Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
16 Kelet-Higyuemág 1984. november 7. Mas Videoton— Paris SG Kezükben a továbbjutás! Ma a második forduló visszavágó mérkőzéseit rendezik meg a labdarúgó európai kupatornákon. Az egyetlen érdekelt magyar csapat, a Videoton itthon játszik — tv-közvetítés mellett — a világsztárokat felvonultató Paris Saint Germaint fogadja. A székesfehérváriak 4:2-es előnnyel állnak ki, ennyire nyertek ugyanis — nem kis meglepetésre — az első, idegenbeli meccsen. A továbbjutás tehát a kezükben van! — Mi vagyunk az esélyesek a továbbjutásra, de nagyon kell vigyáznunk, nehogy a franciák kiénekeljék a szánkból a sajtot — mondta Kovács Ferenc, a Videoton vezető edzője. — Nem szabad biztosra mennünk, hiszen nagyszerű játékosokból áll a Saint Germain, képes arra, hogy meglepjen bennünket. Szerencsére, tudják ezt játékosaink is, s ennek megfelelően készülnek. Reméljük, meg tudjuk tartam a Párizsban szerzett előnyünket. Sajnos, sérülések miatt összeállítási gondjaim vannak, a kezdő tizenegyet csak a találkozó előtt tudom kihirdetni. Focidélután A mai, ünnepélyes sportesemények programjából nem hiányzik a labdarúgás sem: való- ságos focidélután vár a szurkolókra. Nyírbátorban — 14,00 órától — a Budapesti Honvéd bajnokcsapata vendégszerepei, válogatottjaival áll ki barátságos mérkőzésre a házigazda BSC ellen. Mátészalkán területi bajnoki találkozó lesz: 13,00 órától fogadja az MMTK a listavezető Szabó Lajos SE-t. Nyíregyházán az NYVSSC a tapolcai taktikát próbálja ki, a városi stadionban 13,30 órától a Baktalóránt- házi Tsz SE-vel mérkőzik. Búcsú — 24 óvótton... Attila, visszavárunk! Kettétört egy ígéretesnek indult játékoskarrier. Nagy Attila, az NYVSSC NB 1-es röplabdacsapatának tagja a nyáron váratlanul bejelentette: abbahagyja a játékot, visszavonul. Huszonnégy évesen intett búcsút a pályának . . .! NÉZETELTÉRÉSEK TÁMADTAK ... — A nyáron nem indokolta döntését. Most vállalkozna a miért megválaszolására? — kérdeztük Nagy Attilát, aki a szurkolók egyik kedvence volt a piros- kékeknél. — örülök a kérdésnek, hiszen elterjedt az a szóbeszéd, hogy azért vonultam vissza, mert az NYVSSC-től elküldték az idősebb játékosokat, Partit, Takácsot és a többieket. Ez nem igaz! Engem nem kértek, nem unszoltak Partiék, hogy hagyjam abba. vállaljak értük szolidaritást! önszántamból jelentettem be a visszavonulást, akkor is távoztam volna, ha történetesen Partiék maiadnak! — És mi volt az oka a visszavonulásnak? — Személyes ellentét alakult ki köztem és a vezetők között. Ez volt a döntő ok. Nem értettem egyet sok mindennel, nézeteltérések támadtak . . . Nálam az elvi kérdés, hogy a felnőtt emberekkel felnőtt módon kell bánni, nem pedig úgy kezelni őket, mint a gyerekeket. Egyszer fegyelmit kaptam, megvonták tőlem a prémiumot, pedig úgy érzem, nem sok közöm volt az esethez. Az igaz, hogy min- dig nagy volt a szám, de az a játék, a röplabda fanatikus szeretetének a jele volt nálam. A másik meg . . . Megnősültem. Reméljük, Nagy Attilán hamarosan újra az NYVSSC meze feszül majd! augusztusban érkezett a kis Krisztián, így természetes, hogy első és mindenekelőtti a családról való gondoskodás. — És röplabdázóként nem tudna kellően gondoskodni a családjáról? — A sportban túl sok a másoktól való függőség . . . Sok az ellentmondás. Például, ha kapok egy fegyelmit, ugyan kihez fellebbezhetnék akkor, ha jogtalanul kapom? Hány és hány olyan eset van, kiszabják a büntetést, a sportoló pedig futhat fühöz-fához az igazáért. Vagy jöhet bármikor egy súlyos sérülés. Szóval ingatag talajra nem érdemes alapozni . . . „HIÁNYZIK A RÖPLABDA” — Most hol dolgozik? — Régi munkahelyemen, a MÁV szertárfőnökségén. Anyagkiadó vágyok. Megkezdtem a munkámhoz szükséges tanulást is. És ami fő: a sporttól nem szakadtam el, a KISZ-szervezet sportfelelőse vagyok. Társaimmal közösen tömegsportversenyeket szervezünk, rendezünk, nem kis sikerrel. — És a röplabda egyáltalán nem hiányzik? — Hiányzik, méghozzá nagyon! Bevallom: főleg akkor fájt igazán a szívem, amikor láttam közel a negyvenhez lévő röplab- dázókat játszani a pályán ... Ezért újra is akarom kezdeni! Sőt, már edzésre is járok. a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola NB 11-es csapatának foglalkozásait látogatom. Szeretnék ott játszani, de az NYVSSC nem járul hozzá átigazolásomhoz. így kivárom az egy évet. — És miért nem megy vissza az NYVSSC NB I-es csapatához? — Az ellentétek olyan nagyok, hogy képtelenségnek tartom a visszatérést. — Volt játékostársaival is ösz- szetüzésbe került? — A, velük nem. Senkivel sem volt soha bajom a fiúk közül. Ma is kijárok nekik szurkolni az NB I-es meccsekre, szorítok értük a lelátón, és nagyon örülök sikereiknek. ELHAMARKODOTT DÖNTÉS ... — Az NYVSSC röplabda-szakosztályának vezetői közül senki sem kereste meg az újrakezdés érdekében? — De, megkerestek. Még fizetésemelést is ígértek, amit öt éven át nem tudtak elintézni . . . Elhatározásom azonban végleges. Attila — sértett ember. Hogy okkal, vagy ok nélkül sértődött meg, annak a kiderítése nem a mi feladatunk. Egyet azonban tudunk: a játékos nem tartozott a könnyen kezelhető röp- labdázók közé. Voltak vele problémák, és ha azokra őszintén visszagondol, reméljük belátja, néhányszor tévedett. És be kell látnia azt is, hogy elhamarkodta a visszavonulást! Nem mérlegelt kellően akkor, amikor döntött. Esete a labdarúgó Nyilasi Tiboréhoz hasonlít. A volt ferencvárosi játékos is kettétörte egyszer ígéretes pályafutását. De neki volt ereje ahhoz, hogy félretegye érzékenységét és újrakezdje. Őszintén reméljük, hogy Nagy Attila is ezt teszi hamarosan. Mert tudása alapján ott a helye a sportág legjobbjai között és nem az NB II-ben! Két szezont játszott végig az NB 1-ben, s játékával egyértelműen bizonyította: nem sokan tudnak tőle jobban röp- labdázni! Visszavárunk, Attila! Bagoly Dániel Dalnoki-monológ Kellemes teher a veretlenség — Megmondom őszintén, tartok a mérkőzéstől — jelentette ki vasárnap délben az NYVSSC—Ózd NB U-es labdarúgó-mérkőzés előtt Dalnoki Jenő, a piros-kékek vezető edzője. —- Játékosaimra ugyanis már teherként nehezedik a veretlenségi sorozat.. . Utoljára augusztus 26-án kaptunk ki Vácott, s azóta nem találtunk legyőzőre. A legutóbbi 12 bajnoki mérkőzés közül nyolcat megnyertünk, négyszer pedig döntetlent játszottunk. A két idegenbeli rangadón, Szolnokon és Diósgyőrött sem tudtak bennünket legyőzni riválisaink. És emellett sikerrel vettünk két MNK-fordulót is, bejutottunk a kupa legjobb 32 együttese közé. — A szép sikersorozat, bármennyire furcsa is, nagy teher — igaz, kellemes teher. Idegessé tette a fiúkat, remegő lábbal lépnek legújabban pályára, érezhetően félnek attól, hogy kikapnak, s vége szakad a veretlenségnek. Főleg a hazai mérkőzések előtt tapasztalom azt a furcsa lámpalázat... Egy kicsit meg is értem labdarúgóinkat, hiszen itthon azért mégsem kaphatunk ki! — A legkomolyabban mondom: már nem is bánnám, ha jönne egy vereség. Meri utána újra nyugodtan játszhatnának a fiúk, s akkor megint elkezdődhetne egy újabb szép sorozat. ... — Láthattad, nem véletlenül tartottam a mérkőzéstől — folytatta a találkozó után Dalnoki Jenő. — 2:0-ig nem volt baj, de aztán nagyon rosszkor jött az ózdiak, szépítő gólja. Szünet után ráadásul a vendégek rá is kapcsoltak, s ekkor aztán jött a kapkodás Mindenki ideges lett: jaj mi lesz,.,ba egyenlítenek az ózdiak? A védők szinte reszkettek, féltek a hibá- zástól. A középpályások, meg a csatárok tudták, újabb gólt kell rúgnunk, mert érezhetően kevésnek tűnt az előny. A nagy akarásban aztán semmi sem, sikerült. Még szerencse, hogy Rabcsák a kapuban higgadt maradt. Így legyőztünk egy nagyon jó csapatot. — A veretlenségi sorozat lelki terheit azonban to vább cipeljük... Az viszont jó, hogy most megint idegenbe megyünk. Vendégként ugyanis nyu- godtabbak a fiúk. „Nagyon szeretem a sportot..." A Bujtos pólósa Állunk Nyíregyháza egyik régi sportlétesítménye szélén. Ma már csak az apák és a nagyapák szívében, emlékezetében él, az egykori „csodálatos” Bujtos, a maga apró házaival, vi- rágós rétjeivel, sportpályáival, tiszta strandfürdőjével. A fel- szabadulás éveiben a testedzés fellegvára volt. . . . Tibi . . . Mosolygó Tibor. Hamarjában ndhéz lenne megmondani, hány area van. Nemcsak nevében ,»mosolygó” ember. ö, ilyen: jákedélyű, sportos alkat. Életét végigkísérte a víz, a labda, a tanári katedra. ..Civilben” műszaki tanár. Munkahelye a nyíregyházi Bánki Donát Ipari Szakközépiskola, 20 éve tanítja a géplakatos szakma mesterfogásaira a fiatalokat. — Nagyon szeretem a sportot — mon-dja az 50 éves tanár. — Amikor 1966-ban abbahagytam az aktív sportot, rövid időre hátat fordítottam a játéknak. Kis híján ráfizettem. Orvosi javaslatra folytattam a mozgást, kissé visszafogva ugyan, de teljes rendszerességgel. — Hol szerette meg ennyire a sportot? — Bujtosi srác koromban, a Mák utcában laktunk. Ott ismerkedtem meg az úszással, a vízilabdával tízesztendős koromban. — Vízilabda? — Nem tévedés. 1945 nyarától — egyesület nélküli — vízipóló- csapat működött Nyíregyházán. Szervezett bajnokságban játszottunk a Debreceni Dózsa, az Egri Fáklya, a Miskolci Bástya társaságában. Csapatunkban olyanok játszottak, mint Kelemen, Papp és a Heringh fiúk. — Hol tanult úszni? — Nekünk környékbeli gyerekeknek a ré’i Bujtos külön világot jelenített. Aki a bányagödrök közelébe merészkedett, az kapta az első ..uszóleckét”, egyszerűen, bedobták a vízbe. Ha nem akart inni, saját erejéből kieviokélt a partra .. . — És ma? Tudja-e, iskolájában hányán nem tudnak úszni? Csodálkozva néz rám. — Fogalmam sincs. Ha viszont arra gondol, miért nem végzek edzői tevékenységet — elárulom: engem inkább a saját sportolásom szórakoztat. Sohasem akartam a sportból élni — inkább érte vagyok! így jobb. A labda. Kisebb és nagyobb formában belopta magát Mosolygó Tibor életébe. Éveken keresztül biztos kezű labdarúgókapus volt a zöld gyepen, visz- szavonulása előtt a Nyíregyházi Spartacus csapatának hálóját őrizte. Aztán sportágat váltott. A teniszlabda közelébe került. — Bujtosi Lakásunk szomszédságában volt négy salakos teniszpálya. Labdaszedőiként kezdtem, majd Pázmándy Józsi bácsi adott ütőt a kezembe. Hálás vagyok érte m,a is. megszerettem ezt a sportágat. Jeten leg a Szabolcsi Építők igazolt játékosa vagyok. Tanár—iskola. Tanár—diák kapcsolat ? — Szeretni kell a gyerekeket. Okosan kell szeretni őket. Olykor okosabban, mint azt a szülők teszik. A szülők elfogultak. Sokam azt hiszik, az ő csemetéjük valóságos zseni. Nagy baj lenne, ha a gyerekek el is hinnék. — Tehát dajkálja őket? — Azt azért nem teszem. Kemény vagyok. Elvem: érezzék, hogy én vagyok a tanár, de nem kiabálok. Jutalmazok, vagy büntetek. S inkább úgy, hogy a jutalom elmaradása legyen a büntetés. —■ Mint szakember, edző. teljesen hátat fordított a sportnak? Azt azért nem. Ha igény van rá, segítem az iskolai sportot. Legutóbb a focicsapatnál segédkeztem . . . Osztályfőnök. Nyáron repült ki ..szárnya” alól a negyedik ,,D”. összesen huszonkilencen voltak, mind sikeresen érettségiztek. — Büszke vagyok, hogy 20 éves ped-a gó g u s -p á ly af u t á s o m a 1 att, osztályomból egyetlen diák sem bukott — mondja. — Megállják helyüket az életben. Csakúgy mint tanáruk. Mosolygó Tibor. Egyszerű ember. Jó pedagógus. Sportember. Mindenesetre, a hűség szobrához modell lehetne. Nyíregyházán kezdte, folytatja, s itt kívánja befejezni. Annyira magáénak érzi a nyírségi várost, hogy nem tudna tőle elszakadni. Néhány napja töltötte be 50. életévét. Húsz éve párttag, ugyanennyi ideje tanít. Pontosan negyedszázaddal ezelőtt nősült, s négy évtizeddel korábban kötött — úgy látszik — örök barátságot a sporttal. Elindulunk visszafelé a Buj- tosról. Búcsúzóul a tó. a sporttelep felől kérdezem: — A kéo lehangol, aggasztó. Sajnos, kihalt a bujtosi varázs, — elmúlt! Van bennünk hajlam a nosztalgiára, ezt nem is tudjuk letagadni. Szívesen emlegetjük az elmúlt idők emlékét, hallgatjuk a főszereplőik szavait. Hiába, igazi érdekes sportegyé- niségek a grundokon nőttek fel. Grundlegende ez. Kovács György Lesz-e folytatás? Vasárnap bravúros győzelmet aratott a kosárlabda NB I-ben a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola női együttese. A kék-fehérek a még veretlen Csepel SC-t késztették megadásra, nem kis meglepetésre! A nyíregyházi lányok ma délelőtt újra itthon játszanak, 11,30 órától a Közgazdasági Egyetem gárdáját fogadják a városi stadion játékcsarnokában. Sasvári Andrásné edző csapata a jó sorozat folytatására készül — az utóbbi három fordulóban mindhárom bajnoki mérkőzését megnyerte! — és szeretné megerősíteni előkelő negyedik helyét a táblázaton! „Még örömet jelent a játék!“ Czeczeli új szerepkörben Mi újság Karesz? — kérdezték sokan egy nyíregyházi NB Il-es bajnoki mérkőzésen a sok nagy csatát megjárt középpályástól. A szurkolók kíváncsisága pedig határtalan, s erre a kérdésre jó néhányszor válaszolt azon a vasárnap délután Czeczeli Károly, az NYVSSC volt játékosa. Tényleg, mi újság Karesz? — Tavasszal, a Pécs elleni hazai mérkőzésen búcsúztam el a labdarúgástól — mondja, s érezhetően megcsuklik a hangja, ami érthető, hiszen majd 250 NB I-es bajnoki mérkőzéssel a háta mögött akasztotta szegre a cipőjét. — Azért a focitól nem szakadtam el, nem is lehet abbahagyni egyik napról a másikra ezt a sportot. A megyei másodosztályban focizó tarcaliak hívtak, örömmel vállaltam a játékot. Teljesen amatőr szinten kergetik a tarcaliak a labdát, s közöttük természetesen ugyanolyan szívvel és lelkesedéssel játszik Czeczeli, mint egykor Nyíregyházán. Csak az a furcsa, hogy a megyéből egyetlen csapat sem kereste meg, pedig bizonyára bármelyik együttesnek hasznos tagja lett volna Tiszadobtól Csengerig. — A búcsú pillanata már korábban megérett bennem. Amióta két évvel ezelőtt megoperálták a térdemet, már nem éreztem úgy a játékot, mint korábban. Aztán idén januárban az elbeszélgetések alkalmával közöltem a vezetőkkel, abbahagyom az utolsó bajnokin. Tar- calon nagyon jól érzem magam, s erre a mozgásra szükségem van. Több volt első és másod- osztályban játszott csapattársam van, s eddig nem lehet panasz a szereplésünkre, dobogós helyen állunk, megpályázzuk a feljutást. Az edzések látogatása alól felmentettek, de szerdán edzőmérkőzés, vasárnap bajnoki találkozó. Nehezen is látogathatná az edzéseket, mert hét közben a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet gondnoka. Ez pedig nem kevés elfoglaltsággal jár. Elsősorban itt akar helytállni, teljes értékű munkát végezni, most ez a legfontosabb. — A vasárnapi bajnokik a legfájóbbak nekem — folytatja Czeczeli Karcsi — nem tudom megnézni az NYVSSC mérkőzéseit. Eddig egyetlen összecsapást láttam, s őszintén mondom, van esélye a csapatnak az NB I-re. Nagyon összeszedték magukat a fiúk, csak a helyzetkihasználás továbbra sem az erősségük. Emellett szükség van még néhány fiatalra, de bízom, megoldódnak ezek a gondok. Kétszer játszottunk az NYVSSC ellen edzőmérkőzést, akkor közelről is megfigyelhettem a régi csapatomat. Magamról annyit, hogy Tarcalon centert játszom, tőlem várják a gólokat. Szerencsére eddig minden jól ment, volt olyan találkozó, amikor négyet rúgtam, de mérkőzésenként egykét gól mindig összejön. Még élvezem a játékot, s ez a legfontosabb ! Már Tarcalon is megtanulták a nevét, ha szabadrúgást ítél a játékvezető, kórusban kiáltják a nézők: Czeczeli! S hogy milyen szívvel emlékeznek a nyíregyházi szurkolók Karcsira, arra jellemző, hogy olykor még ma is vissza-visszakiabálják a mérkőzések folyamán egy elhibázott szabadrúgást követően . . . — Barcsról indultam, Székes- fehérváron lettem válogatott, Nyíregyházán hagytam abba az aktív játékot és Tarcalon vezetem le — sorolja állomásait a harminchárom esztendős Czeczeli. — Ügy érzem, Nyíregyházán végleg megtelepedtünk, feleségemmel itt képzeljük el a jövőnket. Sipos Béla Asztalitenisz: November 7. Kupa egyéni és csapatverseny a nyíregyházi 19-es iskola tornatermében, 8,30 órától. Kézilabda, megyei bajnokság, női mérkőzés: Kisvárdai SE— Kisvárdai Vasas Izzó, 9,30 óra. November 7. Kupa női torna a kisvárdai 5-ös iskola tornacsarnokában, 10,30 órától. Részt vevő csapatok: Kazincbarcika, Üjfehértó, Kisvárdai SE, Kisvárdai Vasas Izzó, Záhonyi VSC. Kosárlabda, NB I: Nyh. Tanárképző Főiskola—Közgazdasági Egyetem, női mérkőzés a nyíregyházi stadion játékcsarnokában, 11,30 óra. Röplabda: November 7. Kupa női torna a rakamazi általános iskola tornatermében, 9,00 órától. Részt vevő csapatok : NYVSSC, Nyh. Tanárképző Főiskola, Nyírbátor, Tiszavasvári, Ibrány, Rakamaz. || Kelet* Magyarország Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács napilapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona utca 3—5. Telefonszámok: központ (42) 11-277. Főszerkesztő: 11-218. Sportrovat: 10-329 Esti ügyelet: 15-124. Telexszám: (73) 344. Postacím: Nyíregyháza, Ff. 47. 4401. Mátészalkai fiókszerkesztőség: Kölcsey u. 2. Telefon: 612. Telex: (73) 495. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza, Zrínyi Hona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: (42) 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 25. 4401. Felelős kiadó: Mádi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 forint, negyedévre 102 forint, egy évre egyéni előfizetőknek 400, közületi előfizetőknek 408 forint. Kérés nélkül küldött kéziratokat nem őrzllnk meg és nem adunk vissza. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyíregyháza, Árok u. 15. Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058 im^i Mai műsor
