Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

Pázmány Sándorral, a megyei tanács csoportvezetőjével Á tsz-zárszám adásokról Tisztelt Asszonyom! Nagyon szeretnék önnek igazat adni, panaszait jogosnak ítélni, segítséget nyújtani azok megoldásában, egyálta­lán: megnyugvással töltene el, ha sorsa jobbra fordulna. Szerlkesztőségünkhöz érkezett levele, annak hangja, -kétségbe­esést sugárzott, és néma segélykiáiltás- nak tűnt, de mint kiderült, nagyobb volt a füst, mint a láng. Panasza tény­leg létezett, de ahogy arra gyógyírt kért, azzal túllőtt a célon. Levelemben nem írom ide a nevét, és ■ azét a községét sem, ahol felkerestem, tudom, hogy akik ott voltaik, valameny- nyieri tudni fogják, kihez szólnak sora­im. Teszem mindezt azért, mert csinált így is elég bajt saját magának. Nem hi- . szem, hogy gondolta volna, mekkora hullámokat vet majd a tó, amelybe a követ dobta. Ha csak azt tette volna szóvá, hogy a tsz nem vitte el -az almá­ját az esztendő végéig, annak vezetője kizárólag ennek kimagyarázására lett volna kénytelen szorítkozni, amely mo­sakodás vagy eredménytelen lett volna, vagy nem. ön azonban megvádolt min­denkit, ismerőst, munkatársat, szomszé­dot és távolélőt. Felemlegetett rég el­múlt sérelmeket, leírt olyan feltételezé­seket, amelyekről később sem derült ki, hogy igazak-e, vagy sem. Egyébként nincs szerencséje, írnám, mert feles­legesen vádolt meg egy sor embert, hi­szen az almáját levele elküldése után két nappal elvitte a tsz Tuzsérra, de szerencséje van, mert megkapta az árát, mielőtt megjöttek volna a mínusz húsz fokos hidegek. Nincs szerencséje még­sem, mer-t lehet, hogy egy lottó főnyere­ményt is odaadott volna a beszélgetés helyett, amelyik a tsz-elnök, ön és jó­magam között lezajlott. Az alma már Vita tárgya is a-lig lehetett, azt azóta ta­lán megették a Szovjetunióban. A kí­nosabb az volt inkább, hogy előttem, az idegen előtt kellett végighallgatnia a tsz vezetőjének, az Ön szomszédjának (!) szemrehányásait. Csak igennel bólogat­hatott a kérdésre: ugye, hogy még szer­ződésed sem volt? X-nek sem vettük előre az almáját, pedig tudod, hogy a fia neves közéleti személyiség? Nem akarom elsorolni, mi mindenről esett még szó, azt kívánom, máris kez­dődjék meg a jótékony feledés. Semmi szükség nincs arra, hogy az indulat ha­raggá fajuljon. Egy községben, ahol mindenki ismeri egymást, ahol a vá- daskodók közös gyerekkort tudhatnak maguk mögött, és ezentúl is együtt kell élniük. Ezt a levelet is legszívesebben egy borítékba tettem volna, csak ket­tőnk között megtartva a véleményemet. Mégsem tettem, mert Önön kívül még nagyon sok emberrel szeretném tudat­ni, hogy sem a sajtó nyilvánossága, sem más szervek vélt, vagy valóságos hatal­ma nem áll kritikátlanul bárki megala­pozatlan panasza mellé. Akkor pedig különösen nem, ha érvek helyett vag- daikozás, a sérelemmel össze nem füg­gő emberek, tények soroltatnak fel. Félreértés ne essék! A Kelet-Magyar- ország eddig is, és ezentúl is minden olvasójának megvizsgálja a sérelmét, és mellé áll a jogos bajban. Ha ön írt ne­künk, akkor feltételezzük, rendszeresen olvassa lapunkat, sorainkra igazolást talál írásainkban. Nem segédkezünk azonban személyeskedésekhez, vádak felfújásához, jogtalan előnyök kijárásá­hoz történő asszisztáláshoz. Attól pe­dig külön óvunk bárkit, hogy baja kap­csán egész élete összes sérelmét felso­rolja, és boldog-boldogtalant a vádlot­tak padjára állítson. ön címet is adott a levelének: Mitér a pedagógus, ha X-ben él? Mint kide­rült, semmivel sem kevesebbet, mintha Y-ban, vagy Z-ben lenne pedagógus, vagy állampolgár. Ezért válaszoltam önnek nyílt levélben. Az almájuk mi­att egy-egy őszön tízezreknek fáj a fe­je, sokan közülük jogosan emelik pa­naszra a szavukat, de még közöttük is ritka aki rögvest társadalmi problémát próbál csiholni személyes megrövidülé­séből. Kár ezt cselekedni, mert így sem én nem tudok Önnek igazat adni, más sem ítéli jogosnak a panaszát, segítsé­get nyújtani pedig alig lehet, mint ki­derült, már nincs is szükség rá. Befe­jezésül megfordítom az ön levelének a kérdését: Mi a feladata a pedagógus­nak, ha X-ben él? Maradjunk annyi­ban, hogy nem a bajkeverés. Üdvözli: 0 Megkezdődtek a zárszámadások. Sza- boIcs-Szatmár megyében az elkövetke­zendő hetekben 122 mezőgazdasági ter­melőszövetkezet, két halászati termelő- szövetkezet és két SERKÖV von mér­leget az elmúlt évi gazdálkodásról. Me­gyei szinten miként értékelhető az el­múlt évi mezőgazdálkodás? — Kezdjük talán az 1984. évre szóló fel­adat meghatározásával. A megyei pártbi­zottság a mezőgazdasági termelés 2—2,5 szá­zalékos növekedését irányozta elő az elmúlt esztendőre. Ezt az üzemek együttesen jelen­tősen túlteljesítették, hiszen a termelésnöve­kedés közel 5 százalék volt. Növénytermesz­tésben, a napraforgót kivéve, valamennyi terméknél rekord született. Búzából 59 ezer tonnával, rozsból 16 ezer tonnával, kukori­cából 19 ezer tonnával, burgonyából 33 ezer tonnával termett több, mint egy évvel ko­rábban. Az almatermés kis mértékben, 20 ezer tonnával volt kevesebb. Q A mezőgazdasági termelésnek több ága van, a növénytermesztés sikerét leront- — hatja az állattenyésztés vagy más ter­melési ág eredménytelensége. Miként volt ez 1984-ben? — 1984. az állattenyésztés, illetve az álla- , ti termék-termelés tekintetében is kedvező­nek ítélhető. Annál is inkább, mert itt a terv a szintentartással számolt. Ezzel szemben a vágómarha és tojástermelés az előző évivel megegyező szinten történt, a tejtermelés vi­szont 4 millió literrel, á sertéshús termelés 9 ezer, a vágóbaromfi termelés 5 ezer ton­nával haladta meg a tervezettet. És ha már a növénytermesztésnél szóltam az ötéves terv első négy évéről, úgy itt is elmondom, az állati termék-termelésben is kedvező az átlagos növekedési ütem. Tejnél .0,8, vágó­marhánál 0,2, vágósertésnél 10,5, vágóba­romfinál 8,7 százalék. Nem számottevő, de kisebb visszaesés történt a tojástermelésnél. £ A tejtermelés növekedése meglepő, hi­szen a tehénállomány nem növekedett, de ugyanúgy meglepő a sertéshústerme­lés is, hiszen átlag 10 százalékos növe­kedés óriási szám. —Mindkét dologra van magyarázat. A te­hénlétszám nagyobb arányban a kis üze­mekben csökkent, nagy üzemekre ez nem jellemző. Általános viszont, hogy növeke­dett a tejtermelés, részben a tehénállomány összetételének vátozásával (közismert a ke­resztezés! tevékenység eredménye), másrészt a technológia korszerűsítése sem maradt eredménytelen. A sertéshústermelés növeke­dése egyértelműen utal a termelőt kedvet fenntartó, vagy növelő termeltetői, árpoli­tikai magatartásra. ^ A szövetkezeti gazdálkodásban az el­múlt esztendőkben jelentősen fejlődött a melléküzemági tevékenység. Tartott-e ez a folyamat 1984-ben is? — A melléküzemági vagy kiegészítő tevé­kenység tovább bővült a gazdaságokban. 1984. után ez a termelőszövetkezetek terme­lési értékének 27 százalékát tette ki. Muta­tós, nagyon szép szám ez, csakhogy nem ke­vés problémát jelent, ha azt is vizsgáljuk, miből tevődik össze ez a kiegészítő tevé­kenység. A 27 százalékból az ipari termelés részaránya, a kereskedelmi tevékenységhez viszonyítva alacsony. 7—10 százalék között mozog. Más szóval a termelőszövetkezetek a nagyobb értéket a háztáji és kisüzemű áru értékesítéséből realizálják és nem azzal, hogy ipari árut állítanak elő. Márpedig ez utóbbi lenne a jobb, a fontosabb, hiszen az ipari termelés nagyobb növekedése a foglalkozta­tási gondok megoldásában is segítene. 0 Viszont a háztáji termeltetésre, a ter­melés szervezésére, a megtermelt áru értékesítésére is szükség van. Vagy nem így gondolja? — De'igen. A háztáji része a nagyüzemi gazdálkodásnak, fejlődik. Ez történt az el­múlt évben is. A háztáji termelésre tovább is szükség van, de jó lenne, ha a tsz-ek ki­egészítő tevékenységében az ipar aránya ja­vulna. Q Az eddig közölt adatai igazolják a me­gyei pártbizottságnak a mezőgazdaság­gal kapcsolatos értékelését, miszerint az már teljesítette a VI. ötéves tervben meghatározott termelésfejlesztést. — Valóban így van. Naturális mutatókban a terv teljesült. Talán ezért is a megyei pártbizottság 1985-re, mint feladatot, a szán- tentartást jelölte meg. így van ez országosan is. A termelésfejlesztésben csak a növény- termesztésnél számolnak maximum 1 szá­zalékos növekedéssel. Ez sem lesz könnyű, ehhez is elengedhetetlenül szükség lesz egy az 1984. évihez hasonló kedvező időjárásra, a szabályozók körültekintő alkalmazására. „fiz elmúlt év eredményei azért is becsülésre méltóak, mert a termelőszövetkezetek az 1984-es gazdasági évet egy minden vo­natkozásában sikerteien év után kezdték, ükkor 35 termelőszövet­kezet zárt pénzügyi hiánnyal. Ez­zel szemben most 20 mezőgaz­dasági és két halászati termelő- szövetkezet lesz veszteséges.“ 0 Egy kissé előre szaladtunk. Már a fel­adatokról beszélünk, holott még nem tisztáztuk eléggé, hogy 1983-hoz viszo­nyítva, milyen évet zárhatnak a terme­lőszövetkezetek és ezzel együtt a me­zőgazdaság? — 1983. gazdálkodáserediménye átlagon aluli volt, az ismert okok miatt. A fő szere­pet az aszály játszotta. 1984. rekord. Szinte nem is reális az öszehasonlítás. De tegyük. A termelőszövetkezeti szektor termelési ér­tékét az elmúlt évben 11 százalékkal növel­te. Megközelítően ilyen arányban növeked­tek a termelési költségek is. Ezzel együtt a gazdálkodás eredménye 350 millió forinttal javult, vagyis az 1983. évihez viszonyítva ennyivel volt több a nyereség. Az eredmény javulásának alapvetően két forrása volt, 50 százalék az árbevétel növekedéséből, 50 szá­zalék az árbevételhez kapcsolódó árkiegé­szítésből származott. — Az elmúlt év eredményei azért is be­csülésre méltóak, mert a termelőszövetkeze­tek az 1984-es gazdasági évet egy min­den vonatkozásban sikertelen év után kezd­ték. Akkor 35 termelőszövetkezet zárt pénz­ügyi hiánnyal. Ezzel szemben most 20 me­zőgazdasági és két halászati termelőszövet­kezet lesz veszteséges. £ Tehát hiába volt összességében rekord évünk és növekedett megyei szinten az eredmény, húsz termelőszövetkezetnél nem használt. Mi az oka, hogy ked­vezzen bármennyire is az időjárás, né­hány gazdaság nem tud talpra állni? — Alapvető ok a kedvezőtlen termőhelyi adottság. Ebbe a kategóriába megyénkből 1984-ben 27 termelőszövetkezet tartozott. A kibontakozás nem könnyű, a témával a MÉM miniszteri értekezlet is foglalkozott.Ott sok­irányú intézkedésről történt állásfoglalás. Üzemi, megyei és országos feladatokat hatá­roztak meg. Példát is említek. Üzemi szin­ten a legfontosabb teendők: személyi felté­tel megteremtése, munkaszervezés, termék- szerkezet váltás, a munka minőségének ja­vítása stb. A sorrendet természetesen a he­lyi körülmények diktálják. A megyei feladat alapvetően az, hogy megteremtsük a terme­lőszövetkezetek eredményes működésének feltételeit. Pontosabban kívülről kezdemé­nyezzük az üzemi feladatok megvalósítását, segítünk elhárítani a termelést akadályozó gondokat, korlátokat. 4P Beszélgettünk eddig a termelésnöveke­désről, annak a nyereségre gyakorolt hatásáról, de végtére is mezőgazdasági üzemeink milyen hatékonysággal gaz­dálkodtak? — Ha 'az egész tervidőszakot tekintjük és a termelőszövetkezeteket vesszük alapul, akkor a hatékonyság javulása kedvező. Ék­re példa, hogy addig, amíg az üzemi terme­lési érték 11,9 százalékkal nőtt négy év át­lagában, az összes lekötött eszköz-értéknö­vekedés átlaga 5,4 százalék volt. Az- élő 1985. február 2.^^ munka ráfordítás növekedése 7,6 százalék volt, az élő és holt munka együttesen 5,7 százalék. Ez a tendencia 1984-ben is érvé­nyesült. Mindez örömünkre szolgálhat, de a számok mögött az is ott van, hogy az esz­közpótlás alacsony mértékben valósult meg és félő, hogy ez később visszahat a terme­lésfejlesztésre. Arra utal, hogy az utóbbi években visz- w szafogott volt a gépi beruházás, hogy a termelőszövetkezetek — főként 1983. után — fejlesztéshez nem rendelkeztek elég alapokkal. —Igen. Nem -volt beruházás, vagy leg­alábbis nem olyan mértékű, mint amilyen­re szükség lett volna. A megye mezőgazda- sági termelőszövetkezetei 1984-ben az előző évinek megfelelő nagyságrendben költhet­tek beruházásokra és ez nem volt sok. A rendelkezésre álló pénz közel negyven szá­zalékát építésre, 43 százalékát gépbeszer­zésre, a fennmaradó részt meliorációs mun­kákra költötték a tsz-ek. Az építés kapcso­lódott az állattenyésztés fejlesztéséhez, il­letve állati termék feldolgozásához, része­sült e beruházásból az ahnafeldolgozás, épültek gabonatárolók. A gépesítés fő célja a gabonatermesztés korszerűsítése volt. £ A termelésben elért eredményes mun­ka hatására hogyan alakult a termelő­szövetkezeti tagok személyes jövedel­me? — A termelőszövetkezetek tömegében és az egy főre eső havi jövedelem tekintetében is igyekeztek növelni a tagok keresetét. A személyes jövedelem címén kifizetett pénz az elmúlt évben mintegy 5 százalékkal nőtt. A bér és nyereségből fizetendő részesedés együttesen mintegy 50 millió forinttal ha­ladja meg az előző évit. Viszont az átlagos állományi létszám is jelentősen növekedett, így személyes jövedelemszínvonal mértéke nem nagy. 0 Következik 1985., a hatodik ötéves terv utolsó éve. Köztudott — erről különbö­ző forrásokból idejekorán értesültek az érdekeltek — nem lesz könnyű eszten­dő. Mi erről a véleménye? — Kétséget kizáróan nehezebbek lesznek a gazdálkodás feltételei. 1985-ben nincs mód a termőalapok jelentős bővítésére.Ezt sem hitelpolitika, sem pedig a támogatásra vo­natkozó központi döntések nem teszik le­hetővé. A szabályozók hatása a megyében a termelőszövetkezetekben 200 millió forint negatív szaldó. 0 Azért minden bizonnyal van arra mód és lehetőséig, hogy az üzemek a szabá­lyozók negatív hatása ellenére ered­ménnyel gazdálkodjanak. Ha van íljren lehetőség, az miben rejlik? — Ügy gondolom, hogy ez a lehetőség a központi akaratot figyelembe vevő haté­konyság javítás. Meg kell ismerni és nép- gazdasági üzemi kapcsolatát fel kell tárni a szabályozók változásának. E nélkül jó és eredményt hozó terv 1985-re nem készíthető. Ehhez kapcsolódik a keresetszabályozásra vonatkozó rész érvényre juttatása. Bárme­lyik alternatívát is választják az üzemek, tudomásul kell venni, hogy a személyi jöve­delmek csak a többlet új értékéből növeked­hetnek. 0 Magyarán többet és jobbat kell dol­gozni ahhoz, hogy a gazdálkodás ered­ménye után növekedjen a kereset. így gondolta? — Pontosan. De a több és jobb munkának nagyon sok az összetevője. Üzemi szinten ez eltérő módon valósulhat meg. A munka ha­tékonyságának a növelése kezdődik az ösz­tönző teljesítményen alapuló bérezésnél és folytatódik az anyaggal, energiával történő takarékossággal. A személyi jövedelem ala­kulása, a munkaerővel való gazdálkodás azonban csak része a gazdálkodásnak, az eredmény nem egyedül ebből származik. Szükség van a szabályozók adta lehetősége­ken belül a vállalkozásra, a rugalmas gaz­dálkodásra, az eszközök hatékonyságának a növelésére, mindent egybevetve olyan ve­zetői, emberi magatartásra, amelyek együt­tesen a termelés fejlesztését lehetővé teszik. Eközben nem szabad megfeledkezni arról sem, ami 1984-ben a gazdálkodásban, terme­lésben és áruértékesítésben gondként jelent­kezett. £ Mire gondol? — Hosszan lehetne sorolni azokat a prob­lémákat, amelyek nem, vagy csak részben oldódtak meg. Gond volt például egyes ter­mékek értékesítésével és ez készletnöveke­déssel is együtt járt mint a burgonyánál, amelynek egy része tavasszal értékesül. Vo­natkozik ez az almára is. Példa lehet továb­bá, hogy az elmúlt év harmadik negyedé­ben jelentős félkész és kész hízóállat-ál- lománnyal rendelkeztek a tsz-ek, és a to- vábbtartás költségei hatással voltak az ered­ményre. Az ilyen jellegű gondokat a partne­rek segítségével lehet és kell megoldani. Az viszont már sok vonatkozásban az üzemek tevékenységétől is függ, hogy az árbevétel eredménytartalma növekedjen. Termelőszö­vetkezeteinkben általában javult a gaz­dálkodás színvonala, de nem javult az üze­mek felhalmozása, szűkült a fejlesztések le­hetősége. Üzemi érdek, hogy helyileg is megoldásra törekedjenek. Mindent figye­lembe véve 1985. gazdálkodása az élmúlt évihez viszonyítva, kedvezőbb feltételekkel indulhat, ezt hasznosítaná kell, ezt nem sza­bad figyelmen kívül hagyni. Köszönöm az interjút. Seres Ernő KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom