Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-11 / 290. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. december 11. ideológiai tanácskozás Moszkvában Moszkvában hétfőn orszá­gos ideológiai tanácskozás kezdődött a fejlett szocialista társadalom tökéletesítésének és az SZKP ezzel összefüggő ideológiai munkájának kér­déseiről. Az értekezlet meg­nyitása után felolvasták Konsztantyin Csernyenkónak, az SZKP KB főtitkárának az üzenetét, majd Mihail Gorba­csov, az SZKP KB PB tagja, az SZKP KB titkára mondott előadói beszédet. Gorbacsov méltatta az SZKP KB múlt év júniusá­ban megtartott ideológiai kérdésekkel foglalkozó plé­numának jelentőségét, ki­emelte, hogy az SZKP Köz­ponti Bizottsága ma nagyobb követelményeket támaszt a különböző szintű pártbizott­ságok ideológiai munkájával szemben. A továbbiakban Gorbacsov kitért néhány, a szocialista társadalom fejlő­désével összefüggő, s a társa­dalomtudományok által még kellően meg nem oldott kér­désre. Mihail Gorbacsov beszédé­ben az egyik legfontosabb po­litikai feladatnak nevezte a népgazdaság fejlesztését, mű­ködésének magasabb szintre emelését mind tudományos­műszaki, mind gazdaságszer­vezési téren. Külön kiemelte a társadalmi termelés inten­zívebbé és hatékonyabbá té­telének jelentőségét, mivel csak a legújabb tudományos és műszaki eredmények alap­ján intenzívén fejlődő gaz­daság lehet megbízható anya­gi bázisa az életszínvonal növelésének, csak ez bizto­síthatja az ország nemzetközi pozícióinak erősödését, s csak ez teheti lehetővé, hogy a Szovjetunió erős és virágzó hatalomként lépjen az új év­ezredbe. Az ideológiai munka né­hány nemzetközi vonatkozá­sára kitérve az előadó rá­mutatott arra, hogy az utób­bi időben jelentősen megnőtt a monopoltőke ideológiai ak­tivitása. A szocializmus el­lenfelei hatalmas propagan­dagépezetet építettek ki. In­tenzitását, tartalmát és mód­szereit tekintve az imperia­lizmus által indított pszicho­lógiai háború a más orszá­gok szuverenitását sértő ag­resszió egy különleges fajtá­jának tekinthető. Ilyen kö­rülmények között különösen fontos, hogy a Szovjetunió­ban folyó propagandamunka offenzív, kezdeményező le­gyen. A nyugatnémet belpolitika középpontjába került a Zöldek hét végén megtartott rendkívüli kongresszusa. Képünkön: a párt két vezetője, Otto Schily (balra) és Rainer Trampert a hamburgi tanácskozáson. Tudományos ülésszak az ükadémián (Folytatás az 1. oldalról) szocializmus elleni polgári propaganda felerősödéséről, az itthon felvetődő új kér­dések időbeni elemzésének, a válaszok kimunkálásának szükségességéről, a téves nézetekkel folytatott vita fontosságáról. Benke Valéria szólt arról is, hogy a közelebbi és távo­labbi múlt elemzésével a szo­cialista társadalom működési mechanizmusainak jobb meg­ismerését tették lehetővé más társadalomtudományok is. A közgazdaságtudomány, a szo­ciológia értékes eredményei­vel hozzájárult a politikai döntések jobb megalapozásá­hoz, a társadalom önismere­téhez, az új iránti befogadó­készség javításához. A marxista társadalomtudo­mányok kitüntetett funkciója azon munkálkodni, hogyan lehet a változó körülmények között jobban elérni a szocia­lista elvek és eszmények ér­vényesülését, eredményeseb­ben szolgálni egy kollektív, humánus, szolidáris társada­lom kialakulásának tudati és szellemi szükségleteit — hangoztatta. A következő esz­tendők legfontosabb tenni­valói közül kiemelte a gaz­dasági program és az irányí­tási rendszer átfogó tovább­fejlesztését, a településfej­lesztés új programját, vala­mint a politikai intézmény- rendszer, a szocialista de­mokrácia folyamatos fejlesz­tését, mint olyan feladatokat, amelyek megvalósításához — a párt közelgő kongresszusán megszülető határozatok nyo­mán — nagyban hozzájárul­hatnak a társadalomtudomá­nyok művelői is — mondotta befejezésül. A továbbiakban a magyar történelem elmúlt négy évti­zedének jellemző vonásairól Berend T. Iván akadémikus; hazánk nemzetközi helyzeté­nek változásairól Berecz Já­nos, az MSZMP KB tagja, a Népszabadság főszerkesztője tartott előadást. A magyar társadalom szerkezetének ala­kulásáról Huszár István, az MSZMP KB tagja, a Társa­dalomtudományi Intézet fő­igazgatója számolt be. Szocia­lizmus és nemzettudat a fel- szabadulás utáni magyar fej­lődésben címmel Fach Zsig- mond Pál akadémikus, az MTA alelnöke tartott elő­adást. Az egyes témakörök­höz kapcsolódó referátumok egyebek közt a népi demok­ratikus államiság alakulásá­val és fejlesztésének irányai­val, a népi démokratikus fej­lődés nemzetközi és hazai feltételeivel foglalkoztak. A finn miniszterelnök Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen a két kor­mányfő áttekintette a ma­gyar—finn kapcsolatokat. Megkülönböztetett jelentősé­get tulajdonítottak Kádár Jánosnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága első titká­ra finnországi és Mauno Koi- visto finn köztársasági elnök magyarországi látogatásának. Hangsúlyozták, hogy a két ország, a két nép között szé­leskörűek, gyümölcsözőek és kölcsönösen előnyösek a kap­csolatok. Megállapították: mindkét ország ezek fejlesz­téséért, elmélyítéséért mun­kálkodik. A kormányfői találkozón kiemelték a Magyarország és Finnország közötti szabadke­reskedelmi megállapodás je­lentőségét, amelynek eredmé­nyeként számottevően emel­kedett az árucsere-forgalom nagysága. Hangsúlyozták a termelési kooperációkban és a harmadik piaci együttmű­ködésben rejlő lehetőségek fontosságát. Elismeréssel szóltak a két ország kulturális kapcsolatai­ról, mint az együttműködés hagyományos területéről. Kölcsönösen üdvözölték az e kapcsolatok történetéről idén kiadott közös könyvet. Üdvözölték a két nagyha­talom kapcsolataiban bekö­vetkezett legújabb fejle­ményt, az érdemi kontaktu­sok újrafelvételére utaló je­leket. Megállapították: Ma­gyarország és Finnország egyaránt abban érdekelt, hogy e kontaktusok érdemi tár­gyalásokhoz, majd megegye­zéshez vezessenek a nukleá­ris fegyverek valamennyi faj­tájának csökkentéséről. A tárgyalócsoportok leszö­gezték, hogy az 1975. évi hel­sinki megállapodás életké­pesnek bizonyult, s mindent meg kell tenni a folyamat fenntartása érdekében, Mind­két fél fontosnak ítélte a stockholmi bizalom és biz­tonságerősítő konferencia tárgyalásait. Lázár György és Kalevi Sorsa tárgyalásain teljes né­zetazonosság nyilvánult meg a tekintetben is, hogy az európai és világhelyzetet mi­előbb vissza kell vezetni az enyhülés, a kölcsönösen elő­nyös nemzetközi együttmű­ködés útjára. KaleVi Sorsa finnországi látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára délután a KB szék­házában találkozott Kalevi Sorsával, a Finn köztársa­ság miniszterelnökével. A szívélyes, baráti légkörű találkozón megvitatták a nemzetközi élet időszerű kér­déseit. Állást foglaltak a ke­let—nyugati párbeszéd konst­ruktív folytatása mellett és megerősítették országaik készségét, hogy a hagyomá­nyosan jó kétoldalú kapcso­latok fejlesztésével, aktivitá­suk fokozásával is hozzájá­ruljanak a nemzetközi fe­szültség csökkentéséhez, a bizalom építéséhez, a népek javát szolgáló enyhülési fo­lyamat továbbviteléhez. A találkozón jelen volt Lázár György. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a Parlament­ben fogadta a finn kormány­főt. A megbeszélésen részt vett Nagy János, Matti Tou- vinen, valamint Púja Frigyes és Osmo Väinölä. Este Lázár György és fele­sége díszvacsorát adott Kale­vi Sorsa és felesége tisztele­tére az Országház vadászter­mében. II kültségvetésrül tanácskozott a megyei képviselőcsoport (Folytatás az 1. oldalról) fordítani, mert a tanulás nemcsak a tartalmasabb em­beri élet fontos feltétele, ha­nem gazdasági kérdés is: fel­készültebb, képzettebb embe­rekkel színvonalasabb mun­kát lehet végezni. Kulin Lászlóné is a foglal­koztatási gondok megoldásá­nak fontosságáról szólt, hi­szen a következő években lép munkaképes korba a legné­pesebb korosztály, s ha nem lesz lehetőségük itthon ta­nulni, munkát vállalni, elköl­töznek a megyéből. Kelemen­né Balogh Katalin saját vá­lasztókerülete gondjairól; el­sősorban a nagykállói tante­remgondokról beszélt. Szót kért a képviselők vi­tájában Soltészné Pádár Ilo­na, a Hazafias Népfront me­gyei titkára, aki a társadal­mi munka szervezésében ter­vezett előrelépésről, az ön­zetlen munka rangjának eme­léséről beszélt, ami azért is fontos feladata a tanácsok­nak és a népfrontnak, mert Szabolcs-Szatmár megyében az életszínvonal megtartásá­ért, az életkörülmények javí­tásáért a mostohább körül­mények miatt az átlagostól többet kell dolgozni. Gulyás Emilné az ország- gyűlés tisztségviselőinek ta­nácskozásán elhangzottakról tájékoztatta a képviselőket. Ezt követően a Hazafias Nép­front béke- és barátsági mun­kájának megyei tapasztala­tairól és a feladatokról adott tájékoztatást Valkó Mihály, a béke- és barátsági munkabi­zottság titkára. Végezetül az országgyűlés téli ülésszaká­nak szervezeti kérdéseiről ta­nácskoztak a képviselők, majd Nagykálló jelenéről hallhattak tájékoztatást Fo­dor János tanácselnöktől. Ezt követően Széplaki Ferenc, az ÁFÉSZ elnöke mutatta be a szövetkezet áruházát és egyik termelőüzemét a képviselők­nek. Véget ért a teheráni túszdráma. Képünkön: tolószékben gördítik el az egyik kimerült utast, miután az iráni bizton­sági erők lefegyverezték a kuvaiti légitársaság gépének el­rablóit.-----------------------------------------------------------------------\ ÚJ kisautó A Bielsko-Biala-i Autó­gyár, amely a nép­szerű „kis Polski­kat” állítja elő, gyakorlati­lag készen áll a kilencve­nes évek ideális kisautójá­nak gyártására — jelentet­te ki nemrég az MTI tudó­sítójának Ryszard Welter, a gyár igazgatója. A Fiat-céggel kötött szer­ződés, amelynek alapján a Fiat 126-osokat gyártják a bielskoi üzemben, 1990-ben jár le. Az olasz cég ugyan ma is annyi kis Polskit kész eladni a nyugati pia­cokon, amennyit csak a lengyel gyár felajánl, de az értékesítésben bizony már érezhető gondokat okoznak a nyugati piac növekvő kö­vetelményei. Az a kis Pols­ki, amelyet ma gyártanak, ugyan már alapvetően más, mint az eredeti 1971-es modell, de a váltás elkerül­hetetlennek látszik, még ha 1990-ig további korszerűsí­téseket is hajtanak végre a 126 P-n. A gyár konstruktőrei már most azon törik a fejüket, hogy mit gyártanak majd 1990 után. Elképzeléseikről azonban egyelőre nagyon szűkszavúan nyilatkoznak. Az biztos, hogy a jövő év­tizedben gyártandó kocsi- mák a kis hengerűrtartal­mú kategórián belül vala­mivel nagyobbnak kell len­nie, mint a kis Fiat. A rossz nyelvek szerint a Polski 126-os még a Vati­kán áldását is elnyerte, mert oly pici, hogy lehetet­lenség benne „vétkezni”. Igaz, hogy egy ízben a vi­dám krakkói diákünnepsé­gen, a juvenálián 13 vállal­kozó szellemű egyetemista préselte be magát a kis Polskiba, s a volánnál ülő­nek még annyi helye is maradt, hogy rendesen ve­zessen. E rekord ellenére mindenki elismeri — az igazgató is —, hogy ez a kiskocsi két felnőttön kí­vül legfeljebb két kisgyer­meket tud kényelmesen szállítani. Az új kocsinak igazi négyszemélyesnek kell lennie — mondja az igaz­gató — ,,s egyáltalán: ne­mesebb konstrukciójúnak és elegánsabb vonalúnak”. A leendő új autó minden tekintetben jobb paramé­terekkel fog rendelkezni, mint a Fiat 126 P. Kényel­mesebb lesz, de hengerűr­tartalma nem haladja meg az ezer köbcentit, s — ami ma talán mindennél fonto­sabb kérdés — keveset fo­gyaszt majd. A gyár már számos euró­pai céggel folytat tárgyalá­sokat a következő évtized autójának gyártásáról. Leg­szívesebben úgy kötnének V. ___________________________________ valakivel megállapodást, mint 1972 elején az olasz Fiattal. Annak idején az olasz cég előlegezte meg a 126-osok gyártásához szük­séges hiányzó részlegek megépítésének költségeit, s ezt a hitelt a lengyelek az új gyárban készített Fiat 126 motorokkal fizették vissza. A kis Fiat gyártása a rossz licencvásárlások miatt egyébként annyit szi­dott hetvenes évek egyik kivételesen jól sikerült li- cencmegvalósítása volt. 1972-ben kezdtek hozzá a 126-os gyártásához szük­séges részlegek építésé­hez, nem sokkal utána el­kezdték már a Fiatok ösz- szeszerelését, először még Olaszországból szállított alkatrészekből, 1974-ben már legördült a szalagról az első ízig-vérig lengyel Fiat 126, 1976-ra pedig (másfél évvel a határidő előtt) vissza is fizették a tartozásokat a Lengyelor­szágban gyártott motorok szállításával. Van aki szere­ti a kisautót, van aki nem, de mégiscsak a Fiat 126 P révén terjedt el a hetvenes évek Lengyelországában tömegesen a személyautó- tós. A következő bielskoi autó persze igazi autó lesz. Az igazgató elmondása szerint tapasztalt konstruktőr gár­da készítette a Beszkid ter­veit számítógéppel, s úgy gondolják, hogy az új mo­dell tárgyalási ajánlat le­het valamely nyugati cég számára. A két prototípus jól fut, időnként a városban is jár próbaúton, de ilyenkor plasztik álca rejti igazi alakját. A Beszkidben mi­nimális nyugati import­anyag lesz, s a gyáriak sze­rint egészen az ezredfordu­lóig korszerű kocsinak fog számítani. Gyártásához azonban új, modernebb tech­nológiára van szükség, mert a kis Fiat gyártási eljárása nem ilyen. Vagyis az in­duláshoz nagy összeget kell befektetni. E lőbb még a kis Polskin is mélyreható kor­szerűsítést hajtanak végre, erről a közeljövőben kell megszületnie a határo­zatnak. A 90-es évekre pedig azt választják majd partner­nek az új kiskocsihoz, aki a legértékesebb ajánlatot teszi, a legkedvezőbb nyu­gati értékesítési lehetősé­gekkel, figyelembe véve a lengyel, valamint a KGST- piac igényeit is. Végül Wel­ter igazgató hozzáteszi: „ha megfelelő partnert talá­lunk, akkor nagyon hamar be tudjuk indítani a gyár­tást”. ___________________________________> A BUDAPESTI FINOMKÖTÖTTÁRUGYÁR Mátészalkai Gyára („B” kategória) pályázatot hirdet főkönyvelői állás betöltésére. Pályázati feltételek: közgazdaságtudományi egyetemi végzettség, vagy pénzügyi-számviteli főiskola, vagy mérlegképes könyvelői oklevél. Legalább 5 éves szakmai vezetői gyakorlat. Alapfizetés j igazgatóhelyettes „B” 5200,— Ft — 14 000,— Ft-ig gyakorlattól függően. A fenti kritériumok függvényében az éves terv teljesítés alapján + 30%-os éves prémium. Jelentkezési határidő: 1984. december 20. Jelentkezés: írásban vagy személyesen a gyár igazgatójánál. Cím: Budapesti Finomkötöttárugyár Mátészalkai Gyára 4700 Mátészalka, Felszabadulás u. 4. Telefon: 1055. (2101)

Next

/
Oldalképek
Tartalom