Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-10 / 264. szám

1984. november 10. Kelet-Magyarorsxág 3----------—--------—------------------------------------------­Ipari export-import A szabadság négy évtizedéből A növekedés tartalékai A HATODIK ÖTÉVES TERV eddig eltelt idősza­kában a megye legfonto­sabb ipari gazdasági muta­tói közül az export alakult legkedvezőbben. Növeke­dési üteme két és félszere­se a termelési érték növe­kedésének. Az ipari gazdálkodó egy­ségek mintegy 60 százaléka dolgozik exportra is. Ettől csak valamivel kisebb azok aránya, amelyek tőkés piac­ra értékesítenek. Az expor­táló üzemek nagy része a gép- és könnyűiparba tar­tozik, de értékben mégis a nehézipar a legnagyobb ex­portáló ágazat az Alkaloida Vegyészeti Gyár és a Tau­rus termékei révén. Évről évre egyre több egység kapcsolódik be a külpiacra történő értékesí­tésbe. Az utóbbi három év­ben tőkés piacra hat, szo­cialista országba három üzemmel több értékesített. Üj exportáló a Szatmár Bútorgyár, Magyar Acél­árugyár, HÓDIKÖT, Sza­bolcs Cipőgyár, BFK, Mán- doki Vas tömeg cikkipari Szövetkezet stb. Az üzemek döntően kis, illetve közepes nagyság­rendben exportálnak, két­harmaduk százmillió forin­ton aluli értékben. Ennék egyik oka, hogy a kivitel jelentős része tőkés bér­munka, mely anyagérték nélküli. Van viszont egy- milliárd forinton felüli ex­portot lebonyolító üzem is: az Alkaloida és a Taurus. Az elmúlt három évben jelentősen növelte a szocia­lista országokba irányuló értékesítését a Csepel nyír­bátori túrógépgyára, BEAG nyíregyházi gyára, MINŐ Nyírbátor, Nyíregyházi és Nagykállói Cipőipari Szö­vetkezet. Tőkés piacon ki­emelkedő volt az Alkaloida, Taurus, MOM mátészalkai gyára, Kender-Juta Nagy­halász, Cipőipari Szövetke­zet Rakamaz. Kedvezőtlen viszont, hogy csökkent az export a VOR nyíregyházi gyárában, a nyíregyházi háziipari, a Nyírbátori és a Fehérgyarmati Ruhaipari Szövetkezetben. A KÖNNYŰIPARI ÁGA­ZATBAN — ezen belül is a szövetkezeti iparban — gyakran előfordul a bér­munka-konstrukció. Meg­ítélésünk szerint az export- értékesítés e formájának igen kedvező hatása, hogy devizabefektetés nélkül de­vizahozam termelődik, je­lentős „készletkíméléssel” jár együtt, valamint rend­kívül kedvező gyártás- és gyártmányfejlesztő hatása. Kedvezőtlen viszont, ha csak ezzel foglalkozik az üzem, visszafejlesztheti a szakképzettséget igénylő tervező, fejlesztő appará­tust, mert készen kapja a technológiát, gyártási eljá­rást. Igen veszélyes, ha tő­kés bérmunka révén egy gazdálkodó egység csak egy partnerhez kötődik. (Pl. Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet, , Fehérgyar­mat) ugyanis a változó gaz­dasági helyzetben — a ko­rábbiaktól sokkal gyakrab­ban — előfordul, hogy a megrendelő csődbe megy, vagy más partnerrel köt üz­letet, s ez veszteséget te­remthet az értékesítési irányt váltani nem tudó üzemekben. Ahhoz, ho'gy egy üzem exportot vállaljon, minde­nekelőtt munkaerő, terme­lőeszköz, valamint a piac­ismeret szükséges, minél magasabb szaktudással, technikai és technológiai színvonallal. Ennek lehető­sége megyénkben egyre na­gyobb. A szakmunkások aránya az elmúlt három évben nőtt, ma eléri a 48— 49 százalékot. A mérnökök száma meghaladja a 700-at, a technikusoké az ezret. A közgazdákból viszont csak 80 található. A megye iparában az állóeszközök növekedésének mértéke meghaladta a 10 százalékot, hatékonysága kedvezően változott. A gé­pek elhasználódási foka némileg kedvezőbb, mint az országos átlag. Az álló­eszközök növekedéséhez hozzájárult, hogy exportot elősegítő beruházást valósí­tott meg az utóbbi évek­ben az Alkaloida, Taurus, MOM, Kender-Juta-Poli- textil Vállalat. Belső szer­vezéssel, termelő terület átcsoportosítással javítot­ta exportttevékenységét a Szabolcs Cipőgyár, a kis- várdai Villamosszigetelő és Műanyaggyár, a Divat Ru­házati Vállalat stb. Az új beruházásként belépő ME- KOFÉM Ipari Szövetkezet fehérgyarmati evőeszköz üzemében importot pótol. A megye iparának egyik jellemzője,' hogy ötvenszá­zalékos a nem önálló gyá­rak, gyáregységek aránya. Ez egyben azt is jelenti, hogy a megyei szintű ex­port nagysága és annak változása jelentős mérték­ben nem önálló üzemektől függ, ugyanakkor ezek ex­portra gyakorolt hatása a nagyvállalati mechanizmus miatt igen mérsékelt, ex­portgazdaságosságukat nem ismerik, piacismeretük ke­vés. A MEGYÉBEN GAZ­DÁLKODÓ EGYSÉGEK te­vékenységét sokszor zavar­ta az importbeszerzés, az ütemtelen beérkezés, amely miatt sokszor lemaradás volt az exportban is. A vállalatoknak ezért fontos feladata az importcsökken­tésre, helyettesítésre irá­nyuló törekvés, mely erő­teljesebben 1982-ben in­dult meg. Jó példa erre a Csepel Szerszámgépgyár nyírbátori gyára, ahol a YASDA megmunkáló köz­pontok importanyagait át­szervezéssel, áttervezéssel saját gyártásúval helyette­sítették, vagy a Szatmár Bútorgyár az import bú­torvasalások helyi gyártá­sára vállalati gazdasági munkaközösséget szerve­zett. A megye ipari egységei termelési és értékesítési po­litikájuk középpontjába a rubel- és nem rubelelszá­molású export növekedésé­nek feladatait állították, ami az árbevétel emelkedésé­ben mutatkozott meg. A fejlődésre azonban jellem­ző, hogy nem terjed ki va­lamennyi számba vehető szakágazatra. Ezért a jövő exportnövekedésének to­vábbi tartaléka, hogy: az országos átlaghoz való vi­szonyításban a gépiparnak lekötetlen kapacitásai van­nak. (Például a MEZŐGÉP, vasipari szövetkezet, Nyír­egyháza.) A megyében nagy létszámot foglalkoztató tex­tilipar és papíripar egyál­talán nem, vagy csak igen kis mértékben gyárt, illet­ve értékesít külpiacra; tex­tilruházati és cipőipari egységeink fejlődése hul­lámzó, ami a piaci igények­hez való alkalmazkodásuk nehézségeire utal. EZ ÉVBEN ÉS 1985-BEN IS jelentős exportnövelés­sel és az importkiváltás további lehetőségeinek ke­resésével számolnak Sza- bolcs-Szatmár megye ipari üzemei. A fent említett tar­talékok viszont biztosíté­kai egy hosszabb távú ex­portnövelésnek is. Vargáné Kánási Erika, a megyei tanács vb ipari osztályvezetője A zelőtt is, most is tart a nyírbátori vita: milyen arcu­latot, jelleget ala­kítson ki önmaga számára ez a tele­pülés? „A zene városa” — „város-falu” — „kulturális kisváros” — „a Báthoriak fészke” — „műemlékek vá­rosa” — ilyen és hasonló megnevezéssel találkozik az idegenforgalmi leporellókat forgató idegen, s hol egyiket, hol másikat szívesen vállalja, használja a helybeli is. De a jelleg körüli vita tart és míg vitatkoznak, közben építkeznek is a bátoriak. A helybeli lakosok joggal vallják, hogy Nyírbátor je­lene nem választható el 700 esztendős történetétől, sem attól az utóbbi négy évtized­től, amelynek első szakasza csak a történelmi lépésvál­tással együtt járó társadalmi átalakulásban, s nem a vá­rossá válásban Jiozott újat. Pedig Nyírbátor” is volt már város: ezt a rangját 1872- ben vesztette el, s 103 esz­tendő múlt el, amíg 1975 áp­rilis 15-én végérvényesen vá­rossá nyilvánították. Ami pe­dig a Báthori családhoz kö­tődő műemlékegyüttes (az öt­száz éves római katolikus és a református templom, a mai múzeumépület) vonzásának engedelmeskedő idegeneket illeti: ők akkor is a műemlé­kek városába, a Báthoriak városába jöttek, amikor Nyír­bátor voltaképpen falu (vagy hogy jobban hangozzék: nagyközség, .járási székhely) volt. 39 rqonríü \ .iovxViörn A második világháború nem tett nagy kárt ezen a te­lepülésen, így a felszabadu­lás óráiban máris adottak voltak az életfeltételek. A piactéren, a banképületben megalakult az MKP helyi szervezete, s a kommunisták első lépésként, már 1945 áp­rilis 29-én be is fejezték a földosztást. Lapunk elődje, a Magyar Nép korabeli adatai szerint 2950 parasztcsalád kö­zött 23 ezer holdat osztottak szét. És itt érdemes egy még korábbi forrás, egy 1941-es bátori okmány adatait idéz­ni: a kereső lakosság fele a mezőgazdaságban dolgozott, s a parasztság 40 százaléka nincstelen agrárproletár, 60 százaléka jobbára 2 holdas kisparaszt volt. A mezőgaz­daság szocialista átszervezé­se 1949-ben kezdődött, majd megtorpanások és újrakez­dések sorozatával hat tsz jött létre. Napjainkban egyetlen közös gazdaság, az Üj Ba­rázda a bátori földek „birto­kosa”. Ez a tsz a megyében egyedülálló kísérletet foly­tat: önálló elszámolású egy­ségeket hozott létre, iparsze­rű termelést alakítanak ki, A város történetének szép fejezete írandó az „ipartör­ténet” alcím mögé is. Orosz Miklós, a növényolaj ipari vállalat ma már nyugalma­zott igazgatója (a város dísz­polgára) ismerője, szenvedé­lyes szószólója a bátori ipar krónikájának. Ö maga és a gyárban 1980-ban megnyílt múzeum anyaga is tanúsítja, hogy 1855-ben alapította a Bónit egy helybeli kereske­dő, s eleinte szeszgyár, ma­lom és olajütő működött ben­ne, majd kenyérgyárral, tég­lagyárral és szappanfőző üzemmel bővítették, sőt egy éven át serfőzde is üzemelt itt, csakhogy a sörgyártáshoz sem jó, sem elegendő vize nem volt Nyírbátornak. Volt itt eketaliga-üzem is, sőt a Bóni 300 saját és 5000 bérelt holdján mezőgazdasági ter­melést is folytatott. A fel- szabadulás után hat fő pro­filja maradt a Bóninak: nö­vényolaj, ipari és gyümölcs­szesz, malom és kenyérgyár, majd a települést is villamos árammal ellátó energiatelep jött létre. 57-ben azután újra egyesítették a különálló üze­meket, s fő profilja a nö­vényolajgyártás lett. A ko­rábbi középüzem korszerű, valódi gyárrá növekedett. Jó két évtizede új termékkel, a mosószerrel bővítették ter­melését, s ma innen kerül ki á jó nevű BIOPON, BIO­NYÍRBÁTOR évvel később a gyermekme­dencék, s az idén, terven fe­lül, mégpedig újólag a lakos­ság és a környező községek lakóinak összefogásával fe­szített víztükrös úszómeden­cét adtak át a strandolők örömére. MIX, FLOR AS EFT készül itt ' évente * 1500 tonna gyertya is. A Bóni friss híre: a napokban adják át azt a nagy teljesítményű kazánt, amely kizárólag a gyári hul­ladéknak számító napraforgó­héjjal fűthető. A Bóni valamikor úgyszól­ván egyedülálló bátori gyár volt, de a hatvanas évek sza­bolcsi ipartelepítési „forra­dalma” itt sem maradt ha­tástalan. Először a vegyes­iparcikk vállalat alakult meg, s ez az üzem többszöri átszervezés, „gazdacsere” után otthont adott a Csepel Szerszámgépgyárnak. Az ipartelepítési program nyomán jött létre a mező- gazdasági futóműveket ké­szítő MEZÖGÉP-gyáregység, majd 1968-ban idetelepült az Auróra Cipőgyár, amely akkor még 500, ma már ezer leánynak és asszonynak ad munkalehetőséget. A mosta­ni Minőségi Cipőgyár gyer­mek- és női lábbelijét kül­földön, mindenekelőtt a szovjet üzletekben is kedve­lik. A város iparosait három tekintélyes szövetkezet — a ruhaipari, a faipari és az építő szakipari szövetkezet — foglalkoztatja és ha súlyos válság után is, de már szép teljesítményt nyújt a tanács építőipari és költségvetési üzeme. Ök építik a város sok lakását, általános iskoláit, óvodáit. Nyírbátorban ma még több mint 200 lakásigénylést tar­tanak nyilván. Sok magán­Történelmi eseménynek nevezhetjük az idei szeptem­ber elsejét, amikor is Nyírbá­torban megszűnt a „két mű­szakos” általános iskolai ok­tatás. A felszabadulás után 1980-ban az első, az idén a második új általános iskoia készült el. És bár ma is ki­lenc szakmát oktat a helybeli szakmunkásképző iskola, s a gimnáziumban cipőipari szakközépiskola is működik, a helyi vezetés — ha távoli realitásnak is tartja — a szerszámgépgyártást is segí ­tő, valamint érdekes, ritka művészi szakoktatást, 3 hangszerkészítés és -ja iái fogásait oktató szakiskolát álmodik Nyírbátorba. Intézményeinek feltételeit, elhelyezését tekintve a mű­velődés ügye a legszerényebb körülmények között ben to­kozott ebben a városban. És mégis bontakozott, mi -több országos és világhírt . - ko­vácsolt magának. 196 .óta minden év augusztusábaú u nyírbátori zenei napok ad­nak otthont a zenei művé­szeteknek. Egy évtizeddel később nemzetközi vonósze­nei tábor „ütött sátrat” e to­jón, s évente 80—100 ma­gyar, szovjet, csehszlovák, román, lengyel, NI- -bel jugoszláv, olykor spanyol, görö|» indiai és nyugatnémet, hallgat»' 20 művésztanár tár­saságában muzsikál itt és koncertezik a környékbeli üzemekben is. Művészi ren­dezvényei és a történelmi ha­gyományokat ápoló ezellemi­. ség sok neves művészt, szim­patizánst nyert meg a város •számára: Közéjük' •scfoliáfc r Swmonyii' Papp- -Zoltán. <&ujőt íéftáíunszabó^F.eceí qijűjBériik ■ njost ír ja..-Nyírbátort: .bsnv»­tató könyvét. Párját ritkító értékű, de nem egyedülálló eseménye a város művelődési életének a zene augusztusa. Mert noha sem korszerű színházi pro­dukciót fogadni képes nagy­terme, sem igazi klubhelyi­sége nincs a városnak, a gyá­rakban élénk munkásrnűve- lődési élet zajlik. Szép tradí­ciókkal, sikerekkel koncer­tezik az ország más vidékein és külföldön is (Bulgária, Lengyelország, NSZK, Dél- Wales) a nyírbátori Tinódy Lantos Sebestyén vegyes kó­rus. :\. c És ha a vita még nem zá­rult le és még sokáig vitat­koznak a bátoriak arról, mi­lyen is legyen városuk ka­raktere, talán kívülről', vagy­is nem városlakóként bele­szólhatunk ebbe a tanako­dásba: olyan, amilyenné ez a négy évtized, de főként az utóbbi 10 év formálta: kö­zépkori múltjára, műemlé­keire, mai művelődésének pezsgő mivoltára büszke ipa­ri kisváros maradjon. Szilágyi Szabolcs Az épülő lakóházak egyike. erős építkezés folyik, telke­dét készítenek elő, és készül egy 66 lakásból álló célcso­portos beruházás is, sőt a ta­nács elnöke némi derűlátás­sal 30 ilyen lakás idei átadá­sában óvatosan bízik is. A várossá válás óta, tehát az elmúlt évtizedben 1500 la­kás épült Nyírbátorban. ' j Aki még jő' liz ^sZtehdeife“' Nyírbátor- főtérét (Piac '‘tér, :• ma Szabadság tér) körbe­járta, nem talált egyebet, mint régi, elavult, raktár nélküli kis üzleteket, de azó­ta lényegesen javított a vá­ros kereskedelmi hálózatán, a lakosság ellátásán a két új ABC, a ruházati és a mű­szaki áruház, sőt az új bútor­bolt is. Nem is oly régen még sok és jogos bírálat érte a bátori vendéglátást, de ma már a város nem kis számú vendégserege is elismeréssel szól az esztendeje felújított „Kakukkéról, most pedig készül a körforgalmú tér északkeleti oldalán az új konyha, étterem, s ha lesz rá egyszer pénz — amint a város vezetői fogalmaznak — szálloda is épülhet ide. Ép­pen ez az alacsony színvona­lú vendégfogadó képesség te­szi, hogy Nyírbátort csak „átmenő” idegenforgalmi helynek tartják a vendégek. Nyírbátor példáján is meg­kockáztatom a gondolati ki­térőt: Szabolcs-Szatmár a fürdők, strandok megyéje is. Bátorban már a várossá nyil­vánítás előtti pillanatokban társadalmi munkában készült el az első medence, majd pár Városháza a tűztoronnyal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom