volt másoknak. Lehet, hogy egy rossz házasságot sikerült megelőzni, mert közben ő is rájött, mi az igazság. — Nevelési probléma: hogyan osztják be a pénzüket. Sokan nem tudnak bánni a pénzzel, nem elisszák, bár ilyen is van, hanem megveszik amit meglátnak. Aztán van, aki már szeptembertől egész éven át hátrányba kerül, csúszik a térítéssel. Időnként előfordul, hogy gond van a tisztasággal, ilyenkor például a rendszeres zoknimosásra megpróbálunk tapintatosan figyelmeztetni. És a legtipikusabb probléma: a nagy szabadságból adódó időzavar, ami rajzleadás előtt, főként ábrázoló geometriából szokott jelentkezni. Ide tartozik még a matematika és az orosz Ezért az újakat mindig figyelmeztetjük, a helyes időbeosztás fontosságára, ösz- szességében arra törekszünk, hogy átmeneti időre pótoljuk az otthont. Ezt a legtöbben megfelelő viselkedéssel viszonozzák. Nagyon szeretjük a házaspárokat, velük a világon semmi baj. • Jelenleg tíz házaspár lakik itt, hét harmadéves, két másodéves és egy most kezdő hallgató költözött be erre r> tanévre párostul, vagy éppé: gyerekkel. Bekopogtunk hozzájuk, akik még épp csak hogy megmelegedtek Nyír egyházán. Hajdú Sándor első éves mezőgazdasági gépésr, sziaikom, Hajdúné Dózsa Tünde kórházi ápolónő. Tűnd: épp az imént kelt föl, éjsza leás volt, Sándor pedig arrc beszél, milyen kanyargós út után érkeztek meg ide Tisza- cs egéről. — Az úgy volt — kezdi, nagy sóhajtással —, hogy először Debrecenbe jelentkeztem a Tóth Árpád gimnáziumba. De csak egy félévet bírtam ki, távol az otthontól, mivel akkoriban na gyón anyás voltam. Közelebb csaik szakmunkásképző intézetet találtam, azt elvégeztem, de nem elégített ki. Úgynevezett SZET-esként (szakmunkások továbbtanulási lehetősége egyetemen, főiskolán) kértem a felvételemet előkészítőre. Egy év alatt érettségiztem és most kerültem ide. Nagyon nehéz Már dolgoztam, s bár készültem idfe, egy kicsit elszoktam a tanulástól. Nekem, aki tíz éve egy szót sem tanultam, oroszul, azokkal kell állni a sort, akik most érettségiztek, és nekik kötelező az érettségin az orosz. Rá kell szánni a hétvégeket a SZÉT-esek- nék, ha talpon akarnaik maradni. Ezért is jó itt a kollégiumban, mert minden lehetőség adott a tanuláshoz, segíthetjük egymást. És nagyon jó, hogy feleségem ideköltözhetett, mert amelyik albérlet jó lett volna, azt háromezren felül kínálták, plusz a rezsi. Külön pedig semmi szín alatt nem mentünk volna.. Volt rá példa : B. Zs. aki itt lakott a kollégiumban, a felesége meg otthon, külön, a harmadik évire elvált. Szóval: sokkal jobb körülmények között lakunk, mint amire számítottam. Barátságos az otthonuk, kiét személynek, ha nem is ideális, de nagyon megfelelő. A férj 14.40-ért ebédet, 10.40- ér.t vacsorát kap a kollégiumban. Kár, hogy a dolgozó asszonyoknak ez a kedvezményes étkeztetés nem jár. Nincs Viszont okuk a panaszra: Sándor az állami gazdaságtól — ahol a végzés utáni három évre írta alá a „szolgálatot” — 4090 forint ösztöndíjat kap, Tündének pedig a legutóbbi elszámolásnál 4007 forint volt a borítékjában. Szépen kezdődik itt az életük a főiskolán. És akik már kifelé készülődnék? Zsenák Csaba és felesége az ország másik tvé- gébőt került ide, Győrből, illetve Sopronból. Ott Csaba akikor éppen egy francia nyelvű szaklap közleményét igyekezett nagy türelemmel megfejteni. Ha angolul volna, az már- könnyebben menne, de airró! a kérdésről, ami Klára asszony vacsorát készít őt a szakdolgozat megírásához most foglalkoztatja, csak francia nyelvű irodalmat talált. Készül tehát a szakdolgozat az óriási rajzasztalon, amitől a szobának olyan tudományos jellege lesz, de puhává teszik a „fészket” a felkötésre váró fonalak: a fiatal tanárnő kezemunkáját dicsérik azok a pulóverek is, amiket éppen viselnek. A kollégista életmód előnyeiről, hábrámylairói beszélve elmondják: szakmai szempontból sokkal jobb, ha nem a feleség a szobatárs, hanem az azonos tantárgyakat tanuló hallgatók lakhatnak együtt — úgy van kivel megbeszélni egy-egy vitás kérdést a tanulmányok- köréből. Mégis, az a tapasztalat, hogy akik megházasodtak, igénybe veszik ezt a lehetőséget a kollégiumban, és nem szakadnak el egymástól, nem korlátozzák a hétvégekre a találkozásit — Ügy vagyunk itt harmadik éve — szomorodik egy- egy pillanatra Zsenák Csa- báné — mintha valami láthatatlan kéz lebegett volna a fejünk fölött, és vigyázott volna ránk. Annál nehezebb elgondolni. hová vet bennünket a sors, hol fogunk élni ezután? Még azt sem tudjuk, hol Jesz Csabának az első munkahelye? Mindenesetre mindig szeretettel fogunk visszagondolni erre a kollégiumi „védőbúrára”. Srta: Bat k '< Erzsébet Fotó: J ávor László Apa és lány.
