Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

1984. december 8. jiffi KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Tisztelt CB-s kolléga! Így szólítalak és természetesen tegez­lek is, mert ebben a kis megszállott tár­saságban ez így szokás: így társalgunk az éterben és ha személyesen is össze­hoz minket a sors, személyesen is. Ha jól tudom az adatot, vagyunk úgy két­ezren a megyében. Hobbidról, szenvedélyedről bizonyára Te is hallottál már ilyen s olyan meg­jegyzéseket is; van, aki státusszimbó­lumnak tartja készülékedet, más azt mondja rólunk, hogy ez valamiféle elit hobbinak hódoló kaszt. Szó ami szó, ma még valóban nem a legolcsóbb szenve­dély a CB-rádió zás, de semmivel sem drágább középtávon, mint az amatőr fil­mezés vagy a színes fényképezés, a faj- kutyatartás, sőt a hi-fi rádiózás, mag­nózás, lemezgyűjtés még ennél is költ­ségesebb foglalatosság. És az is igaz, hogy nem is oly régen — akárcsak 15— 20 éve még — státusszimbólumnak tar­tották az autót és a fekete-fehér tv-ké- szüléket is. A technika fejlődése, a szen­vedély terjedése azután átrendezi a vé­leményeket, és pár év múlva bizonyára olcsóbb is lesz a CB^rádió, és segítőkész rádiós társaink előbb-utóbb rászolgálnak majd a mainál nagyobb társadalmi el­ismerésre is. Ehhez magunknak annyit már most meg kell tenni, hogy létező műszaki megoldásokkal elkerüljük szom­szédaink rádió- és tv-készülékeinek za­varását. Amikor a minap beszélgettünk, emlí­tetted, tudsz olyan CB-s társunkról, aki olyannyira rabja lett ennek a polgári amatőr rádiózásnak, hogy korábbi szen­vedélyéről, az italról mondott le, s egy­évi cseresznyepálinka megtakarításából vette meg a „Midland” készülékét. Ma még sokan megkérdezik tőlünk (kérdezték már Tőled is), mire jó ez a „braek”, merthogy így is nevezhető a forgalmazás. Az emberi kapcsolatterem­tés, barátságok születése, no meg a ha­zai telefonhiány pótlásának szándéka csak három a sok érv közül. De van több is: készülékén segélyt kérhet a mű­szaki (vagy egyéb fajta) bajba került autós önmagának és a közúton közle­kedő társainak is. Jelezhet balesetet, tüzet, s ezzel életet, értéket menthet. Ilyenre példák sorát idézhetik a CB- sek. Nyíregyházán és más városokban is működnek már a CB-rádiósok vész­jelzéseit, segélykérését regisztráló köz­pontok. Nálunk például a Viking Taxi központjában, a Dózsa György utcán 24 órás, tehát nonstop ügyelet továbbítja nem csupán a saját taxijukból érkező jelzéseket, hanem mindazokét, akik a 19-es CB-csatomán kérésükkel hozzájuk fordulnak. És mindezt díjtalanul teszik. Pár nappal ezelőtt együtt voltunk a 17-es csatornán, s beszélgetésünket — bizonyára emlékszel — megszakította egy nyíregyházi utcákon eltévedt du­nántúli tehertaxi CB-rádiója. A hivata­los kiküldetésben járó távoli kollégát azután pár perc alatt az általa keresett papírgyárhoz tudtuk irányítani. És em­lékezetes esemény a vásárosmaményi Vörös Csillag Tsz-ben az az aratás, amit a CB vitt sikerre. Az történt — pár esz­tendeje —, hogy a gazdaság hatalmas gabonatábláin rádió útján tudták a szakembereket és a gépeket azonnal át­irányítani az esőverte táblákról a nap­sütötte területre, s így a betakarítás minden óráját ki tudták használni. Azért írom le ezeket a példákat, hogy segítsem érvelésükben, meggyőző vitáik­ban a hozzád hasonló CB-seket, akiket az egyéni szenvedélyen túl valamiféle közéleti fűtöttség is vezérel. Mert ma már a CB-ráddózás kezdi kinőni serdü­lőkori mutálását. Az éterben már alig hallani csacska fecsegéseket. A rádiózás megszállottjai — éppúgy, mint Te ma­gad — keresik azt az utat, amelyen va­lami közhasznú ténykedést is vállalhat­nak készülékeik segítségével. Amint magad is említetted, a megye, az ország közútjain cirkáló CB-s autósok (legye­nek ők akár szolgálati, akár magángép- koosik vezetői) öntevékenységükkel, se­gítőkészségükkel megsokszorozhatják akár csak a közúti életmentés hivatá­sosainak tevékenységét is. A „braekelés” öncélú és olykor gyermeteg játéka — ha most a felnőtt korba lép — társadalmi­lag is elismert, közhasznú szenvedéllyé válhat, s ellenzőit baráttá teheti. „Voltam a 95—48” Tóth Jánossal, ax IKSZV igazgatójával a bérlakásokról G ön korábban osztályvezető és párt- w titkár volt a Nyíregyházi Konzerv­gyárban. Milyen érzés ingatlankezelő igazgatónak lenni? — Ezt már kérdezték tőlem. A régi he­lyemen, igaz, hogy az időjárás által lénye­gesen befolyásolt körülmények között kel­lett dolgozni és előre tervezni, de csak tucat­nyi külső partnerrel kellett együttműködni. Itt, több mint nyolcezer ügyfelünk, ügyfe­lem van. Közöttük hétezer-kétszáz család a lakásbérlő, és nyolcszázötven az üzlet-, műhely- és garázsbérlő. Ebben a munka­körben rendkívül erős a társadalmi kont­roll, de a párt, a tanács, a Hazafias Nép­front, a lakóbizottságok, mind-mind figyel­nek minket, s azonnal reagálnak minden hibára. Ez azt is jelenti, hogy a gond sok­szoros, hogy sok a feszültségforrás, hiszen nem lehet minden bérlő igényét kielégíteni, időnként nemet is kell mondani, vagy a jogszabályoknak megfelelően a hiba kijaví­tását részben vagy egészben a bérlőre kell áthárítani. Mondhatom, nem könnyű fel­adat ez... És gyakran elhangzik az érv, hogy az összkomfortos lakbérért összkom­fortos szolgáltatás is járna. Hiszen nevünk­ben a „szolgáltatás” is ott szerepel. Az összkomfortos lakbérre és az össz­komfortos szolgáltatásra vonatkozó megjegyzések ezek szerint nem jogo­sak? — De, természetesen jogosnak tartom az észrevételeket, ám csakis a jogszabály által megfogalmazott mértékben. Hiszen az elő­írások szerint a lakhatást, az épület állagát alapvetően meghatározó hibákat tartozunk azonnal, pontosabban 48 órán belül kijaví­tani, vagy a kijavítást megkezdeni. Mik számítanak ilyen alapvető dolog­nak? i '—I Például a csőrepedés, a ' beázás, a szennyvízelvezető dugulása ... Vagyis, ami­kot már nem kényelmi kérdésekről van szó. „...nem lehet minden bérlő igé­nyét kielégíteni, időnként nemet is kell mondani, vagy a jogsza­bályoknak megfelelően a hiba kijavítását részben vagy egész­ben a bérlőre keli áthárítani... £s gyakran hangzik az érv, hogy az összkomfortos lakbérért, összkomfortos szolgáltatás is járna...” ■*M' s! * — Egyszer talán eljutunk addig, hogy a lakások átadása, átvétele üzleti kérdés lesz, és a lakásigénylők sorfcnanállása pem- gya­korol nyomást, nem akar mindenki mielőbb beköltözni, és nem késnek annyit az átadá­sok, mint az ma még sokszor tapasztalható. A Ezek szerint, ha sarkítani akarok, azt is mondhatnám, bogy a lakbérért nem jár a kényelem... De volna egy mo­dell értékű (így érzem legalábbis) pél­dám. Ez pedig a rendkívül tetszetős sárga dombház esete, ahol kabarétré­fába illő jelenségek tapasztalhatók, amiken persze az ott lakók legfeljebb csak kínjukban nevetnek. Itt ugyanis a lakások némelyikében még a csillár­ból is víz folyik. A ház több mint egy éve áll, de a hiba kiküszöbölésére még semmi sem történt. — A kérdés kényelmetlen helyzetbe ho­zott engem. Ugyanis ahhoz, hogy egy lakó­épület jól teljesítse a funkcióját, ahhoz jól is kell megépíteni. A mi gondunk termé­szetszerűleg annál kevesebb, minél jobban tervezett és épített házakat veszünk keze­lésbe. A Attól tartok, hogy mindez még csak a távolabbi jövő. De mit tehet addig az IKSZV? — Mi képviseljük az érdekeket, azt, hogy a bérlőknek a pénzükért megfelelő lakást kell adni. Ezért sorolunk fel mindig min­den hiányosságot. Én is arra ösztönzöm az átvételnél jelenlévő kollégáimat, hogy le­gyenek igényesek. A Ez mint szándék, dicséretes. Ám a gya­korlat nem mutatja ezt a szigorúságot, s erre megint csak a sárga dombház az egyik friss példa. — Még szigorúbb átvétel kell. Például meg kell máskor rendelni a tűzoltóságtól egy „esőt”, hogy a szigetelés hibái azonnal ki­derüljenek. G Esetünkben erről szó sincs... — Itt következő a helyzet. A kivitele­ző szerint a terv nem volt jó, a tervezett megoldás nem alkalmas a csapadékvíz be­jutásának megakadályozására. A tervező viszont azt mondja, hogy igenis alkalmas, csak gondos építés szükséges hozzá. De azt is mondja a tervező, hogy belátja: ez a munka nem várható el, mert a tervnek vég­tére is a mai hazai lehetőségekhez, a kivi­telező munka jelenlegi színvonalához kelle­ne alkalmazkodni. Ezért most új tervek ké­szülnek a beázás elhárítására. G És addig? — Folyik a pénzügyi vita, ki fedezze a költségeket. A kivitelező ugyanis belátja, ő sem dolgozott jól, de csakis a többletpénz egy részét hajlandó vállalni. Felvetődik a kérdés: ki vállalja a többit? A tanács azt mondja, hogy többet erre a házra már nem áldozhat. Megkérdeznek minket is, mi pe­dig azt válaszoljuk: mi sem vagyunk haj­landók vállalni a felmerülő költségeket. G Vagyis: megoldás nincs? — Én nem akarom okolni, bántani sem a kivitelezőt, sem a tervezőt, sem a beru­házót. De az a határozott igényünk, hogy üzemeltetésre alkalmas, a kor színvonalá­nak, a mai magyar viszonyok követelmé­nyeinek megfelelően elégítsük ki az igénye­ket. Tehát már átvételkor megnézünk min­dent ... £ Mindent? Akkor egy ilyen házat (és ez w nem egyedi eset) miért vesznek, vet­tek át? “ ' - ' 1 * ■ G Eddig miért nem tették? — Valahogy furcsán néznének ránk. Még magam sem döntöttem el, hogy eztán ho­gyan is lesz ez ... G Á növekvő lakbérek tükrében az ilyen w esetek nagyon is súlyosak. Ráadásul a lakókat nem érdekli, hogy az átadó, avagy az átvevő volt-e a hibás... — Ha kell, bírósági eszközökkel szerzünk érvényt a jogos észrevételek orvoslásának. Csakhogy ez is hosszú időt vesz igénybe, hiszen a tárgyalást ki kell tűzni, aztán, ha nincs megegyezés, márpedig miért lenne, szakértőket kell bevonni, és így tovább. Szó­val, hosszú út vezet a végkifejletig ... G Áz ilyen esetekben miért nem lebet w valami megoldást találni a hiba kikü­szöbölésére, hiszen a lakók érdekének kellene elsődlegesnek lenni. A pénz­ügyeken való huzakodáshoz végtére is semmi közük. — Ez elvileg kivitelezhető. Az ingatlan- kezelő megtehetné, hogy azt mondja a be­ruházónak: a bérlők érdéke azt kívánja, hogy a huzavona elkerüléséért mi javítsuk ki a hibákat. Tételezzük fel, hogy meg is tudjuk csinálni. Azonban: elérhetjük azt is, hogy ezzel elveszítjük á garanciális jogot. Ennek kijelentéséhez a kivitelezőnek joga van... De van a kérdésnek egy másik ol­dala is. Az üzletbe, mert végül is arról van szó, a bérlőnek is bele kell kalkulálnia a sa­ját rizikóját, mert a tető beázhat, a lift pe­dig elromolhat. Azt azonban természetesen elvárhatja, hogy rövid időn belül valaki meg is szüntessem hibákat. G Érzésem szerint pontosan ez nem megy... fis van egy másik gond is. A lakó, ha nem fizet bért, ha a lakását szándékosan rongálja, büntethető. Ki le­het lakoltatni, és így tovább. Ez, termé­szetesen jogos. De a bérlő és az IKSZV ebből a szempontból sincs egymással egyenértékű viszonyban. Hiszen a lakó nem büntetheti az IKSZV-t, de mond­hatnám a tervezőt, a beruházót és ki­vitelezőt is. — A lakónak ismernie kellene a jogosít­ványait. Például azt, hogy indokolt esetben akár lakbérmérséklésről is szó lehet... Ha kedvezőtlen a műszaki állapot. G Ez, tudomásom szerint egyetlen kifüg­gesztett házirendben sem szerepel... Ki kezdeményezheti a lakbérmérsék­lést? — A bérlő is, mi is, de általában a bérlő feladata ... G Nem az ingatlankezelőnek kellene ilyenkor kezdeményezni? Hiszen ha más nem, de legalább gesztusértékű lenne egy ilyen lépés. — Igen... De egy ilyen természetű do­log, mint a beázás, nem jelent kedvezőtlen műszaki állapotot, mert a jogszabály értel­mében ezt azonnal meg kellene szüntetni. G Evezzünk csendesebb vizekre, hiszen nyilván nem csak kifogás éri a mun­kájukat. — Meg tudnám mutatni az Utóbbi idők bérlőktől szármázd, léyeleit, Valamint á he­ti fogadóórák; anyagait ’ is, fiiszén én heten­te tartok fogadóórát. Egy-egy fogadóórán három-négy bérlő jelenik meg, s ez a szám azt is mutatja, hogy irritáló hiba kevés van, hogy képesek vagyunk feladataink javaré­szét ellátni. A levelek ds ezt bizonyítják. A Mi újság a tanácsi házak társasházítá- ^ savai? — Lassan megy. A városi tanács végre­hajtó bizottsága a múlt év végén döntött ötvenhárom épület nyolcvannyolc lakásá­nak a sorsáról. Év elején értesítettük a la­kókat, akik az előírt kilencven napon belül nyilatkoztak szándékaikról. Négy épület ki­vételével a lakók kétharmada döntött úgy, hogy megveszi a házat, illetve a lakást, ami­ben él. Az elidegenítési eljárás megkezdő­dött. Szó volt az emeletráépítésekről, a pad­lástér-beépítésekről is ... — Erre az Ötévé? térére hétvén ilyen la-i kást iranyzott elő* a végrehajtó' bizottság, de 1984' végéig mindössze huszonöt készül el, és a hetven nem is lesz meg. Menet köz­ben ugyanis kiderült, hogy az emeletráépí­tésre, illetve tetőtér-beépítésre kijelölt épü­letek egy része alkalmatlan a tervek vég­hezvitelére. Vagyis: a tervezéshez nem volt megfelelő a diagnosztika; szemrevételezés után vittük döntésre a kérdést. Hiányzott a körültekintő műszaki vizsgálat. G Ezért ki marasztalható el? Az IKSZV hibája volt. Nem kezeltük komolyan a feladatot, mert eleve úgy tar­tottuk, hogy erre igazi lehetőség egyébként sincs Nyíregyházán. Ez végül is beigazoló­dott ... Arra viszont büszkék vagyunk, hogy a Május 1. téren a használaton kívül lévő tárolóhelyiségekből kevés költséggel sike­rült jó néhány garzonlakást kialakítanunk. G Munkájuk pozitív vonásait nézve: mit tettek a bérlőkkel való jobb kapcsola­tok érdekében? — Panaszaik orvoslására megfelelő szer­vezetet alakítottunk ki, igyekeztünk a kap­csolattartást jobbítani. Így a hibaelhárító építésvezetőségünk nem csak közvetlen táv­beszélő-állomással rendelkezik, de rendelke­zésre áll a kommunikációhoz a lakótelepi diszpécserrendszer ügyeleti szolgálata is, mégpedig éjjel-nappal, hétköznap és ünnep­nap; végül a diszpécserrendszerhez kapcso­lódóan a kezelésünkben lévő liftes épülete­inkből tizennégy rádiótelefonnal lehet össze­köttetést teremteni a diszpécserközponttal... A teljesség igénye nélkül természetesen egyéb tényeket is említhetek. A Mindent összegezve, hogyan minősíti az w IKSZV munkáját? — Azt mondhatom, amit a városi tanács végrehajtó bizottsága számára is megfogal­maztunk, s amit alapjában véve el is fo­gadtak. Tehát: hiba, hogy a fenntartási' munkákat nem megfelelő előkészítéssel és gondossággal végezzük, hogy diagnosztikánk esetenként felületes. Jelentős eredménynek tartjuk viszont, hogy az ötéves tervre meg­szabott fenntartási programot végül is meg­valósítjuk, s úgy érezzük, hogy a vállalat megfelelően követte a gazdasági irányítás akaratát, s minden hiba ellenére is betölti feladatát. A számos gondon persze, segíte­nünk kell. G Köszönöm a beszélgetést. • ' ” • • Speidl Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom