Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-08 / 288. szám
1984. december 8. Kelet-Magyarország 3-----------------------------------------------------------------------------Mi lesz veled, zöldség? Hozzászólás a Kelet-Magyarország sorozatához A HOZZÁSZÓLÁSRA NEM AZ KÉSZTETETT, hogy ebből az igen összetett problémakörből történő „kilábaláshoz” egyik napról a másikra megvalósítható megoldást mondjak, hanem az, hogy néhány olyan kérdésről szóljak, mely a valós helyzet megítéléséhez tartozik. Utalni szeretnék néhány olyan felvetésre, mely sérti a zöldség-gyümölcs forgalmazás és felhasználás területén dolgozókat, az egykori „felügyelőket”. Szerintem a zöldség-gyümölcs forgalmazásban soha sem érvényesült tisztán a monopolhelyzet. A forgalmazók mellett, ha nem is nagy mennyiséggel és teljes áruskálával, de jelen volt a feldolgozó ipar, a kis- és nagytermelő, a kiskereskedő, egyes cikkekre vonatkozóan a szak külkereskedelmi vállalat. A 60- as évek második felétől a résztvevők köre bővült, a több csatornás értékesítési rendszer gyors ütemben fejlődött, a 70-es évek végére vált uralkodóvá. A forgalmazásnak ebben a rendszerében — jelentős állami támogatással 1980-ig —- tartotta magát a ZÖLDÉRT vállalatok áruellátási felelőssége, ármeghatározó, árbefolyásoló szerepe. A megváltozott piaci viszonyok között a korábbi vállalati gyakorlat csak akkor várható el — bárkitől — ha annak anyagi kockázatát vállalja, veszteségét megtéríti valaki. Ki ez ma? Tíz évvel ezelőtt a hiány, ma általában a bőség gondjai jellemzőek. Ahhoz, hogy ez így kialakult, előbb a ZÖLDÉRT Vállalat, később a konzervipar is jelentős összegű termelési támogatást adott, miközben megjelentek a „készre” újabb forgalmazók és felhasználók. A megjelenést nem tekintem megengedhetetlen hibának, de a korrektség meg nem tartását igen. A MEGHATÁROZÓ korábban sem, a jövőben sem kizárólag a támogatás lesz, hanem a termelési kedv, melyet problémáktól nem mentesen, de mégis a biztonságos mezőgazdasági termékértékesítési szerződéssel és ösztönző árral lehet megalapozni. Ezt a szerződéses formát sokan a más területeken alkalmazottal hasonlítják össze, pedig a mezőgazdasági termékek termelésének sajátosságai miatt eltérő, többek között azért, mert a termelő nem befolyásolhatja az időjárást, hogy terméke akkorra legyen fogyasztásra, feldolgozásra érett, amikorra az átadás időpontját a szerződésben meghatározzák. A vevő csupán néhány cikkre ad árgaranciát, az illetékes állami szervek, hasonlóan néhány szerződéssel lekötött cikkre írják elő a legalacsonyabb átvételi árakat. Az eltérő sajátosságok mellett kell érvényt szerezni a szerződéses fegyelemnek, mely az eladó és vevő között olyan cikkekre jön létre, amiben kölcsönösen megállapodnak. A termelő elvárása az, hogy amire ajánlatot tesz, a forgalmazó — ha szüksége van rá — tőle fogadja el és ne mástól, ne csak a zavartalanul értékesíthető cikkre, hanem a sokszor nehezen értékesíthetőre is vele kössön szerződést. Ezekre nincsenek írott szabályok, de efféle haladókkal már találkozunk. A zöldség-gyümölcs forgalmazásban így alakulnak ki — igaz lassan — az eladó—vevő körök, melyek íratlan szabályok szerint megerősödnek és egymást tiszteletben fogják tartani, még akkor is, ha más megyére terjed ki ez a kapcsolat. V ____________ A megyei termelés nagyságrendjét, szerkezetének alakulását jól segítette és segíti, hogy a ZÖLDÉRT Vállalat a burgonya, zöldség-gyümölcs félék tárolásához igen nagy hálózattal rendelkezik. Az ország lakosságának téli és tavaszi ellátásához szükséges meny- nyiség közel felét; burgonyából háromszorosát; téli almából negyedrészét; zöldségfélékből egyszerre csak a ZÖLDÉRT képes tárolni. Hasonló a tárolóhelyek nagyságrendje a megye termelő gazdaságainál is. A tárolók jelentős állami támogatással épültek, /nem a nagy nyereségből, mert az igen kevés hányadára nyújtott fedezetet. Aki tárolással foglalkozott vagy ma is foglalkozik, az tudja, ismeri a zöldség-gyümölcsfélék tárolási veszélyeit. Az egyre előtérbe kerülő érdekeltségi viszonyok miatt kényszerül arra, hogy tárolásból csak a legszükségesebbet teljesítsék, többet nem, mint amire értékesítési piaci háttere és kockázatviselő képessége van. Az utóbbi években a tároló arra kényszerült, hogy sok más területen fejlessze tevékenységét, csökkentse létszámát, a tárolásból keletkezett veszteségek ellensúlyozására. A ZÖLDÉRT vállalatok közül a Szabolcs megyeinél legalacsonyabb például a nem fizikai állományú dolgozók száma. EGYETLEN VALLALAT SEM vállalhatja magára, hogy több száz ezer tonna nagyságrendű gyorsan romlandó mezőgazdasági terméket forgalmazzon, vagy tároljon, sokszor nagy veszteséggel. A veszteséget ma már nem téríti meg senki. A különböző vélemények ellenére ma például burgonyából, téli almából, több zöldségféléből olyan készletekkel rendelkezünk, amelynek értékesítése bizonytalan, nincs szállítási lehetőség! Sokszor szóba kerül a ki- csinybeni és a nagybani piac. Az előbbi működését, az ott kialakult árakat sokan összehasonlítási alapnak tekintik az állami és szövetkezeti kereskedelemmel, véleményem szerint ez nem lehetséges. Az utóbbiak létesítésére több központi ösztönzés is van. A tapasztalat az, hogy számos nagyobb városban az eddigi áldozatok kevés eredményt hoztak. Egy aktív termelőhelyen ez aligha lehet életképes, de ahhoz inkább, hogy újabb területe legyen a néríí 'kívánatos kereskedelmi etika érvényesülésének. Egy jól működő nagybani piac jellemzője a szerződés és szervezettség, ahol az árut árral, az árat áruval helyezik szembe. Ahhoz, hogy e szabad forgalmazású zöldség és gyümölcs — 1985. évi termésű burgonya is — termék- csoport a forgalomban is elviselhető keretek között bonyolódjék, a szerződést — eltérő sajátosságaival együtt — kötelezőnek kell tekinteni. A szerződésen kívülieket (szabadúszókat) legyenek azok termelők, vagy vevők, az íratlan piaci magatartás fogja kizárni. Az a termelő, aki e termékek évenkénti változó hozamaival nem számol, a bizonytalanra bízza termelvényei- nek sorsát. Hatalmi szóval nem lehet — még megalapozatlan bírálattal sem — annak megvásárlását elrendelni. REND AKKOR KÉPZELHETŐ EL, ha annyi áru terem, amennyire szükség van és azt olyan módon értékesítik, hogy rendezetlenség forrásává ne váljon. Hunyadi János, a ZÖLDÉRT igazgatója _____________J A szabadság négy évtizedéből A dománylevelek tanúsága szerint legalább hat- százharminc éves ez a település, de azt, hogy egykori uráról, Paul de Zahonról kapta-e elnevezését, vagy épp a földbirtokost keresztelték el a faluról, nem tudni. A későbbi századokból már sokkal több és megbízható adatot tudnak idézni a helybeliek, akik közül az idősebbek emlékeznek még a mezőgazdasági cselédéletre is, hiszen Záhony határában Herceg Odescalchi Miklós földjein szolgáltak. Ennek a birtokosnak az ősei rombolták le az ország első, itt épült (17. századi) cukorgyárát, hogy helyébe kastélyt emeljenek, de ma már a kastély sem áll: a felszabadulás után építőanyagnak hordták szét a záhonyi nincstelenek, akik 45 házhelyet kaptak ekkor. Az ínség pillanataiban senki sem mérlegelte a kastély kultúrtörténeti, történelmi értékét: ki gondolt arra, hogy ez ma a megye egyik műemléke lehetne. A történelmi igazságszolgáltatás jegyében 56 záhonyi zsellér földet is kapott, majd pár esztendő múltán, 1948- ban megalakult az első termelőszövetkezet, az „Űj Föld”. Alapítója a három éve elhunyt parasztasszony, Cseh Istvánná volt. Húsz éven át működött ez a szövetkezet, azután a zsur- ki, később a tiszaszentmárto- ni tsz-ekkel egyesült, Táncsics Tsz néven, ma pedig ugyanez a három társközség — az iparosítás révén fogyatkozó, ma 180 fős tagságával — működteti a záhonyi Lenin Termelőszövetkezetet. Kiemelkedő ágazata ennek a közös gazdaságnak a téli alma, amelyből 5—600 vagonnal is kikerül az itteni kertekből, de jó hírt szereztek maguknak kalászosaikkal is. Négy évtizede nem volt Záhonyban számottevő munkalehetőség. 1920 és 1956 között 52 munkást foglalkoztató fűrészüzem, a malom és az olajütő jelentette az „ipart”. És itt létesült az elmúlt negyven évben az a vasutasváros, amit Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjének is neveznek. A felZÁHONY A záhonyi állomás a felszabadulás után . tárának metszéspontjában fekszik, állandó tanúja, részese a magyar—szovjet- csehszlovák barátság, együttműködés eseményeinek ez a település. A vasút mindenekelőtt munkaalkalmat teremtett, szakmát adott a helybeli lakosságnak: ez a legnagyobb munkahely itt — 6500-an dolgoznak a MÁV-nál, s aligha él ma Záhonyban olyan család, amelynek legalább egy tagja ne a vasúton keresné kenyerét. És a lakásépítés úttörő tevékenysége is elválaszthatatlan a MÁV-tói, hiszen már 1948-ban ők építették fel itt a Gerő-telepi 50 lakást, majd a következő évtizedekben további 650 vasutaslakás épült. 1973 óta pedig szövetkezeti és OTP-há- zak sora, összesen eddig 275 ilyen lakás készült el a nagyközségben. A fejlődés itt nem állt meg. Ma 35 lakás falaih dolgoznak és a tervezők asztalán fekszik újabb 140 záhonyi otthon rajza is. Ami pedig a vasút és a település kapcsolatát illeti, az együttműködés mindig rendkívül szoros volt, az ma is. Az utóbbi két ötéves terv időszakában a MÁV támoganak 95 százaléka portalaní- tott. Kövesút, s csaknem mindenütt járda épült ott, ahol még húsz estendeje csak minden tizedik utcában volt gyalogjárda. A záhonyiak jó közérzetéhez a lakóhelyi infrastruktúra kialakulása csakúgy hozzájárul, mint a lányok, asz- szonyok számára létesített új munkahelyek. Mert ahhoz, hogy a helybeliek számára a teljes feglalkoztatást megoldják, már csak az asszonyi kezek, a munkát vállaló nők igényeinek kielégítése hiányzott. A Rákospalotai Bőr- és Műanyag-feldolgozó Vállalat hozott létre itt egy kézitáskákat gyártó üzemet, 120 nő foglalkoztatásával, de miután ez a fővárosi vállalat „visszavonult” Záhonyból, átképzéssel, jó szándékkal, a termékváltáshoz szükséges alkotó fantáziával jelentkezett a nyíregyházi - Szabolcs Cipőgyár, s a női foglalkoztatást nemcsak megtartani, hanem bővíteni is képesek: 1986-ra 250—300 leányt, asszonyt lát el munkával ez a kis köny- nyűipari üzem. Záhony ma — kiemelt nagyközség — a húszezer lakosú felső-szabolcsi körzet ... és a mai peron, villamos mozdonnyal.. szabadulás utáni évtizedekben a vasútfejlesztés teljes mértékben megszabta a település fejlődési irányait is. Az alapokat az 1948-as árucsere-forgalmi szerződéssel rakták le, s még abban az évben meg is kezdődött az átrakás. A minap ünnepelték a határ menti Záhony és Csop közötti szocialista munkaverseny 20. évfordulóját. Napjainkban az ország keleti kapujában 18—20 millió tonna áru kölcsönös cseréje bonyolódik itt a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió között, s ennek a forgalomnak jelentős része — 3—4 millió tonnás forgalom — kamionokkal, közúton bonyolódik le. És mert Záhony voltaképpen három ország hatásával épült középiskola, nagy létszámú óvoda, így újítottak fel utat, készítették el a nagyközség szennyvíztisztító művét. A vasút és a helyi tanács együttműködésével Záhony valamennyi lakása és intézménye számára meg tudják oldani a távfűtést, sőt már mos.t kutatják annak a lehetőségét, hogy a már elavult olajfűtést a régebbi lakásokban is a központi hőszolgáltatással cserélik fel. Nem is oly régen, a hetvenes évek elején a település legégetőbb bajai közé sorolták az ivóvíz-, a csapadék- és szennyvízhálózat hiányát, napjainkban a föld színe alá fektetett vezetékek a nagyközség egész területét behálózzák, és a település útjaiközpontja: sok tekintetben kisugároz Mándokra és vidékére, Tuzsérra, Komoróra, és társközségi kapcsolatban áll Zsurkkal, Tiszaszentmárton- nal, Győröcskével. Igen sokan ide járnak be dolgozni, tanulni és bevásárolni. Így volt ez azelőtt is, még akkor, amikor a „kis Hangya” és a „nagy Hangya” boltocskái látták el szegényes árukészletükből ezt a vidéket. Ma a pályaudvar környékén két áruház van, közülük az egyik, a Barátság Áruház élelmiszeren kívül iparcikkeket is árusít, kiépült a szakboltok hálózata, jó az árukínálat. Épül és a jövő nyáron átadják azt a 900 négyzet- méter alapterületű házat, amelyben étterem, presszó, óra-ékszer, lakástextil, ruházati és cipőüzlet kap helyet. Csakhogy a kereskedelem, az üzlethálózat növekedésével nem tartott lépést a szolgáltatás: a Patyolat csak felvevőhelyet tart fenn, elment Záhonyból a Modul, megoldatlan a háztartásigép-javí- tás, zsúfolt a fodrászat. Ma még jogos az egészségügyi alapellátás miatti panasz is, hiszen mindössze egy körzeti orvos rendel, s a második körzet megnyitása még egy évet várat magára. Igaz, hogy sokat jelent, de csakis a MÁV dolgozói számára megoldott ma még a szak- rendelés, így a település lakóinak Kisvárdára, Nyíregyházára kell bejárniuk. A megoldás körvonalai már bontakoznak, a megyei tanács vb kihelyezett záhonyi ülésén döntöttek: egészségügyi kombinát épül itt két körzeti orvosi rendelővel, gyermefckör- zett'eí; ■ fogászattal és a' hét végi ügyelet lehetőségével. A kiviteli tervek készülitek, az átadás 1986-ra várható. Záhonyban, ahol a háború előtti években a Pesti Hírlapnak 12, a Pesti Izé című vicclapnak 6 olvasója volt, s összesen 38 újság járt a faluba, ma csupán lapunknak 670 előfizetője van. Két tanító oktatott egykor a záhonyi népiskolában, ma az általános iskola 42 pedagógusa 750 gyermeket készít az életre. Van Záhonynak tekintélyes középiskolája is: a 250 diákot képző közlekedési szakközépiskolában vasútforgal- mi és rakodásgépesítési szakokon tanulnak a gyerekek. A MÁV Szakszervezeti Művelődési Háza éppen húszesztendős, néhány esztendeje korszerűsítették. Pezsgő klubéletével, 35 ezer kötetes könyvtárával nemcsak avasutasok, hanem az egész település közművelődési igényeit kielégíti. A helyi művelődés hírnevét öregbítik Záhony énekkarai: a vasutas művelődési ház, a szakközépiskola és az általános iskola kórusai, valamint immár hatodik éve, a megyeszerte népszerű úttörő fúvószenekar. Vitathatatlan érdemeket szerzett a záhonyi művelődési életben a BM Határőrség is, amely ezen és több más ponton tart fenn szoros, alkotó kapcsolatot a lakossággal. (Záhony 1978-ban kapta meg a Határőr Község elismerő címet.) „A várossá válás előszobájában vagyunk” — mondják az itteniek, s hozzáteszik, hogy a városi rangért, címért mégsem folytatnak nagy küzdelmet. Tudják, hiányzik még a feltételek némelyike. A záhonyiak — ha hivatalosan, úgymond közigazgatásilag nagyközségben élnek is — nagy hírű vasutasváros lakóinak tekinthetik magukat. Szilágyi Szabolcs
