Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

4 Kelet-Magyarotczág 1984. december 8. HATÁROZAT A VILÁGŰR BÉKÉS FELHASZNÁLÁSÁRÓL A világűr békés felhasz­nálását szorgalmazó nemzet­közi erőfeszítések fokozásá­ra szólítja fel a világ orszá­gait az a határozat, ame­lyet csütörtöki ülésén foga­dott el az ENSZ-közgyűlés 1. számú, leszerelési kérdé­sekkel és a nemzetközi biz­tonsággal foglalkozó bizott­sága. Az egyhangúlag elfogadott határozat leszögezi: a földet körülvevő kozmikus térség­ben végzett békés célú kuta­tások aktívan hozzájárul­hatnak a kozmikus fegyver­kezési hajsza megakadályo­zását célzó erőfeszítések si­keréhez. LETARTÓZTATÁS A GÁZÖMLÉS MIATT Warren Andersont, az Uni­on Carbide amerikai válla­lat elnökét csütörtökön Bho- palba érkezése után a repü­lőtéren őrizetbe vették — jelentette a PTI indiai hír- ügynökség. Anderson azért érkezett az indiai városba, hogy részt vegyen az amerikai cég in­diai leányvállalának bhopali vegyi üzemében hétfőn tör­tént, közel két és fél ezer halálos áldozatot követelő gázömlés körülményeinek ki­vizsgálásában. ötvenezer em­ber súlyos mérgezést szen­vedett. CUNAMI-ELÖREJELZÉS A több emeletnyi magas, pusztító t csendes-óceáni .szór kőár, á Cunami előrejelző sére szolgáló egységes rend­szert hoznak létre szovjet tudósok. Ezzel a céllal tettek utazást a Hromov professzor nevű kutatóhajón a veszé­lyeztetett térségben. Az ex­pedíció eredményeként a Szovjetunió csendes-óceáni partjai mentén kijelölték azokat a pontokat, ahol a tengeri elemi csapás előrejel­zéséhez szükséges műszereket el fogják helyezni — szá­molnak be Vlagyivosztokból érkezett jelentések. Az indiai Times of India angol nyelvű lap címoldalán je­lent meg ez a kép. A rajz az indiai nép tiltakozását fejezi ki az Union Carbide amerikai vegyikonszern bhopali gyá­ra okozta tömeges gázmérgezés ellen. A jelentések szerint a gázmérgezésnek eddig 1700 halottja van, a súlyosan sérül­tek száma tízezrekre tehető. Átalakították a francia kormányt A vártnál gyorsabban tör­tént meg a francia kormány átalakítása, amelyet az tett szükségessé, hogy Claude Cheysson külügyminisztert a Közös Piac brüsszeli főbizott­ságának tagjává nevezték ki. Az új külügyminiszter Ro­land Dumas, aki eddig a kö­zös piaci ügyekkel foglalkozó miniszter, s egyúttal a kor­mány szóvivője volt. A kormány szóvivőjévé Georgina Dufoix-t, a szociá­lis ügyek és a nemzeti szo­lidaritás miniszterét nevez­ték ki. Georgina Dufoix meg­tartja emellett miniszteri tár­cáját is. Első ízben kerül sor arra, hogy a kormányszóvivői tisztet nő tölti be Francia- országban. Catherine Lalumiere-t, aki eddig a fogyasztási ügyek mi­nisztere volt, a közös piaci ügyekkel foglalkozó államtit­kárrá nevezték ki a külügy miniszter mellé. A fogyasztá­si ügyek államtitkárának tisztét Henri Emmanuelli, a költségvetési ügyek államtit­kára veszi át, eddigi tisztsé­gének megtartása mellett. A szigor kudarca A ki végigsétál a pári­zsi Rue Rivolin, vagy megbámulja a Lafa­yette és a Printems áruhá­zak látványos-ötletes kira­katait, a bejáratokon ki-be hömpölygő tömeget, az vaj­mi keveset érzékel a fran­cia gazdaság válságos álla­potából. Pedig — s erről győznek meg a párizsi be­szélgetések — Franciaor­szág csakugyan kritikus időszakot él át. Erről beszélt csütörtök este Georges Marchais, az FKP főtitkára is a francia fővárosban rendezett nagygyűlésen. A politikus bírálta a kormányzat gaz­daságpolitikáját, amelynek következtében növekszik a munkanélküliek száma, csökken a vásárlóerő, tar­tós az infláció folyamata, és a külkereskedelmi deficit változatlanul jelentős. A szocialisták által követett „szigor politikája” a gazda­sági életben nem hozott eredményeket, ellenkezőleg, a helyzet egyre romlik. Persze, a felszínen mind­ebből csak keveset érzékel a látogató. A franciák azon­ban saját bőrükön tapasz­talják, milyen mértékben romlik a frank értéke, mennyire sújtja őket az in­fláció. A legnagyobb gond — erre panaszkodik a leg­több francia szakértő, és ezt hangsúlyozta Marchais is — a beruházási kedv ha­nyatlása, az új munkaal­kalmak megteremtésére irá­nyuló erőfeszítések teljes hiánya. Pedig a nagyválla­latok profitja a múlt évben 30, az idén 25 százalékkal nőtt. Am ebből vajmi kevés beruházás valósul meg: az államosított vállalatok is a kapitalista gazdálkodás módszereit követik, ami egyáltalán nem felel meg az ország érdekeinek. Az FKP úgy véli: új döntésekre lenne szükség, mindenek­előtt a beruházási kedv fölélesztése céljából, ami­hez az államosított bankhá­lózat hathatós támogatást nyújthatna. Jól érzékelhető Marchais beszédéből a francia kom­munisták és a szocialisták közti, már hosszabb ideje húzódó vita is. Az FKP legutóbbi, választási visz- szaesése nem utolsósorban annak a következménye, hogy hívei rosszallották a szocialistáknak nyújtott kommunista támogatás mértékét. Marchais most nyíltan szót emelt amiatt, hogy a köztársaság elnöké­nek a hatalma nőttön nő, s ezzel egyidejűleg a parla­ment szerepe csökken. Üj többségi népi tömörülés létrehozására tett javaslatot a kommunista politikus, an­nak érdekében, hogy a dol­gozó emberek kerüljenek a társadalmi élet középpont­jába, s véleményük érvé­nyesüljön a gazdasági-tár­sadalmi válságból kivezető út meghatározásában. K étségtelen, hogy a kor­mányzat valós és vélt hibáit a francia jobb­oldal rendkívül ügyesen ki­használja. A televízióban naponta súlyos vádakkal il­letik a baloldalt, elsősor­ban a kommunistákat, per­sze olyan ügyekért is, ame­lyekben a demagógia vala­mennyi elemét fölsorakoz­tatva alaposan megtévesz­tik a tájékozatlan nézőket. A francia kommunisták helyzete tehát csöppet sem könnyű. Mint azonban az FKP főtitkárának csütörtö­ki beszédéből is kitűnik, a kommunisták változatla­nul nagy felelősséget érez­nek az ország sorsa iránt, s noha a kabinet munkájá­ban nem vesznek részt, részletes programmal ren­delkeznek a válság leküz­désére, a gazdasági élet föllendítésére. Gy. D. II dalai láma utazása Hőszabályozás Moszkvában S zakmai körökben ■ is nagy érdeklő­dést váltott ki az az új módszer, amellyel Moszkva fölül eltérítet­ték a hófelhőket. A me­teorológusok szerint ez úgy lehetséges, hogy a repülőgépek ezüstjodidot vagy más vegyszert fecskendeznek a hófel­hőkbe, még mielőtt azok elérnék a várost. A vegy­szer hatására meggyor­sul a hókristályok kép­ződése, s végül a felhő a kívánt helyen és idő­pontban szabadul meg terhétől. Magyarországon a jég­esőt hordozó felhőket teszik ártalmatlanná ha­sonló módon, légágyúk­ból kilőtt vegyszerrel akadályozzák a jégszem­csék kialakulását. A re­pülőgépes hószabályo­zással még nem kísérle­teztek, de a hazai időjá­rás ezt valószínűleg a jövőben sem teszi szük­ségessé. 1985 nem alkalmas év ar­ra, hogy a dalai láma Tibet- be látogasson, szó lehet azon­ban arról, hogy a tibeti egy­házi méltóság felkeresse Csinghajt, vatómint Szecsu-1 an, Kanszu és Jünnan tarto­mány, tibetiek lakta vidékeit, közölte péntek reggel az In­diában élő dalai láma három képviselője, mielőtt a dél-kí­nai Kantonból Hongkongba utaztak volna. A három tibeti Pekingben vezető kínai politikusokkal tárgyaltak a dalai láma eset­leges kínai látogatásáról, ne­tán végleges hazatéréséről. A 14. dalai láma, polgári nevén: Tendzin Gjenico, 1959- ben távozott Indiába, miután a Kínához került Tibetben, részben a klérus legfelső kö­reinek támogatásával lázadás tört ki. A zendülést a kínai hadsereg leverte, a dalai lá­mát több tíz ezer híve követ­te Indiába. Pekingben a kínai vezetés közölte a három képviselővel, hogy visszavárják a dalai lá­mát, de, nem telepedhet le véglegesen ismét Tibetben, Javasolták továbbá, hogy zár­ják le a vitát az 1959-es ese­ményekről, a dalai láma és környezete mondjon le az al­kudozásról. Amennyiben a láma visszatérne Kínába, méltó módon fogadnák, jó esélye lenne arra, hogy meg­válasszák a kínai parlament állandó bizottságának egyik elnökhelyettesévé. Az egyhá­zi méltóságnak azonban Kí­na nemzeti egységéért és nem „Tibet függetlenségéért” kel­lene dolgoznia. Zsukov­filmbemutató Sikerrel mutatták be csü­törtökön Moszkvában a nagyközönség előtt a Zsu- kov marsallról készült doku- mentumfilmef. Marina Bábák rendező és a társszerző, Igor Ickov — aki szovjet filmes körökben forgatókönyvíróként ismert — filmjének teljes címe: „Zsukov marsall. Fejezetek egy életből”. A hét részből álló film gyakorlatilag Zsu­kov 1939—1945 közötti életét, katonai tevékenységét mu­tatja be a mongóliai Halhin- golnál aratott győzelemtől egészen Berlin bevételéig. Lettországi beszélgetések I. Jurmalai szovhoztechnikum E dgar Derwald, a jurma­lai szovhoz igazgatója igen határozott, maga­biztos egyéniség. Amikor megismerkedtünk, az is rög­tön kiderült róla, hogy nem a szavak, hanem a tettek embere. Ráadásul szerény is, szinte harapófogóval kellett kiszedni belőle minden szót, ami a szovhoztechnikum munkájára, eredményeire vonatkozik. Tudom, hogy a vendégnek általában a dolgok szebbik oldalát szeretik megmu­tatni. Ez a szovhoz valóban a köztársaság egyik legeredmé­nyesebben gazdálkodó mező- gazdasági nagyüzeme, az ott szerzett tapasztalatok mégis jellemzőnek tekinthetők, leg­alábbis a kísérletező kedvet, a szovjet mezőgazdaságban tapasztalható új fellendülést illetően. A szovhoztechnikum maga is merőben új, bár két ösz- szetevője több évtizedes múltra tekinthet vissza. Ad­va volt egyszer a szovhoz, amely a háború, a felszaba­dulás után alakult. A helyi igényeknek megfelelően kez­dettől fogva zöldségtermelés­re specializálódtak. Erre volt és van igény, erre késztetik őket a talaj- és éghajlati viszonyok is. A szovhoz 5000 hektár termőterületen gaz­dálkodik. Zöldséget, sárgaré­pát, bogyós gyümölcsöket, al­mát termesztenek elsősorban, de évi 7000 tonna tejet ad a szovhoz tehenészete is, 30 millió tojást küldenek a ri­gai és a távolabbi köztársa­ságok piacaira. Virágkerté­szetük több száz holdas, me- legágyi kapacitással rendel­kezik, futószalagon termelik az évszaknak és a különböző ünnepeknek megfelelő virág­fajtákat, rengeteget értéke­sítve ezekből — a nagykeres­kedelem kiiktatásával — sa­ját üzleteikben. Azt hiszem, nem véletlen, hogy a Moszk­vába tartó expresszvonatra majdnem minden utastársam hatalmas virágcsokrokkal szállt fel. Közeledett novem­ber 7-e, és Rigában, éppen a jurmalai szovhoz virágker­tészeinek jóvoltából nagy a választék, és sokkal olcsóbb a virág, mint Moszkvában. A szovhoztechnikum másik összetevője egy, a harmincas években alakult, hajdanvolt mezőgazdasági szakiskola — amolyan gazdaképző —, amelynek keretében felnőtt, gyakorló földművelőket ké­peztek ki kertésznek, zöld­ség-, gyümölcstermelőnek. Másfél évtizede megújították ezt a rendszert és a szakosí­tott képzést nyújtó, újjászer­vezett technikumot egybe­kapcsolták a jurmalai zöld­ségtermelő szovhozzal. Hat­száz diák tanul az iskolában. A tíz osztályt végzett, érett­ségizett tanulók két és fél éves szakmai képzést kap­nak. A nyolc osztályt végzet­tek pedig 3 és fél év alatt a szakmai ismeretek mellett elsajátítják a középiskola anyagát és leérettségiznek. A technikumi tanulmányok be­fejezése után a hallgatók kertész, zöldség-, gyümölcs­ös virágtermesztő technikusi, illetve szakagronómusi kép­zést kapnak. Elhelyezkedési lehetőségeik szinte korlátla­nok, mert köztársaságszer- te keresik a Jurmalában vég­zett technikusokat. Az iskola munkáját népes, negyvenfős nevelőszemélyzet irányítja önállóan, de szer­vesen hozzátartoznak a szov­hoz központi irányításához is. A hallgatók a tanulmányi idő hatvan százalékában el­méleti, negyven százaléká­ban pedig gyakorlati ismere­teket sajátítanak el. Fizikai szakmunkát végeznek a kol­hoz kertészetében, gyümöl­csöseiben, tehénistállóiban, tejüzemében, konzervüzemé­ben. Megtanulják a szakág­hoz szükséges gépek kezelé­sét is, mert a szovhoznak száznál több traktora, ha­sonló méretű tehergépkocsi­parkja és számos speciális kombájnja van. A diákok a A jurmalai tengerpart szovhozban végzett munká­ért rendes bért kapnak, sőt a nyereségből is részesednek. Viszonzásul csupán 80 kopej­ka jelképes kollégiumi díjat kell fizetniük havonta, a na­pi háromszori étkezésért pe­dig egy-egy rubelt. A szov­jet állam ehhez minimálisan 30 rubel ösztöndíjat ad, de sokan közülük az őket küldő, és visszaváró kolhoztól is kapnak ösztöndíjat, ez nem ritkán meghaladja az ötven- hetven rubelt is. Az iskola fenntartásához a szovhoz je­lentős mértékű államsegély­ben részesül, de jövedelmük egy részét a szovhoz vezető­sége is a technikum fenntar­tására, fejlesztésére fordít­ja. Erre van is lehetősége. Ta­valy például 2,7 millió rubel tiszta nyereséget könyvel­hettek el, az idén is több lesz a nyereségük kétmillió ru­belnél. Igaz, sok helye van ennek a pénznek. Most bő­vítik a szovhoz központjá­ban levő középiskolát, új uszodát, tornatermet építe­nek, a szükségletnek megfe­lelően újabb osztálytermeket, nyelvi, technikai laboratóriu­mokat Rendeznek be. Szó van egy újabb üzletközpont és szolgáltatóház építéséről is. Persze náluk is a lakásépí­tés a legfontosabb. Saját épí­tőbrigádjaik elsősorban a ha­sonló építkezésekkel foglal­koznak. A több szintes lakó­épületeket rigai vállalatok építik. A szovhoz komoly se­gítséget ad a magánerőből történő építkezésekhez is, hi­telekkel, a szükséges gépek, anyagok beszerzésével. A lakásépítés tehát ott is egyre inkább a differenciált teherbírás, vagyis a jó és a jobb munka függvénye. Egy­re inkább hallani, hogy a la­kást nem kapják, hanem ve­szik — természetesen az ál­lamtól, a munkahelytől ka­pott igen kedvező feltételű hitelek és más egyéb jutta­tás segítségével. Ott is divat a kaláka, a magánépítkezé­sek zömét így oldják meg, hisz a rokoni, baráti segít­ség sokkal olcsóbb, mint az építőipar ott is borsosán ke­rekített költségvetéssel szer­vezett munkája. A hogyan és mennyiért lett barátainknál is főkérdés­sé vált. Amint tapasztaltam, ők bátran szembe is néznek ezzel a kihívással. (Következik: 2. Egy mű­vész házaspár Rigában.) Vasvári Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom