Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. december 8. Meggazdagodni „elemi csapásból“? Új épületben a VISSZHANG Kétes virágzás Lehet-e meggazdagodni elemi csapásból? Mennyi ház­tájival bír meg egy tsz-elnök? Miért exhumálták a lova­kat? A bosszúállás iskolapéldája ... Látszólag egymástól távol eső fogalmak ezek, de a nagykállói Virágzó Föld Ter­melőszövetkezet esetében mindezek szorosan összefüggenek egymással. íme: A nagykállói Virágzó Föld Tsz-t 1981-ben a kedvezőt­len termőhelyi adottságú kö­zös gazdaságok közé sorolták. Ez azt jelentette, hogy ha a hektáronkénti termésátlag például száraz dohányból nem érte el a 10 mázsát, nap­raforgóból a 6,1, rozsból a 11,3, búzából a 13 mázsát, akkor árkiegészítést kaptak. Annyit erről még jó tudni, hogy ezt a minősítést — már­mint a kedvezőtlen termőhe­lyi adottságot — egyéni elbí­rálás alapján lehetett elnyer­ni. A nagykállói tsz ezt, s a vele járó nagy támogatást elnyerte! Ha például dohány- *bójl az íidott, terül étről hek­táronként csali 1 mázsa szá­raz ' dohányt tudták', betaka­rítani, akkor á tsz á'tlárfti 'ár-- kiegészítésként megkapta ‘ a „hiányzó” 9 mázsa értékét. Major Dénes tsz-elnök ezeket korán felismerte. Kitalálta, hogy a táblatörzskönyvet változtatni lehet. A szinte azonos minőségű földterületi nagyüzerrti táblákat több kisebb apró részre osztotta, és így már jöhetett a mahiná- ció: egyes területek alig hoz­tak termést, s erre árkiegészítést kaptak, míg a többi területen lehetett bármilyen hozam, az már semmit nem jelentett. A nyomozás és a tárgyalás so­rán kiderült: alig volt termés­mennyiség-különbség az egyes területek között. Ugyanakkor vezetői (elsősorban elnöki) in­tézkedésre átjavították a szállító- jegyeket, azok összesítőit, a rak- tarkönyvet, hogy az általuk, így az Állami Biztosító által is „káreseménnyel sújtottnak” mi­nősített területek termésátlaga a legalacsonyabb maradjon, így ezekre árkiegészítést Igényelhet­tek. ■ Végeredményben. ~198 l^ben a termelőszövetkezet mintegy 14 millió forint árkiegészítést kapott. A bíróság megállapí­totta Major Dénes tsz-elnök és Bartha Aurél kárbecsülő bűnösségét, s azt, hogy a tsz lényegesen több árkiegészí­tést kapott, mint amennyi megillette volna. Csak egy példa. Az Állami Biztosító egyik képviselője 1981. március 31- én előszemlézte a tsz jelzésé­nek megfelelően, hogy a Szomjúhát „Szórvány” nevű részén — 111 hektáros — te­rületén a rozsban fagykár van. Major Dénes másnap (!), április 1-én már jelentette, hogy egy 50 hektár nagysá­gú területen fagykár miatt kiszántottak. A kiszántás azonban nem történt meg. A rozsvetés egésze 1981. május 22-én Is lábon állt. amikor Ma­jor Dénes bejelentése alapján Bartha Aurél kárszakértő a Szomjúhát másik részén 63 hek­tár területen előszemlézétt, s megállapította, hogy a rozsvetés a tavaszi aszálykár és homokve­rés miatt károsult. Mi is történt? A Szomjúháton nem volt fagykár. Major Dénes — szakembereivel ellentétben — a cSohányföldet akarta minden­áron növelni. A iwsterülctet május 20-ig juhval 'egeitették, ekkor kezdtek hozzá a kisznntá- sához és dohányültetésre alkal­massá tételéhez, ami nehezen, többszöri megmunkálással sike­rült. A szakértők pedig bizonyí­tották, hogy a Cocer dohány ül­tetésének ekkor már az optimá­lis iripje elmúlt Tanúk igazolták, hogy Major Dénes célja ..az álla­mi támogatásra való tudatos rá­játszás" volt. Ez azt jelentette, hogy legyen bármilyen a termés, ez a dohány több millió forintot jelent majd. Gond azért még így is volt. A késői ültetés ellenére ugyanis aránylag jól fejlő­dött a dohány, így a do­hányfermentáló vállalat szak­embere 1981. augusztus 5-én 2,5 mázsa száraz dohányt becsült és ekkor már felhív­ta a tsz vezetőinek figyel­mét a dohánytörés megkez­désére. A törést ezen a területen 1981. augusztus 24-én fejez­ték be. A biztosító képvise­lője — Bartha Aurél — „ek­kor” készített kárfelvételi jegyzőkönyvet: megszemlélte a letört dohánytáblát és a letört dohányszárak alapján az átlagtermést hektáron­ként 70 kilogrammra becsül­te. A Szomjúháton termelt dohány egy. jelentős ■ részét pedig Major Dénes utasítá­sára— meghamisítva a szál­lítójegyet, raktárkönyvet — más területen termettként könyvelték el. Más. A „Bikarét” elnevezésű táblán Bartha Aurél 1981. július 28-án 120 kilogramm hektáron­kénti száraz dohányt becsült. A forgalmi napló azonban ekkor rr.ár 312 kilogramm betakarítását bizonyította és utána még e te­rületről takarítottak be. Valójá­ban a területről 134 mázsa száraz dohányt törtek le, a becsült 23 mázsa helyett, így csak ezért több mint egymillió forint árki­egészítést vettek fel jogtalanul. Megszerezték a támogatást a rozs, a napraforgó esetében is, bár a termésátlag jóval több volt, mint amely után állami támoga­tás igényelhető. Még inkább szemlélteti a tu­datosságot, hogy búzából akadt olyan terület, ahol az ÁB által kimutatott átlagtermés 370 kilo­gramm, míg volt olyan, ahol 8100 kilogramm volt. (Az országos átlag 1981-ben búzából körülbelül 4000 kilogramm volt.) Természe­tes, hogy ezeket a manipuláció­kat Major Dénes egyedül elin­tézni nem tudta volna. A helyet­tesének — Bölcskei Györgynek — a felelősségét is megállapítot­ta a bíróság. Balogh László fő­könyvelő ugyan többször véle­ményt nyilvánított, bejelentést is tett a történtek miatt illetékes párt- és állami szervekhez, fe­lelősségét mégis megállapította a megyei bíróság, hiszen a tá­mogatásokat ő igényelte. Major Dénes a szó igazi értelmében hazárdírozott. De hazárdírozott ő mással is. A termelőszövetkezet háztáji bizottságának egyik idős nyugdíjas 'tagja 1981-ben • azt mondta1. Major Dénesnek; nem jó az, hogy a termelő- szövetkezet legjobb földjeit osztjuk szét háztáji művelés­re és azok legnagyobb részét nem tsz-tagok, hanem isme­retlen személyek használják! (Nem művelik, hanem „hasz­nálják”.) Major Dénes vála­sza az volt, hogy „itt szabad gazdálkodás van”! Hogy mit is értett Major Dénes a „sza­bad gazdálkodáson”? A ház­táji dohánytermesztés pél­dául „virágzó korszakát” él­te, miközben a termelőszö­vetkezet 1981-ben és 1982- ben is jelentősen ráfizetett. A tsz ugyanis felvásárolta a háztáji dohányt is, és erre fizetett rá. A közösség vette hátára a háztáji terheit. Hogyan? A tsz-tagok a legjobb földeket kapták meg a háztáji dohánytermesztésre. De ebből sokat kívülálló ..munkált”. Sőt! 1981-ben és 1982-ben Maiór sa­ját háztáji földié mellett még „megváltotta” jó néhány terme­lőszövetkezeti tag háztáji földjé­nek használati jogát és azokban zöld dohányt „termelt”. S milyen a véletlen? Ezeket a földterületeket (amelyek dr. Von- za Sándor állatorvos, Pető József geszterédi lakos és a korábban főkönyvelői munkakört ellátó, de Komoródon lakó Szabó Lajos- né illetőségei voltak), egymás mellett mérték ki. Igaz, hogy közbeékelődött gépkocsivezető­jének (?) — Kerezsi Tibornak — a Tóth Istvántól — hasonló mó­don — „megváltott” földje is, igy egy szép kis terület jött össze, amelyet a tsz-tagok „kísérleti parcellának” neveztek. Ezen a kísérleti — Major­féle — parcellán nem filléres dohánymennyiség, hanem a 1Ö0 ezer forintokat meghala­dó mennyiségű dohányt ter­meltek. Hogy kik? A tárgya­lásokon csak az volt igazol­ható, hogy napszámosok, de semmiképpen nem Major, hiszen az ő elnöki beosztá­sa és a rendes háztájija, egyidejűleg, debreceni lakás­építése meliett erre aligha le­hetett volna Ideje. És ami­ért segített Szabónénak a földje megmunkálásában, azért „mindössze” 50 ezer forintot kapott. A bíróság megállapítása szerint Major Dénes 1981— 82-ben mintegy 120 ezer fo­rint munka nélküli jövede­lemre tett szert a jogszabá­lyi kereteket meghaladó ház­táji földek használatával. Megint más. Major Dénes az állatforgalmi és húsipari vállalattal megegyezett, ami­kor a tsz vezetősége és a szakvezetés elé vitte, hogy lovakat vásárolnak fel és —- mivel exportigény van ■rá — meghizlálják, A~ .hizla­lás vitát váltott ki a vezetők között. Kimutatták, hogy a közel 300 darabos hizlalás legfeljebb 40—50 ezer forint jövedelmet hozhat, az pedig nem éri meg a vele való fog­lalkozást. Külön problémát okoztak a feltételhiányok: az elhelyezés nem volt megfelelő, takarmá­nyuk — amely a hizlalás alapve­tő feltételét jelentette — nem volt. A szakemberek között nem volt a lótartáshoz értő egyén . . . Major Dénes nem tűrt ellent­mondást: „Ezt a feladatot végre kell hajtani!” Hozzá is kezdtek a lóhizlaláshoz. Megvettek min­den lovat, amit úgy láttak, hogy „meghizlalható”. Hogy a felvásá­rolt 251 lóból alig 7 hónap alatt 27 megdöglött, 45 kényszervágás­ra került, 2 darab eltűnt (?!), az a tsz vezetőit nem zavarta. Nem! Csak azután, amikor az Állami Biztosító már soknak tartotta a káreseményeket ... A lóhizlalás a megyei bíróság szerint mint­egy 600 ezer forint károkozást jelentett a termelőszövetkezet­nek. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy itt is mennyi szabálytalan­ság volt. Például az, hogy An­gyal Ernő megbízottnak és tár­sainak „lovait” úgy vette át a termelőszövetkezet, hogy az ál­latforgalmi és húsipari vállalat képviselői nem is látták. így történhetett meg, hogy 3 évvel korábban meghalt személytől is „vásároltak” lovat. Szerencsét­lenségükre épp ennek a „volt személynek” fizettek ki 20 ezer forinttal többet. S amikor az elhunytat a visszafizetésre fel­szólították, a felesége akkor je­lezte, hogy a pénzt „állítólag” felvevő férje már 3 éve meghalt és lovuk sohasem volt. A titokzatos lóügy az ügyészségnek, a1 rendőrség­nek Is sok -gondot okozott, ezért elrendelték az elhullott állatok tetemének felkutatá­sát. A tsz vezetői azonban, amikor a hullák, tetemek „el­fogytak”, a nagykállóin kívül a bökönyi és a geszterédi üzemegység területére is ki­terjesztették a „dögtelepet”. Viszont három határt buldó­zerrel feltúrni nem lehetett, a gondozók és a gépkocsive­zetők pedig egymás után vál­toztatták vallomásaikat... Oldalakon át lehetne még so­rolni a visszaéléseket, például, hogy jutott Major a közgyűlés határozata nélkül 118 ezer forint lakástámogatáshoz (ekkor 25 ezer forint volt a havi jövedelme), s közben szolgálati lakásban la­kott. Amikor innen egy másik, most már új elnevezésű „készen­léti lakásba" költözött, a vezető­ség döntése előtt felvett a pénz­tárból 30 ezer forintot, mert ál­lítása szerint „a jogtanácsos ezt jogosnak ítélte meg”. A történtek jogosan váltottak ki felháborodást a tsz tagjai kö­zött. Közülük Bodnár Béla gesz­terédi lakos volt az, aki tenni is mert. Bejelentést tett az általa megengedhetetlennek tartott és uralkodó állapotok miatt. Beje­lentése alapján a Népi Ellenőr­zési Bizottság vizsgálatot tartott, s megállapításai alapján büntető- eljárás Indult meg. Major Dénes ettől kezdve Bod­nár Bélát több hátrányos intéz­kedéssel sújtotta: megvonatta a korábban általa is jogosnak Ítélt élelmezési és gépkocsiátalányát. Indokolatlanul csökkentette pré­miumát. Sőt, még ezen túl Is ment: először beosztásából levál­tatta, majd a termelőszövetke­zetből kizáratta. Major Dénes az utolsó szó jogán azt kérte a bíróságtól: állítsa vissza az igazságszol­gáltatásba vetett bizalmát, mert azt a rendőrség és az ügyészség megtépázta, telje­sen összetörte benne. A bí­róság válasza másfél év bör­tön, 70 ezer forint pénzmel­lékbüntetés és 120 ezer fo­rint elkobzást pótló egyenér- ték megfizettetése volt, társa­it,— mint az ítélet kihirde­tésekor megírtuk — szintén megbüntették. Az ügyészség a volt főkönyvelő, Balogh László kivételével valameny- nyiükkel szemben súlyosbí­tásért, Major és társai fel­mentésért, illetve enyhítésért fellebbezték. Balogh József Kettős bemutató a Móricz Zsigmond Színházban „Oktató“-mese kicsinyeknek Nem kis dolog, hogy a je­len gazdasági viszonyok kö­zött két olyan létesítmény­nyel gazdagodott Nyíregyhá­za, mint a színészház és a régi színház mögött kialakí­tott új épület, melyben egy kisszínpad is helyet kapott. Ezt a háziszínpadot veszi birtokba a vasárnapi bemu­tatótól kezdve a Móricz Zsigmond Színház stúdió- színpada, melv az elmúlt évadban a művelődési köz­pont kamaratermében kezdte el működését. Első bemuta­tójuk Sarkadi Oszlopos Si­meonja volt. Ez a darabvá­lasztás kimondatlanul is meghatározta a stúdió célját: magas irodalmi értékű, vi­tathatatlan esztétikai minősé­get adni olyan közönségré­tegnek, mely a nagyszínházi előadásokon felül ezt is igényli. A bérleti program­nak a legszélesebb közönség­igényeket kell kielégítenie; a stúdió a színésznek stúdiu­mot, műhelymunkát jelent, a közönségnek érdekességet, a színészekkel való közvetle­nebb kapcsolat élményét, a kis terem adta intimebb kör­nyezet, a bensőségesebb sze­repformálás izgalmát. Szigeti András az Édes ott­hon próbáján. (Császár Cs. f.) lesz. Kolozsvári Papp László Édes otthon című komédiá­ját Léner Péter rendezte. Ko­lozsvári Papp a fiátal íróge­neráció egyik igen erős te­hetségű egyénisége. Igazi színházi ember, aki tudja: bármily fontosak is a gondo­latok, a színházban úgy kell elmondani azokat, hogy a közönség élvezetes előadást lásson. Az Édes otthon szó­rakoztató darabnak is kitű­nő, tele abszurd vígjátéki jellemekkel, helyzetekkel, rendkívül mókásan és ere­deti humorral szól életünk fonákságairól. A lengyel ab­szurdhoz áll közel.' (Mrozek, Rózewicz), de van benne vala- . mi kellemes, franciás köny- nyedség és egy csipetnyi pi- * kántéria, éppen aménnyi kell. M. A. N agyon egyetértek B. E. írásával, aki kifogásolta Kato­na Klári műsorával egy­bekötött rombolást. — A rezesbanda nem a föl­dön járt, hanem porcelán­tányérokon, -csészéken. Ehhez hasonlót láttunk kedden (december 4-én), a tv Esti mese sorozatában. Csak itt nem a tinédzse­reket „oktatták”, hogy a tánczene „élvezete” mel­lett tányérokat és csészé­ket is lehet taposni, ösz- szetörni. A mesében a ki­sebbeket „oktatták”, ho­gyan lehet egy legyet el­riasztani, netán leütni a konyhában. Ugyanis az történt, hogy Mir Mur meghívta barátját, a kis Csacsit konyhai látogatás­ra. Közben a légy is be­ment velük. Mir Mur ak­kor lett „mérges”, amikor a légy a habban kezdett fürödni. Ahelyett, hogy elővette volna a légycsa­pót, netán megmutatta volna, hogyan kell csinál­ni ilyet, elkezdett dobálni a légy után minden olyan tárgyat, ami keze ügyébe került. Leverte a falról a szép népművészeti tányéro­kat és minden törhető edény tönkrement. Csata­tér lett a konyhában. Mi­után már igen nagy kárt csinált és a légy tovább szálldogált, döbbent rá, hogy most rosszat tett és jött a megoldás. „Egy pár napra húzódjanak meg va­lahol, amíg a háziak mér­ge elmúlik a rombolás lát­tán.” Nem lehetne tanulságo­sabb, esetleg „takaréko­sabb" mesét adni. Kinek jó és kinek használ az ilyen iv-műsor. '*• ' " v'1 Sz. E. Kiegészítők — téli ruházathoz Kesztyű, sapka, sál dennapi feladat. Ez a szöveg nem tűri az illusztrálást, a közhelyes megoldásokat, nem lehet mellébeszélni, rutinból játszani. A stúdiómunkának az is célja, hogy a színészt minél többféle hatás érje, hisz mű­vészete abból épül. Ezért a legközelebbi bemutatón a ka­baré területére rándulnak ki: Karinthy Frigyes, Rejtő Jenő és Heltai Jenő művei­ből állít össze műsort Vend András és Schlanger And­rás. Ezután majd egy Arbu- zov-darab következik, az Én, te, ő, amit Vitai András ren­dez. A nagy színpad új bemu­tatója ma, szombaton este Hattyúparádé a nyíregyházi sóstói vadasparkban, (elek) December 9-én, vasárnap este 7-kor Dosztojevszkij re­génye, az Ördögök kerül színre, ezzel avatják a mint­egy százszemélyes új játék­helyet. Dosztojevszkij művét kísérletező kedvű, az új meg­oldásokra fogékony „munka­csapat” állítja színpadra. Vend András és Bán Zoltán dramatizálták a regényt. Rendezője pedig Salamon Suba László, akinek első munkája ebben az évadban a Vízkereszt, vagy amit akar­tok című Shakespeare-vígjá- ték volt. Az előadás igen ér­dekesnek ígérkezik. Doszto­jevszkij világát megjeleníte­ni a színészeknek nem min­Kesztyű, sapka, sál. Más néven: kiegészítők. így ne­vezzük azon kellékeket — és természetesen egyúttal divat­cikkeket —, melyek a téli öl­tözék, más néven nagykabát avagy télikabát elengedhe­tetlen velejárói. Kabát, vé­gignézve a boltok kínálatát, még csak volna. Á'f'BaíV mi” nőségben megfelelő a válasz­ték. De mi a helyzet a kiegé­szítőkkel ? Az iparcikk-kiskereskedel­mi vállalat szakembere sze­rint hiány ezekből sincs. Van kötött és műszőrme sapka minden mennyiségben, igaz a választék nem teljes, mert a valódi szőrme igencsak rit­kán fordul elő. Nem gyárt elegendőt az ipar. A sállal röviden lehet vé­gezni: választék és mennyi­ség elégséges, de a nyakba- valók többsége kevert anya­gú, valódi és szintetikus szá­lat egyaránt tartalmaz. Vé­gül: kesztyűt sem keres hiá­ba a vevő. Szín-: méret- és fazonkínálat megfelelő. A bőrkesztyűk ára meglehető­sen borsos, hiszen egy pá­rért 500—600 forintot is ki le­het fizetni, s ez akkor is sok­nak tűnik, ha a kesztyű a legfinomabb bőrből készül. Ami az ünnepeket illeti: különlegesség már nem vár­ható az üzletekbe, (s. z.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom