Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-11 / 290. szám
1984. december 11. Kelet-Magyarország 3 Emberiességgel a békéért Beszélgetés dr. Hantos Jánossal, a Magyar Vöröskereszt főtitkárával A Vöröskereszt II. nemzetközi békekonferenciáját az idén szeptember 2. és 7. között Finnországban és Svédországban tartották. A száznál több nemzeti szervezet — a Vöröskereszt és a Vörös Félhold — tanácskozása megismételte, újra hangsúlyozta az „Emberiességgel a békéért” jelszót. Dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, aki egyben a nemzetközi szervezetben is magas tisztséget tölt be, néhány nappal ezelőtt nyíregyházi látogatása idején nyilatkozott lapunknak. — Milyen gyakorlati tevékenység bontakozik ki e cél nyomán, s a Magyar Vöröskereszt mivel járul hozzá a nemzetközi eszméhez, összefogáshoz? — A Nemzetközi Vörös- kereszt történetében jelentős esemény volt a II. békekonferencia, miután a már 1965-ben megfogalmazott, s ön által is említett jelszó újólag megerősítést kapott, vállalva a Vöröskereszt közreműködését a béke megőrzésében, a háború megelőzésében. Természetesen a Vöröskereszt békefunkciója nem azonosítható azzal a békemozgalmi törekvéssel, amit a világ békemozgalmai, s azon belül a Béke Világtanács konkrét programjaiban megfogalmaz. A Vöröskereszt által megfogalmazott, önkéntes tagjai által támogatott, illetve mozgalommá szélesített humanitárius küldetésének teljesítéséről van szó: az élet, az egészség védelméért küzdve kívánunk a tartós béke biztosításához hozzájárulni. — Miután az idén — hosszú előkészületek után — a Nemzetközi Vöröskereszt vezetői elhatározták a II. békekonferencia összehívását, vezető testületéi azt látták célszerűnek, hogyha az idei vöröskeresztes világnap jelszava voltaképpen á liga jelszavának megismétlését — „Emberiességgel a békéért” jelszót — fogadja el. — Ez a gyakorlatban nem jelent mást, mint a katasztrófát szenvedett emberekkel való szolidaritást, a fegyveres konfliktusban sebesültek nemzetközi támogatását, a Nemzetközi Vöröskereszt egészségvédelmi programokat támogató tevékenységét és a különböző okok miatti rászorultságban szociális segítséget igénylők nemzetközi méretű támogatását. És jelenti az éhezők élelemhez juttatását, a veszélyeztetett gyermekek, családok társadalmi támogatását. Mindenfajta vöröskeresztes tevékenységnek a békéhez való közvetlen hozzájárulását hangoztatta a konferencia, s ez a népek és országok között érintkezési felületet biztosít, s a megkülönböztetés nélküli segítség szervezésével a nemzetközi szolidaritás kifejezésére is alkalmas módot ad. — Korábban a ligán belül vita volt a Vörös- kereszt békeszolgálatának vállalását illetően... — Korábban voltak olyan képviselői a mozgalomnak, akik úgy gondolták, s meg is fogalmazták, hogy a Vöröskeresztnek nem kell foglalkoznia a békemozgalom kérdéseivel, mert eszközei nincsenek, s a béke biztosítása alapvetően a kormányok közötti tárgyalások dolga, ez tehát politikai kérdés. Ennek támogatása tehát nemkívánatos politikai vitákat eredményezhet a Nemzetközi Vöröskeresztben, s a politizálás síkjára viszi a humanitárius mozgalmat. A II. békekonferencián ez a megközelítés már nem volt jelen, sokkal inkább az a felismerés volt jellemző, hogy a mi szervezetünk is hozzájárulhat sajátos eszközeivel a béke megőrzéséhez. — 1982-ben tartotta VI. kongresszusát a Magyar Vöröskereszt: közeleg a két tanácskozás „félideje”. Hogyan ítéli meg Ön a szervezet munkáját, a célok valóra váltását, különös figyelemmel a szociálpolitika terén vállalt, s az edigieknél tekintélyesebb feladatok elvégzése terén? — Előrebocsátom, egyéni véleményt mondhatok, mert az értékelés mozgalmunk szélesebb fórumának dolga lesz. Különösen a szociális problémák megoldásában tapasztalható felélénkülés. Tény, hogy legutóbbi kongresszusunkon a társadalom szociális problémáinak megoldására felszólító gondolatok elhangzottak. Azt latolgattuk, miként tudná a Vöröskereszt nagyobb mértékben segíteni a különböző okokból hátrányos helyzetbe került emberek gondjainak megoldását. Nem akartunk mi előírni konkrét akciókat: a kongresszusi határozat csak felvázolt bizonyos lehetőségeket. És örömünkre szolgál, hogy Szabolcs-Szatmár megyében is sok pozitív kezdeményezés született, az emberek jelét adták az egymásrautaltságnak, s mozgalmunk is bizonyságát adta, hogy a szocialista társadalom tagjai a mások bajával való törődést felkarolják. — Arra számítunk, hogy a tanácsok szociálpolitikai szerveivel együttműködésben tudatosabbá válik a rászorultak segítése, a beteg emberek otthoni ápolása és sok egyéb hasonló humánus feladat. Szeretnénk, ha a veszélyeztetett gyermekek védelmében tudatosabb jelzőszolgálat működne, tudatosabb tervezés valósulna meg a rokkantak társadalmi támogatásában. Egyszóval, a Magyar Vöröskeresztnek az ilyen értelemben végzett szociális munkája máris jelentős mértékben bővült és a jövőben tovább bővíthető. — Köszönöm az interjút. Szilágyi Szabolcs A Kemecsei Állami Gazdaság és a TUNSGRAM Rt. Gyár alkatrészgyártó üzemet létesített a gazdaságban. A jól felszerelt forgácsoló üzemben a fővárosi gyár izzólámpa-gyártó gépeihez készítenek alkatrészeket. Baglyos István esztergályos az új 16L—20 típusú géppel menetet vág egy csőre. (Elek Emil felvétele) Szolgálatban a munkavédelmi felügyelők „Elvarrta“ az ujját is Fürgén kattognak a tűzőgépek a Szabolcs Cipőgyár nyír- bogdányi üzemében. A munkásnők védtelen ujjaitól alig pár milliméterre szúr újra és újra a készülő cipőfelsőrészekbe a tű. Elképzelni is rossz, mi lehetne egy pillanatnyi figyelmetlenség ára... Nem fenyegetné a veszély az asszonyokat, ha ujjvédő lenne a gépeken. — Bizony megtörtént már, hogy valaki „elvarrta” a kezét — emlékezik Jakab Lászlóné tűzőnő —, de nem szeretjük az ujjvédőt. Volt az én gépemen is, aztán leszedték. Nem bántam, mert lassítja a munkát. Kell-e az ujjvédő? Tóth Istvánná műszakvezető szavaiból kiderül: a munkásnő valójában nem is tudja, milyen eszközről beszél. ' — Soha nem használtunk ilyet. Szerintem Jakabné az anyagleSzorítóra gondol. — Ez a válasz persze nem mentesíti az üzemet a felelősség alól, hiszen szabvány szerint kötelező lenne a védőeszköz használata. — Ezt tudjuk — folytatja Tóthné —, de az ujjvédő beszerezhetetlen, s másutt sem használják. Októberben munkavédelmi vizsgálatot tartottak az üzemben, ahol jegyzőkönyvbe került e védőeszköz hiánya is. A nyírbogdányiak — az előbb sorolt indokokkal — fellebbezést küldtek a munkavédelmi felügyelőségre, hogy mentesítsék őket az ujjvédők használatától. — Mi továbbítottuk a levelet az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőségre — szól Pauwlik László munka- védelmi felügyelő. — Bizonyos, hogy elutasítják a kérést. Ez a beszélgetés december 5-én hangzott el Nyírbog- dányban, ahol az októberi vizsgálat utóellenőrzését tartották. Felelős: az osztályvezető Éppen fél éve: július 1-én jött létre az egységes munkavédelmi felügyelet. Ez a munka eddig például a szak- szervezetekre, a megyei tanács mezőgazdasági osztályára, a KISZÖV-re várt. Azóta a munkavédelmi felügyelőségek vették át ezt a feladatot, melyek az országos főfelügyelőségen keresztül közvetlenül minisztériumi irányítás alá tartoznak. Az iskoláktól a tanácsokon át a kiskereskedőkig valamennyi foglalkoztatott, minden munkahely felügyelete a feladatuk. A július óta megtartott vizsgálatok utóellenőrzésére rendelték el az országban az úgynevezett „U-napokat”, melyek során szúrópróbaszerűen vizsgálták az ellenőrök, hogy a munkahelyeken milyen intézkedéseket hoztak a hiányosságok megszüntetésére. Bizony sok észrevétel jegyzőkönyvbe került az októberi ellenőrzés alkalmával a kis- várdai kórházban. Sajnos az utóellenőrzésnél sem találtak mindent rendben. — Az alagsorban még most is egy csatlakozó dugaljról működtetnek két szivattyút — állapította meg Szász János munkavédelmi felügyelő. — Csak egy dupla dugaljat kellett volna fölszerelni... Ezresek büntetésre Az „U-napok” alkalmával nem úszta meg mindenki ennyivel. Igen súlyos hiányosságokkal találkoztak Kisvárdán, a ruhaipari szövetkezetben, s a kisari tsz-ben is a felügyelők. Kisvárdán például a szeptemberi vizsgálat óta még mindig nem szereltek védőburkolatot a cikcakkvarrógépre. A gőzvezetéket nem szigetelték, s változatlanul szabálytalan helyen találták a ventillátorkapcsolókat is. Kisarban még mindig adósak az üzemi baleseti nyilvántartással, sőt nem készült éves terv a gépjavításokról sem. Ezektől sokkal súlyosabb hiba, hogy védő- burkolat nélkül használták a El tudják-e képzelni Kozák Andrást, a Gávaven- c sellőről indult színészt suhancként villanó kasza mellett, kévekötés közben? És a kissé már rozoga, talán utolsó nyáron üzemelő cséplőgépnél, porfelhőben, pergő búzaszemek sercegésénél? Képzeljük el, de ne a képernyőn, vagy mozivásznon, hanem a valóságban, a nyírségi dombokon. Én elképzeltem őt szorgos munka közepette, amikor pár nappal ezelőtt munkásőr barátommal, az ib- rányi tsz-elnökkel beszélgettem. Ö idézte képzeletembe az arató-cséplő jelenetet. Hogy miért? A 38 éves, egyetemet végzett, most éppen orosz nyelvvizsgára készülő tsz-elnök mesélte, hogy Gávavencsellö mellett tanyán lakott, nehéz sorban nevelkedett, lámpafénynél tanulta a betűvetést, csak úgy mint kortársa, gyermekkori pajtáfűrészgépet. A masinát azonnal leállították, s 5Ó0 forint helyszíni bírságot róttak ki a közvetlen munkairányítóra. Zsebbe kell nyúlnia a két szövetkezet elnökének is: fejenként 2 ezer forint végrehajtási bírságot fizethetnek a mulasztásokért. Szerencsére ezek kirívó példák. Az „U-napok” mérlege szerint a legtöbb helyen komolyan vették a felügyelők bírálatait. Utóvizsgálatot 33 munkahelyen tartottak megyénkben. Három, vezetőbe róttak ki végrehajtási bírságot összesen 5 ezer forint értékben. Egy dolgozót ezer- forintos szabálysértési bírsággal büntettek, 13-an pedig helyszíni bírságot fizettek. Ezen a címen 3700 forintról adtak csekket a felügyelők. Egy dolgozó szabálysértési figyelmeztetést kapott. Közvetlen balesetveszély miatt pedig hat gép működését kellett felfüggeszteni. A munkahelyeken ezentúl számíthatnak rá, hogy rendszeresen kopogtatnak majd a munkavédelmi felügyelők. A megyében 15-en dolgoznak a felügyelőségen. Valameny- nyien jól képzett szakemberek: van köztük gépész-, építész-, villamosmérnök, közgazdász is. Ha szabálytalanságot találnak, a büntetés nem marad el. Míg korábban csak a vezetőket vonták felelősségre, most már a dolgozókat is bírságolhatják, ha felelősek egy-egy hiányosságért. Házi Zsuzsa sa, a színész. Az elnök két sóhaj közben mondta: de jó lenne egyszer Kozák Andrással leülni, hosszasan múltat idézni, talán még a kaszát is összemérhetnék ... A Széchenyi utcai kis üzem udvarán megállított a SZÁÉV karbantartó asztalosa és újságolta, hogy bevezették az újítását. Mifélét? — érdeklődtem. Erre eszembe juttatta: a nyáron a megyei lap is megírta, hogy az asztalosüzemben egy modern fűrészgép levágta egy fiatal asztalos két ujját. Ez a gép se okoz Tiborszállás: Újjáépült a kastély Újjáépült a tiborszállási erdőben található vadaskert kastélya. A Károlyiak régi birtoka és vadászháza korábban az erdőgazdaság kezelésében volt, és jó ideig tartott a bizonytalanság, hogy kinek a pénzéből induljon ' meg a rekonstrukció. Végül a megyei tanács vette a kezébe az ügyet, és a mátészalkai költségvetési üzemre bízta a munkát. Nem kis feladatról volt szó, mert teljesen új külsőt kapott az épület. Lecserélték a födémszerkezetet, a fal új borítást kapott és a pincét is teljesen felújították. Az úttörőtábor szomszédságában elterülő szép park közepén lévő festői épületet rövidesen idős emberek veszik birtokukba, mert a kastély szociális otthonként szolgál majd. A beruházás eredményeként nemcsak a szociális otthoni helyekkel bővült Szabolcs-Szatmár, hanem a tiborszállásiak közül is állandó munkához jut mintegy 30—40 ember, az otthon személyzete. S ehol az országban nem szokás úgy gépkocsit vezetni, mint Nyíregyházán — mondják egyre többen, hivatásosok és úrvezetők. A gépkocsivezetők egy része vagy nem, vagy helytelenül használja az irányjelzőt. Jó lenne, o .javasolják, ha a sajtó is foglalkozna ezzel a „közlekedési morállal.” Aki gyakran vezet, tapasztalhatja, milyen bosszantó ha az autósok magatartása félrevezető. Esetenként kifejezetten balesetveszélyes helyzetet teremt az elmaradt, vagy rossz irányjelzés. Jelezni kell, ezt megtanultuk a vizsgára. Többnyire jelzünk is. De mikor és kinek? Az a tapasztalat: a nyíregyházi autóstársak élőszeretettel jeleznek késve, fékezés után, s nem kanyarodás, irányváltoztatás előtt, hanem közben. Amikor már egyébként is látnivaló, merre tart a kocsi. így a villogó nem másokat tájékoztat az irány- változtatás szándékáról, hanem jelez a vezető — magának. Különösen idegesítő ez, amikor úgy tűnik, elsőbbséget kell adni a balról érkezőnek, amikor az hirtelen kis ívben jobbra kanyarodik. Javaslom: nevezzük ne irányjelzőnek, hanem irány- előrejelzőnek. így megtanuljuk, hogy előre kell jelezni és nem magunknak. S addig is változtassunk rossz közlekedési beidegződéseinken. Lehetőleg — a jó irányba . •. (be) több balesetet, mert az újítva szerkesztett „rács” ezt megakadályozza. A tapasztalt asztalos, aki vasmunkákhoz is ért, hozzátette: szakmai szolidaritásból, de kissé bosszúból is újított; mert régebben ő is csonkiT- lásos balesetet szenvedett. Aztán felmutatta az egyik roncsolt, összevarrt ujját. Olyan volt, mint egy rosz- szul megrajzolt felkiátó- jel.-k Az Arany János utcán Béla bácsi, a nyugdíjas lakatos az unokáját sétáltatta. Megállított és ráérősen elcsevegett. Szívesen hallgattam. Közben sopánkodott, hogy itt a Mikulás és nincs hó, pedig de jó lenne. Tovább menve gondoltam magámban: igaza van, jó lenne. A hó nemcsak az autósok bosszantására hullik, nélküle nem igazi a tél. Nábrádi Lajos Útközben
