Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-23 / 18. szám

1985. január 23. Kelet-Magyarország 3 Bérezés íj firmában M elyiket válasszuk? Hány, de hány szö­vetkezetben vetődik fel ezekben a napokban ez a kérdés. Nem. egyébről van szó, mint a kereset- szabályozás új formájáról. Januártól ugyanis három forma közül választhatnak a gazdálkodó szervek, s ezek döntően a nyereségér­dekeltségre épülnek. Ahol több a nyereség, többet fi­zethetnek a dolgozóknak, ugyanakkor többet kell fi­zetni az államkasszába is adóként. Nem kis gondot okoz a választás, megtalál­ni a legjobb, a „legkiadó- sabb” módot. Mert nem babra, pénzre megy a já­ték. Valamennyi vállalat, szö­vetkezet hosszasan mérlegel a döntés előtt. Ám elkép­zelhető az is, beleválaszta­nak, nem tudják a megfe­lelő mértékben növelni a béreket, s ott a dolgozók egyszerűen kilépnek, elmen­nek egy másik, jobban fi­zető üzembe. Ez ugyan a szélsőség, s éppen ezért nagy a felelőssége a veze­tőknek. A nyírbátori faipari szö­vetkezet vezetőinek több ál­matlan éjszakát okozott a döntés. Gyártmányaik kö­zött túlnyomórészt a Ganz- MÁVAG-nak kooperáció­ban vonat alkatrészeket ké­szítenek. Gyártanak satupa­dokat, polcokat, szekrénye­ket, ajtókat, ablakokat, ösz- szesen harminckétmillió fo­rint értékben. Tavaly a nyereségük meghaladta a négymillió forintot. A szá­mokból kitűnik, a szövet­kezet könnyű helyzetben van, jelentős a nyereségük, van mire építeni. A három új forma közül pedig a ke- resetszint-szabályozás lát­szik a legkedvezőbbnek. Ez adja a legnagyobb bérfej­lesztési lehetőséget, termé­szetesen megfelelő nyereség mellett. Ehhez pedig az kell, hogy 1985-ben is biztosan elérjék a szövetkezetben a négymilliót, sőt nem árt ezt néhány százezer forinttal megfejelni. A faipari szövetkezetben a tavalyi 4,5 százalékos bér- fejlesztés helyett az idén öt százalékot meghaladó ösz- szeggel növelhetik a dolgo­zók bérét. A keresetszint­szabályozás bevezetésével nagy lehetőséget látnak — a termelékenység növelése mellett — a nyereség eme­lésére, ezzel együtt a rej­tett tartalékok kihasználá­sára. Gyakorlatilag a bér- fejlesztés a nyereség nagy­ságától függ, s ekkor érzik a dolgozók a legjobban, a bér mögött ott a teljesít­mény, illetve fordítva, a munkájukért egyenes arányban megkapják az őket megillető bért. A ke­resetszabályozás másik két formája, a keresetnövek­mény és a központi kereset- szabályozás már korántsem jár ilyen előnyökkel. Nyírbátor másik ipari szövetkezetében, az Építő- és Szakiparinál már dön­töttek: a keresetszint-sza- bályozást választják. Szá­mítógépen végigfuttatták az idei esztendő várható ered­ményét, termelését, s a gép ezt tartotta a legmegfele­lőbbnek. Többször ellen­őrizték a szövetkezet veze­tői, s végül emellett döntöt­tek. Nem véletlenül. A bér- fejlesztést ebben a szövet­kezetben is ezzel a formá­val tudják a legnagyobb mértékben növelni, hiszen a nyereségükkel fedezik az adót. A keresetnövekményi formánál viszont nagyobb az adóteher, ez pedig ked­vezőtlen a szövetkezetre. A döntés nehéz, mert a következményeit pedig viselni kell. Éppen ezért mindenütt fe­lelősségteljesen végzik ezt a feladatot, a szövetkezet, a vállalat, s nem utolsósorban a dolgozók jövője függ et­től. Sipos Béla Az elmúlt évben 4,5 millió forint értékben készítettek rugós visszacsapószelepeket osztrák exportra az Ipari Szerelvény és Gépgyár mátészalkai gyárában. Idén hasonló mennyisé­get szállítanak ebből a termékből. Képünkön: Szabó Gynla állítja össze a szelepeket. (GB) Előkészítő diplomára Megyénkben bármerre megy el egy mezőgazdasá­gi szakember szakmai be­mutatóra vagy tanácsko­zásra, sehol sincs idegenek, között, mindenütt ismerős arcok fogadják. Nem vélet­len, hiszen túlnyomó több­ségük a szomszédságban, Debrecenben szerzett dip­lomát, és még a fiatalabb, vagy idősebb évfolyamokon végzett különböző évjáratú gazdászok is emlékeznek egymásra. A 116 évvel ez­előtt alapított előd, a Me­zőgazdasági Akadémia volt, és már akkor is nem keve­sebbet vállalt magára, mint Kelet-Magyarország túlnyo­mó részének kiművelt fejű gazdászokkal való ellátá­sát. Ma sem kevesebb a feladata. Az egyetemi polgárokat ugyanerről a tájról verbu­válják, és már igen régen nem bízzák a véletlenre az utánpótlást, tervszerű a gó­lyák toborzása. A felvételi vizsgákon már igen nagy számban jelennek meg „FEB-bizonyítványosok”. A rövidítés a Felvételi Előké­szítő Bizottságokat rejti, amelynek tagjai a középis­kolák második osztályától kezdve készíti elő tervsze­rűen a meglehetősen nehéz felvételi vizsgán való sike­res szereplést. A FEB-előkészítőre a mostani másodikosok az el­ső félév befejeztével janu­árban jelentkezhetnek. A második osztály után már az egyetemmel ismerkednek a jelentkezők egy háromna­pos bemutatkozó táborban, ahol a felvételi követelmé­nyeket is ismertetik velük. A FEB-előkészítés két­éves időtartamú, és évközi tantárgyi levelezés formá­jában zajlik tovább. A ké­sőbbi oktatótáborokban már tantárgyi fakultációval ta­lálkoznak a jelöltek, kü­lönböző tárgyak között vá­laszthatnak. A harmadik osztály vé­gén kéthetes, a negyedik után pedig újabb egy­hetes oktatótábor követ­kezik és a szóbeli fel­vételi előtt még egy három­napos konzultáció. Akik mindvégig szorgalmasan és eredményesen részt vettek az előképzésen, megkapják a FEB-bizonyítványt, ami nem számít ugyan biztos belépőnek a felvételi vizs­gára, de feltétlenül nagyobb az esélyük az ilyen bizo­nyítvánnyal rendelkezőknek a kétéves előképzéssel szer­zett tudással felvértezve. É. S. Emlékpark, településfejlesztés A Hazafias Népfront me­gyei környezetesztétikai bi­zottságának eredményes te­vékenységét jelzi, hogy több tanácsnak van foganatja, a településfejlesztésnél, a kör­nyezet formálásánál az ille­tékes vezetők kikérik és hasz­nosítják a bizottságban mű­ködő szakemberek ötleteit, javaslatait. A napokban meg­tartott első ülésen készítet­ték el az éves munkatervet, amelynek gerince a megye- székhely környezetesztétiká­ja, illetve a képzőművészet és építészet finanszírozása. mtalahol valaki elter- jesztette: igazgató­váltás várható a Fű­részolaj és Lepkeháló Ku­tató Intézetben. Hogy hogy- nem ezúttal nem indult be az önjelöltek reflexmozgá­sa, pontosabban egyetlen önjelölt akadt, mégpedig Piti Péter mérnök. Idő­közben az alaphír, a vál­tásról szóló pletyka cáfo­lata is elterjedt az intézet folyosóin, csakhogy ez nem jutott el a mérnök úr fü­leihez, mivelhogy neki már huzamosabb ideje nem akadt súgója a házban. Sőt: hagyták mindannyian, hagy ténykedjen, hagy hozza mozgásba láthatatlan fúró­gépeit, ugyanazokat, ame­lyekkel már korábban is igyekezett semlegesíteni a karrierje útjában álló vagy oda képzelt vetélytársait. Tehát a reménykeltő nagy hír birtokában vonult el hét végi pihenőjére Piti Péter. Családját már pén­tek este takarékra állította: kérte őket, hogy csak a legfontosabb létszükségleti kérdések felvetésével za­varják ezen a víkenden. „Tekintsetek el, kérlek ben­neteket tisztelettel, minden lényegtelen közlendőtől és tevékenységtől, mert a jö- vőmre kell összpontosítani a következő 48 órában” — tette meg nyilatkozatát, de ez nem lepte meg a csa­ládot, mert már hozzászok­tak, hogy a családfő otthon is hivatalos, sőt rendkívül fontos ember. Tudták, ha ő így kon­centrál, abból legalább egy kis kitüntetés előbb-utóbb leesik vagy legalább egy jó külföldi út. De most még ennél is többről volt szó. Váltás Végre megnyílt az áhított beosztás felé az út — gon­dolta a megszeppent és meghatódott család, amely­nek csupán arról nem volt tudomása, hogy ezen ' a megálmodott úton még egé­szen komoly akadályok tor­nyosulnak Piti Peti előtt: először is a mérnök úr vaj­mi keveset értett a fűrész­olaj és a lepkeháló tudo­mányos kutatásához; má­sodszor mindazok, akiken az igazgatói poszt betöltése múlott — például a főha­tóság és az intézeti kollek­tíva — a legkevésbé sem gondolt volna az ő szemé­lyére; harmadszor — mint már tudjuk — szó sem volt igazgatóváltásról eb­ben az intézetben. Ez utóbbi tény épp elég lett volna ahhoz, hogy Piti úr nyugodtan, különösebb fejtörés nélkül töltse a hét végét, de a tény ismerete híján hozzálátott az akció előkészítéséhez. A követke­ző pontokba szedte szom­baton és vasárnap a kö­vetkező hetek teendőit: 1. Az eddiginél is lehenger- lőbb magatartás, fölényes modor kimunkálása a munkatársak körében. 2. A szóba jöhető konkurren- cia gyors lehengerlése, mégpedig a korrektség lát­szatának minél tökélete­sebb fenntartásával. 3. Né­hány négyszemközti hűség- nyilatkozat megtétele gyengébb jellemű kollégák körében. 4. Direkt és spon­tán látogatások a főhatóság fontosabb irodáiban. 5. A főirodában annak kiszivá­rogtatása, hogy neki nem is olyan fontos ez az igazgatói szék, mert „úgy is hívják sok más fontos beosztásba is” (leginkább a Für-lep- impex külkereskedelmi cég távolkeleti kiküldetési ajánlata jöhet számításba). Ezek lennének hát a főbb teendők — gondolta. De nem feledkezett meg olyan apróbb, korábban is bevált módszereiről, mint a vetélytársakat befeketítő névtelen levélke és annak a látszólag lényegtelen kér­désnek az alkalmas helyen történő megemlítése, mint­hogy „miből is vette az új kocsiját N. N. kolléga?” (Megjegyzendő, hogy N. N. nem más, mint az igazgatói széken szóba jöhető legko- molydbb esélyes.) £ 's eltelt a hét vége. Hétfőn Piti Péter valakitől megtudta, hogy a régi igazgatónak esze ágában sincs távozni. Szeme könnybelábadt, resz­kető ujjaival már-már ösz- szegyűrte szépen kigondolt akciójának tervezetét. De nem tette. Szeme kitisztult. A papírlapot a következő „helyzetig” elsüllyesztette íróasztalában. A hétvégi szándékokból csak egyet valósított meg: elküldte a kis névtelen levelet. Mert eszébe ötlött a népi böl­cselet: „Amit ma megte­hetsz, ne halaszd holnapra.” Szilágyi Szabolcs Futás a divat után Térnyerés a piacon Keményen dolgoznak az expnrtért a Szabolcs Cipőgyárban — Nagyon vigyázni kell, hogy milliméterre pászoljon a felsőrész a béléshez — mu­tatja a modellt a fiatalasz- szony. — Harmadik napja gyártjuk ezt a fazont, és egyelőre alig haladok. Ma eddig — 3 óra alatt — mind­össze 30 párat készítettem, s már belefájdult a kezem. Kaliforniai technológia Hiába, a tőkés megrende­lő csak kifogástalan árut vesz át. A Szabolcs Cipőgyárban pedig jól megfeleltek eddig ennek a követelménynek. Először 1983-ban dolgoztak nyugati piacra: 15 millió fo­rint értékben. Az NSZK-beli MÁRC-cég közvetítésével az­tán — Angliát kivéve — va­lamennyi európai tőkés or­szágba eljutottak termékeik. A nyíregyházi férficipők si­kerét bizonyítja, hogy tavaly már 92 millió forintért vásá- solt a gyártól a nyugat­német vállalat. — Ma már ott tartunk, hogy kapacitás híján nem tu­dunk minden tőkés megren­delést vállalni. Erre az évre 1 millió 140 ezer pár cipő gyártását tervezzük. — Eb­ből félmilliót a- Szovjetunió­ba, 350 ezer párat hazai pi­acra szállítunk. A többit nyu­gati exportra küldjük — so­rolja Boldizsárné Török Má­ria főmérnök. Ez nem kis feladat, főleg ha azt számítjuk, hogy nem­csak a modellek eltérőek, ha­nem a technológia is. — A MÁRC-cégnek kali­forniai technológiával dol­gozunk. Vagyis a talpbélésre előre hozzávarrjuk a felső­részt, ami után egyszerűen fölragasztjuk a talpat — folytatja a főmérnök. — Eh­hez nincs szükség új speciá­lis gépekre, „csak” szellemi befektetésre, vagyis sok, nagytudású felsőrész-készítő szakemberre. Három hét a modellstúdióban A munka megéri a fáradt­ságot, hiszen a cipők kényel­A puha, világos színű bőrt araszolva öltögeti a tű a talpbéléshez. Paronai Jánosné tűzőnő bosszankodva csóválja a fejét, mert a tempót két-három öltés után kénytelen újra és újra lassítani. mesek, pehelykönnyűek, sa­játos belső kialakításuk ré­vén kímélik a lábat. — Ez az eljárás jóval munkaigényesebb, mint a ha­gyományos. Mivel a cipők va­lamennyi alkatrésze bőr, ezért nagyon drága lenne a mi pénztárcánkhoz. Egy fél­cipő 1200, egy csizma 2 ezer forintba kerülne. De nem is az ár, hanem a reklamáció lenne hazai piacon a legna­gyobb gond. Ezek a lábbelik szezonjellegűek, nem strapa- bíróak. Finom alapanyagaik — szabvány szerint — 90— 120 nap közötti időtartamot bírnak ki. S hol van ez a mi féléves garanciánktól, amit a cipőkre vállalunk? — kérde­zi Sinka János modellőr. A fiatalember mutatja az idei első fél évi kollekció mintadarabjait, melyek — most először — az ő keze munkáját is dicsérik. Divatosat belföldre is! — Meghívást kaptam a MÁRC-cég olaszországi mo- dellstúdiójába, ahol három hétig dolgoztam — folytatja. — Divattervezők skiccei alapján naponta 3—4 modell tervezése volt a feladatom, összesen 38-at készítettem nők, férfiak, gyermekek min­den korosztálya számára. Végül ezek közül választot­ták ki azt a kilencet, melye­ket mi gyártunk. Ez a tény sejtteti, hogy a nyugat-német partnernek komoly tervei lehetnek a Sza­bolcs Cipőgyárral. Az is el­képzelhető, hogy idővel már itt is tervezik a modelleket. A fejlődést mutatja, hogy egy éve még csak modellező részlege volt a cipőgyárnak, mely azóta fejlesztési osztály- lyá gyarapodott. A mintacipő-készítők pa­rányi kísérleti műhelyében most a jövő évi szocialista piacra kerülő, illetve az idei második fél évi hazai kollek­ció mintadarabjain dolgoz­nak a szakemberek. Vala­mennyien a szalag mellől kerültek föl ide, így ponto­san ismerik a gyártás gond­jait. A tőkésexport készítése ugyan több munkát, nagyobb figyelmet követel, viszont kitűnő az anyagellátás — ma­gyarázza Perger Gyuláné kézi összeszerelő szakmunkás. — Hazai és szocialista megren­delésre hagyományos, jól be­gyakorlott technológiával dolgozunk „csak” éppen az anyagellátással van baj. — Ma már a férfiak is ke­resik a divatos, kényelmes lábbeliket — veszi át a szót Kemenes Istvánná tűzőnő. — Sajnos, a hazai választék elég szegényes, ráállásul drága. Biztosan lenné vevőköre itthon is a kaliforniai cipők­nek, bár a hazai ízlés azért más. Más az öltözködési kul­túránk is. Nálunk sokan egész nap egy pár cipőt hor­danak, míg külföldön mást húznak föl sétához, másban mennek dolgozni, színházba, vagy például sportolni. A ka­liforniai cipők pedig nem al­kalmasak az egész napos strapára. Becslés szerint 2—3 évvel kullogunk a legújabb külföl­di cipődivat mögött. Ha a le­maradás nem növekszik, ak­kor hamarosan nálunk is meghódítják a piacot ezek a szép, kényelmes cipők. — Ehhez jó szakemberek kellenek, s itt vannak a leg­nagyobb gondjaink — pana­szolja Boldizsárné. — Lét­számhiánnyal küszködünk. Csak Nyíregyházán 30—40 szakmunkás hiányzik. Zá­honyban az idén új csarno­kot építünk, ahová még 100 embert várunk. A következő években to­vábbi fejlesztésekre lesz szükség. Például tervezik egy kísérleti üzem létrehozá­sát is. Ha elkészül, remény van rá, hogy a mostaninál gazdagabb, szebb kollekciót kínál majd hazai piacra is a Szabolcs Cipőgyár. Házi Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom